Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Kárdi

Kárdi

(Cynara cardunculus L.)

A termesztés jelentősége

A Mediterráneum térségéből származó, itt őshonos növény, az articsóka közeli rokona (feltételezések szerint ősalakja, amelyből az articsóka is kialakult).

Már a régi rómaiak is ismerték és fogyasztották (YAMAGUCHI, 1983.). A régi feljegyzések szerint a 16. században már termesztették Spanyolországban, ahonnan előbb Belgiumba, majd a 17. században Hollandiába is eljutott (BALÁZS és FILIUS, 1973).

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Kisebb jelentőségű, inkább csak a választék bővítését, színesítését szolgáló, kevésbé elterjedt, elsősorban Dél- és Nyugat-Európában – de ott is csak minimális felületen és csak házikertekben – termesztett zöldségféle.

Nálunk mind ez ideig szinte ismeretlen. Étkezési jelentőségét az adja, hogy fogyasztásra kerülő része – takarással halványított levélnyele – a frisszöldség-ellátás szempontjából legkritikusabb időszakban – késő ősszel, illetve télire elvermelve késő ősztől kora tavaszig áll rendelkezésre.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Fogyasztható részének (etiolált levélnyél) táplálóanyag-tartalmáról (kémiai összetételéről) a 131. táblázatban közölt adatok tájékoztatnak. Kevés szárazanyagot és szénhidrátot tartalmazó, energiában szegény, közepes vitamin- és ásványisó-tartalmú táplálék. Figyelemre méltó mennyiségben csak kalcium és magnézium található benne.

131. táblázat - A kárdi fogyasztható részének (etiolált levélnyelének) táplálóanyag-tartalma (100 g ehető részben)

Megnevezés

Mennyiség

Energia

42,0 kJ

Szárazanyag

6,0 g

Fehérje

0,7 g

Olaj

0,1 g

Szénhidrát

1,8 g

A-vitamin

0,07 mg

B1-vitamin (tiamin)

0,02 mg

B2-vitamin (riboflavin)

0,03 mg

PP-vitamin (niacin)

0,30 mg

C-vitamin (aszkorbinsav)

2,00 mg

Kalcium

70,00 mg

Vas

0,70 mg

Magnézium

42,00 mg

Foszfor

23,00 mg


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A kárdi (Cynara cardunculus) a fészkesvirágúak (Asteraceae) családjába tartozó, termesztésben egyéves, magtermesztés esetén két-, illetve többéves növény.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Erőteljes, 100–120 cm magasra is megnövő töveket fejleszt.

Gyökér. Hosszú karógyökere van, a gyökérnyakban sok – eltérő fejlettségű – rügy található.

Levél. Hosszú, keskeny levelei fehéresszürke szőrökkel sűrűn borítottak. A levél főere vastag, széles, enyhén bordázott. A levélkék hegyesek, lándzsa alakúak, csúcsuk tüskében végződő. A levélnyél és a levél különböző színárnyalatú.

Virág. A virágkezdemények kissé húsos alapúak, a kinyílt virágok liláskékek.

Termése és magja az articsókáéhoz minden tekintetben hasonló.

A mag 6–8 mm hosszú, 3,5–4 mm széles, 2–3 mm vastag, szürke színű, felületén 3–4 barna csíkkal. Ezermagtömege 40–45 g, a magvak 6–8 évig is csírázóképesek maradnak (BALÁZS–FILIUS, 1973).

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye mérsékelt. YAMAGUCHI (1983) a 13–18 °C hőmérsékletet igénylő, a 24 °C feletti hőmérsékletet már nehezen bíró, fagyra érzékeny növények csoportjába sorolta.

BALÁZS és FILIUS (1973) közepes hőigényű, de hideg telű termőhelyen takarást igénylő növényként írták le, és egyúttal arra is utaltak, hogy a nagy meleget jól tűri ugyan, de hűvösebb körülmények között jobban fejlődik, szebb árut ad.

Fényigénye tekintetében a megvilágítás időtartamára utaló irodalmi adatok nem találhatók, a fényintenzitásra vonatkozóak már igen. Eszerint az árnyékot nem tűri, ilyen körülmények között megnyúlik, nem virágzik.

Vízigénye nagy, csak rendszeres öntözéssel termeszthető. E tekintetben kritikus időszak a csírázás és az intenzív növekedés időszaka.

Tápanyagigénye az articsókáéhoz hasonlóan nagy. Elsősorban a nitrogénellátottságra érzékeny.

Termesztés

A kárdi számára a középkötött, szerves anyagban gazdag, jó vízellátottságú és vízgazdálkodású talajok az ideálisak. Olyan helyen, ahol a talajvíz szintje túl magas, nem termeszthető.

Szaporítása a mag állandó helyre vetésével, illetve palántaneveléssel történik.

Állandó helyre április végétől vethető, 1 m-es sortávolságra, 5–6 cm mélyen. Házikertekben nagy szervestrágya-igénye sortrágyázással is kielégíthető. Erre a célra az előzetesen elkészített kb. 30 cm mély és 20 cm széles barázdák aljára mintegy 20 cm vastagon istállótrágyát, komposztot vagy más szerves trágyát helyeznek el. Ezt 10–15 cm vastag földréteggel takarják, és ezután vetnek. Általában 100 m2-re 20 g vetőmagra van szükség.

Palántaneveléshez március végén, fűtött fólia alá, melegágyba vagy növényházba vetik, 6-os vagy 7-es méretű cserépbe, illetve termesztőkonténerbe. A palánták felnevelése 6–7 hetet vesz igénybe, így kiültetésére – földlabdával együtt – május közepén kerülhet sor.

A kiültetés előtt fontos ápolási munka az egyre gyakoribb szellőztetés, amellyel a fiatal növényeket hozzászoktatjuk a külső körülményekhez.

Nagy vízigényét a palántanevelés alatt és közvetlenül a vetés, illetve a kiültetés után bőséges öntözésekkel kell kielégíteni.

A szabad földön legfontosabb ápolási munka a gyomtalanítás és az öntözés, illetve az ezt követő talajporhanyítás.

Különleges ápolási munka a levélnyelek halványítása. Ez a szedés előtt 3–4 héttel a tövek szalmával, illetve más hasonló anyaggal való takarását jelenti. A takaróanyagot a növények köré kötik, közvetlenül a talajfelszín felett és azok csúcsi részén. Ezután kb. 20 cm magas földkupaccal veszik körül a töveket. A takarást követően nagyon gondosan kell öntözni, nehogy a tövek a nedvességtől megrothadjanak.

Abban az esetben, ha a halványítás a fagyok előtt nem fejeződik be, a növények tövestől felszedhetők, és pincében, homokra állítva egész télen eltarthatók mindaddig, amíg fogyasztásukra sor nem kerül. Így késő ősztől kora tavaszig rendelkezésre áll.