Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Az idős beteg gyógyszerelésének áttekintése

Az idős beteg gyógyszerelésének áttekintése

ebm00468

Alapszabályok

  • Időseken majdnem minden gyógyszernek lehet mellékhatása, bizonyos gyógyszerek pedig gyakran okoznak mellékhatást (elhúzódó hatású benzodiazepinek, orális hypoglykaemizáló-, anticholinerg szerek, gyulladásgátló fájdalomcsillapítók stb.).

  • Az alapbetegségeken túl a gyógyszerelést is betegségek lehetséges okozójaként kell tekinteni.

  • Az idős beteg mennél inkább túlgyógyszerelt, annál inkább ki van annak a veszélynek téve, hogy túl keveset szed a potenciálisan hasznos szerekből (pl. thrombolytikus kezelés akut myocardialis infarctusban, profilaktikus gyógyszerelés, fájdalomcsillapítás).

  • A gyógyszer csökkentést tapintatosan kell végrehajtani, a beteg és az orvos között jó egyetértésben.

A gyógyszerelés megítélése

Együttműködés

  • Derítsük ki, mikor és miért írták fel a gyógyszereket, és a beteg hogy szedi azokat. Van-e túl- vagy aluladagolás? Szed-e a beteg más orvosok által írt gyógyszereket? Szed-e a beteg szabad forgalmú szereket (bőrgyógyászati készítmények, vitaminok és szemcseppek)?

  • Használjuk fel a beteg anamnézisét, a rokonoktól, otthoni betegápolóktól és gondozóktól nyerhető információkat.

  • A beteg meglátogatása és az otthon talált gyógyszerek számbavétele pontosabb képet ad a használt szerekről.

A megfelelő gyógyszerelés kiválasztása

  • Tegyük egyértelművé, mit kell szedni. Az idősek különféle tüneteit gondosan értékelni kell. Minden tünet nem kezelhető. Mindemellett az összes tünet nem írható az idős kor rovására.

  • Vegyük figyelembe az a kellemetlenséget, amit a panasz a betegnek okoz. A lehetséges gyógyszereléssel és mellékhatásaival nem lesz-e nagyobb probléma, mint amit a panaszok okoznak?

  • Vegyük figyelembe a teljes gyógyszer "metabolizmust": memória, együttműködés, gyógyszer függés, diéta, folyadék bevitel, malabsorbció máj- és vesefunkciók.

  • Idősebbek gyógyszeradagja rendszerint a középkorúakénak a fele. Ez különösen igaz a psychiatriai farmakoterápia vonatkozásában.

  • Mindig adjuk a lehető legkisebb adagot, gondosan észleljük a hatásokat és mellékhatásokat (úgy értékeljünk minden új panaszt és tünetet, mint lehetséges gyógyszer mellékhatást). Nagyon lassan emeljük az adagot.

  • A gyógyszerelés egészét tekintsük; vegyük figyelembe a különféle szerek interakcióit.

Hogy csökkentsük a gyógyszerelést?

  • A vizsgálati adatok nem egybevágóak.

  • Magyarázzuk el, hogy a panaszok a szedett gyógyszerek mellékhatásai lehetnek.

  • Derítsük ki, mennyire függ a beteg (fizikálisan és psychológiailag) a saját gyógyszereitől.

  • Javasoljunk egy olyan próbaidőt, amikor a beteg nem szed gyógyszert, megfigyeli saját állapotát és beszámol arról az orvosnak.

  • Szükséges lehet megvizsgálni minden otthon található gyógyszert, és a nem lényegeseket kidobni. A házi gondozó végre tudja hajtani ezt az idős beteg véleményének figyelembevételével.

  • Ha a panaszok súlyosak, utaljuk be az idős embert kórházba, hagyjunk el minden gyanúba kerülő gyógyszert, és gondos követéssel adjuk csak a szükséges szereket.

A gyógyszerelés biztonságosságának növelése

  • Végezzünk rendszeres gyógyszerelési körutat az otthonban és a kórteremben. Különösen antipsychotikumok, fájdalomcsillapítók és altatók maradnak sokkal azután is a beteg lázlapján, hogy a panasz megoldódott.

  • A gyógyszereket adjuk olyan ritkán, amennyire csak lehet, még ha ez a hatásosság rovására megy is.

  • Intézzük úgy, hogy a gyógyszerelés minden nap ugyanaz legyen.

  • Adjunk világos írásos utasítást, ha egyszerre több mint két gyógyszert kell bevenni.

  • Biztosítsuk, hogy az írásos utasítás elérhető legyen mindenkinek, aki az idős beteg gondját viseli.

  • A napi gyógyszereléshez használjunk gyógyszer-dobozt.

