Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

12. fejezet - Hüvelyesek

12. fejezet - Hüvelyesek

Borsó

(Pisum sativum L.)

A termesztés jelentősége

A borsó egyike a legrégebben termesztett növényeknek. VAVILOV (1926) szerint Délnyugat-Ázsiából származik.

Egyes szerzők a borsó termesztését a kőkorszakig visszavezetik, éppen a magyarországi aggteleki cseppkőbarlangban talált magvak vizsgálata alapján. Különböző leletekből arra lehet következtetni (HEDRICH, 1931), hogy a borsótermesztés már a történelem előtti időkből való, és egyidős a gabonafélékével.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A világ lakosságának élelmiszer-ellátása szempontjából a hüvelyes növények közül a szója mellett a borsónak és a babnak van a legnagyobb jelentősége (CSATÁRI–SZŰTS–KOMJÁTI, 1965). A borsó érett magja már a régebbi időkben is fontos népélelmezési cikk volt és ma is az. A zöldborsó mint fontos zöldségfaj a 19. századtól kezdve lett egyre keresettebb.

Gazdasági jelentőségét jól mutatják a termőterületre, a termésátlagra és a termelt mennyiségre vonatkozó adatok. A világon ma is meghatározó a száraz borsó területe. Az elért termésátlag kicsi, ennek ellenére a megtermelt árutömeg jelentős. A kis termésátlag az egyes országok termesztési adottságainak és termesztésük színvonalának a következménye. A magyarországi termésátlag jónak mondható.

A zöldborsó termőterülete 750–800 ezer hektár között változik a világon. Az utóbbi években jelentős területcsökkenést tapasztaltunk.

A legnagyobb termőterületen Európában, ezen belül Franciaországban, Angliában, Olaszországban és a volt Szovjetunióban termesztik.

A termésátlagot vizsgálva Anglia és Franciaország eredményei kiemelkedőek.

Hazánkban a zöldségfajok közül a zöldborsót termesztjük a legnagyobb területen. Az üzemi termesztésen kívül jelentős terméstömeget állít elő zöldborsóból – elsősorban friss fogyasztás céljára – a kistermesztők, kertbarátok széles tábora.

Az elmúlt évtizedben, elsősorban gazdaságossági okokra visszavezetve, szintén csökken a zöldborsó termőterülete (95. táblázat).

95. táblázat - A hazai zöldborsótermesztés fontosabb jellemzői (Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv, Budapest, 1993)

Termőterület (ha)

Termésátlag (kg/ha)

Termelt mennyiség (t)

1976–1980. évek átlaga

30 695

6 450

198 084

1984

26 540

10 490

278 504

1993

11 994

5 330

63 973


A termésátlag hüvelyes zöldborsóra vonatkozik. 1984-ben rekorderedményt adott. Más években, a nemzetközi átlaghoz igazodó, 6000 kg/ha-os termésátlag jellemzi termesztésünk eredményeit.

A közepes termésátlag, közepes átvételi árak mellett, az egyre növekvő ráfordításokkal csökkentette a zöldborsó üzemi termesztésének jövedelmezőségét. A termesztés sikere végett a termésátlagok növelését, az áru minőségének javítását, a ráfordítások növelésének ésszerű mérséklését kell szem előtt tartanunk.

Szólni kell a borsótermesztés közvetett előnyeiről is.

A borsó után a talaj jó állapotban marad vissza. A talaj nitrogéntartalma gazdagodik (120–140 kg/ha). Rövid a tenyészideje és lekerülése után másodnövény termeszthető. A borsószalma takarmányként is hasznosítható. Előnye továbbá, hogy termesztése teljes mértékben és jól gépesíthető.

Hátránya a nagymértékű termésingadozás (95. táblázat). A gyakorlat az őszi búzánál kb. 44%-os, a zöldborsónál mintegy 139%-os termésingadozást rögzített. E számok jól mutatják a rövid tenyészidejű zöldborsó érzékenységét a környezeti tényezők változására, valamint a technológiai elvárások teljesítésére vonatkozóan.

A jelzett környezetérzékenység ellenére hazánk egész területén termesztenek zöldborsót. Az üzemi zöldborsótermesztés zömét két termesztési rendszer fogja át: a Gödöllői Búza-, Borsótermesztési Rendszer (GBBR), valamint a Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés (KITE), Nádudvar.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A borsó táplálkozási jelentőségét gazdag beltartalmi értékei indokolják (96. táblázat). Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen szénhidrátot és fehérjét a zöld- és száraz borsó nagy mennyiségben tartalmazza. A zöld- és száraz borsó fehérjetartalma csaknem azonos a borjúhús, a csirkehús, a marhahús fehérjetartalmával.

96. táblázat - A borsó táplálkozási értéke (1000 g-onként (TARJÁN-LINDNER nyomán, 1984)

Megnevezés

Zöldborsó

Szárazborsó

Szénhidtár (g)

14,0

53,1

Zsír (g)

0,4

1,5

Fehérje (g)

7,0

21,7

Energia (kJ) (kcal)

88 (368)

327 (1368)

Víz (g)

75,0

14,3

Rost (g)

2,7

3,7

Vitaminok

C-vitamin (mg)

25,0

0

Nikotinsav (mg)

1,0

1,0

Karotin (mg)

0,3

0

B1 (µg)

200,0

200,0

B2 (µg)

150,0

300,0

Ásványi anyagok

Foszfor (mg)

130,0

400,0

Kalcium (mg)

36,5

49,0

Kálium (mg)

623,0

1210,0

Magnézium (mg)

64,0

126,0

Vas (mg)

1,0

4,0


A zöldborsó rostanyagtartalma a többi zöldségfajéhoz viszonyítva szintén kiemelkedő.

A vitaminok közül számottevő a C-vitamin-tartalma (25 mg/100 g), és a többi zöldségfajéhoz viszonyított B1- és B2-vitamin-tartalma is jelentős.

Ásványi anyagai szintén nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára.

A zöld- és hántolt borsót kedvező beltartalmi értékei, jó étrendi hatása miatt sokan, egész évben szívesen fogyasztják hazánkban.

Rendszertani, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A borsó (Pisum sativum L.) a Fabaceae családba tartozik.

A hazai termesztett és vad borsóalakok a következők:

a) P. sativum L. ssp. sativum convar. saccharatum SER.=ssp. hortense (NEILR.) A ET G. – cukorborsó.

b) P. sativum L ssp. sativum convar. sativum=convar. vulgare (SCHÜBL. ET MART.) – közönséges kifejtőborsó.

c) P. sativum L. ssp. sativum convar. glaucospermum ALEF. – zöld kifejtőborsó.

d) P. sativum L. ssp. sativum convar. medullare ALEF. – velőborsó.

e) P. sativum L. ssp. arvense (L.) A. ET G. – takarmányborsó.

f) P. sativum L. ssp. elatius (STEV.) A. ET G. – (=P. elatius STEV.) – vadborsó, magas borsó.

