Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A látás vizsgálata

A látás vizsgálata

ebm00806

  • A látással kapcsolatos alapvető funkciók pontosan felmérhetők az alapellátás körülményei között, feltéve, hogy a módszereket ismerik, és az utasításokat követik.

  • A látás több, mint 10 egyidejű működésből tevődik össze, melyek mindegyike egymástól függetlenül szenvedhet zavart. A látóideg-pályák károsodása eleinte olyan panaszokat okozhat, melyek a tapasztalatlan vizsgáló szemében akár neurastheniásnak is tűnhetnek. Elengedhetetlenül fontos a látással kapcsolatos panaszok helyes értelmezése. A jó látást igénylő munkák, így például az irodai jellegű munkahelyek terjedésével a látás vizsgálata várhatóan egyre nagyobb jelentőséget kap a jövőben.

  • Mindeddig nemigen áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az általános népességben az idős, panaszmentes egyének szűrésével a látás javítása lenne elérhető . Mindenesetre az idős emberek ellátásában számolni kell a látásjavító lencsék és látási segédeszközök alkalmazásával. Az életminőség és az önállóság a látás és a hallás minőségével áll összefüggésben.

A látóideg-pályák

  • A külső retina pálcikái és csapjai nyelik el a fényenergiát, s alakítják át elektromos jelekké. A parvocellularis pálya (a látóideg rostjainak 80%-a) szállítja az összes, színnel és erős kontraszttal kapcsolatos információt. A nagysejtes pályán az összes mozgással és alacsony kontraszttal kapcsolatos látási inger (transiens informatio) továbbítódik.

  • A látási információ a látóideg révén a nucleus lateralis genicularisba, majd onnan az occipitalis lebenyben elhelyezkedő elsődleges látókéregbe kerül, ahol a jobb és a bal szemből érkező kép egymásra vetül. Az asszociációs kérgi mezőkben a látási információ más érzékszervekből és a memóriából érkező anyagokkal is keveredik. A tudatalatti, subcorticalis látási információ feldolgozása az egyensúly-érzékeléssel, a mozgató működéssel, és a térérzékeléssel áll kapcsolatban. Ismerős helyen ritkán állunk meg, hogy hollétünkről tájékozódjunk, míg idegen környezetben kérgi elemzést használunk a térbeli tájékozódáshoz.

  • A látás agyi működés. A látószerv perifériás része olyasfajta tájékoztatást ad, mint egy kamera. A munkában és a közlekedésben az alacsony kontrasztú látási információ és a mozgás észrevétele fontos. Csökkentlátó személy tér- és mozgás-látását is külön kell megszokott, és számára idegen környezetben értékelni.

A látás vizsgálatának módszerei

  • A látási funkció klinikai felmérése hagyományosan az alábbiakat tartalmazza: a látásélesség, a kétszemes látás, a színlátás és a látótér vizsgálata. Ezenkívül az accommodatióra (különösen presbyop egyénekben), a sötétben történő látásra, a kontraszt-érzékenységre és az az éles fény iránti érzékenységre fontos még kitérni.

A látásélesség

  • A látásélesség a helyesen felismert legkisebb méretű alakzatokat jelenti. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a látásélességet egy tábla segítségével mérik: az ezen lévő ábrák (optotypusok) közötti távolság megegyezik azok vastagságával, és a vonalak közötti tér megegyezik az alsó vonal magasságával. A korábbi Snellen E tábla helyett a mai táblákon már betűket, számokat és jeleket használnak.

  • Állandó, egyenletes megvilágítást biztosító fényforrással felszerelt helyiségben kiküszöbölhető a nem standardizált fény okozta eltérések veszélye.

  • A látásélességet felnőtteknél 4 méteres, gyermekek esetében 3 méteres távolságból kell mérni. (Megjegyezzük, hogy továbbra is használatban vannak 5 és 6 méterre helyezendő táblák.) Mindegyik sorban rákérdezünk az első vagy utolsó optotypusra, amíg csak a beteg nem bizonytalankodik. Ekkor az illető sor összes optotypusát felolvastatjuk vele. Ha a beteg az 5 közül csak egyet vagy kettőt tud helyesen megnevezni, megkérjük, hogy olvassa a felette lévő sort. A látásélesség annak a sornak az értéke, melyben a beteg az 5 optotypusból legalább 3-at jól látott. Az eredmény közlésének legpontosabb módja például 0,8 (-2) [20/25 (-2); 6/9 (-2)], ha vizsgálat alanya kettőt rontott a 0,8 sorban [20/25; 6/9].

  • A közellátást közellátó kártyával mérjük 40 cm-es távolságról, illetve olvasószemüveg használata esetén olyan távolságról, ahonnan a szemüveggel a legélesebb látás érhető el. Az eredményt például így írhatjuk le: "52 cm-es távolságról a 0,8-as sort tudja olvassni". A látásélességet ekkor úgy adjuk meg, hogy a mért értéket 40-nel osztjuk, majd az eredményt megszorozzuk a kapott távolsággal (52/40) × 0,8 = 1,0.

Kontrasztérzékenység

  • A kontrasztérzékenység az egymás mellett fekvő felületek fényességében mutatkozó kis különbségek érzékelésének képessége. A vizsgált egyén kontrasztérzékenysége annál jobb, minél halványabb árnyékot képes meglátni.

