Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Görögdinnye

Görögdinnye

(Citrullus lanatus [THUMB] MANSF.)

A termesztés jelentősége

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A görögdinnye termőterülete a sárgadinnye területéhez hasonlóan, de lassúbb ütemben csökkent 1945 után. Az 1931–1940. évek átlagában még 12 500 hektáron, 1984-ben 7000 ha-on, 1993-ban 4077 ha-on termesztettük.

Sajnos a termésátlag sem növekedett olyan mértékben, hogy az igényeket maradéktalanul kielégítsük. Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi termésátlagok gyengének mondhatók (1993-ban 11,9 t/ha).

A világon mintegy 2 millió hektáron termesztik a görögdinnyét. A termésátlag kb. 13–15 t/ha között változik. Ázsia termésátlaga 1984-ben 16 t/ha, Európáé 20 t/ha, Afrikáé 17 t/ha, Észak-Amerikáé 14 t/ha volt.

Magyarországon szinte minden faluban, városban foglalkoznak kisebb-nagyobb felületen a termesztésével. Kiemelkedő azonban Heves, Békés és Baranya megye termesztése. A termesztés fő feladata a hazai és az exportigények teljesítése. Évente 40–60 ezer tonna görögdinnyét exportáltunk (ez a frisszöldség-export 40–60%-a volt).

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Az egy főre jutó friss fogyasztás mértéke 6–8 kg/fő között változik. Tápanyagtartalmát a 80. táblázatban foglaltuk össze.

A görögdinnyét vesetisztító hatása, kellemes íze, aromája teszi közkedveltté. A benne lévő 91,5% víztartalom is nagy érték.

80. táblázat - A görögdinnye tápanyagtartalma (TARJÁN ÉS LINDNER, 1984)

Energia

(kJ)

Fehérje

(g)

Sav

(g)

Szénhidrát

(g)

Víz

(g)

Hamu

(g)

Rost

(g)

Vitaminok

Karotin

(mg)

B1

(µg)

B2

(µg)

Nikotinsav

(mg)

C

(mg)

121

0,5

0,2

6,5

91,5

0,5

0,8

ny

40

20

0,2

7,0


A görögdinnyét elsősorban frissen, biológiailag érett állapotban fogyasztjuk. A friss fogyasztás ideje júliustól szeptember végéig tart. Az éretlen (legtöbbször apró) dinnye sajátos felhasználási módja a savanyítás egészben vagy szeletelve, önmagában vagy más zöldségfajokkal vegyesen. Egyes országokban elterjedt a kifejlett dinnyék műanyag zsákos, 4,5%-os sós vízben való tárolása. A fogyasztási idő szétnyújtása végett érdemes lenne az őszi terméseket tárolókban eltartani.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A görögdinnye (Citrullus lanatus) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökér. Erős, fejlett főgyökere van. A sárgadinnyéénél erőteljesebb és mélyebbre hatoló gyökérzetének nagy része a talaj felső 20–25 cm-es rétegében helyezkedik el.

Hajtásrendszere a növekedési típustól függően változó. Megkülönböztetünk hosszú, közepes és rövid hajtásokat fejlesztő csoportokat. A hajtást 1 m-ig rövidnek, 1,1–1,5 m között közepesnek, 1,6–2,0 m-ig nagynak, 2,1 m felett igen nagynak mondjuk.

Egy-egy növényen 3–7 db hajtás is kifejlődhet.

A szár lehet ritkán és sűrűn szőrözött. Az étkezési fajták hajtáscsúcsa kevésbé, a takarmánydinnyéké erősen szőrözött. Erről is megkülönböztethetőek.

A kacsok lehetnek elágazás nélküliek, 2–3 irányban elágazódóak.

A levelek 5–10 cm-es levélnyélen ülnek. A levéllemez gyengén vagy erősebben szeldelt, többszörösen tagolt. A levél (a legnagyobb átmérőnél mérve) 12 cm-ig kicsi, 13–18 cm-ig közepes, 19 cm-től nagy. Színe zöld, sötétzöld, ezüstöszöld. A lemez felületét viaszréteg borítja.

A virágok kicsik, zöldessárgák. A három virágtípus: hím, hímnős, nő itt is megtalálható. A termesztett fajták zöme monoikus, andromonoikus virágzáshabitusú.

A termős virágok zöme idegenmegtermékenyülő. A termékenyítést méhek és rovarok végzik.

A termés alakja igen változatos. (A gömbtől, a megnyúlt gömbtől a megnyúlt hengeres formáig változik.) Egy-egy termés tömege 2–15 kg. A héj színe fehéres, világoszöld, középzöld, kékeszöld, feketészöld lehet. Felülete sima vagy enyhén barázdált. Rajzolata lehet csíkozott, márványozott.

A héja 1–2 cm vastag. A hús színe fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, rózsaszínű, piros, vérvörös. (A fehér és a sárga színűek elsősorban takarmánydinnyék.)

A belső húsos ehető rész a placentából fejlődik, eltérően a sárgadinnyétől, melynek a perikarpium alkotja a terméshúsát.

