Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Harmatgomba

Harmatgomba

(Stropharia rugoso-annulata FARLOW EX MORR.)

A hatvanas években nagy reményekkel indult termesztésének a kidolgozása. Az NDK-ban kezdték termeszteni, de gyorsan átvették más országokban is, így nálunk is. A harmatgomba jellegzetes, jó ízű, kitűnő konzisztenciájú faj. Gazdasági értéke olcsó termeszthetőségében rejlik. Bizonytalan, ingadozó terméseredménye miatt sajnos eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hosszú tenyészidejű, ezért inkább más fajokkal használják ki a berendezéseket. Szabadban, fűtetlen, más fajok termesztésére alkalmatlan helyiségekben azonban kis méretekben lehet vele foglalkozni, főleg a választékbővítés végett.

Környezeti igénye

Hő. A micélium normális fejlődése ugyanolyan hőmérsékleti értéken megy végbe, mint a csiperkéé vagy a laskagombáé. A gyakorlatban azonban tapasztalható, hogy az optimálistól lényegesen eltérhet a külső hőmérséklet, még jóval 0 °C alá is süllyedhet. Ilyen hőmérsékleten a harmatgomba fejlődésében esetleg leáll vagy lelassul, de vegetál. A számára optimális hőmérséklet a termesztés három fázisában lényegében azonos a csiperkéével.

Az átszövődés leggyorsabban 22–25 °C-on megy végbe, 18 °C alatt is jól szövődik, de nagyon lassan. A csiperkével ellentétben alacsonyabb hőmérsékleten, tehát 10 °C alatt nem pusztul el. 30 °C feletti hőmérsékleten nagyon lelassul az átszövődés, és kb. 35 °C-on elpusztul. A lappangási időre vonatkozóan a gyakorlati megfigyelések nem mutatnak különösebb eltérést a többi gombafajhoz képest. Tény, hogy ebben az időszakban a 18 °C körüli hőmérséklet a legkedvezőbb számára. Ez idő alatt is ingadozhat a hőmérséklet, emiatt a vegetációs idő hosszabbodik. Szedés idején 12–15 °C között szépen fejlődik, és viszonylag gyors a termőtestek képződése, és egészen 0 °C körüli hőmérsékletig képes termőtestképzésre (BALÁZS, 1982).

Fény. Teljesen nem tisztázott a fényigénye. Fénytől teljesen elzárva nem képez normálisan fejlett, egészséges, értékesíthető terméseket. Gyenge, szűrt fényben azonban a termőtestek szabályos alakúak, normális nagyságúak és megfelelő a minőségük is (ZADRAZIL–SCHLIEMANN, 1975).

Levegő. A nagy CO2-tartalomra ez a faj is érzékeny, de nem olyan mértékben, mint a csiperke. A levegőzésre tehát a termesztés során, különösen a termő időszakban gondolnunk kell (SZABÓ, 1978). A mélyített ágyakban a CO2-felhalmozódás gondot jelenthet, mert ezekből nehezen lehet a CO2-dal dús levegőt cserélni. Viszont – ellentétben a csiperkével – jól termeszthető fűtetlen fóliás berendezésekben, ami szintén kisebb érzékenységre vall.

Víz. A harmatgomba micéliuma a közvetlen vizet jobban elviseli, mint a csiperke. Jelentős károsodás csak akkor lép fel, ha a nedvességtartalom 85% feletti a táptalajban, vagy a már fejlődő micéliumot állandó öntözéssel tönkretesszük. Jellemző e fajra, hogyha a nagy víztartalom miatt a micélium le is áll fejlődésében, a nedvességtartalom kedvezőre fordulása után ismét megindul a növekedése. A táptalaj ideális nedvességtartalma 75% körüli. A levegő páratartalmát célszerű a harmatgomba-termesztés során is 90% körüli értéken tartani, ezzel elsősorban a termőtestek minőségét tudjuk javítani.

157. ábra - Harmatgomba (fotó: TÓTH ISTVÁN)

Harmatgomba (fotó: TÓTH ISTVÁN)


Termesztés

A harmatgomba termesztésére csak teljesen lebontatlan cellulózt tartalmazó hulladékanyagok jöhetnek számításba. Kísérletek bizonyítják, hogy lebontódott táptalajon egyáltalán nem terjed a micélium. Valamennyi gabonaféle szalmáján jól terem, ha az korábban nem penészesedett be vagy nem rothadt el. Különös sajátossága ennek a fajnak, hogy a szalmához adott kiegészítő tápanyagokat nem tűri. Ez elsősorban a műtrágyákra vonatkozik. Feltehető, hogy azok koncentrációja miatt a micélium nem tud az ilyen táptalajon fejlődni. Eredményes termesztéshez tehát csak benedvesített, egészséges szalma felel meg. A konkurens mikrogombákkal szemben elég agresszív, így a táptalaját nem szokták hőkezelni.

