Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A depressio felismerése és kórismézése

A depressio felismerése és kórismézése

ebm00715

Főbb irányelvek

  • A depressio súlyosságát meg kell határozni; ez a lépés meghatározó a megfelelő kezelési forma megválasztásához.

  • A psychoticus tüneteket észlelni és a társuló öngyilkossági veszélyt értékelni kell; ha szükséges, kényszergyógykezelést kell foganatosítani.

  • Organicus eredetű affectiv zavar lehetőségének kizárása (Lásd: ebm00708) .

  • Egyéb párhuzamosan megjelenő syndromákat észlelni kell, melyek kezelést vagy fokozott figyelmet igényelnek:

    • szorongásos zavar (Lásd: ebm00729)

    • szerrel való visszaélés (Lásd: ebm00889)

    • személyiségzavar

    • testi betegség (Lásd: ebm00720) .

Meghatározás

  • A depressio lehet

    • normális érzelmi reakció, amely gyakran kapcsolódik szituációs változásokhoz és veszteséghez

    • tünet, tünetegyüttes vagy

    • súlyos, tünetileg összetett és legsúlyosabb esetben az életet fenyegető psychologiai betegség.

  • Az ICD–10 diagnosztikai osztályozás szerint a depressio felosztható:

    • nagy (major) depressiora (F32) és

    • visszatérő depressiora (F33), amikor hosszú távú kezelés mellett kell dönteni.

  • A depressio tünetei különböznek gyermekek, idősek, férfiak és nők esetében.

  • A depressio sokszínűsége nehézzé teszi mind a beteg, mind a klinikus számára a felismerését, és a betegség kezelését is.

A depressio kockázati tényezői

  • Korábbi depressiós episod

  • Depressiós megbetegedés a családban

  • Női nem

  • Fiatal felnőtt- vagy középső életkor

  • Postpartum szakasz

  • Hosszan tartó testi betegség

  • Alacsony társadalmi-gazdasági helyzet

  • Válás, özvegység vagy egyedül élés

  • Hosszan tartó állástalanság

  • Alkohollal vagy szerrel való visszaélés

A depressio felismerése

  • A klinikai kikérdezésa leghatékonyabb módszer a depressio megállapítására. A felismerést megkönnyíti a vizsgálat ráérős módja és a kötetlen légkör, ami lehetővé teszi a hangulatra vonatkozó kérdések feltevését.

  • A beszélgetés közben a beteg gyakran csak testi panaszokat hangoztat. Olyan kérdések, mint például "Milyen a családi élete?", vagy "Minden rendben van a munkája körül?" segíthetik a beszélgetést a hangulatra terelni 1 .

  • A kikérdezés során a folyamat a nyílt kérdésektől a kevésbé nyíltak felé halad, azzal a céllal, hogy a depressio sajátos tüneteit fel lehessen ismerni.

  • A depressio tüneteinek súlyosságában 24 órás változékonyság figyelhető meg, reggelenként a panaszok típusosan súlyosabbak.

  • A kikérdezés az alábbiakra összpontosít

    • a beteg és családja kórképei

    • a beteg élettörténete

    • változások a családi helyzetben és más személyes vonatkozásokban; változások a tanulmányokban és a munkában

    • a beteg veszteségélményei

    • a működőképesség változásai

    • szorongásérzés.

Értékelő pontrendszerek

  • Különböző értékelő skálák alkalmazhatóak a depressio felismerésének segítésére (például BDI - Beck Depression Inventory vagy Ham–D - Hamilton Depression Scale). Nincs számottevő különbség az egyes skálák jelzőértékei között 1 .

Tünetek és kórisme

  • A depressio típusos tünetei az alábbiak

    • nyomott hangulat

    • az örömérzésés az érdeklődés elvesztése

    • fáradtság

    • az önbizalom és önbecsülés elvesztése

    • ok nélküli önkritika vagy indokolatlan bűnösségérzés

    • halálra és öngyilkosságra vonatkozó visszatérő gondolatok vagy öngyilkos magatartás

    • kezdeményezési készség hiányahatározatlanság vagy figyelem összpontosítási képtelenség érzése

    • psychomotoros lelassulás vagy izgatottság

    • alvászavar

    • az étvágy és a testsúly változása.

  • A depressio diagnózisának felállításához (F32–F33) a korábban említett tünetek közül négynek az egyidejű fennállása szükséges, legalább kéthetes időszakban; továbbá a három elsőként említett tünet közül legalább kettőnek fenn kell állnia.

  • Egyéb fennálló elmezavarok (szorongás vagy személyiségzavar, szerrel való visszaélés) vagy ezeknek az állapotoknak a gyógyszerelése háttérbe szoríthatja még a súlyos depressio tüneteit is.

  • Szokványos, hogy az alapellátást végző orvos betegei leírják a depressióval összefüggő testi érzéseiket, de képtelenek leírni, vagy akár leplezni igyekeznek az átélt hangulati változásokat.

A tünetek súlyossága és a beteg működési képessége

  • A depressio kórisméje (F32–F33) azt jelenti, hogy a beteg súlyos depressiós syndromában szenved.

  • A depressiós állapotok a tünetek súlyossága és minősége szerint osztályozhatóak.

  • Enyhe depressiós állapot: 4–5 tünet:

    • A beteg gyakran munkaképes.

  • Közepesen súlyos depressiós állapot: 6–7 tünet:

    • A beteg gyakran munkaképtelen és nem képes megbirkózni a rutin feladatokkal.

  • Súlyos depressiós állapot: 8–10 tünet:

    • A beteg folyamatos ellenőrzése szükséges, gyakran kórházi körülmények között.

  • Psychoticus depressio:

    • A súlyos depressio tünetein kívül a beteg psychoticus tüneteket is mutat (depressiós stupor, téveszmék, érzékcsalódások).

Elkülönítő kórismézés

  • Átélt-e a beteg kifejezett le-föl hangulatingadozást, amely bipoláris affectiv zavarra utalna (Lásd: ebm00717) ?

  • Átélt-e a beteg schizophreniára jellemző téveszméket vagy érzékcsalódásokat, amely schizo-affectiv zavarra utalna?

  • Organicus affectiv zavart testi betegség, gyógyszer vagy egyéb kémiai anyag is okozhat (Lásd: ebm00708) .

Irodalom

  • [1]Williams J, Hitchcock Noel P, Cordes J, Ramirez G, Pignonen M. Is this patient clinically depressed? JAMA 2002;287:1160-70.