A magok a perikarpiumban elszórtan helyezkednek el. A mag mérete 0,5–2,0 cm között változik. Színe fehér, krémszínű, barnás, szürke, fekete stb. lehet. Egy-egy növényben 300–600 db mag található. Csírázóképességét 6–8 évig megtartja. Ezermagtömege: 20–150 g.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. A görögdinnye a legnagyobb fényigényű zöldségfajok csoportjába tartozik. A hazai termesztésben lévő fajtáink hosszúnappalosok. A virágzás 5–7 ezer lux fényerőn már zavartalan.

Hőmérsékletigénye megegyezik a sárgadinnyéével. MARKOV–HAEV (1953) szerint a görögdinnye optimális hőigénye 25±7 °C.

Vízigénye nagy. Ezt többnyire hatalmas gyökérzetével elégíti ki. Különösen érzékeny a vízellátásra fejlődésének első, lassú növekedési szakaszában.

Transzspirációs együtthatója 600 (BELIK, 1975).

A görögdinnyét – nagy vízfelhasználása ellenére is – a szárazságot jól tűrő növények közé soroljuk. Hazánkban a termőterület legnagyobb részén öntözés nélkül termesztjük.

Öntözéssel a termesztés biztonsága és a termésátlag jelentősen növelhető.

Tápanyagigény. A görögdinnye genetikailag meghatározott teljesítőképességének eléréséhez kellő tápanyagmennyiséget igényel. Ennek mennyiségi, minőségi és időbeni kielégítése a termesztés eredményének egyik meghatározója.

A táplálóelemek közül a görögdinnyének a káliumigénye a legnagyobb, ezt követi: a N-, Ca-, P- és Mg-igény.

A görögdinnye 10 tonna termésre számítva (BELIK, 1975 szerint) 12,3 kg nitrogént, 3 kg foszfort és 17,9 kg káliumot használ fel.

Termesztett fajták

A magyarországi termesztésben a fajtamegválasztás a technológia fontos része volt. Évszázadokkal ezelőtt kialakult a sajátos magyar igény a kiváló minőségű, vékony héjú, vérvörös hússzínű, apró magvú fajták iránt. Sokat vitatott kérdés a termés nagysága. Korábban a nagy termésű fajták (Hevesi, Csányi, Marsowszky stb.) voltak divatosak. Az 1960-as évektől a kisebb terméseket fejlesztő fajtatípusok kerültek előtérbe (Szigetcsépi 51 F1, Hevesi FUTO F1 stb.) A jelenleg termesztésben lévő fajták választéka általában megfelel a különböző termesztéstechnológiai változatok diktálta igényeknek. Hiányoznak az egészen kis testű (1–2 kg/db), hajtatható fajták.

A Magyarországon termesztett, fontosabb fajták jellemző adatait a 81. táblázatban közöljük.

81. táblázat - A termesztett görögdinnyefajtáink fontosabb jellemzői

Fajta neve

Növekedési

típusa

Virágzás

habitusa

Tenyészidő

Termés

Termesztési mód

alakja

hússzíne

átlag-

tömege (kg)

Korai kincs

középerős

monoikus + andromonoikus

rövid

gömb

piros

3–4

hajtatás, szabadföldi

Sugár Baby

gyenge

monoikus

rövid

gömb

sötét rózsaszín

3–4

fóliaalagút, korai szabadföldi

Szigetcsépi 51 F1

középerős

monoikus + andromonoikus

középkorai

nyújtott gömb

vérvörös

4–6

fóliaalagút, szabadföldi

Hevesi FUTO F1

középerős

monoikus

középkorai

tojásdad

sötétpiros

4–6

szabadföldi

Gömb FUTO F1

középerős

andromonoikus

középkorai

gömbölyű

élénkpiros

3–5

szabadföldi

Kecskeméti vöröshúsú

középerős

monoikus

középkorai

gömb

vérvörös

3–5

szabadföldi

Sárgahúsú (Szentesi)

középerős

monoikus

középhosszú

kissé megnyúlt gömb

világossárga

3–5

szabadföldi

Marsowszky

erős

monoikus

hosszú

megnyúlt gömb

piros

8–12

szabadföldi

Hevesi (Csányi)

erős

monoikus

hosszú

megnyúlt gömb

vérvörös

8–10

szabadföldi

Crimson S.

középerős,

erős

monoikus + andromonoikus

hosszú

megnyúlt gömb

pirosas rózsaszín

6–8

szabadföldi

Charleston–H

erős

andromonoikus

hosszú

ovális

rózsaszín

6–8

szabadföldi

Hungaria–8

középerős

monoikus

rövid

gömb

élénkvörös

3–4

hajtatás, szabadföldi

Napsugár

középerős

monoikus

középérésű

gömb

sárga

4–5

szabadföldi

Orosházi F1

erős

monoikus + andromonoikus

rövid

tojásdad

sötétrózsaszín

6–7

hajtatás, szabadföldi

Ideál

középerős

andromonoikus

középérésű

megnyúlt

középrózsaszín

5–6

szabadföldi

Favorit F1

középerős

monoikus

középkorai

gömb

élénkpiros

5–6

hajtatás, szabadföldi

Kobalt F1

erős

monoikus

középkorai

ovális gömb

élénkpiros

5–6

szabadföldi


92. ábra - Kecskeméti vöröshúsú (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Kecskeméti vöröshúsú (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Szabadföldi termesztés

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Az éghajlati és talajadottságok döntő mértékben meghatározzák a dinnye teljesítőképességét is.

