Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

11. fejezet - Kabakosok

11. fejezet - Kabakosok

Sárgadinnye

(Cucumis melo L.)

A termesztés jelentősége

A dinnye egyike azoknak a növényeknek, amelyekkel az emberiség már igen régen ismeretséget kötött. Őshazája India, ahol már i. e. 3000 évvel ismerték. A görögök és a rómaiak a sárgadinnyét és a görögdinnyét hasonló méretekben termesztették, és a sárgadinnye hajtatásával is foglalkoztak.

Az utóbbi időben feltárt tárgyi bizonyítékok ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyarság vándorlása idején már ismerte a dinnyét.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A sárgadinnye termőterülete, ennek megfelelően gazdasági jelentősége is a II. világháborút követő években folyamatosan csökkent.

A jelentős termőterület-csökkenést még inkább aláhúzza a nagyon kis termésátlag. Eredményeink a nemzetközi összehasonlításban is elszomorítóak.

Ezzel szemben a világon a sárgadinnye iránti igény eredményeként 1974–1976 és 1993 között jelentős termőterület-, termésátlag-növekedés következett be. A világ valamennyi földrészén növekedett a termőterület, a legtöbb országban a termésátlag is. A sárgadinnye elterjedtségét és közkedveltségét mutatja, hogy a Föld valamennyi földrészén termesztik.

A legnagyobb termésátlagot Hollandia mondhatja a magáénak. Ezek az adatok az üvegházi hajtatás sikerét mutatják, mert szabadföldi termesztése nincs.

A hazai termelői szektorok szerinti megosztást vizsgálva megállapítható, hogy az állami gazdaságok sárgadinnye-termesztéssel nem foglalkoznak. A termelőszövetkezetek zömében részes művelést folytatnak. Az utóbbi években terjedt el a házikerti, kisüzemi, részben saját igényt kielégítő termesztés.

Az ország valamennyi megyéjében, városában és községében sikerrel termeszthető a sárgadinnye.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A sárgadinnye a magyar embernek mindig fontos, értékes csemegéje volt. Napjainkban az egy főre jutó fogyasztás mértéke átlagosan 1 kg/fő alá süllyedt.

Nagy cukortartalmán kívül B1-, B2- és C-vitamin-tartalma jelentős (ez utóbbi majdnem a paradicsoméval vetekszik). A sárgadinnyében lévő szénhidrát három fontos összetevőre, glükózra, fruktózra és szacharózra bontható. Az édességet döntően a szacharóztartalom határozza meg. A sárgadinnye általában 0,09–3,70% glükózt, 1,85–3,92% fruktózt és 0,24–8,70% szacharózt tartalmaz.

Említést érdemel továbbá a jó emésztést, kedvező gyomor- és bélműködést segítő, vesetisztító hatása is.

A sárgadinnyét hazánkban frissen, biológiailag érett állapotban (feldarabolva, a minőségét igény szerint porcukorral javítva, esetleg fűszerekkel ízesítve, hűtve) fogyasztjuk. Korábban sóval, borssal, fűszerekkel ízesítették. Érdemes lenne a régi szokásokat föleleveníteni.

A nagyobb felületen sárgadinnyét termesztő délebbi országokban a folyamatos, friss fogyasztás mellett a nyári, őszi, téli fajtákból előszeretettel készítenek szárítmányt, befőttet és ivólevet.

Egyes esetekben a savanyítás is számításba vehető.

A friss sárgadinnye fogyasztása Magyarországon június közepétől szeptember végéig (a téli dinnyéé december végéig) tart. A megtermelt árut friss állapotban szinte 100%-ban elfogyasztjuk. Áruexport sárgadinnyéből nincsen.

72. táblázat - A sárgadinnye tápanyagtartalma (TARJÁN és LINDNER nyomán, 1981)

Hússzín

Energia

(kJ)

Fehérje

(g)

Sav

(g)

Szénhidrát

(g)

Víz

(g)

Hám

(g)

Rost

(g)

Vitaminok

Karotin

(mg)

B1

(µg)

B2

(µg)

Nikotinsav

(mg)

C

(mg)

Narancsszín

163

0,3

0,1

9,5

88,6

0,6

2,2

ny

60

20

0,2

35,0

Zöld

188

0,3

0,1

11,1

87,0

0,8

0,7

3,0

45

20

0,2

25,0


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A sárgadinnye a Cucurbitaceae (tökfélék) családjába tartozik. GREBENCSIKOV (1953) PANGALO munkájára építve a fajt öt alfajra osztja:

1. Cucumis melo ssp. agrestis – vadon termő sárgadinnye;

2. C. m. ssp. dudaim (C. microcarpus) – díszsárgadinnye;

3. C. m. ssp. melo – valódi, termesztett sárgadinnye,

a) convar. cassaba – kaszábai dinnyék (sima vagy ráncozott héjúak, zöldes színűek, nagy magvúak, késői érésűek, decemberig is tárolhatók);

b) convar. adana – adanai dinnyék (hosszúkás termésformájú, finom hálózottságú, közepesen hosszú tenyészidejű dinnyék);

c) convar. cantalup – kantalup dinnyék (gömbölyded termésű, erősen barázdált, intenzív illatú, viszonylag korai érésű dinnyék);

d) convar. chandalak (eltsd: handaljak) (gömbölyű termésű, hálózatos felszínű, a legrövidebb tenyészidejű fajtacsoport);

e) convar. ameri (termésük hosszúkás, cikkelyes, nagyon édes, tenyészidejük középhosszú);

f) convar. zard – téli dinnyék (májusig is eltarthatók, kiváló ízűek).

4. C. m. ssp. flexuosus – kígyódinnye.

5. C. m. ssp. conomon – tipikus kelet-ázsiai alfaj. Egyes fajtái éréskor darabokra esnek, mások összeszáradnak, kellemetlen ízűek.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökerei. Főgyökere vastag karógyökér, amelyből számtalan vékonyabb gyökérág fejlődik. A karógyökér állandó helyre vetéskor mélyre hatol, palántás neveléskor erre nincs lehetősége. A főgyökér, illetve a gyökérzet 80–100 cm-ig hatol le a talajba. Az elágazó gyökérzet zöme a talaj felső 25–30 cm-es rétegét szövi át. A gyökérzet nagysága, fejlettsége szorosan összefügg a fajta növekedési típusával, a talaj tápanyag- és vízellátottságával. A jó tápanyag- és vízellátottságú talajon a sárgadinnye gyökérzete kisebb területet, száraz talajon viszont nagyobbat kénytelen behálózni a számára szükséges nedvességért és tápanyagért.

