Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Az audiogram értelmezése: halláskárosodás

Az audiogram értelmezése: halláskárosodás

ebm00845

A hallávizsgálattal szemben támasztott minőségi követelmények

  • A megbízható hallásvizsgálathoz megfelelő eszközökre és környezetre, valamint képesített személyre van szükség.

  • A vizsgálatot akusztikailag izolált helyen kell végezni; diagnosztikus vagy klinikai audiométerre van szükség.

  • A vizsgálónak ismernie kell a lég- és a csontvezetés mérését és a maszkoló zaj alkalmazását.A beszéd-audiometriához gyakran van szükség megfelelő beszédhang-forrásra (pl. CD lejátszó vagy számítógép CD ROM-ja).

  • A nemzetközi ajánlások tekintetében l. a standardokat: ISO 6189 és ISO 8253-1 8253-2 8253-3 3 , 4 , 5 , 6 .

A halláskárosodás fokozatai

  • A WHO klasszifikációnak megfelelően a halláskárosodás az un. beszédfrekvencián mért átlagos hallásszint szerint sorolható be; ez a jobban halló fül hallásszintje0,5–2 kHz frekvencián = BEHL0.5--2 kHz(táblázat (Lásd: 15.2. táblázat - A halláskárosodás fokozatai a két klasszifikáció szerint) ). Az újabb és inkább ajánlott, az EU munkacsoport által készített klasszifikáció alapját a 0,5–4 kHz-n végzett mérés adja (BEHL0.5--4 kHz) (táblázat (Lásd: 15.2. táblázat - A halláskárosodás fokozatai a két klasszifikáció szerint) ).

  • A halláskárosodás besorolása a jobbik fül hallásküszöbe szerint történik. Az egyoldali súlyos halláskárosodás azonban jelentős fogyatékosságot jelent, mégha ezt a fenti klasszifikációk egyike sem veszi figyelembe. A hallás és különösen a beszédértés ilyenkor nehéz, főleg zajos környezetben.A finn kivizsgálási ajánlások szerint az egyoldali siketség a 3-as kategóriájú (15%-os) fogyatékosságként határozható meg. Ha a 0,5–2 kHz-en mért átlagos hallásszint különbsége a két fül között meghaladja a 35 dB-t, a beteget eggyel magasabb kategóriába kell sorolni, mint ahogy azt a jobbik fül állapota szerint tennénk.

  • Lásd 1 2

15.2. táblázat - A halláskárosodás fokozatai a két klasszifikáció szerint

A halláskárosodás fokozataWHO (1991)EU munkacsoport (1996)
Enyhe halláskárosodás20--40 dB20 dB < BEHL0,5–4 kHz < 40 dB
Mérsékelt halláskárosodás41--60 dB40 dB <= BEHL0,5–4 kHz < 70 dB
Súlyos halláskárosodás61--80 dB70 dB <= BEHL0,5–4 kHz < 95 dB
Igen súlyos halláskárosodás> 80 dBBEHL0,5–4 kHz" >= 95 dB##ellenőrizendő##"

Vezetéses vagy sensoneuralis halláskárosodás?

  • A vezetéses és sensoneuralis halláskárosodást csak audiometriával lehet meghatározni, ha mind a lég-, mint a csontvezetési küszöböt mérik. A betegnek vezetéses halláskárosodása van, ha a csontvezetési küszöb legalább 20 dB, a 0,5–2 kHz-en mért légvezetési küszöb pedig legalább 15 dB-el rosszabb, mint a csontvezetési. A csontvezetési küszöbérték sohasem lehet nagyobb (vagyis a vezetés rosszabb), mint a légvezetési! Mivel az audiométerek maximális kimeneti teljesítménye csontvezetés mérésekor mindig kisebb, mint a légvezetés mérésekor, a vezetéses károsodási komponenst súlyos vagy igen súlyos halláskárosodásban nem lehet felmérni.A hangvillával végzett vizsgálat gyakran igen értékes.

  • Sensoneuralis halláskárosodásban a csontvezetés rosszabb, mint 20 dB, a lég- és a csontvezetés közti különbség pedig kisebb, mint 15 dB.

  • Kombinált halláskárosodásban mindkét komponens szerepet játszik. A csontvezetési küszöbérték 20 dB-nél rosszabb, a csont- és a légvezetési küszöbök közti különbség pedig meghaladja a 15 dB-t.