  • Kérjük meg a nővéreket és a gondozókat, referáljanak a valódi gyógyszerszedésről.

  • A legszélsőségesebb esetben a gyógyszereket az otthoni ápoló fiókjában lehet tartani. Mindemellett ne sértsük meg a beteg önrendelkezési jogát.

Az idősek számára helytelen vagy hatástalan gyógyszerek

  • 1997-ben és 2003-banegy szakorvos csoport az Egyesült Államokban kiadta azoknak a gyógyszereknek a listáját, melyek idősek számára esetleg károsak 9 , 10 .

    • Az amitriptylin és a doxepin erősen anticholinerg hatásúak, zavartságot, memóriazavart, vizelet retenciót, székrekedést és glaucoma súlyosbodást okozhatnak.

    • A tartós hatású benzodiazepinek (diazepam és nitrazepam) a zsírszövetben felhalmozódnak, szedálást és eleséseket okozhatnak.

    • A rövid hatású benzodiazipenek adagja a szokásosnak kevesebb mint a fele.

    • A dextropropoxyphen adag therápiás szélessége kicsiny.

    • Az indometacin központi idegrendszeri és gastrointestinális mellékhatás kockázata nagyobb, mint egyéb NSAID esetén.

    • A meprobamát és a barbiturátok szedálnak, és gyógyszer hozzászokás kockázatát rejtik.

    • A disopyramid erősen anticholinerg.

    • Az idősek digoxin adagja ne legyen 0.125 mg-nál több.

    • A régi, szedatív hatású antihisztaminok és gastrointestinális görcsoldók erősen anticholinerg hatásúak, és gyakran elég szedatívak.

    • A dihydroergotamin hatásossága nem bizonyított.

    • A szükséges szert néha kevesebb mellékhatást okozó szerrel lehet helyettesíteni, pl.

      • elhúzódó hatású benzodiazepint rövid hatásúval

      • NSAID-ot paracetamollal vagy COX2 gátlóval

      • az anticholinerg triciklikus antidepresszánst egyéb antidepresszánssal

      • a rigiditást okozó kis adagú neurokeptikumot riseperidonnal vagy olezapinnal

  • Ne adjunk az időskori szédülésre tüneti szert.

A potenciálisan hasznos szer túl ritka alkalmazása

  • Az idős kor sohasem jelent kontraindikációt a potenciálisan hasznos kezelés ellen.

  • Tipikus példák a túl ritka alkalmazásra:

    • Időskori akut myocardialis infarctusban a thrombolysist gyakran elkerülik, a vérzés kockázatától való túlzott félelem miatt. A kor előrehaladtával az infarctusos halálozás abszolút kockázata élesen nő, akárcsak a vérzés rizikója. Mindemellett a thrombolysissel megelőzött abszolút halálozási szám is nagyobb, vagyis idős korban több halálozást lehet megelőzni, és ez a kezelést indokolttá teszi.

    • A fájdalomcsillapító kezelés aluladagolt: a krónikus fájdalom, a tumor okozta fájdalom és a tartós ápolásra berendezkedett otthonokban a betegek által érzett fájdalom alulbecsült.

Vonatkozó bizonyítékok

  • A nővéri beavatkozásoknak az idős beteg öngyógyszerelésére valamelyes rövid távú hatása lehet.

Irodalom

  • [1]Mannesse CK, Derkx FHM, de Ridder MAJ et al. Adverse drug reactions in elderly patients as contributing factor for hospital admission: cross sectional study. BMJ 1997;315:1057-8

  • [2]Rochon P, Gurwitz JH. Drug therapy. Lancet 1995;346:32-6

  • [3]Avorn et al. Randomized trial of a program to reduce the use of antipsychotic drugs in nursing home. N Engl J Med 1992;327:168-73

  • [4]Ray et al. Reducing antipsychotic drug use in nursing homes: a controlled trial of provider education. Arch Intern Med 1993;153:713-21

  • [5]Pitkälä K. Medical thesis. University of Helsinki. Geriatric unit, Department of Medicine. 1991

  • [6]Gagliese L, Melzack R. Chronic pain in elderly people. Pain 1997;70(1):3-14

  • [7]Wendt DA. Evaluation of medication management interventions for the elderly. Home Healthcare Nurse 1998;16:612-7

  • [8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-995081. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software

  • [9]Beers MH. Explicit criteria for determing potentially inappropriate medications use by the elderly. An update. Arch Intern Med 1997;157:1531-16

  • [10]Fick DM. Cooper JW. Wade WE. Waller JL. Maclean JR. Beers MH. Updating the Beers criteria for potentially inappropriate medication use in older adults: results of a US consensus panel of experts. Arch Int Med. 2003;163(22):2716-24.