Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Bokatörés

Bokatörés

ebm00363

Alapszabályok

  • Fel kell ismerni a törés típusát, és ennek megfelelően kell megtervezni a kezelését.

  • Minden esetben műtétre van szükség, ha:

    • a fibula a syndesmosis felett tört el, ami szinte mindig a syndesmosis teljes szakadását eredményezi (kivétel a közvetlen ütés okozta fibulatörés)

    • a sérültnek lateralis malleolus törése van 2 mm-nél nagyobb dislocatióval.

    • a sérültnek medialis malleolus törése van, még akkor is, ha minimális a dislocatio

    • a boka instabil

    • a hátsó tibiaháromszög törése az izületi felszín több, mint 1/4-ét érinti.

  • Az aktív izomtornát már a gipsz viselése alatt el kell kezdeni.

  • A járógipszet a gipsz eltávolítása előtt hordani kell.

  • A gipsz eltávolítása után biztosítsuk, hogy az oedemát ellenőrizni és kezelni tudjuk, és a beteg motivált legyen a tornáztatásban.

Vizsgálat törés gyanúja esetén

  • L. még a bokaficamról szóló cikket (Lásd: ebm00362)

  • Tisztázzuk a sérülés mechanizmusát.

  • Terhelés: Ha a láb terhelhető, a törés valószínűtlen, de súlyos szalagsérülés még lehet.

  • Inspectio: deformitás, a haematoma elhelyezkedése

  • Palpatio

    • Malleolusok

    • Alsó végtag, boka feletti rész is (a tapintás során kiváltott fájdalom alapján vizsgáljuk, hogy nincs-e proximalis fibulatörés)

    • Ligamentum tibiofibulare és fibulocalcaneum anterius és posterius (érzékenység)

    • Stabilitás: húzási jel, lateralis stabilitás, az egészséges bokával összehasonlítva talus dőlés.

  • Anteroposterior és lateralisMindig történjék antero-posterior és lateralis röntgenfelvétel, ha törésre van gyanú (55 év feletti kor, terhelési képtelenség, instabilitás, nyomási érzékenység utal törésre)

A törés típusától függő kezelés (Weber-klasszifikáció)

  • A klasszifikáció alapja a fibulatörés helye.

A. Fibulatörés a syndesmosis alatt

  • Gyakran supinatiós sérülés

  • Gyakran horizontális vagy szakított fibulatörés (rendszerint benignus sérülés, és ritkán igényel műtétet).

  • Az esetleges medialis malleolustörés vertikális, a proximalis részen, nagy kiterjedésű fragmentum észlelhető

  • A hátsó tibiaháromszög a medialis oldalon lehet törött (kis fragmentum).

  • Kezelés

    • Ha az elmozdulás 2 mm-nél kevesebb a kezelés konzervatív. Használjunk hasított, párnázott járógipsz-csizmát. Ahogy a gipsz szárad, helyezzük tenyerünket az os calcaneumra, és oldalról nyomjuk a malleolus medialist a boka felé, míg a másik kezünk medial felől ellentartja a láb alsó harmadát. Kontroll röntgenvizsgálat javasolt, különösen akkor, ha akár csak minimális elmozdulásra van is gyanú. A gipszet 4 hétig hordja a sérült, a teljes terhelés rögtön megengedett. L. alább az immobilizált végtag kontrollját.

    • Amennyiben a dislocatio meghaladja a 2 mm-t, vagy a boka instabil műtétre van szükség.

B. Fibulatörés a syndesmosis szintjében

  • Leggyakrabban a malleolus lateralis törése

  • Gyakran supinatio–kirotatiós trauma

  • A fibula törése gyakran átlós, és verticalisan az alsó medialis oldalról a felső lateralis felé terjed.

  • A törések egy részében a syndesmosis is szakadt.

  • A malleolus medialis esetleges törése distalis helyzetű, és kis fragmentummal jár.

  • A hátsó háromszögnek lateralis törése lehet.

  • Kezelés

    • Ha a törés teljesen mentes a dislocatiótól, és a boka stabil a kezelés konzervatív: gipszcsizma, az A. pontban leírtak szerint

    • Ha a törés akár a legkisebb dislocatiót mutatja , vagy a boka instabil a beteget kórházba kell utalni, ahol megvizsgálják, hogy van-e szükség műtétre.

C. Fibulatörés a syndesmosis felett

  • Rendszerint pronatiós sérülés

  • A syndesmosis szakadása mindig jelen van (a kivételt l. fentebb)

  • Az esetleges malleolus medialis-törés distalis, és kis fragmentummal jár

  • A hátsó fibulaszögben oldalsó törés lehet jelen.

  • Kezelés

    • Műtétre mindig szükség van, hacsak nem áll fenn súlyos ellenjavallat systemás betegség, érproblémák vagy chronicus ekzema miatt.

Az immobilizált végtag kezelése

  • A párnázott, hasított gipszcsizmát, mely a térd alatti területtől az ujjak bázisáig ér, 1–2 hétig hordja a sérült, majd a gipszet zárjuk, és kontroll röntgenfelvétel készül.

  • A sérült tornáztassa a vádliizmait, amíg hordja a gipszet, és a kezelés kezdetétől erősíti a m. rectus femorist.

  • A sérüléstől számított 3–4 hét múlva a gipszet lecseréljük járósarokra. A betegnek rendszerint engedjük, hogy teljes súllyal terheljen.

  • A gipszet 6 hét múlva távolítjuk el.

  • A teljes gyógyulás normális esetben 7–10 hét.

  • Fájdalom és duzzanat a sérüléstől számítva még több mint 1 évig jelentkezhet. Ha szükség van rá, ez támasztókötéssel vagy kompressziós harisnyával kezelhető. Gyakran az intermittáló kompresszió is jó hatású. Némileg segít a láb éjszakai felpolcolása.

  • A terhelés szükséges a gyógyuláshoz még akkor is, ha ez eleinte fájdalommal jár.

  • A boka tornáztatását naponta legalább háromszor kell végezni, alkalmanként tucatszor ismételt mozgássorral.

  • Ha a rögzítéshez lemezt alkalmaztunk, fiatal beteg esetében azt 6–12 hónap múlva kell eltávolítani. A syndesmosis-csavarok eltávolítása 8–12 hét múlva történik. A többi csavart nem vesszük ki, hacsak nem okoznak panaszokat. L. az osteoszintetikus eszközök eltávolításával kapcsolatos utasításokat (Lásd: ebm00385) .

  • A fémmel végzett stabil rögzítés gyakran teszi lehetővé, hogy ne kelljen gipszet felhelyezni. Ilyen esetekben, mint máskor is, a terhelés 4 hétig tilos.

  • Egyes osztályokon felszívódó csavarokat vagy pálcákat használnak a törés rögzítéséhez. A legtöbb esetben gipszet kell fölhelyezni. E rögzítőeszközök előnye, hogy nem kell őket eltávolítani.