A vezetéses halláskárosodás okai

  • Vezetéses halláskárosodásban a Weber-teszt a kóros oldal felé lateralizál, és a Rinne-teszt kóros (negatív). A Rinne-teszt akkor negatív, ha a vezetési rés az alkalmazott hangvilla frekvenciáján legalább 20dB.

  • A vezetéses hallászavarok lényegében mindig elmerevedéses típusúak, és leginkább az alacsony frekvenciákon jelentkeznek.

  • Otitis media

    • Lásd cikkely ebm00849 .

    • A halláskárosodás leggyakoribb okai

    • Az acut vagy a secretoros otitis media ("ragacsos fül") általában 10–25 dB vezetéses halláskárosodást okoz (esetleg többet is, de 30 dB-nél sohasem többet).

  • A dobhártya perforatiója

    • A halláskárosodás rendszerint az alacsony frekvenciákon a legnagyobb.

    • Ha a conduktiv halláskárosodás (lég-csontvezetési rés) chronicus otitis mediában 30 dB-nél nagyobb, a hallócsontlánc is sérült (fixált vagy megszakadt).

    • A chronicus váladékozó fül audiogramja, a cochlearis sérülés következményeként sensoneuralis komponenst is mutathat.

    • A teljesen letapadt dobhártya kb. 60 dB-es vezetéses halláskárosodást okoz (a tiszta vezetéses halláskárosodás legfeljebb 60 dB lehet).

  • Otosclerosis

    • Lásd cikkely ebm00848 .

    • A halláskárosodás először az alsó frekvenciatartományokban nyilvánvaló, később a magasabb hangokra is kiterjed.

    • A vezetéses halláskárosodás elérheti a 60 dB-t. Különösen súlyos esetekben sensoneuralis komponens is előfordulhat.

  • A szövettömeg típusú vezetéses halláskárosodás (a magas hangok tartományában) ritka. Okozhatja pl.:

    • atrophiás dobhártya

    • a hallócsontláncolat megszakadása.

A sensoneuralis halláskárosodás okai

  • Presbyacusis

    • Mindig sensoneuralis halláskárosodás

    • Általában az audiogram görbéje többé-kevésbé meredeken levág a magas frekvenciák felé.

    • A progressio sebessége változó.

    • A tisztahang küszöbhöz képest a beszédhang elkülönítése aránytalanul rossz lehet.

  • Zaj okozta halláscsökkenés

    • Lásd ## cikkely ebm00847 .

    • Zaj okozta enyhe halláskárosodás rendszerint 4 kHz-en a legnagyobb (3–6 kHz; un. 4 kHz-es tüske).

    • Meglehetősen gyakori az audiogram egyenletes lejtése is a magas frekvenciák felé. Kettős tüske is előfordul.

    • Előrehaladott esetben a középső frekvenciatartomány is érintett, de a valódi zaj okozta halláscsökkenés az alacsony frekcenciákat sohasem érinti.

    • Ha a kórelőzményben nem szerepel kellő mértékű zajexpositio, nincs olyan audiometriás lelet, ami megerősítené a zaj okozta halláscsökkenés diagnózisát.

  • Méni?re-betegség

    • Lásd ## cikkely ebm00846 .

    • A halláskárosodás rendszerint sensoneuralis, és a korai stádiumban fluctuál.

    • Kezdetben a károsodás alacsony frekvenciákon mutatkozik; néha a hallás szinte normális.

    • Az acut rohamban az alacsony frekvenciákon jelentkező átmeneti halláskárosodás értékes adat lehet a diagnózis felállításához.

    • A későbbi stádiumban a károsodás egyenletes, vagy a magas frekcenciákon jelentkezik. Az egyenletes halláskárosodás a későbbi szakban általában nem ingadozik, vagy annak mértéke nagyon kicsi.

  • Hirtelen kialakuló süketség

    • Kóreredete nem ismert. Valószínűleg sok oka lehet.

    • Az audiogram sokféle sensoneuralis halláskárosodás típust mutathat.

    • Az alacsony hangokra korlátozódó enyhe acut halláscsökkenésnek van a legjobb kórjóslata. Jótékony hatású lehet a dexamethason 7 , 8 . A többi gyógyszeres kezelés szerepe nem egyértelmű.

    • A beteget azonnal be kell utalni.