Éghajlatunk adott, lényegében az ország egész területén megfelel a termesztés ezen feltételeinek. Az időjárás elemei közül a fény – megfelelő termesztési időzítés mellett – elegendő a növény számára. A hőmérséklet hibái szembetűnően jelentkezhetnek. Az elégtelen hőmérséklet veszélyezteti a csírázás és a kelés folyamatát. Kelés után a magas hőmérséklet a szik alatti szár megnyúlásával jár. Később, a hajtásnövekedés idejében, a növényen jól észlelhető a számára kedvező vagy kedvezőtlen hőmérséklet hatása. Ugyanígy a virágzásra gyakorolt hatása is egyértelmű.

A csapadékviszonyok a vízigény kielégítésében játszanak fontos szerepet. Ez is kritikus lehet hazánkban. A sok csapadék és az alacsony hőmérséklet éréskésleltető hatású, a termés héja megvastagszik, színe tompul, íze kevésbé élvezhető. Ebből azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a dinnyét nem szabad öntözni. Az elégtelen vízellátás szintén terméscsökkentő és minőségrontó tényező.

A talajtípusigényét tekintve a dinnye is a legjobb minőségű, tápanyaggal jól ellátott talajban terem a legjobban. Sajnos hazai gyakorlatunk megítélése e vonatkozásban is eltérő. A dinnye zömét – sokszor rossz minőségű, szerkezet nélküli – homoktalajokon termesztik, elsősorban a koraiság fokozása végett. A lazább homoktalajoknak a kötött talajokéhoz viszonyított koraiságnövelő hatása közismert. A technológia más elemeinek igénybevételével viszont a kötött talajon termesztett dinnye élvez elsőbbséget (lásd Medgyesegyháza, Vajszló, Sellye stb.)

Összegezve: a dinnye is a legjobb talajon tud jó vagy elfogadható teljesítményt nyújtani. Üzemi termesztését itt kell szorgalmazni.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A görögdinnye termőterületének kijelölésekor is a gyorsan melegedő, szélvédett területeket válasszuk. 4–5 évig ne kerüljön kabakos növény után.

Ajánlatos meggyőződni arról is, hogy a dinnyének szánt területen az előző növény termesztéséből nem halmozódott-e fel valamilyen káros hatású gyomirtó szer vagy egyéb kémiai anyag.

A görögdinnye a kombinált szántóföldi vetésforgó növénye. Búza vagy hüvelyes növények után fejlődik legjobban. A gabonaféléktől, repülőgépes növényvédelmet feltételezve, térben távolabb, az uralkodó széliránnyal ellenkező irányban helyezzük el, különben a hormonbázisú szerek használatakor sok-sok nehézség adódik.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A trágyázás menete megegyezik a sárgadinnyénél leírtakkal. A trágyázás rendszerét néhány új vizsgálati módszerrel egészítjük ki.

A tápanyag-ellátottság kérdését ZSOLDOS (1967) három vizsgálati csoport eredményeinek függvényében javasolja pontosítani:

a) talajvizsgálatok,

b) növényvizsgálatok,

c) szabadföldi kísérletek.

A gyakorlatot szolgáló talajvizsgálatokat a magyar előírások rögzítik (MÉM NAK).

A görögdinnye tápanyag-ellátottsági szintjének vizsgálatára módszeres kísérleteket állítottunk be a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékén, a levélanalízis módszerével. Eredményeinket a 82. táblázatban foglaltuk össze.

82. táblázat - A görögdinnye N-, P-, K-tartalmának alakulása a tápkockaméret, a szaporítási mód, a növényfejlettség függvényében (NPK összes =100%) (Szigetcsépi 51 F1 fajta) (BÁNFALVI, 1977)