Számunkra az első négy alakkörbe tartozó termesztett fajták jelentősek.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Csíranövény. A borsó csírázása (talajbeli) hypogaeikus. (A babé föld feletti, epigaeikus). Vízfelvételkor a maghéj felrepedését a gyököcske erőteljes növekedése követi. A primér gyökér csúcsa közelében gyökérszőrös öv jön létre, majd a gyökér megvastagodott részéből szabályos elrendezésben oldalgyökerek erednek. A plumula is növekedni kezd, és hamarosan áttöri a talajfelszínt. A hypokotil csak kismértékben növekszik, viszont az epikotil erősen megnyúlik, és a talaj felszíne fölé emeli a két primer lomblevélkezdeményt (MÁNDY et al., 1980).

Gyökér. A növény földbeli szerve allorhizás gyökérzet. A növény főgyökérrendszere orsó alakú főgyökérből és elágazó oldalgyökerekből áll. Rajtuk elszórtan 2–6 mm nagyságú Rhizobium-gümők fejlődnek (szimbiózis). A gyökér elhalása után gazdagítják a talaj nitrogénkészletét.

A gyökérzet a talaj felső rétegét 60–80 cm szélességben is behálózhatja. A karógyökér 100–120 cm mélységig is lehatolhat.

Szár. A hajtásrendszer álló vagy elheverő dudvaszár. Hosszúsága 20–200 cm között változik, fajtától függően. A főhajtás kisebb-nagyobb mértékben elágazhat. Az ernyős fürtű fajtacsoportban a szár szalagosodott.

A szár keresztmetszete általában hengeres, lekerekített szögletes, lapos, felülete kopasz, gyengén vagy erősen viaszos bevonatú. Színe sárgászöld vagy kékeszöld, a színes virágú fajtákon a nóduszoknál vörössel futtatott. A szártagok hossza fajtánként változó.

Levél. A borsó levelei párosan, szárnyasan összetettek. Nóduszonként egy-egy lomblevelet fejleszt. A száron a lomblevélkéken kívül pálhaleveleket is találunk, amelyek a levélalap lemezszerű módosulatai, és átkarolják a szárat.

A levélgerincen 1–3 levélpár található. Az alsóbb párok tagjai kerülékesek, ép szélűek, és a levélgerinchez hasonlóan hamvasak.

A csúcs felé eső levélkék kaccsá módosulva levélkacsokat alkotnak.

Eltérő típusai:

a) az „akáclevelű borsón” a kacs helyén levélkét találunk, s így a levél páratlanul szárnyaltan összetett;

b) a „rókafülű borsónak” az illető (általában a velőtípusok között található) fajtánál sötétebb levélszínű, merevebb növésű, kisebb levelű, a rókafülre emlékeztető, hegyes levélzetű változatokat nevezzük;

c) a „levéltelen borsón” a pálhalevelek és lomblevélkék helyett csak kacsok fejlődnek;

d) „féllevéltelennek” mondjuk azt a típust, amelyen a pálhalevelek megvannak, csupán a lomblevélkék helyett képződnek kacsok.

A pálhalevél és a lomblevélke alakja változatos, és fajtarendszertani szempontból meghatározó értékű.

Virágzat. A borsó virágai 1–2–3-asával vagy fürtben állhatnak. Felépítése a pillangós virágú növények felépítését követi. Színe fehér vagy lilásvörös. A borsó önbeporzó növény. Idegen megtermékenyítés ritkábban fordul elő. A virágok nyílása a kora délelőtti órákban kezdődik, s tetőfokát 11 óra körül éri el. Egy virág átlagosan 3 nap alatt, az egy növényen fejlődő virágok 10–21 nap alatt virágzanak el.

A termés hüvely, 5–15 cm hosszú, 1–4 cm széles is lehet. A hüvelyben 5–11 db mag (szem) van. A hüvely tömegének 35–50%-a a zöld szem, fajtájától és érettségtől függően. A zöld szem tömegének ugyancsak 50%-a lesz az érett mag tömege. A hüvely két hasítékkal nyílik fel.

A borsó hüvelyének fontos jellemzője a hüvely falában kifejlődő erőteljesebb vagy gyengébb pergamenréteg, esetleg annak hiánya (cukorborsó).

A hüvely alakja lehet egyenes vagy hajlott. Végződése tompa, hegyes vagy csőr formájú.

A magvak 3–10 mm átmérőjűek. Alakjuk változatos: gömbölyű, gyengébben vagy erőteljesebben szögletes. Felületük sima (kifejtőborsók) vagy többé-kevésbé ráncolt (velőborsók).

A magnak két része van: a maghéj és a csíra.

Ezermagtömege 100–500 g. Csírázóképességét 3–5 évig megtartja.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. A borsó hosszúnappalos növény. Rövid megvilágításban vegetatív, hosszú megvilágításban generatív szervei fejlődnek jobban. Gyenge fényerősségben tenyészideje megnyúlik, virágai rosszul termékenyülnek.

Túlzott hosszú megvilágítás és erős fény hatására szártagjai rövidülnek (lásd nyári vetés), a virágzás és az érés folyamata rövidül, amelynek jelentős terméskiesés a következménye.

A nagy termés alapja a jól fejlett növény. Ezért kell nálunk a borsót korán tavasszal vetni.

Hőigény. A borsó hidegtűrő növény. MARKOV–HAEV (1953) szerint a 16±7 °C az optimális számára. Fejlődési küszöbértéke 4,4 °C. A fejlett növény a hideget (mínusz 2–5 °C) jól bírja. A tél alá vetésből származó mezei borsók mínusz 12, mínusz 15 °C-os hideget is elviselnek.

A borsó szereti a nedves, hűvös időjárást. 25 °C feletti hőmérsékleten fejlődési üteme felgyorsul, kényszerérik. A termesztők véleménye szerint „a meleg tavasz, hűvös nyár” a nagy borsótermés alapja.

A zöldérésben lévő borsókban végbemenő kémiai folyamatok üteme minden 10 °C hőmérséklet-emelkedéssel megkétszereződik. Tehát a két napra tervezett zöldborsó-betakarítást 30 °C-os hőségben egy nap alatt kell elvégezni, hogy a minőségi romlás minimális legyen.

Vízigénye közepes. Csírázáskor, a növény fejlődésének kezdetén és virágzáskor igényli a legtöbb vizet.

A csírázáshoz a kifejtőborsók magtömegük 105–110, a velőborsók 150–155%-ának megfelelő vizet vesznek fel. Hazai viszonyaink között a kora tavasszal vetett borsók ezt a vízmennyiséget akadálytalanul felvehetik a talajból.

Vízellátás szempontjából a virágzás időpontja a kritikus. Száraz, meleg időjárásban a virágok rosszul termékenyülnek, a hüvelyekben kevés szem képződik.