Hajtásrendszere az uborkáéhoz hasonló felépítésű, erősen bordázott, serteszőrökkel borított.

A kelést követő 4–6 napon kezd fejlődni az első lomblevél. Ezzel egy időben a szik alatti rész megvastagszik, és a csúcsból megjelenik a főhajtás, amely 25–30 cm-ig mereven nő a nap felé. Ezt követően lefekszik a talajra (ha nem támrendszer mellett termesztjük).

A főhajtáson, különösen a hagyományos fajtákén, az alsó 4–5 lomblevél hónaljából fejlődnek ki az elsődleges oldalhajtások, majd ezek ismét elágazódnak, másodlagos hajtásokat fejlesztenek. Az újabb fajták főhajtása erőteljes növekedésű, s rajta végig kifejlődhetnek az oldalhajtások.

Levelei hosszú nyelűek. A levéllemez alakja lehet kerek, vese, szív alakú és 3- vagy 5-szögű. Tagoltság szerint lehet ép élű, öblös, karéjos, a széle fogazott vagy sima.

Virágok. A sárgadinnye egylaki vagy kétlaki növény. Rajta három virágtípus, hím, nő és hímnős található. A virágtípusok növényenkénti elrendeződése meghatározza az adott fajta ivartípusát. A Cucumis melo fajban hét ivartípust különböztetünk meg:

a) androikus (csak hím virágokat fejleszt),

b) andromonoikus (hím- és hímnős virágokkal),

c) monoikus (hím- és nővirágokkal),

d) günomonoikus (nő- és hímnős virágokkal),

e) günoikus (nővirágokkal),

f) trimonoikus (nő-, hím- és hímnős virágokkal),

g) hermafrodita (hímnős virágokkal).

Termesztett dinnyéink zöme az andromonoikus és monoikus csoportba tartozik.

Günoikus és hermafrodita típusok a kínai származású fajtákban találhatók.

Termés. Alsó állású magházból sokmagvú kabaktermés fejlődik. Egy-egy termés tömege a 0,5–20,0 kg között változhat, nálunk 0,5–5,0 kg közötti tömeg az általános.

A termés alakja lehet gömb, lapított gömb, ovális, tojásdad, megnyújtott tojás, hengerded, csavarodó (kígyódinnye).

A termés fala a vastagabb epikarpiumból, a termés húsa a mezo- és endokarpiumból épül fel. A kocsánnyal ellentétes oldalon a bibe helyén eltérő nagyságú parás bibefolt található. Mérete fajtára jellemző tulajdonság.

A termés felülete lehet sima, barázdált (sekélyen, illetve mélyen), ráncos.

A héj fokozatosan megy át a húsrészbe, közöttük nincs éles határ. A terméshús vastagságát 1,5 cm-ig vékonynak mondjuk, 1,6–4,0 cm-ig közepesnek és 4,0 cm fölött vastagnak. A hús színe lehet zöldesfehér, sárgásfehér, halványzöld, világos- és narancssárga. Állománya kemény, rostos vagy olvadékony.

A magvak a termésüregben helyezkednek el, termésenként 300–600 db. A magvak laposak, alul hegyesedők, felső részük lekerekített. Színük fehér, sárgásfehér, barnás árnyalatú. Az ezermagtömeg 20–35 g. Csírázóképességét 6–8 évig megtartja. A magot 8 mm hosszúságig aprónak, 9–12 mm között közepesnek, 12 mm fölött nagynak mondjuk.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigénye nagy. A magyarországi sárgadinnyefajták hosszúnappalosak. A csírázáskor a magvak érzékenyek a fényre. Sötétben csíráztatva javul a csírázási százalék. Elégtelen fényben viszont a szik alatti szár gyorsan megnyúlik. A vegetatív szakaszban gyenge fényintenzitás hatására levelei aprók lesznek. Különösen a virágzás, a termésérés idejében kíván sok fényt. A virágok már 5000–7000 lux fényerőn megtermékenyülnek.

Borús, hűvös időben a növény fejlődése lelassul, az érés késik, a minőség romlik, a termés héja vastag, a hús színe kevésbé intenzív lesz.

WHITAKER és DAVIS (1962) megállapították, hogy a fényerősség és a virágarány szorosan összefügg egymással. Csökkenése növeli a nővirágok és csökkenti a hímvirágok számát a növényen.

Hőigény. A sárgadinnye MARKOV–HAEV (1953) szerint a legtöbb meleget igénylő 25±7 °C-os zöldségfajok csoportjába tartozik.

A dinnye magja 15 °C-on már csírázni kezd. Hideg, nedves talajban a mag elpusztul. A csírázás optimuma 30–32 °C.

Szikleveles állapotban hőigénye kisebb, 18 °C körüli. A magas hőmérséklet, különösen kevés fénnyel párosulva, nemkívánatos megnyúlást idéz elő.

A növényfejlődés első szakaszában a vegetatív növekedési szakaszban 25 °C-os hőmérsékletet igényel a dinnye. A kedvezőtlen, a kívánatosnál alacsonyabb, illetve magasabb hőmérsékletet a sárgadinnye külső megjelenésében könnyen felismerhetően mutatja. Ha a hajtások vége – hagyományosan termesztve – fölemelkedik a talajról vagy támrendszer mellett hajtatva bekunkorodik, a rajtuk lévő serteszőrök merevek, s az egész hajtásképlet merev képet mutat, a növények vagy fáznak, vagy nagyon melegük van. Optimális hőmérsékleten hajtásvégeit leereszti a talajra.

A virágok megtermékenyítése és termékenyülése 16–36 °C között lehetséges. A jelzett hőmérsékleti határok között összhangban van a növény és a megporzást végző méhek tevékenysége. A méhek 15 °C alatti hőmérsékleten még, 36 °C fölött pedig már nem tudják a virágokat zavartalanul megtermékenyíteni. A hiányos megtermékenyítés eredményeként gyakori a terméselrúgás, illetve deformált termések fejlődnek (NAGY, 1980).

Vízigénye is változik a fejlődési szakaszokban. A csírázáshoz, valamint a hajtás- és a termésfejlődés idején is sok vízre van szüksége. Sajnos a hazai gyakorlatban az öntözés elmarad. Ez az egyik magyarázata a rendkívül kis termésátlagnak.

Tápanyagigénye nagy. A szerves trágyát különösen meghálálja. Igen eredményes az ásványi trágyák szerves trágyával együtt való adagolása.

A tápelemek közül káliumigénye a legnagyobb, ezt követi a nitrogén-, a kalcium-, a foszfor, és a magnéziumigény. A tápelemarányok a tenyészidő folyamán állandóan változnak (73. táblázat).