Kezelések

Mintavételi helyek

Július 15-i mintavétel

Augusztus 16-i mintavétel

összes NPK mg/g szárazanyag

N

P

K

összes NPK mg/g szárazanyag

N

P

K

%

%

Gyepkocka 5×5 cm

alsó levéltáj

53,207

53,00

3,77

43,23

37,744

53,52

2,77

43,71

középső levéltáj

72,555

56,65

4,21

39,14

45,207

49,11

4,44

46,45

felső levéltáj

79,888

54,45

6,12

39,43

45,244

53,71

5,40

40,89

Gyepkocka 7,5×7,5

alsó levéltáj

53,982

55,20

0,04

40,76

40,271

48,92

3,90

47,18

középső levéltáj

73,617

56,10

4,51

49,39

52,456

51,66

4,49

43,85

felső levéltáj

80,400

56,09

5,97

37,94

57,204

52,62

5,95

41,43

Vegasca tápkocka 7,5×7,5 cm

alsó levéltáj

56,044

54,60

4,36

41,04

36,471

51,82

4,31

43,87

középső levéltáj

72,529

56,25

4,45

39,30

45,233

47,75

40,5

48,20

felső levéltáj

82,849

55,88

6,21

37,91

47,106

54,56

5,56

39,70

Soroksári I. tápkocka 7,5×7,5 cm

alsó levéltáj

57,956

52,80

4,07

43,13

38,271

51,47

4,10

44,43

középső levéltáj

73,117

55,80

4,54

39,66

49,595

50,21

4,22

45,57

felső levéltáj

79,768

52,25

6,13

41,62

48,944

53,12

4,99

41,89

Vegasca tápkocka

alsó levéltáj

52,395

53,05

4,00

42,94

37,733

52,21

4,86

42,93

középső levéltáj

70,479

59,66

4,58

35,76

43,295

53,11

4,84

42,04

felső levéltáj

76,038

55,79

5,97

38,27

47,182

54,05

4,62

41,33

Soroksári I. tápkocka 10×10 cm

alsó levéltáj

66,493

55,19

4,20

40,61

45,007

49,33

4,46

46,21

középső levéltáj

74,304

56,39

4,58

39,03

54,882

46,83

3,98

49,19

felső levéltáj

84,349

53,59

6,10

40,31

55,429

55,39

5,82

38,79

Gyepkocka 10×10 cm

alsó levéltáj

71,755

52,66

4,12

43,22

45,733

53,35

4,01

42,64

középső levéltáj

71,755

53,38

4,26

42,36

49,795

52,21

4,21

43,58

felső levéltáj

81,688

53,25

5,98

40,77

53,693

51,59

5,20

43,21

Állandó helyére vetett

alsó levéltáj

70,817

54,08

4,68

41,24

53,433

46,04

3,04

50,53

középső levéltáj

84,389

55,46

4,98

39,58

56,695

48,33

3,70

47,97

felső levéltáj

87,796

57,42

6,36

36,22

55,356

51,48

4,26

44,26


Az adatok igazolják, hogy a tenyészidő folyamán a növények tápanyag-ellátottsága csökken. A tápanyagfelvételt s ennek függvényében a növények teljesítőképességét a földkocka mérete befolyásolja. A levéltájak közötti tápanyagszint normális fejlődés és ellátás esetén a csúcsi felső levéltájban a legmagasabb. A termésfejlődés idején a tápanyag kivonása, termésbe juttatása általános. Elégtelen tápanyag-ellátottság esetén a felső levéltájban csökken az ellátás, hogy a termés igénye kielégíthető legyen. Ilyenkor kell a fejtrágyázással beavatkozni.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A talajművelési rendszerek az adott gazdaság felszereltsége, a talaptípus, a termesztett növényfaj igényeinek összehangolása eredményeként alakulnak ki. A rendszer vázát a következő alapelemek alkotják:

– a talajművelés időpontjának megállapítása,

– a művelőeszköz kiválasztása,

– a művelési mélység megállapítása,

– a haladás irányának meghatározása,

– a szükséges talajmunkák számának eldöntése.

A talajművelés műveletei – célja és ideje szerint – a következők.

Az alap-talajművelés fő feladata a dinnye gyökérzete számára jól, kellő mélységben megmunkált, termékeny talajréteg kialakítása és fenntartása, a talaj víz- és levegőgazdálkodásának javítása, a gyomok irtása.

A tarlóhántást a főnövény lekerülése után azonnal, 6–10 cm mélyen kell végezni.

Őszi mélyszántás. Szeptember végétől decemberig végezhető, 25–35 cm mélyen.

Gyeptörés. Hosszú évszázadokon át itt termesztették a dinnyét.

A vetés, illetve ültetés előtti talajmunkák feladata a jó vetőágy-előkészítés, amelynek jellemzői az aprómorzsás szerkezet, az ülepedettség (nem tömődöttség), a sima felszín, a gyommentesség.

Első tavaszi munkánk a simítózás. Ezt követően – a vetésig, illetve ültetésig – a felső talajréteget fogas boronával, tárcsával, kultivátorral, kombinátorral művelhetjük, igény szerint.

A vetés, illetve ültetés előtti talajművelés mélysége a magvetés, illetve a földkockás palánta ültetési mélységéig terjedjen.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A dinnye vegyszeres gyomirtása Balan (6,5–7,0 l/ha), Flubalex (6,5–9,5 l/ha), Beneflex (6,5–9,5 l/ha), benefin hatóanyag-tartalmú szerekkel biztonságosan elvégezhető. Hatásuk kellő humusztartalomnál, palántázott termesztésben egyértelműen kedvező. Száraz talajon, állandó helyre vetéskor csírabántó hatásúak lehetnek.

A vegyszert a vetés, illetve ültetés előtt 300–400 l/ha vízzel kijuttatjuk, és azonnal 6–12 cm mélyen bedolgozzuk.

Az egyszikűek által erősebben gyomosító területeken szerkombinációt alkalmazhatunk, Dual 720 (2,5–3,0 kg/ha) felhasználásával.

Vetés után a kelés, illetve a palántázás előtti gyomosodást Finale (2 l/ha) kipermetezésével szüntethetjük meg.