A termesztői megfigyelések igazolják, ha az időjárás a korai fajták virágzásakor csapadékos, akkor a korai érésű fajták, ha pedig a késői fajták virágzásakor esik az eső, akkor a hosszú tenyészidejű fajták adnak az átlagnál jóval nagyobb termést.

A borsó vízigénye éréskor a legkisebb.

Transzspirációs együtthatója 150–280.

Tápanyagigényét a MÉM–NAK előírásai tartalmazzák. Ezek szerint fajlagos tápanyagigénye nitrogénből 18,9 kg, P2O5-ból 5,6 kg, K2O-ból 15,2 kg tonnánként.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A főbb fajtacsoportok közül kertészeti szempontból a kifejtőborsók (közönséges és zöld héjúak), velőborsók, a cukorborsók és az étkezési borsók (hántolási borsók) fontosak.

A kifejtőborsók érett magja sima, gömbölyded, egyszínű vagy foltos. A zöld szem cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul át, gyorsan lisztessé válik, csak rövid ideig szedhető. Üzemi termesztésben e tulajdonságokat a betakarítás tervezésekor figyelembe kell venni. Igénytelenebbek, edzettebbek, mint a velő- és a cukorborsók. Ezzel magyarázható tél alá vetésük is.

A velőborsók magja ráncos, horpadt, szabálytalan, szögletes vagy pogácsa alakú. A zöld szemben a cukortartalom lassan alakul át keményítővé. Jellemzője továbbá, hogy az érett mag is kevesebb keményítőt tartalmaz. A velőborsók nagy víz- és cukortartalmuk miatt hosszabb időn át zsengék maradnak, jobb minőségűek.

A cukorborsók hüvelyéből a belső rostos hártya hiányzik, ezért hüvelyestül fogyaszthatók. Nálunk nem számottevő a termesztésük. Az érett mag lehet sima, gömbölyű vagy ráncos, színe sárga, zöld vagy tarka.

Az étkezési száraz borsók csoportjába azokat a kifejtő fajtákat soroljuk, amelyek könnyen hántolhatók, héjuk könnyen fölreped és leválik. Vannak zöld és sárga magvú hántolási fajták.

Fontosabb termesztett borsófajtáink jellemzőit a 97. táblázatban rögzítettük.

97. táblázat - Termesztett borsófajtáink fontosabb jellemzői

Fajta neve

Típus

Érés- csoport

Növény-

magasság

(cm)

Hüvely

Zöld szem

Ezermag- tömeg (g)

Felhasználás

hossza

magvak

száma

(db)

színe

nagysága

Debreceni sötétzöld

kifejtő

B1

45–65

közepes

7–8

sötétzöld

közepes

190–220

friss fogyasztás

Debreceni világoszöld

kifejtő

A2

35–45

közepes

7–9

világoszöld

közepes

220–260

friss fogyasztás

Express

kifejtő

A1

60–70

kicsi

4–7

világoszöld

közepes

200–220

friss fogyasztás

Gloria di Quimper

kifejtő

A1

30–35

kicsi

4–6

világoszöld

közepes

190–220

friss fogyasztás

Rajnai törpe

kifejtő

A2

35–45

közepes

6–8

sötétzöld

közepes

220–260

konzervipari, friss fogyasztás

Br–13 (Beagle)

velő

A1

35–45

közepes

7–8

sötétzöld

közepes

200–220

hűtő-, konzervipari

Budai gyöngy

velő

B2

45–70

közepes

6–8

sötétzöld

közepes

200–230

hűtőipari,

friss fogyasztás

Chrestensens Gloriosus

velő

A1

45–60

közepes

5–8

sötétzöld

nagy

220–250

friss fogyasztás, konzervipari

Debreceni korai velő

velő

A2

40–50

közepes

8–10

sötétzöld

nagy

190–210

friss fogyasztás

Debreceni sötét gyöngy

velő

C1

40–50

közepes

7–9

sötétzöld

kicsi

130–160

hűtőipari

Erika

velő

C1

50–60

közepes

7–10

sötétzöld

nagy

190–220

konzervipari

Green Arrow (Br–52)

velő

C1

60–70

hosszú

8–11

sötétzöld

közepes

170–190

konzerv-, hűtőipari

Grüne Perle

velő

C1

60–70

közepes

7–9

sötétzöld

közepes

190–210

konzerv-, hűtőipari

Jubileum

velő

C1

50–60

igen hosszú

8–10

sötétzöld

nagy

190–200

tartósítás

Kelvedon csodája

velő

B1

45–50

közepes

6–8

sötétzöld

közepes

200–250

friss fogyasztás

Nike

velő

C2

60–80

közepes

7–9

sötétzöld

közepes

170–200

konzerv-, hűtőipari

Prinsa

velő

A2

40–50

közepes

6–7

középzöld

közepes

170–200

konzerv-, hűtőipari

Rapid

velő

A1–A2

50–60

közepes

6–9

sötétzöld

nagy

konzerv-, hűtőipari

Újmajori győző

velő

C1

50–60

közepes

7–9

sötétzöld

közepes

konzerv-, hűtőipari

Újmajori korai

velő

A2

40–50

közepes

5–7

sötétzöld

nagy

200–220

friss fogyasztás

Újmajori középkorai

velő

B1

60–70

közepes

6–8

sötétzöld

nagy

190–230

friss fogyasztás

Újmajori középkései

velő

B2

60–80

közepes

7–8

sötétzöld

nagy

160–200

hűtőipari

Viridesz

velő

B1

50–55

közepes

6–8

középzöld

közepes

konzervipari

Aurora

velő

A1

40–50

közepes

6–8

sötétzöld

középmag.

180–190

konzervipari

Margit

velő

B1

50–60

hosszú

7–8

sötétzöld

közepes

140–160

konzervipari

Bella

velő

B1

50–60

hosszú

7–9

sötétzöld

igen nagy

240–300

friss fogyasztás

Robi

velő

B1

50–70

hosszú

5–7

sötétzöld

nagy

190–220

konzervipari

Vica

velő

A1–A2

40–60

közepes

5–6

sötétzöld

nagy

200–220

konzervipari

Kismacsi 130

velő

C1

65–75

közepes

7–8

sötétzöld

nagy

220–250

konzervipari

Zeusz

velő

C1

60–80

igen hosszú

7–9

sötétzöld

nagy

180–210

friss fogyasztás

Léda

velő

A1

45–55

közepes

7–8

sötétzöld

kicsi

165–185

konzervipari

Regina

velő

C1

65–80

igen hosszú

7–8

sötétzöld

közepes

160–180

konzervipari

Zsuzsi

velő

C1

60–80

igen hosszú

7–9

sötétzöld

nagy

180–210

konzerv-, hűtőipari

Ave

velő

B1

50–60

közepes

7–8

sötétzöld

közepes

180–210

konzervipari

Favorit

velő

B1

70–75

közepes

7–8

sötétzöld

közepes

180–210

konzervipari

Alfa

velő

C1

65–75

közepes

6–7

sötétzöld

kicsi

130–160

konzervipari

Oriol

velő

C1

70–80

közepes

8–9

sötétzöld

kicsi

120–140

konzervipari

Henrich (Frühe Heinnrich)

cukor

B1

70–80

rövid

házikerti


A termesztett borsófajtákat tenyészidőigényük alapján három csoportba osztjuk: korai, középérésű és kései fajtákra (98. táblázat).

