Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Izomsérülések

Izomsérülések

ebm00373

Alapszabály

  • Az izmot a sérülés után azonnal immobilizálni kell; az aktív mozgást azonban hamar (1–7 nappal a sérülés után) el kell kezdeni.

Diagnózis

  • A sérülés súlyosságát néha alábecsülik, mivel a legtöbb esetben a sérült egy ideig szinte normálisan tudja használni végtagját.

  • Az izomgörcs akkor jelent differenciáldiagnosztikai problémát, ha a sérültet közvetlenül a sérülés után vizsgáljuk.

  • Az izom oedemája (izomszöveti vérzés) a legjobban a combizomban ismerhető fel úgy, hogy megmérjük a comb átmérőjét, és összevetjük az egészséges oldalival.

  • Az izomerő és az izom működés zavara összefügg a sérülés mértékével.

  • A haematomákat és a rendellenes izomkonzisztenciát ultrahanggal lehet felismerni.

  • Az éles laceratio, a tompa zúzódás vagy a gyors és erőteljes nyújtás, hasonló típusú izomsérülést válthat ki.

Az izomsérülések felosztása

  • Az enyhe sérülések (I. kategória) nem váltanak ki egyértelmű funkcionális zavart.

  • A normális működést egyértelműen akadályozó sérülések a II. kategóriába sorolódnak.

  • A III. kategória súlyos sérülést képvisel, ami teljes izomszakadást és működésképtelenséget jelent.

Kezelés

  • Elsősegély: felpolcolás, kompresszió és jeges pakolás.

  • A korai immobilizálás korlátozza a kötőszöveti hegesedés méretét. Ha az immobilizálás egy hétnél tovább tart, az új izomsejtek elhelyezkedése problematikus; nem lesznek párhuzamosak a régi sejtekkel. Az immobilizálás időtartama:

    • I. kategória: 1–2 nap

    • II. (és III.) kategória: legfeljebb 1 hét

  • A mobilizálás előmozdítja az izomsejtek paralel elhelyezkedését, a keringést, a hegszövet felszívódását és a nyúlási kapacitást.

  • A fájdalom korlátozta passzív és aktív nyújtás 1 héttel, enyhe esetben 2–3 nappal a sérülés után kezdhető el.

  • A nem steroid gyulladáscsökkentők, a rugalmas kötés, és a sérülésre helyezett jeges pakolás, ha szükség van rá, 7–10 napig ajánlottak.

  • Az izomgyakorlatokat és -terhelést fokozatosan lehet elkezdeni. Az antagonista izmokkal is gyakorlatokat kell végezni, hogy megakadályozzuk az ellentétes izomerők egyensúlyzavarát.

  • Az intenzív izomerőt igénylő sport akkor engedélyezhető először, ha az izomerő és -nyújtás már normalizálódott.

  • Sebészi kezelésre ritkán van szükség; ha azonban indokolt, a legjobb eredmény akkor érhető el, ha a műtétet késlekedés nélkül végzik el.

    • A nagy vérömleny leszívható vagy eltávolítható a műtét során.

    • Néha a teljes szakadást hozzuk rendbe.

    • Amennyiben szükség van rá, a myositis ossificans panaszokat okozó centruma 6–10 hónappal a sérülés után operálható.

Szövődmények

  • A haematoma fibroticus pseudocapsulába tokolódhat, és néha kifejezetten nagy haemorrhagiás cystát képez.

  • A myositis ossificans ultrahanggal és röntgenvizsgálattal fedezhető fel. Jellemző kép a szabálytalan alakú és lemezes csontos szerkezet.

  • Ismételt izomszakadás akkor következhet be, ha a megerőltető gyakorlatokat túl korai stádiumban kezdi a sérült, amikor a kötőszöveti heg képződése és az izom regenerációja még nem teljes.

Vonatkozó bizonyítékok

  • A testmozgás előtti nyújtás a jelek szerint nem hatékony a sérülések megelőzésére.