Felhasználható a Cotofor (2,5–3,5 kg/ha) is a vegyszeres gyomirtásra. 200–400 l/ha vízzel vetés, illetve ültetés előtt jól előkészített, aprómorzsás talajra kell egyenletesen kipermetezni. Ajánlatos fogassal 2–3 cm mélyen bekeverni az egyenletes elosztású gyomirtó szert. Alkalmazható a Cotofor + Dual 720 tankkeverék is.

Szaporítás

A görögdinnye szaporítására a sárgadinnyénél elmondottak érvényesek.

Itt is az egyéves, friss vetőmag használata célszerű (83. táblázat). A mag korával arányosan csökken a csírázási százalék, a csírázási erély stb. Egyre bizonytalanabbá válik a termesztés sikere.

83. táblázat - Különböző ideig tárolt görögdinnyemagvak értékmérő tulajdonságainak változása (Dünnüj liszt fajta) (BELIK, 1967)

Tárolási idő

(év)

Csírázási

százalék

Csírázási

erély

(%)

4. napra

kifejlődött

csírahossz

(cm)

Csírázó mag

aszkorbinsav-

tartalma

(mg/%)

1

95

89

4,4

9,71

6

87

48

3,1

4,40

10

5

3

1,3

2,93


Az előáztatás, előcsíráztatás a görögdinnyénél is eredményes eljárás. A magasabb hőfokú vízben (30 °C) való előáztatás ideje rövidebb, a vízfok csökkenésével arányosan nő az áztatás ideje. A csíráztatás is hasonló tendenciát mutat. Magasabb hőmérsékleten nagyobb csírázási százalék, gyorsabb csírafejlődés érhető el (84. táblázat). Adataink igazolják az optimális előáztatás (20 °C-on 16 óra, 30 °C-on 4 óra) időtartamát. Egyben bizonyítják a hőmérséklet növekedésével arányos csírázásiszázalék-növekedést is. (A további csírakezelési eljárásokat lásd a sárgadinynyénél.)

A szaporítási módok és technológiai típusok is megegyeznek a sárgadinnyénél leírtakkal.

84. táblázat - A magelőáztatás idejének és a hőmérséklet változásának hatása a görögdinnyemag csírázására (Marsowszky fajta) (NAGY, 1974)

Kezelések

Csírázási százalék különböző hőmérsékleten

Az előáztató víz hőfoka

(°C)

az előáztatás ideje

(óra)

15 °C

20 °C

25 °C

30 °C

Száraz mag (kontroll)

68,50

73,00

83,00

90,75

20

4

68,00

81,00

81,25

86,50

20

8

69,00

83,00

84,00

88,75

20

16

74,50

86,00

89,00

91,75

30

4

74,75

85,25

88,75

93,00

30

8

71,50

82,00

84,25

90,50

30

16

67,50

79,75

83,50

85,00


A vetőmagmennyiség a növényelrendezés függvényében változik. Görögdinnye-vetőmagból állandó helyre vetéshez, soros elrendezésben 3,0–5,0 kg/ha, fészkes vetéshez 0,6–0,8 kg/ha, palántaneveléshez 0,4–0,5 kg/ha a vetőmagigény hazai fajták termesztésekor.

Az állandó helyre vetésnél a vetésmélység homoktalajon 4–6 cm, kötött talajon 3–4 cm.

A palánták kiültetésének időpontja technológiai típusonként megegyezik a sárgadinnyénél leírtakkal.

Az eddigi gyakorlatnak nagy hibája volt a nem megfelelő nagyságú tenyészterület (gyakran 3–5 m2/tő).

A görögdinnye tenyészterületét is a növekedési erély alapján határozzuk meg. A késői érésű, nagy hajtástömeget fejlesztő típusokat 150×150 cm-es sor- és tőtávolságra (2,25 m2/növény, 4500 tő/ha), a középkorai, középerős növekedésű fajtákat 150×100 cm-re (1,5 m2/növény, kb. 6700 tő/ha), a rövid tenyészidejű, gyenge növekedésű fajtákat 100×100 cm-re (1,0 m2/növény, 10 000 tő/ha) ültetjük.

A váz nélküli és a fóliaalagutas takaráskor 150+50F1100, 160+40×100, 180+50×47, 200+60×75, 220+40×75 cm-re ültetjük a palántákat.

ÖNTÖZÉS

Magyarországi termésátlagaink az öntözés nélküli gazdálkodás eredményét tükrözik. Öntözéssel a termésátlagok lényegesen javíthatók. A görögdinnye átlagos vízellátottságát a tenyészidőben FILIUS (1976) nyomán a 93. ábrán mutatjuk be. Az adatok egyértelműen bizonyítják a görögdinnye öntözésének szükségszerűségét.

93. ábra - A görögdinnye átlagos vízellátottsága a tenyészidőben (FILIUS nyomán)

A görögdinnye átlagos vízellátottsága a tenyészidőben (FILIUS nyomán)


A többi zöldségfajhoz hasonlóan a görögdinnye állandó helyre vetéskor kelesztő öntözést (5–10 mm), palántázáskor beiszapoló öntözést (10 mm) és vízpótló öntözést igényel. A vízpótló öntözésre legtöbbször a gyors növekedés időszakában van szükség (egy-kétszer 30–40 mm-es vízadaggal).