98. táblázat - Zöldborsófajták éréscsoportjai, termőképességük és arányuk a termesztésben (SEDLÁK nyomán, 1985)

Éréscsoport

Hőegység

(°C)

Potenciális

termőképesség

(%)

Javasolt arány

(%)

Korai

600–720

100

30–35

Középérésű

721–820

115

40–45

Kései

821 felett

130

30–35


Magyarországon az üzemi zöldborsótermesztők feladata, hogy a fajták helyes megválasztásával, azok arányának jó kialakításával, szakaszos vetéssel a feldolgozó ipar igényének megfelelően 30–35 napon át folyamatosan jó minőségű nyersanyagot állítsanak elő.

Más a termesztő, más a feldolgozó és megint más a fogyasztó fajtával szemben támasztott igénye.

A különböző éréscsoportok megítélése is más és más. A korai fajták potenciális termőképessége a legkisebb. Ennek ellenére termeszteni kell őket, mert csak így lehet a feldolgozási idényt nyújtani. Mellettük szól az is, hogy időjárási viszonyaink között viszonylag biztonságos a termesztésük. Közgazdaságilag is befolyásolható a koraiak aránynövelése, ha a korai borsóért a gyár felárat fizet.

A kései fajtáknak kb. 30%-kal nagyobb a potenciális termőképességük. Ez azonban csak csapadékos, nem túl forró nyarakon jut érvényre.

Viszonyaink között a középérésű fajták adják a legkiegyenlítettebb termésátlagot.

Üzemenként – a betakarítási technika kapacitását alapul véve – 5–8 fajta használata ajánlatos.

Szántóföldi termesztés

A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Talajban a borsó nem válogatós. A hazánkban hat csoportba osztott szántóföldi termőhelyek közül csak a szikes és a sekély rétegű, erodált talajokon nem javasolt a termesztése.

A kémhatást tekintve a borsónak a 6,5–8,0 pH-érték közötti talajok a legjobbak.

Értelemszerűen a különböző talajtípusok a növény fejlődését és teljesítőképességét erősen befolyásolják. A borsó nem tűri a mély fekvésű, víznyomásos, levegőtlen talajokat.

A sovány homokon csak öntözéssel termeszthető biztonságosan. A velőtípusok igényesebbek a talajok iránt is. Célszerű őket jobb vízgazdálkodású, kötöttebb talajokra vinni. Hasonlóan kell eljárnunk a kései érésű fajtákkal is. Tenyészidejük hosszú, virágzásuk és hüvelykötésük a nyári meleg időre esik, és a fajták vízigényét a kötött talajok nagyobb biztonsággal elégítik ki.

Őszi vetéshez még fontosabb a megfelelő talaj kiválasztása. A borsót ősszel csakis jó vízáteresztő, levegős, barna, lehetőleg déli fekvésű homoktalajokba vethetjük eredményesen, mert ezek gyorsan melegszenek.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A borsó önmagával össze nem férő növény. Ezért legalább 3–4 évig ne kerüljön borsó ugyanarra a táblára. Az elővetemény iránt nem igényes. Jól beilleszthető minden vetésforgótípusba.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A borsó tápanyagigényét illetően jelentős eltérést találunk a korábbi és a mai szakirodalomban és gyakorlatban. Elődeink azt tartották, hogy a borsó nem igényel trágyázást, mert úgyis megköti a levegő nitrogénjét, és elfogadható termést ad. A korábbi szemléleteket maga a gyakorlat cáfolta meg. Ha nem adunk trágyát, nagyon keveset terem a borsó. Ma már a trágyázás megítélése megváltozott.

A tudományosan kidolgozott irányelvek alapján javasolt fajlagos műtrágyaigényt a 99. táblázat ismertetni.

99. táblázat - A zöldborsó fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

25

23

20

19

15

II.

28

26

23

22

18

III.

32

29

25

24

20

IV.

29

28

24

Foszfor

I.

18

16

14

13

12

II.

21

18

16

15

13

III.

28

25

23

21

20

IV.

21

20

20

Kálium

I.

25

24

22

20

17

II.

28

26

22

21

20

III.

27

25

23

20

18

IV.

25

22

19


A kalkulált összes tápanyagmennyiségből az I–III. termőhelyen a nitrogén 30%-át ősszel, 70%-át tavasszal, a IV. termőhelyen az egész nitrogént tavasszal célszerű juttatni.

A foszfort ősszel adjuk alaptrágyának. A káliumot az I. és a III. termőhelyen 100%-ban ősszel, a II. és IV. termőhelyen 70%-ban ősszel, a többit tavasszal adjuk.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A talajművelés feladata a borsó számára a megfelelő művelési mélység, talajszerkezet, egyenletes talajfelszín kialakítása, a lehető legkisebb vízveszteség és kellő gazdaságosság mellett.

A talaj előkészítését az elővetemény, annak lekerülési ideje határozza meg. Vethetjük a borsót korán (ez a legjobb) és későn lekerülő elővetemény után.

A korán lekerülő elővetemény utáni talaj-előkészítés is kétféle lehet: forgatás nélküli, illetve forgatásos talajművelés. A művelés mélysége mindkét eljárással 25–30 cm között változik. A forgatás nélküli talajművelés eszköze a Rau 21 nehézkultivátor. A forgatásos talajművelést a RÁBA–IH eke munkájára alapozzuk.

A korán lekerülő elővetemény után tarlót hántunk. Ha később a mélyszántást ekével végezzük, a tarlóhántást nehéztárcsával és gyűrűs hengerrel kombináljuk.

A forgatás nélküli talajműveléskor a Rau 21 nehéz kultivátorral 2–3 menetben érjük el a kívánt 25–30 cm-es mélységet. Ebben az esetben a tarlóhántást is célszerű ugyanezzel a kultivátorral elvégezni. A tarlót itt is lezárjuk gyűrűs hengerrel.

További feladat a tarlóápolás. Igény szerint könnyű tárcsa+gyűrűs henger használatával.

A későn lekerülő elővetemény után lehetőleg ne vessünk borsót. Ha más lehetőségünk nincs, itt is az előbb ismertetett forgatásos és forgatás nélküli talajművelési eljárásokat alkalmazzuk.

További befolyásoló tényező még az országrész éghajlata, illetve a termesztett fajta érésideje is.

