Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Alkalmazkodási zavarok

Alkalmazkodási zavarok

ebm00733

Alapszabályok

  • Az alkalmazkodási zavarok visszahatásként alakulnak ki, rendszerint rövid ideig tartó állapotok, élethelyzetekkel összefüggésben. Szorongás, depressio vagy magatartási panaszok formájában jelentkeznek, jelentős életbeli változások vagy lelki megterhelés után.

  • Az alkalmazkodási zavar az egyéb zavarok kizárásával kórismézhető: megterhelő események számos lelki zavart válthatnak ki, főleg súlyos depressiós állapotokat (Lásd: ebm00716) .

  • Jóllehet az alkalmazkodási zavarok legtöbbször enyhék és múló jellegűek, nem szabad azokat alábecsülni. Alkalmazkodási zavar sokkal súlyosabb állapottá alakulhat, és főleg fiatal korban önpusztító magatartással szövődhet.

Kórisme

  • Bár az alkalmazkodási zavarok a leggyakoribb kórállapotok közé tartoznak, amelyekkel a betegek az alapellátást felkeresik, a kórisme felállításához az orvosnak ki kell zárnia egyéb zavarokat. Megterhelő tényező önmagában még nem jelenti azt, hogy a betegnek alkalmazkodási zavara van.

A kórisme fő jellegzetességei

  • A megterhelő tényező megjelenése után három hónapon belül érzelmi vagy magatartásbeli panaszok lépnek fel.

  • A panaszok vagy a magatartásbeli jellegzetességek klinikailag jelentősek

    • A megterhelő tényező a vártnál nagyobb szenvedést okoz, vagy

    • jelentősen rontja a beteg társasági és foglalkozásbeli működését

    • A zavar nem felel megnéhány más lelki zavar ismérveinek, amelyek a beteg élethelyzetére vonatkoznak, és annak sem, hogy korábbi zavar súlyosbodásáról volna szó.

  • A tünetek nem veszteség által okozott bánatnak felelnek meg.

  • Amennyiben a beteg számára megterhelő tényező megszűnik, a panaszok 6 hónapon belül elmúlnak.

A kórisme alapját a fő panasz képezi

  • Reactiv depressio

    • Az alapvető tünetek depressiv állapot, sírás és kilátástalanság.

  • Reactiv szorongás

    • Az alapvető tünetek idegesség, aggódás és feszültség.

  • Reactiv viselkedési zavarok

    • Az alapvető megjelenési formák: mások jogait sértő magatartás, és az életkornak megfelelő központi társadalmi normák és szabályok megszegése (például vandalizmus, gátlástalan gépjárművezetés, verekedés).

  • Reactiv érzelmi és magatartási zavar

    • Az alapvető megjelenési formák mind érzelmi panaszok, mind azok összefüggése magatartási zavarral.

Kezelés

  • A magatartási zavar kezelése a crisis psychotherapia alapelvei szerint történik (Lásd: ebm00713) .

  • A beteget meg kell hallgatni és megértéssel kell viseltetni iránta. A gondozást nyújtó személynek el kell fogadnia a beteg élethelyzetével kapcsolatos rossz lelkiállapotát, ugyanakkor nyugodt körülmények között segítenie kell a betegnek abban, hogy belássa, a helyzeten túl lehet jutni, vagy legalábbis enyhülés érhető el.

  • Típusos esetben egy vagy két találkozás enyhíti a panaszokat, és a beteg kezdi meglátni, új élethelyzetében hogyan működhet.

  • Az indokolt betegállomány néhány nap és néhány hét között változik.

  • A gyógyszeres therapia másodlagos fontosságú. A benzodiazepinek csökkenthetik a súlyos szorongást, az elalvási nehézségek pedig rövid hatástartamú altatókkal kezelhetőek.