EGYÉB ÁPOLÁSI MUNKÁK

Talajápolás. Állandó helyre vetett dinnyénél igény szerint porhanyítjuk a fészkeket, illetve a sorok talaját.

Palántázás után az 5–7. napon megkapáljuk a területet. Ezt, a vegyszeres gyomirtás sikerességétől függően, 1–3 alkalommal megismételjük.

Ritkítás, tőszámbeállítás. Általában 3–4 lombleveles fejlettségnél ritkítjuk az állandó helyre vetett állományt először. A végleges tőszámot 5–6 lombleveles korban állítjuk be. Első ritkításkor fészkenként 2–2 db, végleges tőszámbeállításkor 1–1 db növényt hagyunk.

A hagyományos technológia eleme a hajtások földelése. 60–90 cm hajtáshossznál a kis dinnyét követő hajtásrészre félkapányi nedves földet helyeztek a hajtások rögzítése (szélvédelem) céljából. Az öreg dinnyések azt mondták, hogy „ahányszor földelünk, annyi dinnyénk lesz” (hogy sok nem lett, azt a termésátlagok igazolják). Veszélyes továbbá a földelés száraz időben, rovarfertőzött területeken, mert itt károsítanak elsőként a kártevők.

Sűrűbb ültetéskor jobb a szélvédelem.

BETAKARÍTÁS

A virágok megtermékenyítésétől számítva 30–35 napra érik meg Magyarországon a dinnye. Szabad földön július elejétől szeptemberig tart a fő érésideje.

A görögdinnye termesztésében a legnagyobb gyakorlatot az érés jeleinek nagy biztonsággal való felismerése, az érettség megállapítása igényli. Nehezíti a döntést, hogy a faj érésjelei nem annyira egységesek és egyértelműek, mint a sárgadinnyééi, és itt nincs utóérés. Az idő előtt leszedett görögdinnye színtelen, íztelen marad, a túlérett viszont veszít ízéből, zamatából, romlik húskonzisztenciája.

A termesztők különböző jelek alapján döntenek az érettségről.

Az érés jelei:

– kopogtatásra mélyebb, kongó hangot ad;

– héjszíne sötétebb, fényesebb lesz;

– a hasi, talajjal érintkező rész érett sárgás színt vesz fel;

– az érett dinnyén a hajnali harmatlecsapódás nagyobb;

– a termés melletti kacs elszárad;

– a termős virág termékenyülésétől eltelt 30–35 nap.

Az érés jeleként említik a már levágott termés kocsányán megjelenő vörösesbarna nedvet is. Erről azonban csak utólag győződhetünk meg, s negatív eredmény esetén elveszett a levágott termés.

Egyszerű és megbízható meghatározásnak tekintjük a következő eljárást. Az egy időben öklömnyi nagyságúra fejlődött termések felületét számmal, csíkkal megjelöljük (az első terméseket pl. egy, a második hullám terméseit kettő, a harmadikat három stb. csíkkal), és följegyezzük a termékenyülés időpontját. A termékenyülést követő 30–35 (esős, hűvös időben 35) nap után érettségpróbával – kb. 3–5 db azonos jelölésű dinnye felvágásával – ellenőrizzük az érettséget. Ha a próba pozitív, minden azonos jelű termés érett.

A szedést legjobb a reggeli órákban elvégezni. A kocsányt késsel elvágjuk, a leszedett terméseket kupacokba rakjuk, majd fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. A fölmelegedett dinnye ugyanis szállítás, tárolás közben gyorsan romlik.

Felhívjuk a figyelmet néhány termesztői hibára is.

– Nem szabad a tő „felhúzásával”, a gyökérzet megszakításával siettetni az érést, mert a minőség romlik.

– A gibberellin, ethrel, mint érésgyorsító szer, szintén nem alkalmazható.

– Az öntözés elmulasztása kissé sietteti az érést, de a terméstömeg jelentősen csökken.

Elérhető termésátlag 10–14 t/ha. A szedés gyakorisága az érés kezdetén 3–4 nap, később 6–8 nap.

Hajtatás

Napjainkban a hajtatott növényfajok összetétele, aránya megváltozott. A görögdinnye szinte kiszorult.

• A görögdinnye kellő hozzáértéssel eredményesen hajtatható üvegházban, fűtött, fűtés nélküli és vízfüggönyös fóliasátrakban.

A termesztőlétesítmények előkészítése megegyezik a többi zöldségfajnál leírtakkal.

Fajtamegválasztás. Itt is érvényes a szabály, hogy hajtatni csak a rövid tenyészidejű fajtákat szabad. Külföldön az 1–2 kg terméstömegű fajtákat hajtatják elsősorban (nálunk ezek hiányoznak a fajtaválasztékból). Nálunk a Sugar Baby, a Szigetcsépi 51 F1 fajták javasolhatók.

Szaporítás, palántanevelés. Jól fejlett (4–6 lombleveles), egészséges palánták ültetése ad jó eredményt. A görögdinnyét 10 000 tő/ha állománysűrűséggel hajtatjuk (1 tő/m2).