Az ország középső területein, ahol kevesebb a csapadék, igyekeznek korán vetni a borsót. Ehhez az alapművelt területet ősszel kell elmunkálni. Hasonló vezérlőelv érvényesül a korai fajták termesztésében is. Az ősz folyamán a könnyű tárcsa és az az ásóborona használata célszerű az elmunkálásra.

Tavasszal a legcélszerűbb munkaeszköz a borsómagágy készítéséhez a kombinátor. Rugós fogú boronából és pálcás hengerből áll. Segítségével egyenletes felszínt, jó talajszerkezetet, egyenletes vegyszerbekeverést, jó vízgazdálkodást nyerünk.

A kombinátor művelésmélysége 1–2 cm-rel mélyebb a mag vetésmélységénél, a pálcás henger pedig a vetésmélységig tömöríti a magágyat.

A kombinátorozás idejét a vetésterv, a szakaszos vetés szerint, azt megelőzően rögzítjük.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A vegyszeres gyomirtás az üzemi termesztéstechnológia szerves része. Nélküle a gabona-sortávolságra vetett borsó nem termeszthető eredményesen (100. táblázat).

100. táblázat - A zöldborsó vegyszeres gyomirtása

A kelés időszaka

Gyomirtó vegyszer

Gyomok, amelyek ellen használhatók

Alkalmazás módja

megnevezése

adagolása (kg/ha vagy l/ha)

Előző év ősze

Glialka

9–12

tarack, acat

lombos gyomra

Flubalex 20 EC

6–9

magról kelő egyszikűek, néhány kétszikű

talajba keverve

Flubalex 20 EC

6–9

+ Maloran 50 WP,

+1,7–2,5

magról kelő egy- és kétszikűek

talajba permetezve

v. Pateran

+ 1,7–2,7

Vetés után, kelés előtt

Maloran 50 WP

1,7–2,5

magról kelő kétszikűek

talajfelszínre permetezve

Patoran

1,7–2,7

magról kelő kétszikűek

talajfelszínre permetezve

Dual 720 EC

2,5–3,5

egyszikűek (kakaslábfű, muhar)

talajfelszínre permetezve

Dual 720 EC

2,5–3,5

+ Maloran 50 WP

+1,7–2,5

egy- és kétszikűek

talajfelszínre permetezve

v. Patoran

+1,7–2,7

Butriklor 400 FW

6,5–8,0

egy- és kétszikűek

talajfelszínre permetezve

Kelés után

Aretit 40 WP

7

főleg kétszikűek (2–4 leveles fejlettség)

a borsó 6–8 cm-es fejlettségéig

Aretit 50 EC

5

főleg kétszikűek (2–4 leveles fejlettség)

a borsó 6–8 cm-es fejlettségéig

Dinoseb 20 WSC

4,3

főleg kétszikűek (2–4 leveles fejlettség)

a borsó bimbóképződéséig

Illoxan 36 EC

3–4

egyszikűek (2–4 leveles fejlettség)

Kusagard 75 WP

1,7–2,2

egyszikűek (2–4 leveles fejlettség)


SZAPORÍTÁS

A zöldborsót állandó helyre vetéssel termesztjük. A vetőmag ellenőrzése az első feladat. A zsákokat vetés előtt kibontjuk, meggyőződünk a fajtaazonosságról, a csávázásról. Ha csávázatlan magot kapunk, azt a gazdaságban csávázzuk.

A zöldborsót az üzemek gabona-sortávolságra, 12 cm-re vetik. A kiskertekben 24, 30 cm-es a sortáv, de a 12+40 cm-es ikersoros elrendezés is és a fészkes vetés is gyakori.

A vetés ideje. Magyarországon a zöldborsó vetésidejét a technológia típusa határozza meg, ez lehet:

a) Szabadföldi tavaszi termesztés (II. 20. és IV. 10. közötti vetés)

– gépi betakarítással,

– kézi (hüvelyes) betakarítással.

b) Szabadföldi nyári termesztés (másodvetés) (ideje június hónap)

– kisüzemi friss hüvelyes.

c) Tél alá vetés (ideje XI. 20. és XII. 10. között).

A tavaszi termesztésben a vetés idejét a feldolgozó ipar igényéhez igazítva tervezzük. A korai fajták magját, ahogy a talajra tudunk menni, vethetjük. A velőborsó vetését legjobb 6–8 °C-os talajhőmérsékleten elkezdeni.

Hőegységszámítás. A zöldborsó fejlődési küszöbértéke 4,4 °C. A küszöbérték ismeretében kidolgozták a hőegységelméletet. Alkalmazásával kiküszöbölhető a tenyészidő meghatározásában mutatkozó korábbi bizonytalanság, hogy a „napok” fogalmát a „hőegység” fogalmával cseréljük fel. A fajták hőmennyiség-szükségletén a vetéstől az optimális zsengeségi érésig összegyűlt hőegységek összegét értjük. A hőmennyiség-számításhoz csak a küszöbértéken (4,4 °C) felüli hőmérsékletet vesszük figyelembe. Termesztett fajtáink hőösszegigénye 620–960 hasznos hőegység között változik. A hőegységet fok/órában vagy fok/napban adjuk meg. Számításmenete a következő képlet szerint megy:

Hőegység= napi max.°C+napi min.°C 2  –4,4°C MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqipu0Je9sqqrpepC0xbbL8F4rqqrFfpeea0xe9Lq=Jc9vqaqpepm0xbba9pwe9Q8fs0=yqaqpepae9pg0FirpepeKkFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGaciGaaiaabeqaamaabaabaaGcbaGaaeisaiaabgvacaqGLbGaae4zaiaabMhacaqGZbGaaey6aiaabEgacaaMe8UaaeypaiaaysW7daWcaaqaaiaab6gacaqGHbGaaeiCaiaabMgacaqGGaGaaeyBaiaabggacaqG4bGaaeOlaiaaysW7caqGWcGaae4qaiaaysW7caqGRaGaaGjbVlaab6gacaqGHbGaaeiCaiaabMgacaqGGaGaaeyBaiaabMgacaqGUbGaaeOlaiaabclacaqGdbaabaGaaeOmaaaacaqGGaGaae4eGiaabsdacaqGSaGaaeinaiaaysW7caqGWcGaae4qaaaa@6216@

A gyakorlati termesztés a fok/nap egységet használja. A 4,4 °C-nál alacsonyabb napi hőösszeget nem vesszük figyelembe, hiszen a borsó nem fejlődik. A vetés napját mindig nulla értéknek kell venni.

A napi hőegységek összeadásával kapott halmazati érték adja a fajta hőmennyiségösszegét, amely állandó.

