Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Amennyiben a beteg a látásvesztés napján keresi fel az orvost, a szem masszírozásával és az intraocularis nyomás csökkentésével meg kell próbálni helyreállítani a keringést.
A kórelőzmény jellemző: megelőzően egészséges szemben hirtelen látásvesztés, amit fájdalom nem kísér.
A beteg látásélessége legfeljebb odáig terjed, hogy az elé tartott kéz ujjait képes megszámolni; 20%-uk viszont csak fényeket észlel.
A pupilla fényreakciója károsodott.
A lelet az occlusio kialakulása óta eltelt időtől függ.
Közvetlenül az elzáródás után csak enyhe oedema látható a retinán. Az oedema a következő néhány órában fokozódik: a retina sápadt, a fovea területe vörös. (A fovea területén a retina nagyon vékony, és átlátszik rajta a chorioidea színe.) Az ideghártya artériai szűkek és spasticusak.
A retina oedemája a következő néhány héten belül megszűnik, és necroticus belső rétegének helyét átlátszó hegszövet veszi át. Az artériák szűkek maradnak, de a vénák visszanyerik normál megjelenésüket.
Az occlusio következményeként rendszerint komplett opticus atrophia alakul ki.
Az arteria retinae occlusióján átesett betegen az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni:
Vörösvértest-süllyedés (arteritis temporalis)
Vér lipid- és glucose-koncentráció, legalább a munkaképes korúakban.
EKG (pitvarfibrillatio)
Mellkasröntgen (szívelégtelenség)
Az arteria carotis hallgatózása és ultrahangos vizsgálata (atheroscleroticus plakk)
Ha a betegnek más helyen nincs thrombosisa, alvadási vizsgálatot nem kell végezni.
Az arteria centralis retinae elzáródását rendszerint embolus okozza. Az arteria spasmusa ritka. Az atherosclerosis hajlamosít occlusióra. A legtöbb betegnek volt korábbi atheroscleroticus betegsége, általában carotis-stenosis formájában. Ezért fontos a primaer kórkép kezelésének megtervezésekor a cardiovascularis állapot felmérése és a neurológiai konzílium.
Az elzáródás rendszerint nem szüntethető meg.
A szem masszírozásával az embolus esetleg peripheriásabb helyre juttatható, aminek eredményeként a retina károsodása kisebb területű lesz. A retina keringése javulhat azzal, ha a szemgolyót alkalmanként egy percig nyomják, majd hirtelen felengedik egy pillanatra (lásd ebm00813 ). A beavatkozás csökkenti az intraocularis nyomást.
Az intraocularis nyomás gyógyszerekkel is csökkenthető (acetazolamid 500 mg iv. vagy p.o.).
A kezelést akkor kell megkísérelni, ha a látás elvesztése óta legfeljebb 8 óra telt el.
Acetylsalcylsav is adható (100–250 mg/die), amennyiben a betegnek egyéb atheroscleroticus tünetei vagy betegségei is vannak.
Az arteria centralis retinae intraarteriás fibrinolyticus kezelése kísérleti stádiumban van, nem rutin eljárás.
Mivel az arteria centralis retinae elzáródásának nincs hatékony kezelése, nincs szükség sürgősségi szemészorvosi konzíliumra; konzultálni viszont gyakran kell, a diagnózis pontosítása és a munkaképesség felmérése érdekében.
[1]Schumacher M, Schmidt D, Wakhloo AK. Intra-arterial fibrinolytic therapy in central retinal artery occlusion. Neuroradiology 1993;35:600-5
[2]Vulpius K, Hoh H, Lange H, Maercker W, Ruhle H. Selective percutaneous transluminal thrombolytic therapy with rt-PA in central retinal artery occlusion. Ophthalmology 1996;93:149-53