Az előcsíráztatott magot 8F18–10×10 cm-es földkockába vetjük. A palántanevelés ideje 6–7 hét. A vetést a tervezett ültetési időpontból számítjuk. A palántanevelés technológiája megegyezik a szabadföldi termesztésnél leírtakkal.

A kiültetés idejét március elejétől április közepéig tervezhetjük a fűtéserősség függvényében, általában a hasznosítási rendszer második szakaszában.

A görögdinnyét 100×100, 110×90, 125×80 cm-es sor- és tőtávolságra célszerű ültetni.

Az ápolási munkák általában megegyeznek a korábban elmondottakkal.

A görögdinnyét hajtatásban sem kell metszeni. A termőfelületet, támrendszer mellett termesztve, legyezőszerűen széthúzott hajtáselrendezéssel (3–5 hajtás) nevelhetjük. A támrendszert is ennek megfelelően képezzük ki.

A legegyszerűbb a talajon, hagyományos hajtáselhelyezkedéssel (szabadon) való termesztés.

Szedés. Hajtatásban június második dekádjától várható az érés. Négyzetméterenként 6–8 kg termésátlagot biztonsággal elérhetünk.

A váz nélküli (kisalagutas) fóliás takarás igen elterjedt, új termesztési körzeteket teremtő (Ormánság, Medgyesegyháza stb.) görögdinnye-termesztési mód. Ma már mintegy 1200–1500 ha-on alkalmazzák.

Takarásra a 0,04 mm-es, 180 cm széles polietilénfólia használatos, amelyet üzemi viszonyok között az FF–2-es fóliafektető gép terít le. A takarással általában mínusz 2–3 °C-os külső, időszakos lehűlést még áthidalhatunk.

Területválasztás. Gyorsan melegedő, sík fekvésű, szélvédett helyeket válasszunk.

Fajtakiválasztás. Az időszakos fóliás takarás (váz nélküli, kisalagút stb.) 1–2 hetes koraiságnövelő hatású. A fajtát tehát úgy válasszuk meg, hogy a technológia kiváltotta előnyt a genetikailag meghatározott közepes vagy hosszú tenyészidő ne semmisítse meg.

Erre a célra a Korai kincs, a Szigetcsépi 51 F1, a Sugar Baby, a Kecskeméti heterózis F1 fajtákat javasoljuk.

A talaj-előkészítés, a trágyázás, a vegyszeres gyomirtás menete megegyezik a korábban leírtakkal.

A szaporítás történhet állandó helyre vetéssel, palántaneveléssel. A korai szedés szempontjából a palántáról való termesztés játszik fontosabb szerepet.

Az optimális palántakiültetés ideje április 20. és 30. között van. Az állandó helyre vetést április 10. után kezdhetjük (talajhőmérséklet).

A palántanevelés menete megegyezik a korábban ismertetettel. A palántanevelés ideje 5–6 hét.

A görögdinnye optimális állománysűrűsége 1 db/m2. Az elrendezés lehet egysoros és ikersoros. A sor- és tőtávolság – a fektetőgép munkavégzését alapul véve – lehet:

– 160×63, 170×59, 180×55 cm stb. egysoros,

– 150+40×100, 150+50×100, 160+40×100, 180+50×87, 200+60×75 cm ikersoros elrendezés.

A fólia leszedésének ideje. Időszakos takarásról lévén szó (4–6 hét), a fölöslegessé vált fóliát le kell szedni. Idejét két alapvető tényező változása szabályozza:

– az időjárási elemek kedvező változása,

– a termős virágok megjelenése (méhek termékenyítik).

A fóliát lehetőleg borult időben szedjük le. Levétel után lombtrágyával segítsük a növények alkalmazkodását a szabadföldi viszonyokhoz.

A fóliaigény 250–300 kg/ha. Üzemi viszonyok között egy évig, háztáji termesztésben 2–3 évig is használható. (Az üzemek sem dobják el a fóliát, belőle építik a dinnyeföld körül a kerítést, hogy a nyúl ne rágja meg a dinnyét.)

Szedés. A görögdinnye fóliás időszakos takarással július első napjaiban kezd érni. A termésátlag 20–40 t/ha között változik.

Magtermesztés

A görögdinnye idegentermékenyülő termős virágokat fejleszt. A virágokat méhek termékenyítik meg. A vetőmag aránya a termésen belül 0,5–0,7%.

A termesztés technológiája eltér a konstans, a hibrid és a mag nélküli (triploid) magtermesztésben.

KONSTANS FAJTÁK MAGTERMESZTÉSE

Az ország déli, délkeleti részei a legkedvezőbbek a vetőmag termesztésére. Előírás, hogy a magtermő tábla körül elit vetőmagtermesztéskor 1000 m, I. fokú szaporulat esetén 800 m, szabvány vetőmag előállításakor 500 m-es izoláló sávot kell hagyni.

A táblakiválasztás, forgóba illesztés, talaj-előkészítés szempontjai megegyeznek a szabadföldi termesztésnél leírtakkal.

Szaporítás. A vetőmagot termeszthetjük állandó helyre vetéssel és palántázással. A palántanevelés költsége miatt esetünkben a helyre vetés elterjedtebb. Az állandó helyre vetés ideje április 25. és 30. között van. Ha palántát nevelünk, május 15. és 20. között ültetünk. (Tehát mindkét szaporításmód ideje későbbi, mint az árutermesztésben.)