A hőegységelmélet segítségével tervezzük a zöldborsó szakaszos vetését is. A szakaszos vetést a gazdaságban termesztendő fajták ismeretében kell megtervezni. Segítségével lehetővé válik a folyamatos betakarítás (2–3 nap egy-egy szakaszra) és jó lesz a minőség. A termesztendő fajta hőösszegigénye és a tervezett vetésidő alapján – a sokéves átlag-hőmérsékleti adatok felhasználásával – meghatározzuk a várható betakarítás időpontját. Ettől visszaszámolva vetjük a következő szakaszokat. Egyazon fajtából az előző szakaszt csak akkor követheti a másik vetése, ha a vetési időpontok között felhalmozódott 30 °C hasznos hőegység.

A vetéstervezés végezhető számítógéppel, amelynek programját a korábbi gyakorlati tapasztalatok felhasználásával készítjük.

Az üzemi termesztésben a termőhelyi adottságok és a fajta növekedéstípusa, illetve tenyészideje ismeretében határozzák meg az optimális állománysűrűséget. Ez az érték hektáronként 1,15 és 1,5 millió csíraszám között változik (115–150 db/m2) (101. táblázat).

101. táblázat - Az üzemi termesztésben javasolt zöldborsó-csíraszám alakulása (millió csíra/ha)

Növekedési típus

Korai érésű

Középérésű

Késői érésű

50 cm alatt

1,50

1,35

1,25

50–70 cm

1,35

1,30

1,20

70 cm felett

1,30

1,25

1,15


Házikerti termesztésben, illetve kézi szedés esetén mintegy 20–30%-kal csökkenthetjük az állománysűrűséget.

A sűrű állomány kedvezőtlenül befolyásolja a borsónövény egyedi teljesítőképességét. Például a Grüne Perle középmagas, középérésű fajta ritkább állományban növényenként 3–4 nóduszon páros hüvelyállással fejleszt hüvelyeket. Az állománysűrűség növelésekor már csak 2 (esetleg 3) nóduszon hoz termést. Az összefüggés lényege az, hogy az állománysűrűség növekedésével arányosan egy ideig növekszik az egységnyi területre jutó terméstömeg, de csökken a növények egyedi teljesítőképessége. Igaz, a közeli hüvelyelhelyezkedés javítja az áru minőségét, zsengeségét.

A jelzett csíraszámot, a fajta ezermagtömegétől függően, 150–300 kg/ha vetőmagból kapjuk.

A borsó optimális vetésmélysége 5–8 cm. Egyenletes kelés és növényfejlődés csak egyenletes vetésmélység esetén várható.

Kötött, hideg, nedves talajon, illetve korai vetéskor sekélyebben, laza, száraz talajon, késői vetéskor mélyebben vetünk.

A vetésmélységet a mag nagysága is befolyásolja. 180 g ezermagtömegig 5–6 cm, 181–250 g ezermagtömegig 6–7 cm, 251 g ezermagtömegtől 7–8 cm mélyre vetünk.

Házikerti termesztésben a nedves talajszintbe vetünk. Az elszóródott magot szedjük össze, mert ellenkező esetben a galambok megelőznek minket a betakarításban.

ÖNTÖZÉS

A borsó hazai viszonyaink között öntözés nélkül is termeszthető. Üzemi termesztésben a korán vetett borsó csírázását, fejlődését a talajban tárolt téli nedvesség, illetve a tenyészidőben hullott csapadék az évek többségében jól szolgálja. A borsó fejlődését kritikusan befolyásolja a virágzáskori és a hüvelyfejlődés-kori optimális vízellátás vagy annak hiánya. Ekkor dől el a termesztés sikere. Száraz évjáratokban, május, június hónapokban, fajtatípustól függően, az egy-kétszeri öntözést meghálálja. Egy-egy alkalommal 30–40 mm-es víznormával tervezhetünk. A rövid tenyészidejű fajtákon általában egy, a közepes és hosszú tenyészidejűeken kétszeri öntözéssel jelentős terméstömeg-gyarapodást és minőségjavulást (zsengeségmegőrzés) érhetünk el.

A tél alá vetett borsó csak szélsőségesen száraz évjáratokban kíván öntözést.

A kisüzemi szabadföldi nyári vetések csak öntözéssel adnak elfogadható terméseredményt.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A borsó jó fejlődésének előfeltétele a gyommentes talaj. Üzemi termesztésben e célt vegyszeres gyomirtással elérik.

A technológia hibájából vagy más okból előadódhat, hogy a hagyományos mechanikai gyomirtásra is sor kerül. A kikelt borsót sűrű soros vetésben 3–4 leveles fejlettségtől 6–8 leveles korig (amíg „elfér” a fogas alatt) fogasolhatjuk. A fogassal a kelő gyomokat elkeverjük, a talajt levegősebbé, lazábbá tesszük.

Házikerti termesztésben a széles sortávolságra vetett borsót a tenyészidőben kétszer-háromszor, igény szerint, kapáljuk.

A borsótábla gyommentesen tartásával javítjuk a növények víz- és tápanyagellátását, hátráltatjuk a levéltetű és a lisztharmat fellépését, növeljük a növények egyedi teljesítőképességét és könnyítjük a betakarítást.

BETAKARÍTÁS

A borsószemek minőségi és mennyiségi jellemzői az érés folyamán állandóan változnak. A borsót optimális érettségi fokon kell betakarítani, mert csak így nyerhet a feldolgozó ipar jó minőségű nyersanyagot. Ezt az optimális érettségi állapotot a borsó 1–2 napig tartja. Betakarítását napi ütemezéssel, jó szervezéssel, jó minőségben, minimális szemveszteséggel kell végeznünk.

Az aratási időpont megállapítása. A feldolgozó ipar részére termelt zöldborsó legfontosabb minőségi értékmérője a zsengeség. A zsengeséget a gyakorlatban a konzervipar finométerrel, a hűtőipar és a nemzetközi gyakorlat tenderométerrel határozza meg. Mindkét műszer azonos elvek alapján működik, a tartályba helyezett zöld borsószemeken áthaladó pálcikák áthatolásához szükséges erőt méri és fokban jelzi. Az objektív zsengeségmeghatározó műszerek eredményei átszámíthatók. A zsengeséget finomértékfokban (F°) vagy tenderométerfokban (T°) jelöljük. 1 F° = 3 T°-kal.

A szem zsengesége alapján három minőségi osztályba soroljuk a borsót:

– 45 F°-ig kiváló,

– 45,1–55 F°-ig I. osztályú,

– 55,1–63 F°-ig II. osztályú.

Szoros összefüggés található a zöldborsó zsengesége és a zöldborsóban képződő keményítőszerű anyagok között is. (N = 0,93.) 1 F°-ra megközelítőleg 0,35% keményítőtartalom-növekedés esik. A 40 F° zöldborsóban 14%, az 50 F°-ban már 18% keményítőszerű anyag található. A F° emelkedésével nem szabályosan növekszik a keményítőtartalom.

A feldolgozó ipar 35–50 F°-ú nyersanyagot igényel. A túl zsenge (35 F° alatti) borsó csak nagy veszteséggel takarítható be, mert a zsenge szemeket szétkeni a gép.