73. táblázat - A tápelemarányok változása a tenyészidő folyamán (Javított Zentai fajta) (Soroksár 1982) (NAGY-PANKOTAI, 1985)

Növényrész

Mintavétel időpontja

N/P

K/P

K/Ca

K/mg

Palánta

V. 11.

5,8

6,1

1,8

9,0

Levél

V. 31.

14,4

15,0

1,0

5,9

VI. 16.

15,0

6,6

0,3

1,7

VII. 7.

12,7

8,2

0,3

1,7

VIII. 3.

11,4

6,2

0,4

1,6

Termés

VI. 16.

6,5

8,9

12,8

14,4

VII. 20.

13,1

16,0

6,7

8,2

VIII. 3.

8,2

9,6

11,4

10,5


A növény növekedésében a nitrogén és a foszfor szerepét kell hangsúlyozni. Elégtelen nitrogénellátás esetén a hajtásnövekedés erősen csökken. A foszfor relatív hiánya nagy nitrogénadag mellett is csökkent növekedést von maga után.

A hazai termesztésben az első termős virágok termékenyülése után lecsökken a levelekben mérhető foszfor- és káliumtartalom, és folyamatosan csökken a nitrogéntartalom is. Ebben keresendő a kis termésátlag egyik oka. A növény ugyanis éppen a gyors növekedés szakaszába kerül, s ehhez nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és összetételű tápanyag.

Összefoglalva megállapítható, hogy csak jól táplált, jól fejlett, egészséges növénytől várhatunk elfogadható számú hím- és nővirágot, megfelelő termékenyülést és később jó termést. Gyenge kondíciójú növény csak kevés és gyenge minőségű virágot fejleszt, a virágok rosszul termékenyülnek, és egyetlen, satnya termést hoz.

A sárgadinnye szabadföldi, öntözetlen termesztésben 10 t/ha termésre számítva nitrogénből 20 kg-ot, P2O5-ból 9 kg-ot, K2O-ból 46 kg-ot von ki a talajból. Öntözéssel termesztve, illetve hajtatva ez a mennyiség növekszik.

A tápanyagfelvétel dinamikáját ROBIN (1967) vizsgálatai alapján a 74. táblázatban közöljük.

74. táblázat - A sárgadinnye tápanyagfelvétele szabadföldi termesztésben (Kantalup, Charentais fajták) (kg/ha) (ROBIN 1967)

Napok száma ültetés után

Fejlettségi állapot

N

P2O5

K2O

0

ültetéskor

0,105

0,0029

0,029

22

0,760

0,0060

0,110

32

8–10 lomblevelesen

19,000

2,2400

27,470

59

9 cm-es termésméret

32,600

3,9000

62,000

63

83,000

10,6000

151,500

74

103,100

13,1000

188,800

80

érés kezdetekor

104,700

15,4000

211,000


Termesztett fajták

Az idegentermékenyülő sárgadinnye alfajai és convarietasai könnyen termékenyítik egymást. Ebből rendkívüli formagazdagság, rengeteg fajta származott és származik.

A termesztett fajtákat a szakirodalom eléggé önkényesen csoportosítja. Mindjárt rögzítjük, hogy ebben a sorban a legkevésbé szakszerű a magyar tankönyvekben megjelent fajtacsoportosítás. Hibája, hogy csak egy szűk körre korlátozódik, amely ma már nem tudja átfogni a Magyarországon termesztésben lévő fajtákat sem, még kevésbé ad eligazítást a világ termesztésének értékelésére.

DOROFEJEV (1985) négy fő csoportot különböztetett meg:

1. Közép-ázsiai – C. m. ssp. rigidus (Pang.) Fil.;

2. Európai – C. m. ssp. europaeus Fil.;

3. Kínai dinnyék;

4. Kaszaba-fajták.

89. ábra - Javított Zentai (fotó: KOVÁCS ZOLTÁNNÉ)

Javított Zentai (fotó: KOVÁCS ZOLTÁNNÉ)


• A közép-ázsiai fajták mutatják a legnagyobb alak- és formagazdagságot. Afganisztán, Üzbegisztán, Türkménia, Kazahsztán, Irán stb. több évezreden át folytatott népi nemesítésének eredményeit foglalja magában.

Az itt termesztett fajták növényei robusztusak, gyengén elágazók, vastag szárúak. Leveleik nagyok. A termések általában nagyok, elérhetik a 20–40 kg/db-ot is.

Az egészen korai (handaljak) típustól a nagyon hosszú tenyészidejű (zard) típusokig, a kantalup kivételével minden megtalálható itt. A télidinnye-típusok (zard) 2–8 hónapig is tárolhatók, jól szállíthatók.

A tenyészidő alapján további négy alcsoportra bontják a közép-ázsiai dinnyéket:

a) Handaljak fajtacsoport. Legfőbb értékük a rövid tenyészidő. Ide tartoznak a Magyarországon termesztett turkesztán (Turkec) típusok. Nem tárolhatók. 0,8–3,0 kg/db a terméstömegük.

b) Adanai (buharai) fajtacsoport. Hosszabb a tenyészidejük, mint a handaljakoké. Terméseik középnagyok vagy nagyok, megnyúlt, ovális alakúak. Húsuk vastag. Nem tárolhatók és nem szállíthatók.

c) Ameri fajtacsoport. Terméseik nagyok, tojás vagy ovális formájúak. Két héttől három hónapig tárolhatóak. Betegségeknek ellenállóak. Jól szállíthatóak.

d) Zard fajtacsoport. Nagy termésűek. Jó minőségűek. 2–8 hónapig is tárolhatóak. A termésalak fajtánként nagyon eltérő.

Az európai fajtacsoportban az Európában és Amerikában elterjedt fajtatípusokat találjuk. A termesztőhely függvényében ezek a fajták is nagyon változatosak. Három fajtacsoportra bonthatók:

a) A korai érésű fajták csoportja. Növekedésük közepes, hajtásaik középhosszúra nőnek. Tömegük kicsi vagy középnagy. A termés felülete sima vagy hálózott, ritkán bemélyedt. A hús színe a fehéreszöldtől a narancssárgáig változhat. Minőségük a kis cukortartalom miatt nem a legjobb.

b) Nyári dinnyék fajtacsoportja. Általában a rövid tenyészidejű és a közép-ázsiai fajták hibridjeit foglalják magukban. A nyári hónapokban érő termések általában a helyi friss fogyasztást szolgálják. A termés gömb vagy ovális alakú. A hús vastag vagy középvastag. Színe fehér, zöldesfehér, jó minőségű.

c) Téli dinnyék fajtacsoportja. A fajták zöme itt is a hibridizáció eredménye. A növény hatalmas, nagy lombozatot nevel. A termés megnyúlt ovális, ritkán gömbölyű, tömege nagy. A hús színe fehér vagy zöldesfehér. A héj kemény, húsa vastag. Kiváló minőségüket a szükséges tárolás után kapják.