Növényelrendezés. A növényszám 100×100, 100×125, 125×125 cm-es elrendezésben megfelelő. Az ikersoros elrendezés is ajánlott, mert a sűrű sorban előbb összekapaszkodnak a növények, s a széles sorköz hosszabb ideig géppel is művelhető.

A szelekció már a lombnövekedés kezdetétől, eltérő lombra elkezdhető. Kötelező az ellenőrzés, az elütő, beteg egyedek kiválogatása a termésfejlődés kezdetén, éréskezdetkor és magozáskor.

Betakarítás. A szedést akkor kell megkezdeni, amikor a legkorábban megtermékenyült és biológiailag legértékesebb termések már túlértek, és a további várakozás egy részük pusztulását (fölrepedés, rothadás) okozná. Augusztus vége, szeptember eleje az első szedés ideje. A leszedett terméseket a kijelölt utak mentén kupacokba (a sérült, de fajtaazonos dinnyéket hordóba vagy kádakba) rakjuk.

A szedő felelőssége itt is nagy. Az éretlen dinnyéből származó mag vetésre nem alkalmas, mint tudjuk, a görögdinnyénél nincs utóérés.

A dinnyemag nyerhető kézzel és géppel.

A kézzel kivájt vagy géppel fejtett magot bő vízben mossuk. Általában kétszeri mosással jó tisztaságú magot lehet nyerni. Mosás után szárítjuk a magot. Ez történhet napon és mesterséges szárítással (ez utóbbinál 40 °C fölé nem emelkedhet a hőmérséklet). A csörgő, száraz magot zsákoljuk.

Az elérhető magtermés 100–200 kg/ha. A vetőmag minőségi követelményeit az MSZ 6370/78 számú szabvány rögzíti. Megegyezik a sárgadinnyénél ismertetettel.

HIBRIDMAG-TERMESZTÉS

A görögdinnye-hibridmagot a kukoricánál alkalmazott állománykeresztezéses módszerrel állítják elő. A területen 4:2 anya:apa arány kívánatos. Hektáronként 3000 db anya- és 1500 db apanövényt kell fölnevelni. A szülőpárok magját legtöbbször a nemesítő, a termeltető adja. Az állománysűrűséget 1,5×1,5 m-es sor- és tőtávval alakíthatjuk ki. A hibrid mag nagy érték. Itt földkockás palántával dolgozunk. A kiültetés időpontja változik. Az apanövényeket május 1. és 5. között, az anyanövényeket május 15. és 20. között ültetjük ki, 4–2 soros elrendezésben. Az apanövények 15–18 napos fejlődési előnye tesz lehetővé megfelelő együttvirágzást.

Hibridmag-termesztésben 1000 m-es izoláló távolságot kell hagynunk. Az apanövények május eleji kiültetése kockázattal jár. Az esetleges fagykár kiküszöbölésére 100%-os tartalék palánta nevelése szükséges.

Speciális munka az állománykeresztezés, ez június végéig tart. Akkor kezdhető, ha az apanövények 90%-a hímvirágot fejleszt, s az anyanövények 25%-án megjelentek a termős virágok. Az állománykeresztezés első napján az anyanövényekről eltávolítunk minden virágot (hím, termős), és a korábban termékenyült terméseket. A műveleteket naponta folytatjuk, a reggeli órákban leszedjük az éppen nyíló hímvirágokat (anyanövényekről). A virágeltávolítást a méhjárás megindulásáig (kb. 9 óra) be kell fejezni. A nap későbbi részében a hímvirágbimbókat is leszedjük, hogy a következő nap reggelén kevés hímvirág legyen. A munkákat úgy kell szervezni, hogy hímvirág még csak véletlenül se maradjon az anyanövényeken.

Előrehaladott kísérletek folynak a kémiai kasztrálás bevezetésére (Ethrel stb.).

Termésszedéskor csak az anyanövényen fejlődött, biztosan hibrid magot tartalmazó egyedeket szedjük.

MAG NÉLKÜLI (TRIPLOID) HIBRID MAGTERMESZTÉSE

Az első triploid dinnyék 1959–61-es években Japánban, majd az USA-ban kerültek forgalomba. Magyarországon KISS Á. (1961) állított elő elsőként triploid fajtát.

A triploid hibridek vetőmagját leginkább kézi porzással állítják elő. A tetraploid anya virágait egy diploid apa virágporával porozzuk be.

A triploid vetőmag termesztésekor is a hibrid magnál ismertetett (4:2 soros) elrendezést alkalmaznak. A hibrid mag előállítása a továbbiakban a fajtahibridével azonos.

A magtermesztés a szülők genetikai alkatából adódóan nehézkesebb. A tetraploid anyák fenntartása, környezeti igényük kielégítése nagyobb gondosságot igényel, mint a diploidoké. A pollenátvitel, a termékenyülés is nehézkesebb. Egy-egy tetra termésben 50–80 db mag található, ez mindössze egynyolcada a diploid fajtában található magnak.

A termesztési költségek nagysága gátolja széles körű elterjedését.