Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A serdülő és az idült betegség

A serdülő és az idült betegség

ebm00706

Általános tájékoztatás

  • A serdülés és a tartós betegség egyidejű átélése csaknem mindig nehézségekkel jár.

  • A tartós betegségben szenvedő serdülőnek több gondot jelent a serdülőkori fejlődés nehézségeivel való szembenézés, mint az egészséges tizenéveseknek.

A serdülőkor fejlődési folyamatai

  • A serdülés a gyermekkor és a felnőttkor közötti fejlődési szakasz, amely a pubertálással kezdődik, és mintegy 10 évig tart. A folyamatban végbemenő változások mind külsők, mind belsők.

    • A személy saját testi és nemi fejlődésének a tényei a serdülő lelkisége számára jelentős megterhelésekkel járnak. Az új, nemileg működő testet mint az állandó testkép részét kell azonosítani.

    • Elválasztás a szülőktől és a lelki újraazonosulás elég teret kell nyújtson a serdülő növekedéséhez és fejlődéséhez.

    • A serdülő a saját énjét új és a valósághoz közelebb álló módon kezdheti megérteni a hasonló korú barátok és iskolatársak segítségével.

  • A serdülő felnőtté válásának folyamatát a fent említett környezetben alakítja ki, ami a megerősödött önbecsülést, a jövő iránti tájékozódást, valamint a nemi élet képességét foglalja magába.

A beteggé válás folyamata

  • Még az enyhe testi betegség is a meglepetés erejével hathat a serdülőre. Sok fenyegető veszedelem kapcsolódik a serdülés fejlődési folyamataihoz: a test nem működik kellőképpen, a gyógyulással kapcsolatos bizonytalanság pedig szorongást szül.

  • A serdülő függővé válhat a szüleivel és szakemberekkel szemben, ami nem felel meg a serdülés fejlődési folyamatának. A serdülőnek a hasonló korú serdülőkhöz fűződő kapcsolatai megsérülhetnek az eltérő erőbeni fejlődés észlelése miatt.

Tartós betegség

  • A gyógyíthatatlanság vagy a maradandó eltérés lehetősége hozzátartozik a tartós betegséghez.

  • A gyermek csak akkor képes megérteni a betegsége tényleges természetét, amikor eléri a serdülőkort. Szintén ekkor tudatosulhat a serdülőben, hogy a tartós betegség elidegeníthetetlen részévé vált.

  • Számos együttműködési gond a serdülő és a gondozó személyzet között abból a helyzetből adódik, hogy a serdülő a betegséget külső ellenségnek tekinti. A serdülőnek különböző dolgokhoz kell alkalmazkodnia, mint például az ismételt gyógykezelés, az esetleg állandó gyógyszerelés, és a működőképesség feszélyező beszűkülése. A tartós betegségek, melyek nehezítik a lelki viszonyulásokat, többek között a következők lehetnek: diabetes, rheumatismus, epilepsia, asthma, rosszindulatú daganatok, tartós testi károsodást okozó sérülések, és más olyan betegségek, melyekben a serdülő kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy ténylegesen különbözik a többiektől.

  • A lelki reakciók közé tartozhatnak

    • az alkalmazkodási nehézségek

    • a depressiv reactiók (Lásd: ebm00703) .

  • A reakciók súlyossága különböző lehet, és igen súlyos lelki tünetek is jelentkezhetnek, akár öngyilkossági kísérlet is.

  • A lelki reakciókat befolyásolhatja

    • a serdülő gyenge képessége a betegséggel kapcsolatos tényezők elemzésére

    • valamint a serdülő képtelensége arra, hogy a dolgokat előre lássa.

A kezelés kilátásai

  • Az alapbetegség megfelelő kezelésén túlmenően a serdülővel a valóságnak megfelelően, határozottan, nyíltan és körültekintően kell beszélni.

  • A serdülő nehézségeket legyőző képességét elősegíti

    • a betegséggel kapcsolatos fenyegetettség megbeszélésének a lehetősége

    • a jövőbe vetett hit támogatása

    • a helyzet valósághoz hű megközelítése

    • a betegségnek mint a személy részének a felfogása

    • a serdülő és a személyzet kölcsönös együttműködése kezelés megszervezésében.

  • A helyzethez való alkalmazkodást elősegítő tanfolyamok szintén hozzájárulhatnak a serdülő nehézségeket legyőző képességének a javításához.

  • Az alapbetegség kezelésekor a serdülőt a gyermekosztályról rendszerint a felnőttek közé helyezik át. Az áthelyezést jól megtervezetten és zökkenőmentesen kell lebonyolítani. Tartós kapcsolat a háziorvossal hasznos az idült betegségben szenvedő serdülő számára.

  • A tartós betegségben szenvedő serdülő attól még psychésen nem beteg, hogy sír vagy kiabál, szomorú, vagy enyhén depressiós, esetleg fellázad betegségének a kezelése ellen.

  • Ha a serdülő a fent említett módokon veszélyezteti az egészségét, szükség lehet serdülőkkel foglalkozó psychiater szakvéleményének a kikérésére. A szakhelyre irányítás tapintatosan kell történjék, és a beutalás indokát pontosan ismertetni kell a serdülővel.

  • Crisis-reactio esetén a gyógyszerelést addig nem szabad elkezdeni, amíg gyermekpsychiater a helyzetet nem értékeli.