Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Látáscsökkenés és következményes rokkantság megállapítása

Látáscsökkenés és következményes rokkantság megállapítása

ebm00807

  • A látáscsökkenéssel élő emberek túlnyomó többsége idős személy, akiknek sok más problémája és chronicus betegsége is van. A teljesen vak személyek látási rokkantsága könnyen megállapítható. Kisebb fokban látáscsökkent betegekben a látáskárosodás jelent?sége az élethelyzet függvényében változó, amint ezt az alábbi két eset mutatja: A. úr látótere normál méret?, de középen van egy nagy scotomája. B. úrnak cs?látása van, de központi látótere ép.

    • A. úrnak nincs baja a tájékozódással, mivel perifériás látása sértetlen, B. úr azonban fehér botra szorul.

    • Mindennapi tevékenységük során változó mértékben mindketten használják a jellemzően a vakoknak-gyengénlátóknak, illetve a jól látó embereknek szánt eszközöket.

    • A. úr nem látja az arckifejezéseket, és az utcán nem látja az ismerősöket. B. úr az emberek mozdulatait és reakcióit nem veszi észre csoportos kommunikációban.

    • A. úr hangos könyveket használ nagyon lassú olvasási sebessége miatt, míg B. úr könnyen olvassa az újságot.

  • Egyértelmű, hogy e két személyt nem lehet a látáscsökkenés egyazon szintjébe sorolni. Egyik sem vak, de mindkettőnek szüksége van olyan segédeszközökre, melyek jellemzően vakoknak valók, ugyanakkor más helyzetekben az ép látású egyéneknek megfelel? teljesítményre is képesek.

  • Pusztán statisztikai szempontból a látáskárosodás akkor állapítható meg, ha a látásélesség 6/18-nál kevesebb (0,3 20/60), vagy a látómező kisebb, mint 10 fok a fixációs ponttól számítva. Ahogy azonban a WHO/ICEVI szakértői csoportja 1992-ben kinyilvánította, ezeket az értékeket nem szabad a segédeszközökre és szolgáltatásokra való jogosultság eldöntéséhez használni.

  • A (re)habilitációban és speciális oktatásban szerepl? segédeszközök megtervezése a látáskárosodáson alapszik. Ennek felméréséhez szükség van az összes látásfunkciónak, valamint annak az alapos felmérésére, milyen hatást gyakorolnak a kommunikációra, a mindennapi életben való boldogulásra, a tájékozódásra és a mozgásképességre, valamint a tartósan közellátást igényl? feladatokra, így az olvasásra és az írásra. Szolgáltatások állnak rendelkezésre olyan területeken, ahol szükséges, függetlenül a látásélességt?l és a látótér nagyságától. A gyengénlátók országos szervezeteinek képvisel?i megyei/körzeti szinten találhatók meg, és segíteni tudnak a helyi egészségügyi ellátóknak a rehabilitáció és a segédeszközök iránti igények felmérésben.

  • Az új ICF ("International Classification of Functioning, Disabilities and Health") javaslata szerint kilenc különbözö szempontot kell értékelni: a tanulás és a tudás elsajátításának képessége, az általános feladatok és igények, a kommunikáció, a mozgásképesség, az önellátás, az otthoni élet, a személyekkel való kapcsolat, az élet f?bb területei, a közösségi, szociális és állampolgári tevékenységek.

  • Az ICF nem vonatkoztatható gyermekekre, illetve egyszerre több korlátozottsággal él? személyekre, ami nyilvánvaló hátrányt jelent, hiszen a csökkentlátók több, mint 50%-a szenved az életét befolyásoló valamilyen más károsodásban, rendellenességben vagy chronicus betegségben.

  • Lásd .