Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A melléküreggyulladás diagnosztikája

A melléküreggyulladás diagnosztikája

ebm00873

Alapelvek

  • Az acut rhinosinusitis legtöbbször magától gyógyuló betegség, melyben az antibiotikumok adásának nincs értelme. A klinikai vizsgálat alapján a súlyos sinusitis kizárható; az enyhe eseteknél csak tüneti kezelést végzünk.

  • Ha elhúzódó bakteriális sinusitisre gyanakszunk,a választandó módszer a sinus ultrahang, mert biztonságos (nincs sugárterhelés) és olcsó.

  • Ha antibiotikumot csak azoknak adunk, akiknek tünetei egy hétnél tovább fennállnak és ultrahang vizsgálattal folyadék retenciót igazoltunk, jelentősen csökken az alapllátásban a felesleges antibiotikum rendelés.

  • Röntgen vizsgálatot akkor végzünk, ha a tünetek elhúzódnak vagy visszatérnek, mely jelenségek chronicus sinusitisre utalnak.

  • Az ultrahang és röntgen vizsgálat alapján válaszjuk meg a kezelést: negatív esetben antibiotikum adása nem indokolt .

  • A súlyos eseteket (frontalis sinusitis vagy bacteriális pansinusitis gyajúja esetén) antibiotikumokkal kezeljük a szövődmények megelőzésére.

  • Gyermekek melléküreggyulladásáról lásd a ebm00611 .

Ultrahang vizsgálat

  • Gyakorlott kézben a melléküregek ultrahang vizsgálatának specificitása és sensitivitása hasonló a röntgen vizsgálatéhoz, a sinus punctio során talált leletek alapján.

  • Folyadék retenció gyakran észlelhető az arcüregben a közönséges megfázás első napjaiban. Melléküreg ultrahang csak az egy hétnél hosszabban fennálló tünetek esetén indokolt.

  • A homloküreggyulladást is fel lehet ismerni ultrahang segítségével.

A melléküregek ultrahang vizsgálatának kivitelezése

  • (Lásd a

    ábrát.)

  • A transducer ne keresztezze a külső szemzugot a szájzuggal összekötő egyenest. A vizsgálati terület alsó határa pedig ne érjen az orrhegy síkja alá. Ha ezeken a határvonalakon kívül is vizsgálunk, akkor álpozitiv eredményeket kaphatunk.

  • A vizsgálatot az orr közelében kezdjük, a vizsgált terület alsó határa az orrcsúccsal egy magasságban van. A transducert egy helyben tartva billentjük mindkét irányban úgy, hogy az ultrahang nyaláb biztosan merőlegesen érje az arcüreg hátsó falát. Ha nem látunk eltérést, akkor a transducert addig mozgatjuk, míg a teljes megengedett területet átvizsgáljuk.

Az eredmények értékelése

  • Az alapvonaltól legalább 3 cm távolságban megjelenő egyetlen echo (hátsó fali echo) egyértelmű positiv leletnek számít (Lásd a

    képet).

  • Az alapvonal közelében megjelenő többszörös ("multiple") echók a nyálkahártya megvastagodására utalnak, nem diagnosztikus értékűek.

  • A gyenge echok, melyek egyenlő távolságokban ismétlődnek, az úgynevezett "megtöbbszöröződött" (multiplied) echok. Valószínűleg ilyenkor nincs folyadék és a leletet negatívnak értékeljük.

Orrmelléküreg felvétel

Ha ultrahang vizsgálat is rendelkezésre áll, a melléküregek röntgen vizsgálatának javallatai a következők:

  • Tünetmentes személy ultrahang lelete ismételten pozitiv (ennek oka pl. cysta lehet, melynek jelenlétét érdemes tisztázni, hogy a későbbi vizsgálatokat megfelelően tudjuk értékelni).

  • Az asthmás tünetek hátterében krónikus sinusitis gyanítható. A nyálkahártya gyulladt és vastag lehet echoként ábrázolódó folyadékgyülem nékül is.

  • A beteg szakrendelésre küldése előtt.

  • Többszörös echók (melyek esetleg daganatot jelenthetnek) , kivéve ha a melléküreg alsó részén látunk ilyet.

Ha ultrahang vizsgálat nem áll rendelkezésre, a melléküregek röntgen vizsgálatának javallatai a következők:

  • Ki kell zárni melléküreggyulladás lehetőségét, hogy a felesleges antibiotikus kezelést elkerüljük (különösen azoknál a betegeknél, akik a klinikai tünetek alapján több antibiotikus kezelésen estek át).

  • A betegnek magas láza van és rossz a közérzete (ha nem látunk fedettséget vagy folyadékot, akkor komolyabb bakteriális fertőzés gyanúja merül fel).

  • A felesleges beavatkozás kiküszöbölésére, amikor az arcüreg punctióját tervezzük (a klinikai tünetek alapján elvégezhetjük a punctiót, ha semmiféle képalkotó módszer nem áll rendelkezésre).

Irodalom

  • [1]Kuusela T, Kurri J, Sirola R. Ultraschall in der Sinusitis-Diagnostik bei Rekruten - Vergleich der Befunde der Punktion, Ultraschall- und Röntgenuntersuchung. Wehrmed Mschr Heft 1983;11:461-464

  • [2]Laine K, Määttä T, Varonen H, Mäkelä M. Diagnosing acute maxillary sinusitis in primary care: a comparison of ultrasound, clinical examination and radiography. Rhinology 1998;36:2-6

  • [3]Revonta M, Suonpää J, Luukkala M, Meriläinen P. Diagnostic ultrasound of maxillary and frontal sinusitis - a new simple echoscope and method. Acta Otolaryngol Suppl (Stockh) 1982; 386:265-267

  • [4]Savolainen S, Pietola M, Kiukaanniemi H, Lappalainen E, Salminen M, Mikkonen P. An ultrasound device in the diagnosis of acute maxillary sinusitis. Acta Otolaryngol Suppl 1997; 529:148-152

  • [5]van Buchem L, Peeters M, Beaumont J, Knottnerus JA. Acute maxillary sinusitis in general practice: the relation between clinical picture and objective findings. Eur J Gen Pract 1995;1:155-160

  • [6]McNeill RA. Comparison of the findings on transillumination, x-ray and lavage of the maxillary sinus. J Laryngol Otol 1962:1009-1013

  • [7]Varonen H, Mäkelä M, Savolainen S, Läärä E, Hilden J. Comparison of ultrasound, radiography, and clinical examination in the diagnosis of acute maxillary sinusitis: a systematic review. J Clin Epidemiol 2000;53(9):940-8