• A kínai dinnyéknek hazánkban nincs jelentőségük.

• A kaszaba dinnyéket a magyar gyakorlat is kezdi hasznosítani (Hógolyó).

A Magyarországon termesztett és elismert fajtákat a 75. táblázatban foglaltuk össze.

75. táblázat - Termesztett sárgadinnyefajtáink fontosabb jellemzői

Fajta

neve

Növekedés-

típusa

Virágzás

habitusa

Tenyészidő

A termés

Termesztési

mód

alakja

hússzíne

Átlagtömege

(kg/db)

Javított Zentai

középerős

monoikus

igen rövid

lapított gömb

világossárga

1,0–1,5

hajtatás, szabadföldi

Ezüstananász

középerős, erős

andromonoikus

rövid

lapított gömb,

bordás

narancssárga

1,0–1,3

hajtatás, szabadföldi

Tétényi csereshéjú

középerős

andromonoikus

középkorai

gömbölyű,

enyhén gerezdes

narancssárga

0,8–1,0

hajtatás, szabadföldi

Hibrid 7.

középerős

andromonoikus

középkorai

megnyúlt gömb

okkersárga

0,8–1,0

szabadföldi

Magyar kincs

középerős

monoikus + andromonoikus

középkorai

gömbölyű

halványzöld

0,8–1,0

szabadföldi

Muskotály

erős főhajtás,

közepes oldalhajtás

andromonoikus

középhosszú

gömb + lapított gömb,

gerezdes

halványzöld

1,0

szabadföldi

Dixi

determinált

andromonoikus

középhosszú

lapított gömb, gerezdes

halványzöld

0,5–0,6

hajtatás, szabadföldi

Hógolyó

erős

hosszú

gömb

fehéres zöld

1,5–2,0

szabadföldi

Fortuna

erős

monoikus

középérésű

gömb

halványzöld

1,0–1,5

hajtatás, szabadföldi

Topáz

középerős

andromonoikus

rövid

lapított gömb

világoszöld

1,2–1,5

hajtatás, szabadföldi


A fajtákat illetően nagy gondot jelent a beszűkült fajtaválaszték, a meglévő fajták gyengébb minősége, kis termőképessége és rossz szállíthatósága. Ezek nem kis szerepet játszanak a termesztés visszaszorulásában.

Szabadföldi termesztés

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Az éghajlat és a talajadottságok kölcsönös hatása döntő mértékben meghatározza a sárgadinnye teljesítőképességét. A növény genetikai teljesítőképességét és a tényleges teljesítményt összehasonlítva a következő a sajátos magyar helyzet. Viszonyaink között egy-egy növényen 10–20 db termős virágot találunk. Az alkalmazott termesztéstechnológia és a környezeti tényezők változásainak eredményeként 1–2 db terméssel számolhatunk növényenként. Más országokban a technológia része a termésritkítás, nálunk ez szükségtelen.

A talajadottságok is befolyásolják a végtermék, a termés értékeit. Kötöttebb talajon termesztve, „teljesebb” lesz a dinnye. Mélyebb a hús színe, nagyobb a cukortartalma, jobb az íze stb.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A dinnye területének kijelölése, hosszú évszázadokra visszamenően, az egyik legfontosabb szakmai feladat volt. Ma erről is gyakran elfeledkezünk.

A sárgadinnye termőterületét a gyorsan melegedő, szélvédett helyeken jelöljük ki. A termesztők megfigyelése, hogy olyan helyre ajánlatos ültetni, ahol napfelkeltétől napnyugtáig süti a nap a növényeket.

A dinnye jól termeszthető az öntözetlen, kombinált szántóföldi vetésforgóban, általában búza után, erdő- és szőlőkivágásokban, gyeptörésben.

A talajuntság elkerülése végett 4–5 évig ugyanarra a helyre kabakos növényt ne ültessünk.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A dinnye üzemi termesztésében is az őszi alaptrágyázás a meghatározó.

A fészektrágya ősszel és tavasszal is bedolgozható.

Az indító trágyát vetéskor, illetve ültetéskor adjuk a kezdeti fejlődés meggyorsítására.

A tenyészidőben kijuttatott fejtrágya lehetővé teszi a folyamatos, zavartalan tápanyagellátást. Sajnos hazánkban az indító (starter) és a fejtrágya használata ritka.

Szervestrágyázásra legjobb a három évig érlelt marhatrágya. Fészektrágyának is ez a legmegfelelőbb.

A ló-, a sertés-, a juh-, sőt a baromfitrágya is jól hasznosítható a dinnye alá.

A trágyaféle megválasztását befolyásolja a talaj típusa és kötöttsége is. Minél kötöttebb a talaj, annál mérsékeltebben bomló trágyát használjunk.

Magyarországi viszonyok között, ahol a dinnyét általában nem öntözik, s az esetek zömében gyenge tápanyag-ellátottságú homokon termesztik, a szervestrágyázás elengedhetetlen láncszeme a technológiának.

A szerves trágyát igény szerint kiegészítjük műtrágyákkal.

A trágyamennyiségeket a MÉM–NAK irányelvei szerint állapítsuk meg (termőhely, talaj, tápanyag-ellátottság, fajlagos tápanyagkivonás, tervezett termésátlag stb.).

A trágyaelosztás módja lehet:

– terítés,

– sortárgyázás és

– fészektrágyázás.

A fejtrágyázást váz nélküli (kisalagutas) fóliás takarásnál a fólia levételekor kezdjük. Ekkor célszerű 1–2 ezrelékes oldatban lombtrágyát adni.

A továbbiakban, minden technológiai típusnál, főleg nitrogéntartalmú fejtrágyát adunk az első termős virágok termékenyülése után (50–100 kg/ha).

A második fejtrágyázásra, igény szerint akkor kerül sor, amikor a termések elérték a fajtára jellemző nagyságot. Ismét nitrogéntartalmú ásványi trágya adagolása célszerű (50–100 kg/ha).

A fejtrágyát leghatékonyabban oldott formában, az öntözővízzel juttatjuk ki.