A táptalajként használt szalmát nem kell feltétlenül felaprítani és zúzni a termesztéshez, tehát a szalmabálák szétbontás nélkül beáztathatók. Ha azonban a laskához vagy a harmatgombához hasonlóan fóliazsákokban termesztjük, akkor a tömöríthetőség végett célszerű kalapácsos darálóval a nedvesítés előtt összezúzni. A nedvesítésnek többféle módja lehetséges. Minden esetben a szalmát 75–80% nedvességtartalomra állítsuk be. Az ilyen szalma elhelyezhető 20–30 cm vastagságban a termesztőberendezésekben. Tehát az ágyásokat úgy kell kialakítani, mint a hagyományos csiperketermesztéskor. Újabban az egészen extenzív átteleltetéses termesztéshez a szalmabálákat beáztatják, de nem bontják szét. Az egyben hagyott bálákba 4–5 cm mélyre juttatják be a szaporítóanyagot (BALÁZS, 1982).

A klasszikus termesztése a csiperkegombáéhoz hasonlít. A szalmaágyazását május végén lehet kezdeni. E célra megfelelnek a május végéig palántanevelésre használt fóliás berendezések vagy melegágyak. A tömörített szalmát 2%-nyi csírával keverjük össze, vagy mint a csiperkénél, 20×20 cm-es kötésben fészkesen csírázunk. Az átszövődés időszakában csak a levegő páratartalmát szabályozzuk, védjük a kiszáradástól a táptalajt. Az átszövődés még optimális hőmérsékleten is kb. 2 hónapot vesz igénybe, tehát ez a fázis legalább kétszer olyan hosszú, mint a csiperkénél. A teljes átszövődés után takarjuk a lelapogatott és elegyengetett táptalajt. A takaróanyag vastagsága 3–4 cm. Különösen ügyeljünk arra, hogy a kémhatása pH 7 alatti ne legyen, inkább kissé lúgos takaróanyagot használjunk. A takarást követően 6–8 hetes lappangási idő következik, és augusztus végén indul a termésképződés. A termések egészen a fagyok beálltáig fokozatosan képződnek.

A harmatgomba termése eddig még nem ismert okok miatt nagyon ingadozó. Mindenben azonos kísérleti körülmények mellett a termés 2 és 20 kg között változik. Csupán feltételezzük, hogy ebben genetikai okok játszanak közre.

A termésbizonytalanság, továbbá e faj igénytelensége miatt a harmatgombát ma csak kisüzemekben, extenzív körülmények között érdemes termeszteni. A termesztés költségei ugyanis ilyen körülmények között nem számottevőek. Ilyen extenzív eljárásnak tekinthető az átteleltetéses módszer is. Ez esetben a szalmát bálákban hagyva alaposan benedvesítik, majd a bálákban 4–5 cm mélységben elhelyezik a csírát. Ezután a bálákat egymás végébe helyezik, és takarják, árnyékos részeken teleltetik át. A téli csapadék, a hőmérséklet-ingadozás különösebben nem árt a harmatgombának. A micélium lassan szövi át a bálákat, de az átszövődés erőteljes és biztos. Ez némileg ellentmond a hőigényére vonatkozó laboratóriumi mérések eredményeinek. Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével, rendszerint április végétől megjelennek a termőtestek. Főként a csapadékos, hűvös, párás nyugati országokban sikeres az ilyen extenzív termesztési eljárás. Magyarországon, ha meleg a tavasz, a termőtestek zöme nem a szalmabálák felületén jelenik meg, hanem a bálán belül képződik. Így nagyon körülményes időben és megfelelő, piacra is alkalmas állapotban kiszedni azokat. Ilyen extenzív eljárással is el lehet érni akár 10 kg-os termést is 100 kg nedves szalmán. A termésszedés június közepéig, végig tart.

A harmatgombának eddig a termesztésben gombás vagy baktériumos betegsége nem ismeretes, de az állati kártevők ugyanúgy károsítják, mint a többi termesztett gombát. Különösen az atkák, a meztelen csiga szokott nagy kárt tenni a termésekben, de a gombalégy és gombaszúnyog sem kíméli.