Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Otosclerosis

Otosclerosis

ebm00848

Alapszabály

  • Gondoljunk otosclerosisra, ha a betegnek ép dobhártya mellett vezetéses halláskárosodása van.

Meghatározás

  • Az otosclerosis a labyrinthusok primaer focalis betegsége, mely egyébként egészséges egyénben alakul ki. Az osteogenesis imperfectán kívül nincs kapcsolatban semmilyen ismert csontrendszeri betegséggel.

Epidemiológia

  • Egy vizsgálatban a klinikai otosclerosis gyakorisága 3% körül volt, a népesség további 4%-ában pedig a labyrinthus tokjában klinikai tünetek nélkül otoscleroticus gócok fordultak elő.

  • A betegség kezdetekor az életkor 15–30 éves kor között van. Ritkán kezdődik korábban, de későbbi kezdet előfordul.

Panaszok, tünetek

  • A legfontosabb panasz a fokozatosan súlyosbodó halláskárosodás, mely ritkán érinti egyszerre mindkét fület. A jobbik állapotú rendszerint évekkel később betegszik meg.

  • Jellemző panasz, hogy a beteg úgy érzi, jobban hall zajos környezetben (Willis-féle paracusis). Ez azzal magyarázható, hogy az emberek zajos környezetben hangosabban beszélnek, és az alacsony frekvenciákból álló környezeti zaj kevésbé zavarja azokat az embereket, akik otosclerosis miatti vezetési zavarban szenvednek, mint azokat, akiknek hallásuk normális.

  • A fülzúgás a betegség korai stádiumában gyakori, majd megszűnik. Néha azonban megmaradhat, és nagyon zavarja a beteget. A zúgás jellemzően alacsony hangtartományú. A nyomásméréskor (tympanometria) enyhe eltérés jelentkezhet.

  • Az otoscopia során a dobhártya ép, sápadt, mobilitása normális. A dobhártyán látszódhatnak esetleges gyermekkori otitis media következményei, ami a diagnózist nehézzé teszi.

  • A funkcionális vizsgálat során vezetéses halláskárosodásra jellemző lelet mutatható ki.

    • Károsodik a kimondott vagy suttogott szavak megértése. Különösen nehezen hallja meg a beteg az alacsony hangrendű mássalhangzókat ("a", "o", "u") tartalmazó szavakat.

    • A Weber-féle hangvillapróbasorán a beteg a súlyosabban érintett oldal felé lateralizál, és a Rinne-teszt is kóros (negatív).

    • A jellemző audiogram ellapult légvezetést mutat, mely a 60 dB-es vezetési maximumig romolhat##. Kizárólagos stapes fixáltság és ép belső fül esetén a csontvezetés közel normális lehet.

    • A csontvezetési görbén típusosan Carhart-csipke látszik, 2000 Hz-en jelentkező halláskárosodással.

    • Gyakori a kombinált halláskárosodás, mely a csont- és a légvezetést is érinti. Alacsony frekvenciákon azonban jelentős különbség van a két vezetés között.

    • Beszédaudiometriában a beszédhangküszöb olyan mértékben emelkedett, mint a légvezetésé. Tiszta stapes fixációban a beszéd elkülönítése jó, összetett halláskárosodásban azonban érintett lehet.

    • Az acusticus impedancia-vizsgálat normális középfülnyomást és hiányzó stapedius reflexet mutat.

Kezelés

  • Nincs olyan gyógyszeres vagy más kezelési mód, amely megakadályozná az otoscleroticus gócok kialakulását.

  • Belső fül típusú progressiv halláskárosodásban nagy dózisban fluorid adható a rosszabbodás lassítására.

A halláskárosodás javítása

  • A hallókészülékek jól alkalmazhatók otoscleroticus betegekben, hallásukat általában a szociális élethez szükséges szintre javítja.

  • A műtéti indikációk az alábbiak:

    • A hallás jelentősen károsodott, a beszédfrekvenciákon (500–2000 Hz) rendszerint 40–60 dB.

    • A legtöbb eset kétoldali. Először a rosszabbik fület műtik.

    • Az egyoldali otosclerosis is műthető, ha a panaszok zavarják a beteget.