A felvett tápanyagmennyiség a növény korától, fejlettségétől, a termesztés módjától, környezetétől stb. függően változik.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A talajművelés feladata a dinnyetermesztésben is a talaj víz-, levegő-, hő- és tápanyagforgalmának befolyásolása a dinnye optimális biológiai igényeinek jobb kielégítése végett.

A dinnye talajművelését a késő tavaszi vetésű, nagy magvú zöldségfajok talajművelési rendszere alapján tervezzük.

A hagyományos termesztéstechnológia sajátos munkája a fészekkészítés. Alkalmazása főleg a dinnye és egyéb ritka térállásra ültetett növények termesztésében terjedt el.

A fészekkészítés munkája a sorok és a fészkek kijelölésével kezdődik. A szabályos, megfelelő elrendezés a növény biológiai igényének jobb kielégítését, az esztétikai elvárásokat egyaránt szolgálja. A fészket legegyszerűbben kapával vagy ásóval készíthetjük. A négyzetesen, 30–40 cm szélességben és mélységben kiemelt föld helyére a gödörbe érett trágyát, komposztot teszünk. Ezután visszahúzzuk a földet, összekeverjük a trágyával, végül a fészek helyén felkupacoljuk a talajt.

A fészek készíthető ősszel és tavasszal, de a tavaszi, 2–3 héttel az ültetés, illetve a vetés előtti fészekkészítés a jobb.

SZAPORÍTÁS

A sárgadinnye termesztésére, a korábbi véleményekkel ellentétben, a friss, 1–2 éves vetőmag a legjobb. A mag korának előrehaladtával csökken a csírázási százaléka és a csírázási energiája.

Elterjedt a vetőmag előáztatása. Az előáztatás időtartama és a víz hőmérséklete között szoros összefüggést találtunk, 20 °C-os vízben 8 óráig, 30 °C-os vízben csupán 2 óráig kell előáztatni. Az előáztatás hatására jelentősen nő a csírázási százalék, gyorsabb, jobb lesz a kelés. Ebben az esetben az előáztatás összekapcsolható az előcsíráztatással. A megduzzadt magvakat kivesszük a vízből, enyhén lecsöpögtetjük, majd 30 °C-ra beállított termosztátba helyezzük. Az előáztatott magvak a termosztátban 6–8 óra alatt 3–5 mm hosszú csírát fejlesztenek. (Ennél nagyobb csíra nem szükséges, mert azzal már nehézkes dolgozni.) Az előcsíráztatott magvak addig használhatók, amíg a csíra (gyököcske) nem barnul.

Az előáztatás, előcsíráztatás hatékonysága különböző kémiai anyagokkal tovább javítható. A nemzetközi szakirodalom a legkülönbözőbb anyagokat ajánlja. Mi is megállapítottuk, hogy a Wuxal, a Regulator 60 és a C CL2 a palánták szárátmérőjének, szárazanyag-tartalmának növelésén keresztül javítja azok minőségét.

Előáztatás idején az oxigénellátás levegőztetéssel való javítása szintén jó hatású. Előáztatott vagy előcsíráztatott magvakat csak nedves talajba vethetünk. Ellenkező esetben fáradozásunk kárba vész.

A szaporítási módokat a termesztéstechnológia típusai szerint csoportosítjuk:

– váz nélküli (kisalagutas) fóliás takarás,

– korai szabadföldi tömegtermesztés,

– állandó helyre vetéses termesztés,

– kései tömegtermesztés,

– magtermesztés,

– téli dinnye termesztése,

– vegetatív szaporítás (oltás, dugványozás).

A váz nélküli (kisalagutas) fóliás takaráshoz, korai szabadföldi termesztéshez minden esetben, a szabadföldi termesztéshez esetenként földkockás (gyepkocka, tápkocka, cserép stb.) palántát ültetünk. Szabadföldi tömegtermesztéskor és a többi termesztési módnál állandó helyre vetünk.

Esetenként (főleg nemesítésben, hajtatásban és házikerti termesztésben) sor kerülhet a vegetatív szaporításra is. Ez utóbbiak közül kiemeljük az oltás, a dugványozás, az embrió- és a szövettenyésztés lehetőségét.

A szaporítási módok közül a legrégebbi a helyrevetés. A régi szakkönyvek az év 100. napját tartották erre alkalmas időpontnak. Ez azonban csak az ország déli részén kedvező vetési időpont. A vetés idejét a talaj felső hőmérséklete szabja meg, ha ez eléri a 14–15 °C-ot, vethetünk. A helyrevetés géppel és kézzel egyaránt jól elvégezhető.

A palántanevelés a legelterjedtebb szaporítási mód. Valamennyi termesztőberendezés-típusban nevelhető palánta. A típus megválasztását a termesztéstechnológia, az időzítés, a gazdaságosság dönti el.

Sajátos magyar gyakorlat a gyepkockás palántanevelés. Dinnyéseink 1890-től kezdve alkalmazzák. A gyepkockát korán tavasszal, a fagyok elmúltával vágjuk. Követelmény, hogy a gyepkocka talaja jó szerkezetű, tápanyaggal kellően feltöltött, megfelelően tömörödött, mégis jó levegőzésű legyen. Ehhez a finom gyökérzetű Festuca fajokkal benőtt gyep a legalkalmasabb. A tarackoló füvekkel benőtt területen vágott kocka könnyen szétesik, gyomosít.

A gyepkocka helyettesítését szolgálja a tápkocka. A többi zöldségfajtól eltérően a dinnyének lazább, levegősebb tápkockát kell készíteni.

Cserépben, fóliatömlőben, műanyag pohárban stb. is jó minőségű palánta nevelhető.

Az elterjedten használt 5×5 cm-es gyepkockákban nagyon nehéz jó minőségű, kellő fejlettségű palántákat fölnevelni (76. táblázat). Üzemi termesztésben inkább a 8×8 vagy 10×10 cm-es földkocka és a 10–13 cm átmérőjű cserépméret a legjobb.

76. táblázat - A földkocka méretének hatása a termésre (Javított Zentai fajta) (Soroksár, 1975)

Földkocka mérete, típusa

Terméseredmény

db/m2

kg/m2

5×5 cm-es gyepkocka

1,60

2,47

8 cm átmérőjű cserép

2,26

2,52

10×10 cm-es tápkocka

3,36

3,13

10 cm átmérőjű cserép

3,54

4,83

13 cm átmérőjű cserép

2,56

3,09


A gyepkockát gyepes részével lefelé, a tápkockát a vetőlyukkal fölfelé, szorosan egymás mellé rakjuk a termesztőberendezés talajára vagy trágyára. Ezt követően vízkapacitásra feltöltjük a földkockákat, előkészítjük a mag, illetve a csíra befogadására.