A borsó tömege az érés folyamán egy ideig fokozatosan nő (kétnaponként kb. 0,7 t/ha), a zsengesége (minősége) pedig romlik (kétnaponként kb. 8 F°). A cukor gyorsan átalakul keményítővé.

Arra kell tehát a termesztőnek törekednie, hogy a betakarítást akkor kezdje, amikor az adott fajta elérte a rá jellemző legnagyobb tömeget, de a minősége a feldolgozó ipar igényének megfelel.

A kisüzemi, házikerti termesztésben a zöldborsót akkor szedjük, amikor a hüvelyben a szemek fajtára jellemző méretre kifejlődnek, még zsengék. A különböző nóduszokon fejlődő hüvelyek különböző időben érik el a gazdasági érettséget, ezért 2–3-szori szedést is tervezhetünk. Egy fő naponta kb. 50–70 kg hüvelyes zöldborsót tud leszedni.

A borsóbetakarítás és -cséplés technológiájának folyamatát tekintve ismert

– a stabil gépre alapozott és

– a mobil gépre alapozott betakarítás.

Ez utóbbi tovább bontható:

a) kétmenetes betakarítás vontatott cséplővel,

b) egymenetes betakarítás borsókombájnnal.

– A stabil zöldborsócséplő gépek száma ma már csökken.

– A mobil vagy járva cséplő betakarítási technológiák a hetvenes években igen gyorsan terjedtek. Legtöbb üzemünk ma is ezekkel a gépekkel dolgozik.

A járva cséplők két alaptípusa a traktoros vontatású (VNBC–F) és a magajáró (BK–3, SR–9000 stb.).

Az üzemi zöldborsó-betakarítás Magyarországon a június 1. és július 15. közötti 30–35 munkanapon végezhető.

Szemszállítás. Az elcsépelt zöldborsószem a legtürelmetlenebb nyersanyag. Minőségét állandóan változtatja. Ezért a cséplést követően a lehető legrövidebb időn belül a feldolgozóüzembe kell szállítani. A kicsépelt borsószem néhány óra alatt 6–8 F°-ot képes öregedni.

Optimális esetben a cséplést követő 2–3 órán belül feldolgozzák a borsót. Ennek megfelelően kell a vágást, a cséplést, a szállítást szervezni.

Az átadott terméket finométeres zsengeségmeghatározással az MSZ 3647–78-as szabvány szerint minősítik.

Ökonómia

A borsótermesztés közvetlen költségei között az anyagköltségek aránya 50–60% körül van. Ezen belül a legnagyobb tételt a megnövekedett vetőmagnorma (250–350 kg/ha a fajta ezermagtömegétől függően), a kémiai anyagok (vegyszeres gyomirtás, tápanyag-visszapótlás, növényvédelem) költségei képviselik.

A gépesítés költségeit a betakarítási technológia módozatainak függvényében 30–45%-ra becsülhetjük.

A hozamok növelése, a magas technikai színvonalú betakarítás eredményeként javuló áruminőség döntően meghatározzák a termesztés jövedelmezőségét.

A szemterméshozamot gyengének mondjuk 3–4 t/ha, közepesnek 4–6 t/ha, jónak 6–8 t/ha, kiválónak 9 t/ha fölött.

Magtermesztés

Magyarországon a borsó vetőmagtermesztésével már a század eleje óta foglalkoznak. Saját igényünk kielégítésén kívül jelentős területen termesztünk exportra is. A zöldségfajok közül, az elfoglalt vetőmagtermő terület nagyságát tekintve a fajtaborsó területe a legnagyobb (15–20 ezer ha).

A növényváltás szempontjai megegyeznek a szántóföldi termesztésben leírtakkal.

Tápanyagellátás. A Gödöllői Búza- és Borsótermesztési Rendszer termesztési útmutatójában 100 kg borsóvetőmag-termés tervezéséhez a 102. táblázatban közölt N-P-K tápanyag-utánpótlást ajánlja.

102. táblázat - 100 kg borsóvetőmag-termés eléréséhez tervezett táplálóelem-tartalom (GBBR alapján)

Tápanyag

Nitrogén

Foszfor

Kálium

hatóanyag (kg)

Alap

3,8

1,2

1,5

+30%*

0,36

0,45

Összesen

3,8

1,56

1,95

Arány

1,0

0,41

0,51


* 30% foszfor- és kálium hatóanyag-többletet a talaj rossz tápanyag ellátottsága esetén ajánlanak

Aszályos időben 4 l/ha Wuxal kiszórása kedvező hatású.

A tervezett foszfor és kálium teljes mennyiségét, a nitrogén felét ősszel szórjuk ki a mélyszántás előtt, a nitrogén másik felét tavasszal, a talaj-előkészítés során.

A talaj-előkészítés azonos a szántóföldi termesztésnél leírtakkal.

Vetés előtt ellenőrizzük a vetőmag fajtaazonosságát, csírázóképességét és ezermagtömegét. Ezen ismeretek alapján tervezhetjük a szükséges vetőmagmennyiséget.

A borsó optimális állománysűrűségét – a többi zöldségfajtól eltérően – csíraszámban határozzuk meg. A csíraszám a szántóföldön kikelt és tervezett, tényleges növényszámot jelöli.

Vetőmagtermesztésben hektáronként 0,7–1,2 millió csíraszámot tartanak optimálisnak. A hektáronkénti magigény a következő képlettel számítható ki:

kg/ha =  tervezett csíraszám (db/ha) × ezermagtömeg (g) tisztasági% × csírázóképesség (%) × várható kelés (%) . MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqipu0Je9sqqrpepC0xbbL8F4rqqrFfpeea0xe9Lq=Jc9vqaqpepm0xbba9pwe9Q8fs0=yqaqpepae9pg0FirpepeKkFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGaciGaaiaabeqaamaabaabaaGcbaGaae4AaiaabEgacaqGVaGaaeiAaiaabggacaqGGaGaaeypaiaabccadaWcaaqaaiaabshacaqGLbGaaeOCaiaabAhacaqGLbGaaeOEaiaabwgacaqG0bGaaeiDaiaabccacaqGJbGaae4Caiaab2oacaqGYbGaaeyyaiaabohacaqG6bGaaey4aiaab2gacaqGGaGaaeikaiaabsgacaqGIbGaae4laiaabIgacaqGHbGaaeykaiaabccacaqGxdGaaeiiaiaabwgacaqG6bGaaeyzaiaabkhacaqGTbGaaeyyaiaabEgacaqG0bGaaeO9aiaab2gacaqGLbGaae4zaiaabccacaqGOaGaae4zaiaabMcaaeaacaqG0bGaaeyAaiaabohacaqG6bGaaeiDaiaabggacaqGZbGaaey4aiaabEgacaqGPbGaaeyjaiaabccacqGHxdaTcaqGGaGaae4yaiaabohacaqGTdGaaeOCaiaabgoacaqG6bGaae48aiaabUgacaqGPdGaaeiCaiaabwgacaqGZbGaae4CaiaabMoacaqGNbGaaeiiaiaabIcacaqGLaGaaeykaiaabccacaqGxdGaaeiiaiaabAhacaqGHdGaaeOCaiaabIgacaqGHbGaaeiDaiaabopacaqGGaGaae4AaiaabwgacaqGSbGaaey6aiaabohacaqGGaGaaeikaiaabwcacaqGPaaaaiaac6caaaa@9AB3@