    • Ha a panaszok pl. vízbemerülés, orrfújás, fizikai terhelés vagy légi utazás után jelentkeznek, a betegnek kerek ablak (fenestra rotunda) rupturája lehet (sürgősségi műtétet igényel).

  • Chronicus otitis media

    • L. fentebb az otitis mediát.

    • Amennyiben az acut halláscsökkenés chronicus otitis mediás vagy cholesteatomás betegben jelentkezik, azonnali ellátást igénylő cochlearis szövődmény állhat a háttérben.

  • Acusticus neuroma (a VIII. agyideg daganata)

    • A szokványos lelet: lassan progrediáló egyoldali sensoneuralis halláskárosodás.

    • A halláskárosodás gyakran a magas hangtartományban a legkifejezettebb.

    • Ugyanakkor bármilyen típusú egyoldali sensoneuralis halláskárosodás (az acut vagy a fluctuáló is) társulhat az acusticus neuromához.

Az audiogram megbízhatósága

  • Az audiogram nem mindig teljesen megbízható, különösen akkor, ha gazdasági haszon, pl. biztosítási előnyszerzés vagy a biztos munkahely fűződik bizonyos fokú halláskárosodáshoz. Gyakori a szimulálás, és a kártérítéssel járó halláskárosodás egyötödét eltúlozzák.

  • Alapszabályként: a hallácsökkenés jelentős vagy valódi, ha a tisztahang hallásküszöb rosszabbodása a felülvizsgálatok során egy adott frekvencián legalább 15 dB, vagy két egymást követő frekvencián legalább 10 dB. Ennél nagyobb változás nem mindig valódi.

  • Az audiometriás lelet értékelése

    • Minél képzettebb a vizsgáló, annál megbízhatóbb a lelet

    • A vizsgáló távolsága a beszélgetés alatt megközelítőleg jó benyomást ad a hallásról.

    • A beteg viselkedése támpontot ad az esetleg eltúlzott halláskárosodásról.

    • A lég- és a csontvezetési küszöbnek egymással összhangban kell lennie (a kárpótlásra feljogosító halláskárosodások rendszerint sensoneuralisak).

    • A beszédaudiometria különösen hasznos abban, hogy megerősítsék a tisztahang audiometria eredményét.

  • A lég- és a csontvezetési mérés ellenére néha nehéz elkülöníteni a hallászavar vezetéses komponensét. Ilyen esetekben gyakran hasznos a hangvilla-vizsgálat.

Mikor kell szakorvossal konzultálni?

  • Az audiometria lelete miatt az alábbi esetekben:

    • Rehabilitációra van szükség. Alapelvként akkor, ha a jobbik fülben a küszöbérték a beszédfrekvenciákon (0,5–2 kHz) 30 dB vagy alacsonyabb (gyermekekben az érték 25 dB, idősekben 35–40 dB).

    • Súlyos betegség (chronicus otitis media szövődménye, acusticus neuroma, stb.) lehetősége merül fel.

    • Kezelést igénylő betegség (secretoros otitis media, otosclerosis, acut hallásvesztés) áll a háttérben.

Irodalom

  • [1]EU Work Group on Genetics of Hearing Impairment. In: Martini A (ed.) European Commission Directorate, Biomedical and Health Research Programme Hereditary Deafness, Epidemiology and Clinical Research (HEAR). EU Work Group 1996, Infoletter 2

  • [2]Grades of hearing impairment. Hearing Network News 1. WHO, September 1991

  • [3]ISO 6189. Acoustics – Pure tone air conduction audiometry for hearing conservation purposes. International Organization for Standardization. Geneva 1983.

  • [4]ISO 8253-1. Acoustics – Audiometric test methods – Part 1: Basic pure tone air and bone conduction threshold audiometry. International Organization for Standardization. Geneva 1989.

  • [5]ISO 8253-2. Acoustics – Audiometric test methods – Part 2: Sound field audiometry with pure tone and narrow-band test signals. International Organization for Standardization. Geneva 1989.

  • [6]ISO 8253-3. Acoustics – Audiometric test methods – Part 3: Speech audiometry. International Organization for Standardization. Geneva 1989.

  • [7]Stokroos RJ, Albers FW. Therapy of idiopathic sudden sensorineural hearing loss: a review of the literature. Acta Oto-Rhino-Laryngologica Belgica 1996;50:77-84

  • [8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-964082. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software