A felhasználandó magmennyiséget a szaporítási mód, a tervezett állománysűrűség, a tervezett tartalék palánta, a vetőmag használati értéke, ezermagtömege alapján határozzuk meg.

Állandó helyre vetéshez, soros elrendezésben 3,5–4,5 kg/ha, fészkes elrendezésben 1,0–1,5 kg/ha, palántaneveléshez 0,7–1,0 kg/ha vetőmagmennyiséggel számolunk.

A magvetés ideje:

– váz nélküli (kisalagutas) takarás alá március 10–15. között;

– korai szabadföldi termesztésre március 16–25. között;

– szabadföldi palántázott tömegtermesztésre március 26. és április 5. között;

– állandó helyre április 10. és május 10. között;

– magtermesztéshez április 15. és 25. között;

– a téli dinnyéket május 15-től 31-ig vetjük.

A palántanevelés 5–6 hétig tart. A vetésidőt a tervezett kiültetési időponttól visszaszámoljuk.

A vetésmélység a szaporítás módjától függően változik. Állandó helyre 3–6 cm mélyen vetjük a magot. Palántaneveléshez 1,5 cm mély lyukba, többnyire előcsíráztatott magot vetünk, csírával lefelé.

Állandó helyre vetéskor a takaróföld lazítása és a tőszám beállítása, palántaneveléskor a magtakarás (1–1 cm vastagon), a hőmérséklet-, víz- és tápanyag-szabályozás jelent feladatot. Speciális ápolási munka az edzés és a palánták átrakása (szétrakása).

Az edzés 2–2,5 héttel a kiültetés előtt kezdődik. Hőre és fényre edzünk.

Az átrakásra vagy szétrakásra 7–10 nappal a kiültetés előtt kerül sor. Az átrakás (a palántanevelő ágy szélén lévő palánták közepére, a középen lévők szélre rakása) a maga idejében hasznos, előremutató eleme volt a palántanevelésnek. A mai követelményeknek azonban már a szétrakás felel meg. Ennek lényege, hogy a palántákat fejlődésüknek megfelelően olyan távolságra rakjuk szét, hogy se a tápkocka, se a lombozat ne érjen össze.

A palántanevelés 4–6 lombleveles fejlettségig tart.

A vegetatív szaporítás a nemesítésben, a hajtatásban használható eljárás. Különböző tök- és erőteljes növekedésű sárgadinnye-alanyokra oltanak. Igen ritka a 2–3 lombleveles hajtásrészek dugványozása, gyökereztetése. A mikroszaporítási eljárások a sárgadinnyére is alkalmazhatók.

Kiültetés előtt a földkockás palánták talaját vízkapacitásra feltöltjük.

A szabadföldi termesztésre jól fejlett (4–6 lombleveles) palántákat ültetünk ki. A kiültetés ideje technológiai típusonként változik.

A váz nélküli (kisalagutas) takaráskor a kiültetés ideje április 20–30. között van. Korai szabadföldi termesztéshez május 1. és 15. között, tömegtermesztésre május 15. és 25. között ültetjük a palántákat.

A gyakorlatban jelenleg használatos állománysűrűség (7–10 ezer tő/ha) nagymértékben meghatározója a rendkívül kicsi termésátlagnak.

Kísérleti eredmények igazolják (77. táblázat), hogy elfogadható terméseredmény eléréséhez legalább 10–20 ezer tő/ha állománysűrűség kell. A korszerű termesztést a 100×100, 100×75, 100×50 cm-es egysoros, illetve a 160+40×50, a 180+50×44, a 200+60×35, a 220+40×35 cm-es (kétsoros, ikersoros) elrendezés jelenti.

77. táblázat - A tenyészterület változásának hatása a sárgadinnye terméseredményére, palántázott termesztésben (NAGY, 1967)

Sor- és

tőtávolság

Magyar kincs

Muskotály

Összes

termés

(t/ha)

Növényenkénti

termés

1 db termés

átlagos

tömege

(kg)

Összes

termés

(t/ha)

Növényenkénti

termés

1 db termés

átlagos

tömege

(kg)

db/növény

kg/növény

db/növény

kg/növény

100×50 cm

18,49

0,85

0,995

0,84

18,28

0,84

1,020

0,81

100×75 cm

14,11

1,15

1,205

0,94

15,05

1,19

1,280

0,92

240+60×50 cm

11,91

0,77

0,843

0,92

11,56

0,75

0,870

0,86

100×100 cm

10,21

0,94

0,966

0,96

100×125 cm

8,68

1,07

1,060

0,99

9,00

1,10

1,106

0,99


90. ábra - Jól fejlett sárgadinnye-palánták kiültetés előtt (fotó: NAGY JÓZSEF)

Jól fejlett sárgadinnye-palánták kiültetés előtt (fotó: NAGY JÓZSEF)


ÖNTÖZÉS

A sárgadinnye vízigénye a vegetációs időben 3500 m3/ha, azaz 350 mm. Ennek nagy részét a nyári csapadék pótolja, de a hiányzó vízmennyiséget öntözéssel kell kijuttatni. Ez általában két-három vízpótló öntözést jelent, egy-egy alkalommal 30–50 mm közötti vízmennyiségekkel.

EGYÉB ÁPOLÁSI MUNKÁK

Állandó helyre vetéskor az első munka a fészkek talajának porhanyítása. Palántázott termesztésben ültetés után 5–7 nappal esedékes a kapálás. A sorközkapálás végezhető géppel, lóval vagy kézzel, a sorkapálás mindig kézzel. A tenyészidőben három-négy alkalommal – nagyobb csapadék után, gyomosodáskor – kapáljuk a területet.

A ritkítást 3 lombleveles állapotban, a tervezett tőtávolságra és növényszámra végezzük.

A sárgadinnye szabadföldi termesztéstechológiájának sokat vitatott kérdése a metszés. A régi gyakorlat a koraiság fokozását várta tőle.

Napjainkban a metszés fölöslegessé vált a szabadföldi termesztésben, ugyanis a sárgadinnye-termesztésben is megjelentek a főhajtásokon is termős virágokat fejlesztő fajták.

BETAKARÍTÁS

A hazánkban elismert, termesztett sárgadinnyefajták érettsége könnyen, egyértelműen megállapítható.

Az érettség jelei:

– a héj világosabb lesz,

– a bibepont (kehely) felőli vége megpuhul,

– kellemes illata lesz,

– a termés a kocsányról leválik (ez már a túlérés jele).

