Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Kényszerbetegség (obsessiv-compulsiv zavar) (OCD)

Kényszerbetegség (obsessiv-compulsiv zavar) (OCD)

ebm00732

Bevezetés

  • Többnyire 20 éves kor körül kezdődik; ugyanakkor a betegek egyharmadában az OCD a serdülőkorban jelenik meg.

  • Az OCD rendszerint idült állapot.

  • A hatásos kezelések közé a cognitiv viselkedési therapia, a selectiv serototnin újrafelvétel gátlók (SSRI–k) és a clomipramin tartoznak.

Célok

  • Erről a mérsékelten gyakori betegségről ismeretekkel kell rendelkezni. Tájékozódni kell a kényszercselekvések és kényszergondolatok fennállásáról, különösen ha a beteg depressiós vagy szorong.

  • Az OCD-ben szenvedő beteget clomipraminnal vagy SSRI–kkel kezeljük, meglehetősen nagy adagok alkalmazásával. Megfelelő válasz kellően hosszú idő után észlelhető.

Epidemiologia

  • Keresztmetszeti vizsgálatok szerint az OCD előfordulási gyakorisága az általános népességben 1.6%. Az egész életre vonatkozó OCD előfordulási gyakorisági arány megközelítőleg 2.5%.

  • Az OCD előfordulási gyakorisága nem mutat nemek szerinti különbséget.

Kóreredet

  • Genetikai vizsgálatok, az újabb képalkotó eljárások, valamint a psychosebészettel elért eredmények az OCD biológiai eredetére utalnak.

  • A serotonergiás rendszer a vizsgálatok középpontjába került, mivel az OCD–ben jó eredményeket értek el serotonin–selectiv gyógyszerekkel.

  • Kísérleti körülmények között az OCD tünetei fokozhatók serotonin agonistákkal.

  • Sajátos OCD–géneket eddig nem sikerült azonosítani, de egyes vizsgálatok szerint genetikai hajlam olykor kapcsolatban lehet a kórképpel. Gyermekkorban kezdődő OCD örökletes jellegű (olykor tic zavarral összefüggésben).

Klinikai kép

  • Az OCD–t az ICD–10 önálló betegségként tünteti fel.

  • A betegnek vagy kényszeres gondolatai (obsessiók), vagy kényszeres viselkedésformái (compulsiók) vannak. Az obsessiók és compulsiók visszatérő természetűek, és a beteget zavarják.

  • Az OCD-ben szenvedő betegek felismerik, hogy kényszereik a saját elméjükben termelődnek

  • A gyakori kényszeres gondolatok közé tartoznak:

    • szennyeződéstől való félelem, tisztátalanság kerülése, kórokozóktól való félelem

    • az a feltételezés, hogy kárt okoz önmagának vagy másoknak

    • félelem az öntudat elvesztésétől

    • tolakodó sexualis gondolatok

    • túlzott erkölcsi vagy vallási kétségek

    • tiltott gondolatok

    • annak a szükséglete, hogy tárgyakat bizonyos módon helyezzen el

    • kényszeres indíttatás a beszédre, kérdések feltevésére vagy gyónásra.

  • A gyakori kényszeres viselkedési formák közé tartoznak:

    • mosakodás, dolgok ismételgetése, ellenőrzés, számolás

    • szervezés, vagyonszerzés, tárgyak felhalmozása vagy őrizgetése

  • A kényszercselekvések gyakran szigorú előírások szerint történnek vagy kerülnek ismétlésre. A cél megszabadulni valami kellemetlentől. A betegek gyakran tudják, hogy viselkedésük nem ésszerű.

  • Az OCD tünetei kellemetlen érzést okoznak, időrablóak (több mint egy órát vagy napot vesznek el), vagy jelentősen zavarják a beteg mindennapi tevékenységét.

  • A betegség többnyire a 20 éves életkor körül indul, de a betegek egyharmadában gyermekkorban kezdődik.

  • Az OCD rendszerint tartósan, akár az egész életen át fennmaradó állapot. Idővel a panaszok gyakran javulnak, és változatosságot mutatnak a csaknem jelentéktelentől a súlyos kellemetlenségeket okozó tünetekig bezárólag .

  • Az OCD alulkórismézett és alulkezelt zavar, mivel a betegek egyrészt takargatják tüneteiket, másrészt nem betegség jelének tartják azokat.

Elkülönítő kórisme

  • Kényszergondolatok számos psychiatriai betegségben jelentkeznek, kényszercselekvések azonban többnyire nem. A kényszercselekvések ezért az OCD kórisméjét erősítik meg.

  • A tic–zavarok (Tourette–syndroma és egyéb tic–zavarok) (Lásd: ebm00686) OCD–re emlékeztetnek. A tic–jelenségek és az OCD gyakran együtt fordulnak elő, főleg a gyermekkorban induló zavaroknál.

  • Az általános szorongásos zavarban a beteg valóságosnak ítéli a szorongása okát, míg az OCD tünetei mögött nem lelhető fel reális háttér.