Gyakorlati szakemberek számára fontos mutató még a vetés folyóméterenkénti magszáma is:

fm/ha= vetőmagtömeg (kg/ha) × vetési sortávolság (cm) ezermagtömeg (g) . MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqipu0Je9sqqrpepC0xbbL8F4rqqrFfpeea0xe9Lq=Jc9vqaqpepm0xbba9pwe9Q8fs0=yqaqpepae9pg0FirpepeKkFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGaciGaaiaabeqaamaabaabaaGcbaGaaeOzaiaab2gacaqGVaGaaeiAaiaabggacaqG9aWaaSaaaeaacaqG2bGaaeyzaiaabshacaqGrfGaaeyBaiaabggacaqGNbGaaeiDaiaabApacaqGTbGaaeyzaiaabEgacaqGGaGaaeikaiaabUgacaqGNbGaae4laiaabIgacaqGHbGaaeykaiaabccacaqGxdGaaeiiaiaabAhacaqGLbGaaeiDaiaabMoacaqGZbGaaeyAaiaabccacaqGZbGaae4BaiaabkhacaqG0bGaaey4aiaabAhacaqGVbGaaeiBaiaabohacaqGHdGaae4zaiaabccacaqGOaGaae4yaiaab2gacaqGPaaabaGaaeyzaiaabQhacaqGLbGaaeOCaiaab2gacaqGHbGaae4zaiaabshacaqG2dGaaeyBaiaabwgacaqGNbGaaeiiaiaabIcacaqGNbGaaeykaaaacaqGUaaaaa@74BE@

A kiszámított vetőmagot, a csírázást módosító környezeti tényezők miatt, 10–20%-os többlettel – a 85% alatti csírázási értékű vetőmagot még nagyobb többlettel – vessük.

Az optimális vetésidő március 10. és április 5. között van, amikor a talajhőmérséklet eléri a 6–8 °C-ot.

A vetésmélység 5–8 cm.

A szelekciót könnyítené a szélesebb sortávolság. Napjainkban azonban a vetőmagtermesztésben is gabona-sortávolságra vetik a borsót. Így nehézkes a szelekció, a közötte való járás.

A szelekció a borsófajták fajtatisztaságának megőrzését szolgálja. A tenyészidő folyamán eltávolítjuk az eltérő egyedeket. Ezáltal megakadályozzuk a fajták leromlását.

Szelektáláskor az adott fajtától növekedésben, levél- és virágszínben, a hüvely alakjában és színében eltérő növényeket és a „rókafülű” borsókat kell eltávolítani.

A szelekciót a borsónövény különböző fenofázisaiban végezzük:

– 5–15 cm-es fejlettségnél, növekedésbeli különbségre, rókafülre,

– a virágzás, zöldhüvelyképzés időszakában, virágszínre, eltérő hüvelyalakra,

– éréskor, a később érő, durva egyedeket szelektáljuk.

A kiszelektált anyagot a tábláról eltávolítjuk.

Szemle. Hazánkban a borsó és a többi faj vetőmagtermesztését a OMMI ellenőrzi és a vetőmagtételeket minősíti.

A vetőmag-elszaporításokat több lépcsőben szemlézik, ellenőrzik:

a) Szántóföldi szemle (a tenyészidőben háromszor). Minden szemléről jegyzőkönyvet állítanak ki.

b) Fémzárolás. Eredményét „Vetőmag-bizonyítvány”-ban közlik.

c) Fajtamegállapító kitermesztés a OMMI Fajtamegállapító Telepén, Monoron.

VETŐMAG-BETAKARÍTÁS

A fajtaborsót biológiailag érett állapotban aratjuk. A betakarítás kétmenetes.

Először a borsót rendre vágjuk. Akkor kezdjük a vágást, amikor a borsóhüvelyek megsárgulnak, bennük a magvak, még a legfelsőbb hüvelyekben is, kemények, nedvességtartalmuk 18–20% között van. A túl korai és a késői aratás egyaránt a magminőség romlásához vezet.

A rendre vágott borsót 2–3 napig szikkadni hagyjuk.

A cséplést a mag kb. 15%-os csökkent nedvességtartalmával kezdjük.

A borsó bármelyik átalakított gabonakombájnnal csépelhető. A rendfelszedővel ellátott kombájndob fordulatszámát csökkenteni kell (500–550 ford./perc). A dob verőléceit gumírozottra kell cserélni, a kosárléceket és a ritkított kosárpálcákat gumival kell burkolni. Így a magvak törését minimálisra csökkenthetjük.

A rendrevágás és a cséplés egyaránt csak a harmat felszáradása után kezdhető.

A fajtaborsónál is lehetséges az egymenetes betakarítás. Előnye, hogy az időjárás szeszélyeinek nem tesszük ki a borsót, és egy munkafolyamatot megtakarítunk. Azzal viszont számolni kell, hogy az ún. utóérési fázis kimarad. A jó csírázóképesség megóvása végett a magot érettebb állapotban takarítják be. Hátrányaként a nagyobb pergési veszteség, az esetleges utószárítási igény említhető.

A csépléssel párhuzamosan gondoskodnunk kell a borsómag tisztításáról. A szárrészek, gyommagvak, földrögök, törött magvak stb. kirostálásával hamarább válik zsákéretté a borsó.

A kirostált borsót vékony rétegben kiteregetjük, szükség szerint forgatjuk, szárítjuk. A zsákérett borsó nedvességtartalma 14%. Ekkor zsákoljuk. A zsákolt árut bekötéskor belső és külső címkével kell ellátni.

A zsákolt borsóvetőmagot az aratástól számított 14 napon belül zsizsikteleníteni kell.

A fajtaborsó betakarításának, tisztításának ideje hazánkban június, július hónapokban van.

A termésátlag 1,0–1,5 t/ha esetén gyengének, az 1,6–2,0 t/ha közepesnek, a 2,1–2,6 t/ha jónak, 2,6 t/ha-tól kiválónak mondható.

A fémzárolt borsóvetőmagvak minőségi mutatói a következők

I. oszt.

II. oszt.

Tisztaság, tömeg%,

99,5

99,0

Idegen mag, db/kg

ebből káros gyom, db/kg

0,0

0,0

10,0

0,0

Nedvességtartalom, tömeg%

14,0

14,0

Csírázóképesség, db%

90,0

80,0