A túlérést nem szabad megvárni, de túl korán sem szabad a sárgadinnyét leszedni, mert az íz-, illatanyagok zöme az érés utolsó napjaiban teljesedik ki. A szedés 80–85%-os érettségnél kezdhető. A sárgadinnye utóérik. A téli dinnyéket 80%-os érettségben, 10–15 cm-es hosszú szárral szedjük. Fogyasztás előtt néhány napig szobahőmérsékleten tároljuk (utóérleljük).

Az érés ideje Magyarországon a váz nélküli és kisalagutas takarásban június 15–25. között, a korai szabadföldi termesztésben június vége, július első dekádja között, a későbbi tömegtermesztésből július és szeptember között van. A téli dinnyéket a fagyok előtt szárral szedjük és tároljuk.

A szedés gyakorisága 3–5 nap.

Elérhető termésátlag 8–12 t/ha. A technológia javításával 20–25 t/ha is elérhető, s akkor a jövedelmezőség is javul.

Hajtatás

Hajtatással a sárgadinnye érésidejét 1–1,5 hónappal előbbre hozhatjuk.

A dinnyehajtatás további előnye, hogy a többi zöldségfajhoz viszonyítva egységnyi területre kevés számú palántát ültetünk, ápolásuk, szedésük kevés kézi munkát igényel. Jövedelmezősége jó.

A dinnyét hajtathatjuk üvegházban és fóliasátrakban. A hajtatást a második hasznosítási szakaszban illesztjük be, általában a hidegtűrő zöldségfajok kiszedése után.

FAJTAVÁLASZTÁS

Üvegházi hajtatásra külföldön legelterjedtebbek az Ogen (Muskotály típus, Charentais (narancssárga-hússzínű, enyhén bordázott típus) és az ún. Netz (handaljak, turkesztáni típus) sárgadinnyefajták.

A tavaszi fólia alatti hajtatásra Magyarországon a Javított Zentai, a Tétényi csereshéjú, az Ogen, a Charentais, a Pancha, a Pharo stb., őszi hajtatásra a Hógolyó, az Őszi cukor fajtákat javasoljuk.

SZAPORÍTÁS, PALÁNTANEVELÉS

Dinnyehajtatásra lehetőleg elit szaporítási fokú vetőmagot használjunk.

Tavaszi hajtatáshoz hagyományos, támrendszer nélküli termesztés esetén 1,6–2,0 db/m2 növényt számolunk. Ez 16–20 ezer db/ha palántaigényt jelent. Támrendszer mellett termesztve 3–5 db/m2, illetve 30–50 ezer db/ha állománysűrűséggel dolgozunk.

Őszi hajtatáskor a téli dinnyéből 15–20 ezer db/ha növényt ültetünk.

Hektáronként, az állománysűrűségtől függően, 0,5–1,5 kg vetőmagot számítunk.

Szaporításkor a magot előáztatjuk, csíráztatjuk. Hajtatásban 8×8 és 10×10 cm-es tápkockamérettel dolgozunk. A palántanevelés ideje 5–6 hét, őszi hajtatásra (kisebb tápkockában) 4 hét.

KIÜLTETÉS

Erősen fűtött fóliasátorba, üvegházba legkorábban március 1–15. között ültetünk, enyhe fóliasátrakba március vége, április eleje az ültetés ideje. Fűtés nélküli fóliasátorba április közepétől ültetünk. A korábbi kiültetés termésnövelő hatását a 78. táblázat adatai igazolják.

78. táblázat - A kiültetés időpontjának hatása a sárgadinnye termésátlagának alakulására hajtatásban (NAGY, 1973)

Ültetés

időpontja

Javított Zentai*

Ogen**

db/m2

kg/m2

db/m2

kg/m2

Március 5.

2,60

4,04

2,55

3,31

Március 15.

3,22

5,60

3,40

3,87

Március 29.

2,44

4,78

3,80

4,20

Április 12.

1,84

4,21

3,20

4,35


* = 1,6 db/m2 állománysűrűséggel termesztve

** = 2,0 db/m2 állománysűrűséggel termesztve

Kísérleteink is igazolják, hogy a hagyományos termesztésben elterjedt 1,6 db/m2 sűrűség az optimális. Támrendszer mellett hajtatva viszont az állomány növelése célszerű 3–5 db/m2-ig (79. táblázat). Legjobb a 3–5 db/m2-es állománysűrűség, metszve!

79. táblázat - Fólia alatt hajtatott sárgadinnye-állománysűrűségi kísérlet terméseredményei (Muskotály fajta) (NAGY, 1978)

Kezelés

Terméseredmények

1976 db/(m2)

1977 db/(m2)

2 db növény/m2

5,90

4,57

3 db növény/m2

7,56

5,69

5 db növény/m2

9,16

6,50


Megjegyzés: támrendszer mellett termesztve.

ÁPOLÁSI MUNKÁK

Kiültetés után néhány napra kapálunk, majd fekete fóliával takarjuk a sorközöket.

A termesztőberendezésben a hőmérsékletet éjjel 16–18 °C-on, borult napokon 20–22 °C, napos időben 28–30 °C-on tartjuk. Erősen párás viszonyok között sokat szellőztetünk.

A virágok 16–38 °C között termékenyülnek biztonságosan. A termős virágok megtermékenyítésére 1000 m2-enként egy-egy méhcsaládot telepítsünk a termesztőlétesítménybe.

Az öntözés a hajtatásban a minőség kritériuma. Sok vízzel kiemelkedő termésátlagot, igény szerinti öntözéssel elfogadható termésátlagot és kiváló minőséget érhetünk el. A heti egyszeri 30–40 mm-es öntözés elegendő. Forró, nyári napokon a berendezés klímáját kis adagú (3–5 mm) öntözéssel, párásítással kedvezően alakíthatjuk.

A gyengébb tápanyag-ellátottságú talajokon sor kerülhet a fejtrágyázásra. A nagy termésátlagok eléréséhez itt is folyamatos tápanyagellátásról kell gondoskodni.

A támrendszer mellett hajtatott dinnye hajtásait a növekedés ütemének megfelelően, az óramutató járásának megfelelően támrendszerre (zsinegre) tekerjük.

Kisüzemi termesztésben, különösen korai időzítésben sor kerülhet az első termős virágok kézi megporzására. Igaz, jelentős kézimunka-többlettel.

Metszés. A hagyományos termesztésben, fólia alatti talajon termesztve 1,0–1,6 db/m2 állománysűrűségnél nem kell metszeni a sárgadinnyét.

