Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Öngyilkosságra készülő beteg

Öngyilkosságra készülő beteg

ebm00712

Alapszabályok

  • Az öngyilkossági tervekre és gondolatokra rá kell kérdezni, és azokról nyíltan kell beszélni.

  • Az orvosnak segítenie kell abban, hogy a beteg más megoldásokat találjon, mint az öngyilkosság, és konkrét tanácsot kell adnia a gyakorlati lépések megtételére.

  • Fontos gondoskodni arról, hogy a beteg segítséget kaphasson a nap bármelyik szakában.

  • A családtagokat be kell hívni beszélgetésre, ha a beteg ezzel egyetért.

A beteg öngyilkossági veszélyeztetettségének megállapítása

Rizikótényezők

  • A depressio súlyossága

    • Depressióhoz kapcsolódó reménytelenség érzés, csatlakozó szorongásos tünetek, súlyos álmatlanság, jelentős összpontosítási- és emlékezetzavar, örömérzés képességének elvesztése ("anhedonia"), gyors hangulatváltozások, valamint psychomotoros izgatottság

  • Öngyilkosság eldöntése vagy tervezése, öngyilkosságra vonatkozó feljegyzés, nemrégen készített végrendelet vagy birtokolt tárgyak elajándékozása.

  • Kísérő jelenségként visszaélés szerekkel.

  • Kilátástalanság érzése (veszélyre leginkább utaló jel), álmatlanság, önutálat és emlékezészavarok, depressióval

  • Öngyilkossági eszközök (fegyverek, gyógyszerek) hozzáférhetősége

  • Magányosság, szociális támogatás hiánya

  • Testi betegségrokkantság

  • Korábbi öngyilkossági kísérlet, különösen erőszakos eszközök alkalmazásával(önakasztás stb.)

  • Hozzátartozó vagy közeli ismerős öngyilkossága

  • A férfiak öngyilkossági kockázata nagyobb, mint a nőké. Az életkorral az öngyilkossági kockázat növekszik.

  • Az öngyilkosságot kiváltó tényező előzheti meg: életkrízis, aktuális veszteség (például válás), szégyenteljes helyzet (ittas vezetés, állásvesztés, fizetésképtelenség stb.)

  • Az öngyilkosságot fontolgató betegek igen gyakran keresnek segítséget az egészségügyi ellátás keretein belül, jóllehet az öngyilkossági gondolataikról nem feltétlenül számolnak be .

  • Biológiai tényezők szintén kapcsolatba hozhatók az öngyilkossággal: öngyilkosságot elkövetett személyek cerebrospinalis liquorában a serotonin metabolitok alacsonyabb koncentrációját találták, a kontrollokéhoz képest 5 .

A kezelés alapelvei

  • A kezelés megkezdése előtt az alábbi dolgokról kell tájékozódni a helyzet súlyosságának és az öngyilkossági veszélynek a megítélésére:

    • Psychoticus-e a beteg?

    • A beteg milyen tevékenységekre képes: Munkaképes-e? Képes-e ellátni önmagát? Kielégítően eszik és iszik? Egész napot ágyban tölt-e?

    • A beteg képes-e kapcsolatot teremteni másokkal? Motivált-e a kezelésre?

    • Szociális háló: egyedül él, családja van, házastársa van? Milyenek a kapcsolatok a családon belül? Képes-e a család támogatást nyújtani?

    • Van-e a betegnek kezelést igénylő testi baja?

    • Kábítószer függő–e a beteg? Alcoholismus–e a fő probléma? Ha az ittas beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, felügyelet alatt kell tartani. Kijózanodás után az öngyilkossági veszélyt ismét fel kell mérni.

  • Major depressio vagy psychoticus depressio esetén a kényszergyógykezelést mérlegelni kell. Az öngyilkossági veszély ezekben az esetekben a legnagyobb.

  • Ha a beteg kezelését az alapellátásban folytatják, biztosítani kell minden időben az elérhető segítséget.

  • Kívánatos, hogy a beteg mindig ugyanazzal a szakemberrel vagy csoporttal tartsa a kapcsolatot. Lehetséges választás:

    • Alapellátásban dolgozó orvos

    • Psychologus

    • Alapellátást nyújtó elmeosztály

    • Psychiatriai gondozó

    • Kábítószeresek osztálya.

Biztosítani kell a beteg felügyeletét, amíg a szakellátásra vár.

  • A beteg felügyeletével megbízott személynek tevékenynek kell lennie a beteggel való kapcsolattartásban, és fel kell keresnie a beteget, ha az nem jelenik meg a rendelési időpontban.

  • Ha a beteg osztályon kívánja kezeltetni magát, azt meg kell szervezni. Az osztályon végzett crisis–therapiát az alapellátási kezelő személyzettel együttműködve kell megszervezni.

A beteg gyógyszerelése öngyilkossági veszély esetén

  • Gyógyszer felírása előtt bármilyen korábbi kezelést, és minden olyan gyógyszert, amit a beteg még otthon tarthat számításba kell venni (főleg a toxicus hatású vegyületeket, például psychotrop szerek, fájdalomcsillapítók, mint a paracetamol és dextropropoxiphen, valamint beta-blockolók).

  • A legújabb vizsgálatok szerint bebizonyosodott, hogy a depressio kezelése csökkenti az öngyilkosság veszélyét. A gyógyszeradagokat megfelelően kell megválasztani.

  • A depressio kezelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hatás késleltetve lép fel, és az öngyilkosság veszélye a gyógyszer aktiválódási ideje alatt – mielőtt még a depressio csökkenne – fokozott lehet. A gyógyszerhatás első jelei nem jelenthetik a crisis-therapia intenzitásának csökkentését.

  • Számos beteg nem képes kivárni, amíg az antidepressiv therapia hat, de szükséges a szorongásuk benzodiazepinnel vagy neurolepticummal való kezelése, és olykor az álmatlanságra is kell gyógyszert adni.

  • A gyógyszereket egy alkalommal csak 1–2 hétre kell felírni. Az új, kevéssé toxicus antidepressansok biztonságosabbá teszik a kezelést.

Kényszergyógykezelés

  • Az öngyilkossági veszély önmagában nem indokol kényszergyógykezelést. Mély elkeseredettség és halálvágy kórházi kezelést igénylő psychosis jelei lehetnek (olykor a beteg akarata ellenére).

  • Ha orvos vagy nővér képes a beteget biztonsággal a kórházba kísérni, a kényszergyógykezelés elrendelése nem minden esetben válik szükségessé.

Vonatkozó bizonyítékok

  • Csak gyenge bizonyíték szól amellett, hogy a psychosocialis beavatkozás csökkenti az ismétlődő öngyilkossági kísérletek számát, kivéve talán a cognitiv–viselkedési therapiát és a neurolepticumokat.

  • Az öngyilkossági megelőző programok hatékonyak lehetnek a különösen veszélyeztetett fiatalok körében, de nincs elegendő bizonyíték az iskolákban az öngyilkosság tananyagra alapozott megelőzésének támogatására vagy elvetésére .

Irodalom

  • [1]van der Sande R, Buskens E, Allart E, van der Graaf Y, van Engeland H. Psychosocial interventions following suicide attempt: a systematic review of treatment interventions. Acta Psychiatr Scand 1997;96:43-50

  • [2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970979. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [3]Linehan MM. Behavioural treatments of suicidal behaviours: definitional obfuscation and treatment outcomes. Ann N Y Acad Sci 1997;836:302-328

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970979. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software

  • [5]Maris R. Suicide. Lancet 2002;360:319-26