Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

3. fejezet - A zöldségnövények származása és csoportosítása

3. fejezet - A zöldségnövények származása és csoportosítása

A zöldségnövények nemcsak rendszertanilag tartoznak különböző családokhoz, hanem származási helyük szerint is eltérőek. Az egyes családokhoz tartozó, nagyjából azonos környezeti igényű növényfajok származása megegyező vagy közel álló lehet. A kultúrnövények és vad alakjaik származási helye és jellemző tulajdonságai között szoros összefüggés van. A hidegtűrők vagy magaslati helyekről, vagy a Földnek olyan részeiről származnak, ahol a hőmérséklet általában alacsony. A trópusi övezetből rendszerint nagyobb hőigényű, sok vizet felhasználó és párás környezetet kedvelő növényfajok származnak. A származási hely megjelölése legtöbbször a geológiai kutatásokra alapozott. Az ásatások alkalmával talált leletek sokszor jó tájékoztatást adnak az ott található növényfajokról. Természetesen a fajok egy része semmiféle nyomot nem hagyott maga után, ennek következtében származásuk csak feltételezéseken alapul.

A zöldségfajok és a termesztett növények származási helyének ismerete nagyrészt VAVILOV, szovjet tudós munkáján alapszik (SOMOS, 1983). Természetes, hogy valamennyi földrészen található több-kevesebb zöldségfaj. VAVILOV a négy földrészen nyolc olyan géncentrumot feltételez, amelyek a zöldségnövények származási helyének tekinthetők: a nyolc központból Ázsiában négy található, ennek alapján a zöldségnövények 40%-a ázsiai származásúnak mondható. Megközelítően ennyi faj őshazája Európa déli része, zömmel a Földközi-tenger környéke is. Jelentős zöldségnövény-géncentrum Afrika és Amerikában két terület.

I. Közép-Kína – tojásgyümölcs, uborka, retek;

II. Indiai övezet – tojásgyümölcs, uborka, sütőtök;

III. Közép-ázsiai övezet – lóbab, hagyma, sárgarépa, sárgadinnye, spenót;

IV. Nyugat-ázsiai övezet – lóbab, sütőtök, sárgarépa, saláta, petrezselyem;

V. Földközi-tengeri övezet – cékla, káposztafélék, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, zeller, saláta, cikória, spárga, feketegyökér, sóska, fokhagyma, póréhagyma, vöröshagyma, borsó;

VI. Abesszíniai övezet – borsó, görögdinnye;

VII. Dél-mexikói övezet – bokor- és karósbab, paradicsom, paprika, uborka;

VIII. Dél-amerikai övezet – paradicsom, burgonya, kukorica.

VAVILOV feltételezése a formagazdaságon alapul. Eszerint ő egy növényfaj őshazájának azt a területet tartotta, ahol az illető faj a legnagyobb változatosságban fordul elő. Azt viszonylag könnyű elképzelni, hogy a jelenleg nálunk termesztett zöldségnövények közül a melegigényesebbek a trópusi övezetből származnak, így a Solanaceae családba tartozó fajok (paradicsom, paprika, burgonya, tojásgyümölcs), továbbá a kabakosok közül a görögdinnye, az uborka és a tökök trópusi származásúak. A szubtrópusi övezetből származnak a hidegtűrő és kevésbé vízigényes zöldségfajok, így a borsó, a gyökérzöldségek, a káposzták, a hagymák, továbbá jó néhány levélzöldség. VAVILOV véleménye szerint az is valószínű, hogy több olyan zölségfaj van, amelyek feltételezett származása azonos, noha igen távol fordulnak elő egymástól. Ezek pontosabb meghatározásához még további vizsgálatok szükségesek.

A két, éghajlatilag erősen eltérő övezetből származó növények a mi körülményeink között az esztendő bizonyos időszakában termeszthetők, ezért termeszthetőség szempontjából nem túl nagy a különbség közöttük. Ehhez hozzájárul az a tény is, hogy maguk a növények, őshazájukból kiemelve, valamelyest alkalmazkodni tudtak. Az alkalmazkodóképesség és a változás időtartama az új környezetben szintén fajra jellemző. Így a paprika – őshazájában, a trópusi Amerikában – rövidnappalos növény, de a mi körülményeink között is kitűnően díszlenek hosszúnappalos, illetve a megvilágítás időtartamával szemben közömbös fajtái. A szubtrópusi övezetből származó növények valamivel rugalmasabbak a környezeti igényekkel szemben, így például a hidegtűrőnek minősülő káposztafélék nagy része a melegebb éghajlatú déli országokban, sőt a trópuson is egyaránt szépen díszlik.

A zöldségfélék származási helye és a termeszthetőség között nyilván alapvető összefüggések vannak, a tulajdonságok azonban fajonként eltérő módon alakulhatnak. Vannak fajok, amelyek az eredeti származási helytől eltérő viszonyok között is egészen jól termeszthetők, mások viszont éppen érzékenységük miatt erre alig alkalmasak. A termesztőnek (különösen, ha új, eddig még nem termesztett fajok honosításáról van szó) feltétlenül ismernie kell a növény származási helyét, pontosabban a származási helyén meglévő tulajdonságait. Ma a korszerű nemesítés lehetőségének birtokában talán kevésbé döntő a származási hely és az ott szerzett tulajdonságok, mint néhány évszázaddal vagy évtizeddel ezelőtt.

A genetikai tulajdonságok átültetése ma már olyan lehetőségeket kínál a nemesítőknek, hogy a korábban elképzelhetetlennek hitt változtatások is lehetségesek a fajok, illetve fajták előállításában vagy azok felhasználásának a módosításában.

*

A hazánkban termesztett mintegy 40 zöldségnövény rendszertanilag 12 családba tartozik, a tizenharmadikba és a tizennegyedikbe pedig a termesztett gombák.

A gombák az utóbbi esztendők rendszertani vitái után nem tekinthetők növénynek, hanem az élővilág egy külön csoportját képezik. Termesztésük leginkább a zöldségnövények termesztéséhez hasonlítható, így a gombák termesztését szerte a világon a zöldségtermesztés fogalomkörében oktatják.

A zöldségféléket magukba foglaló családok és a hozzájuk tartozó növények:

Solanaceae – paprikák, paradicsom, burgonya, tojásgyümölcs.

Fabaceae (korábban Leguminosae) – borsó, bab, földimogyoró.

Cucurbitaceae – dinnyék, termesztett tökfajok.

Cruciferae – retek, torma, káposztafélék.

Apiaceae (korábban Umbelliferae) – sárgarépa, petrezselyem.

Asteraceae (korábban Compositae) – termesztett saláták.

Liliaceae – hagymák, spárga.

Chenopodiaceae – spenót, mangold.

Polygonaceae – sóska, rebarbara.

Gramineae – csemegekukorica.

Aizoaceae – új-zélandi spenót.

Valerianaceae – madársaláta.

Hazánkban a zöldségfélék vetésterületének mintegy 75%-át 7 zöldségfaj foglalja el. Ezek a vetésterület jelenlegi nagysági sorrendjében a zöldborsó, a paradicsom, a paprikák (csemege- és fűszer-), a vöröshagyma, a fejes káposzta, a dinnyék (sárga- és görög-), az uborka.