  • Az OCD–ben szenvedő betegeknek olykor pánikrohamaik vannak, de ezek másodlagosak a kényszeres félelmekhez képest.

  • OCD és depressio gyakran együtt fordulnak elő felnőttekben, de kevésbé gyakran gyermekekben és serdülőkben.

  • Táplálkozási zavarok és schizophrenia gyakran együtt fordulnak elő az OCD–vel. A típusos schizophrenia nem gyakoribb, mint az általános népességben - de egyes betegeknek téveszmeszerű elképzeléseik lehetnek a kényszereikkel kapcsolatban, ami psychoticus zavar kórisméjét jelenti. Ugyanakkor a nem psychoticus személyek, akik OCD–ben szenvednek, továbbra is jól meg tudják különböztetni, hogy mi valóságos és mi nem.

  • Gyermekekben és serdülőkben az OCD ronthatja a magatartást, vagy szétesővé teheti azt, és gondokat okozhat a figyelemben és az összpontosításban.

  • Jóllehet megterhelő események ronthatják az OCD–t, a tünetek ezektől függetlenül is megjelenhetnek.

  • Az OCD–ben szenvedő betegek rendszerint depressio és szorongás miatt kérik a kezelésüket, és nem önmagában a kényszergondolatok vagy –cselekedetek miatt. Rövid kérdések a gyakori kézmosásra, a dolgok ellenőrzésének kényszerére vagy kényszeres gondolatokra vonatkozólag az esetek 80%–ában elősegítik az OCD felismerését.

  • Az OCD–s betegeknek csupán kis száma szenved Kényszeres személyiségzavarban (Obsessive Compulsive Personality Disorder - OPCD). Ez olyan személyiségszerkezethez kapcsolódik, amelyet a szabályok, a napi menetrend, a tökéletességre törekvés, merevség és hajlíthatatlanság ural.

Együttes előfordulás más betegségekkel

  • Psychiatriai állapotok, melyek OCD–vel együtt fordulhatnak elő:

    • Szorongásos zavarok (például pánikbetegség vagy társas phobia)

    • Depressio/dysthymia

    • Magatartási- és figyelemzavarok (például figyelemzavar-hyperactivitas syndroma – attention-deficit hyperactivity disorder – ADHD)

    • Tanulási zavarok

    • Tic zavarok

    • Trichotillomania (hajkitépés)

    • Test-aránytalansági zavar (képzelt csúnyaság)

Kezelés

  • A nevelés döntő fontosságú segítséget jelent a betegnek és családjának annak megtanulásában, hogy miként kezeljék legelőnyösebben az OCD–t és hogyan előzzék meg annak szövődményeit.

  • A cognitiv magatartási therapia hatásos OCD–ben.

  • Az SSRI–k a leghatásosabb kezelési formát jelentik. A válasz nem függ az esetleges depressiótól.

  • Az SSRI–ket nagyobb adagokban használják, mint depressióban, és a dózisokat fokozatosan emelik. A leggyakrabban használt SSRI–k:

    • fluvoxamin (25–250 mg/nap)

    • fluoxetin (5–60 mg/nap)

    • paroxetin (10–40 mg/nap)

    • citalopram (20–60 mg/nap)

    • sertralin (50–150 mg/nap)

  • A clomipramin a leggyakrabban vizsgált szer: ellenőrzött vizsgálatokban a betegek 50–85%-ában bizonyult hatásosnak. A kezdő adag 25 mg. A dózis 150–200 mg/nap szintig emelhető, ami magasabb adag, mint amit depressióban használnak.

  • A hatás lassan jelentkezhet (2–3 hónapon belül), és a hatékonyság folyamatosan nőhet 1 évig.

  • A gyógyszeres kezelést legalább 1.5 évig kell folytatni, olykor egész életre szólóan is.

  • A visszaesés igen gyakori a gyógyszer elhagyásával kapcsolatban, főleg ha a betegnél a cognitiv magatartási therapia nem volt hatásos. Ajánlatos a beteg részére a gyógyszerelés folytatása, főleg ha ezzel a kezeléssel nem volt megközelíthető.

  • Más tricyclicus antidepressansok vagy neurolepticumok nem hatásosak. Ugyanakkor a neurolepticumok a tic–tüneteket enyhíthetik.

  • A gyógyszeres kezelés és a magatartási therapia kombinációja gyakran jó hatású.

Irodalom

  • [1]Abramowitz JS. Effectiveness of psychological and pharmacological treatments for obsessive-compulsive disorder: a quantitative review. J Consult Clin Psychol 1997;65:44-52

  • [2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-973326. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [3]Piccinelli M, Pini S, Wilkinson G. Efficacy of drug treatment in obsessive-compulsive disorder: a meta-analytic view. Br J Psychiatr 1995;166:424-443

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-968003. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [5]Kobak KA, Greist JH, Jefferson JW, Katzelnick DJ, Henk HJ. Behavioural versus pharmacologicak treatments of obsessive compulsive disorder: a meta-analysis. Psychopharmacology 1998;136:205-216

  • [6]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-983622. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software