  • A kontrasztérzékenységet optotypusokon alapuló, vagy rácsteszttel állapítják meg. A vizsgálat hasznos a cukorbetegek látásának követésében (az alacsony kontraszt felismerés előbb sérül, mint a nagy kontraszté), a foglalkozási ártalmak felismerésében (egyes idegi méreganyagok a kontraszt-érzékenységet károsítják), valamint a bizonytalan látási panaszok kivizsgálásában (kezdődő látóideg-gyulladás, egyes mérgezések).

Látótér

  • Látótér alatt azt a területet értjük, amelyet az ember szeme mozgatása nélkül lát. A funkcionális látótér a szemek folytonos mozgása miatt szélesebb. A látótér központi része a közel- és távollátás feladatának ellátásához, a peripheriás rész a tájékozódáshoz, a környezet megfigyeléséhez szükséges.

  • A látótér vizsgálható ujjal (konfrontális perimetria) vagy egy vékony rúdra helyezett kis golyóval. A vizsgált személy ülő helyzetben egyenesen előre néz, és felel, hogy mikor melyik oldalról látja meg a vizsgáló ujját, a VV eszközt, vagy a golyót. A vizsgálatot végző személy nem mindig a felsorolt eszközök mozgását figyeli, hanem arra ügyel, hogy a vizsgálati alany szeme ne mozduljon el a középvonalról.

  • Az ismertetett eljárásokkal kimutatható a szűkült látótér (különösen ha homonym), de a kis scotomák nem. A központi látótér elváltozásait úgy vizsgálják, hogy megfelelő nagyságú betűkkel írt szöveget tartanak 57 cm távolságra a beteg szeme elé. A vizsgálati alany egy bizonyos szóra néz, és elmondja, lát-e bármiféle torzulást, árnyékokat, sötét foltokat, vagy a szöveg tónusa megváltozik-e. Ennél a távolságnál 1 cm a papíron 1 fok látószögnek felel meg.

Színlátás

  • A színlátást az elsődleges ellátásban Ishihara, Velhagen, vagy HRR vizsgálattal ellenőrzik. Ezzel felismerhető a jellegzetes vörös-zöld színtévesztés, de a szűrésen néhány ép látású egyén is fennakad. A kóros eredményeket pontosító vizsgálatokkal, például a Farnsworth Panel D-15 teszttel kell megerősíteni. A rendelkezésre álló vizsgálatok közül a Good-Lite Panel 16 megfelelő az elsődleges ellátásban. A rendellenesség fajtáját és súlyosságát akkor lehet meghatározni, amikor a nyomtatványon rögzítik az eredményeket.

  • A színlátást "Északra tekintő ablaknál délben, közepesen felhős időben" kellene mérni, de mivel ez nem mindig megoldható, kék színű "nappali" fényt kibocsátó lámpát (színhőmérséklet > 6000 K) kell használni.

Éjszakai látás

  • A csapok nappali fényben (photopiás látás), a pálcikák sötétben (scotopiás látás) működnek. A csekély fényerősség széles tartományában mindkét sejtféleséget igénybe vesszük (mesopiás látás). A gyenge fényben végbemenő alkalmazkodás gyorsaságának és látási élességnek fontos szerepe van bizonyos foglalkozási ágakban illetve mindennapi tevékenységekben.

  • A csapsejtek alkalmazkodásának gyorsaságát oly módon mérik, hogy a CONE Adaptation tesztben a beteg vörös és kék színű tárgyakat felismerő képességét összehasonlítják a vizsgáló ugyanilyen képességével; utóbbi csapsejtjeinek normál gyorsasággal kell alkalmazkodniuk. Fontos megállapítani a látásélesség küszöbértékeit sötétben, például akkor, amikor biztonsági őrök vizsgálatáról van szó.

Accommodatio és presbyopia

  • A presbyopia olyannyira gyakori probléma a munkahelyeken, hogy külön figyelmet érdemel.

  • A presbyopia hatása a munkakörre különösen hangsúlyos irodákban, a képernyő illetve előtt végzett, illetve ellenőrzési munkák esetében, továbbá minden olyan szakmában, ahol a dolgozónak tisztán kell láttnia a szem szintje felett elhelyezkedő tárgyakat (technikusok, ápolónők, könyvtárosok). A nem eléggé körültekintő elrendezés kapcsán, például amikor a számítógép képernyőjét túl magasra teszik, a fej- és a testtartás felfelé feszül, és az előredőlés miatt nyaki, váll- és deréktáji fájdalom lép fel.

  • A nyaki és hátfájdalom megelőzésére a presbyop munkavállalók egészségének megőrzése érdekében különös figyelmet kell szentelni a számítógépek visualis ergonomiai kilakításának, és a munkahely kellő megvilágításának.

  • Lásd

Vonatkozó bizonyítékok

  • A színlátási szűrővizsgálatok széles körű alkalmazásával valószínűleg nem csökkentek például a közúti balesetek. Hasznosak azonban bizonyos foglalkozási szűrővizsgálatokban, például a légi, a vasúti és a vízi közlekedésben dolgozók esetében.

Irodalom

  • [1]Smeeth L, Iliffe S. Community screening for visual impairment in the elderly. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001054. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.

  • [2]New Zealand Health Technology Assessment. Colour vision screening: a critical appraisal of the literature. NZHTA 1998 (report 7,pp.1-59

  • [3]The Health Technology Assessment Database, Database no.: HTA-989043. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [4]New Zealand Health Technology Assessment. Colour vision screening: a critical appraisal of the literature. Christchurch: New Zealand Health Technology Assessment. New Zealand Health Technology Assessment (NZHTA). NZHTA Report 7. 1998. 59.

  • [5]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-989721. In: The Cochrane Library, Issue 4, 2000. Oxford: Update Software