Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Téveszmés zavar

Téveszmés zavar

ebm00725

  • Téveszmés zavarban szenvedő geriatriai beteget lásd ebm00471 .

Főbb szempontok

  • A téveszmés zavar elsődleges, jóllehet nem kizárólagos tünete az ellenálló, megingathatatlan téveszme.A téveszmék azonban nem mindig üldöztetéses természetűek. Lehetnek például féltékenységen alapulók, somaticusak, erotomaniásak vagy nagyzásosak.

Epidemiologia

  • A téveszmés zavar előfordulási arányát 0.03%-ra becsülik, de magasabb is lehet, mivel a betegek maguk gyakran nem kérnek segítséget.

  • A kórkép kissé gyakoribb nők, mint férfiak esetében.

  • A betegség fellépésekor az átlagéletkor 40 év.

Kóreredet

  • A téveszmés zavar kóreredete ismeretlen. Számos psychosocialis tényező mutat kapcsolatot a betegséggel, például a gyermekkori környezet, amely nem segítette elő az egészséges bizalom kifejlődését, süketség, látászavarok, elszigetelődés, friss bevándorlás és időskor.

Tünetek

  • A téveszmék állandóak, és a schizophreniában észleltektől eltérően világosak és rendezettek. A beteg alkalmazkodik a téveszméjéhez, de a személyisége változatlan marad. A betegek gyakran túlérzékenyek és gyanakvóak, ami szociális elszigetelődéshez vezethet.

  • A beteg működőképessége jó maradhat, és gyakran képes hatásosan titkolni a betegségét.

Kórisme

  • Egy adott téveszme fennállása legalább egy hónapig (például a beteg úgy érzi, hogy valaki követi, mérgezi, szerelmes belé vagy kárt okoz neki, gyakran jól ismert személyiség).

  • Hallási vagy látási érzékcsalódások előfordulhatnak, de nem állnak előtérben.A schizophrenia kritériumainak nem felel meg.

  • A téveszméktől eltekintve a beteg viselkedése normális.

  • A téveszmékkel párhuzamosan fellépő hangulatzavar jóval rövidebb ideig áll fenn, mint a téveszmék.

  • A tüneteket nem szervi betegség, gyógyszerek, vagy szerrel való visszaélés okozza.

Elkülönítő kórisme

  • Egyes kórképek (Parkinson-kór, vascularis dementia, Alzheimer-kór, Huntington-kór, hypo– és hyperthyreosis, a basalis ganglionok betegsége) és bizonyos gyógyszerek (amphetamin származékok, anticholinergicumok, Parkinson-kór gyógyszerei, cimetidin, disulfiram, corticosteroidok és isoniazid) téveszméket válthatnak ki.

  • Paranoid személyiségzavar

  • Schizophrenia paranoid vonásokkal

  • Súlyos depressio psychoticus tünetekkel

  • Bipolaris betegség

Kezelés

  • Az esetek 30–50%-ában a téveszmés zavar therapiaresistens és chronicus.

  • A betegek maguk ritkán keresnek segítséget, általában a család hozza a beteget kezelésre.

  • Kórházi elhelyezés javallt, ha a beteg egyértelműen psychoticus, vagy öngyilkossági, illetve egyéb erőszakos késztetéseit képtelen legyőzni. Olykor a differenciáldiagnózis kórházi hátterű kivizsgálást igényel.

  • A psychotherapia ritkán eredményes a beteg részéről megnyilvánuló bizalomhiány miatt. Támogató psychotherapia és jól működő orvos–beteg kapcsolat segíthet a tünetek legyőzésében.

  • A paranoid hozzáállás a gyógyszerelés gátja lehet. Kis adagú antipsychoticum (például napi 2 mg haloperidol) adása megkísérelhető, a dózis lassú emelésével.

Psychotherapiás nézőpontok

  • A téveszmét nem kell tagadni, mert az erősödhet, ha a beteg úgy érzi, hogy álláspontját védelmeznie kell. Logikátlan okfejtéseket nem lehet logikusnak tűnő vitákkal befolyásolni.

  • Nem kell színlelni a téveszme elfogadását sem, mert a betegnek realitásérzéke támogatására van szüksége.

  • Meg kell hallgatni a beteg aggodalmait, és segíteni kell őt abban, hogy életét a téveseszmékkel együtt tűrhetőbbé tegye.

  • Figyelembe kell venni, hogy a téveszme eszköz lehet a kínzó szégyenérzet vagy a meg nem felelésból adódó túlérzékeny magatartás legyőzésében.

  • A beteggel szemben nyíltnak kell lenni. Az előírt gyógyszer javallatát gondosan ismertetni kell, például szorongás, ingerlékenység vagy álmatlanság, ugyanígy a mellékhatásokat is. A találkozásoknál pontosnak kell lenni, és az ellenőrzést rendszeresen kell végezni.

  • Meg kell vizsgálni, hogy voltak-e olyan megterhelő életesemények vagy egyéb élmények, amelyek a téveszméket kiválthatták. Segíteni kell a beteget abban, hogy ezekkel az eseményekkel a téveseszméktől eltérő módon foglalkozzék.