Támberendezés mellett erőteljes főhajtást, illetve hajtásokat fejlesztő fajtákat hajtatunk (Ogen, Muskotály, Charentais, Carlo stb.). Ezeket metszeni kell. A főhajtást a legritkább esetben metsszük. Nagyon erős növekedés esetén a felső tartóvezeték elérésekor visszavágjuk, illetve a vezetéken visszabuktatva letetejezzük a növényeket. Támrendszer melletti termesztéskor a növények hajtásaiban sok keményítő raktározódik, a szállító és szilárdító szövetnyalábok átrendeződnek, szabályos elrendezésűek lesznek. A szár üregesedik (mint a liánszerű növényeké általában). Ezáltal a rugalmassága növekszik.

Ebben az esetben kétféle metszésmód alakult ki:

a) Alapja az erőteljes főhajtásra való nevelés, vagyis 160 cm-ig a főhajtásról minden oldalhajtást és termést eltávolítanak. 160 cm fölött meghagyják az oldalhajtásokat, alatta a másodlagosan kifejlődő hajtásokat. Az oldalhajtásokat 1–2 db termés utáni levélnél visszacsípik. Gyenge hajtásnövekedés esetén minimális a visszacsípés, és mindig hagynak növekedési pontokat. Ezzel a módszerrel nagy termőfelületet lehet kialakítani, eredménye a nagy termésátlag lesz. Hátránya, hogy az éréskezdet kitolódik.

b) A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen kidolgoztuk a magyar viszonyoknak megfelelő metszést a fólia alatti, támrendszer melletti termesztésre. E módszer lényege, hogy a főhajtásról csak 60 cm-ig távolítjuk el az oldalhajtásokat, a terméskezdeményeket. 60–150 cm között alakítjuk ki a termőfelületet. Itt már meghagyjuk az oldalhajtásokat, és a növekedési erély, valamint a termés elhelyezkedése alapján vágjuk vissza azokat. Így a termésérés lényegesen korábbra hozható. A szabadföldi termesztésű sárgadinnye piaci megjelenése előtt növényenként 2–3 db termést tudunk beérlelni. Az egységnyi területre jutó termésátlag itt az állomány sűrítésével (3–5 db növény/m2) növelhető.

91. ábra - Erős metszéskor fontos a tőszám növelése (fotó: KOVÁTS ZOLTÁNNÉ)

Erős metszéskor fontos a tőszám növelése (fotó: KOVÁTS ZOLTÁNNÉ)


SZEDÉS

A hajtatott sárgadinnyét friss fogyasztásra lehetőleg biológiailag érett állapotban szedjük. Az érés jelei megegyeznek a szabadföldi termesztésnél leírtakkal.

Az érett dinnyét a reggeli, délelőtti órákban szedjük. A leszedett árut hűvös helyen tároljuk. Nyomódásmentesen ládákba csomagoljuk.

Fűtött fóliás hajtatásban a termésérés kezdete május végétől, fűtetlen sátrakban június közepétől várható.

Fólia alatti hajtatásban 3–5 kg/m2-es termésátlaggal számolhatunk.

MAGTERMESZTÉS

Magyarország területe közismerten alkalmas jó minőségű sárgadinnye-vetőmag előállítására.

A sárgadinnye jellegzetesen idegentermékenyülő faj. Virágzáshabitusa alapján beszélünk monoikus, adromonoikus, ritkábban trimonoikus, valamint günoikus fajtákról.

Az egyes virágtípusok eltérően viselkednek a fajta ön- és idegentermékenyítését illetően. A hímnős virágtípusú egyedeken 22–50%-os öntermékenyítés is lehetséges. Más virágtípusnál, a rovarellátottságtól függően, az idegen megtermékenyítés 100%-os is lehet.

A kora reggeli órákban elsőként a hímvirág nyílik, majd a nő- és a hímnős virág követi. A megporzásban a méheknek van fontos szerepük.

A megtermékenyítés 16–38 °C között lehetséges, optimális hőmérséklete 22–28 °C között van, s ebben a tartományban 1,5–3,0 órát vesz igénybe.

A sárgadinnye kabaktermésében 3–4–5 hosszanti maglécet találunk. Egy-egy maglécen 100–150 db mag található.

Elővetemény, talaj-előkészítés: azonos a szabadföldi termesztésnél elmondottakkal.

Izoláció. A szabvány előírása szerint kötelező izolációs távolság szuperelit mag termesztésekor 1000 m, a további szaporításfokoknál 800 m.

A konstans fajták termesztésekor az állandó helyre vetés, hibridmag- és anyamagtermesztés esetén a palántanevelés az általános.

A vetés, illetve a kiültetés ideje az árutermesztésnél ismertetett időpontokkal megegyező.

A növényápolás szabadföldi munkáitól eltér a 3–5 méhcsalád telepítésének igénye hektáronként.

Szelekció. A csírázó magvak közül a beteg, nem csírázó magvak eltávolítása az első feladat. A kelést követően a klorofillhibás, görbült, torzult egyedeket virágzás előtt eltávolítjuk. Szelektáljuk a termést alakja, színe, felülete alapján. Magfejtéskor a színben, ízben eltérő, beteg egyedeket eltávolítjuk.

Betakarítás, magnyerés. A magnyerés céljára termesztett sárgadinnyét teljes biológiai érettségben szedjük.

Az érett terméseket sávosan szedjük, kupacokba rakjuk, majd 4–5 napig utóérleljük. Ezt követően kinyerjük a magot a táblán vagy a központi magnyerő telepen. Erjesztés után mossuk, szárítjuk. A legkorszerűbb a Collins–Mohl-féle komplex uborkagépsoron való feldolgozás, amely felszedő, fejtő-, mosó- és szárítórészből tevődik össze. Egy 10 órás műszak alatt 40 t nyersárut dolgoz fel.

A mosást követően a mag centrifugálható, ezzel lényegesen csökkenthető a száradás időtartama. A szárítást 2–3 cm-es rétegben, 35–40 °C-on végzik. A szárított magot szellős, száraz, 16–17 °C-os helyiségben célszerű tárolni.

A terméstömeg 0,5–1%-a mag. Egy hektáron 100–200 kg vetőmag termelhető.

A vetőmag minőségi követelményeit az MSZ 6370–78 sz. szabvány rögzíti. I. osztályú a 99%-os tisztaságú, 94%-os csírázóképességű, 12% nedvességtartalmú tétel. II. osztályú a 98%-os tisztaságú, 88%-os csírázóképességű, 12% nedvességtartalmú tétel.

A hibridmag-termesztés technológiáját a görögdinnyénél ismertetjük.