Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A psychosomaticus panaszoktól szenvedő beteg

A psychosomaticus panaszoktól szenvedő beteg

ebm00709

Alapszabályok

  • A psychosomaticus panaszok ritkán szüntethetők meg teljesen. Ezért a kezelés célja olyan harmonikus együttműködési viszony kiépítése, melyben a beteg nem vár el több segítséget, mint amennyit az orvos biztosítani képes.

  • A beteg azt kívánja, hogy panaszait nevezzék meg és ismerjék el. Csak ezek után lesz képes belátni a panaszokat és elfogadni a kezelést. A közös cél, hogy megnevezzék a psychosomaticus panaszokat, egyfajta egyezség az orvos és a beteg között.A beteg mindaddig nem lesz elégedett, amíg az orvos úgy nem értelmezi a panaszokat, hogy a magyarázat összhangban legyen a beteg saját véleményével.

  • Törekedni kell a szükségtelen diagnosztikus eljárások igénybevételének elkerülésére, és az olyan nem-gyógyszeres kezelések alkalmazására, mint a psychés támogatás és a testedzés.

  • Az orvos nem kételkedhet a panaszok létezésében, sem azok szubjektív súlyosságában.

  • Az orvos azon képessége, hogy a beszélgetés során a beteget meghallgassa és akár vitába szálljon vele, alapvető követelmény a somaticus panaszok psychés alapjainak megértéséhez.

  • Feltétlenűl szükséges, hogy az orvos úgy tudjon fellépni, mint egy "tanító" aki segít a betegnek megérteni, hogy a psychés stressz és a szorongás természetesen okozhatnak testi panaszokat és fájdalmat a vegetatív idegrendszer működése és az izomtónus változása következtében. A panaszokat elmegyógyászatinak minősíteni általában nem ajánlott.

Chronicus fájdalom és psychosomaticus syndroma

  • Fontos, hogy a psychés eredetű panaszokat és a fájdalmat épp olyan komolyan kezeljék, mintha somaticus eredetűek lennének.

  • A betegekre jellemző, hogy problémát okoz saját érzelmeik megértése és kifejezése. (alexithymia: nincsenek szavak az érzelmekre)

  • Legegyszerűbben úgy lehet megismerni a beteg életkörülményeit, hogy először megkérdezzük a panaszok vagy fájdalom fennállásáról és súlyosságáról különböző élethelyzetekben.

  • #Lásd még Chronicus fájdalom # (Lásd: ebm00931) #Kimerült vagy fáradt beteg # (Lásd: ebm00787) #és Fibromyalgia# (Lásd: ebm00395) .

Psychiatriai betegségek somaticus panaszokkal

  • Major depresszív zavar jelentkezhet a chronicus fájdalom syndroma vagy somaticus exhaustio (testi kimerültség) zavar tüneteivel (Lásd: ebm00715) (Lásd: ebm00716) . Chronicus fájdalom syndromában szenvedő betegek egynegyedénél fellépő tünetek major depressiv zavar kritériumainak is megfelelnek.

  • Pánikzavarban szenvedő betegeknél (Lásd: ebm00731) rohamokban jelentkező testi érzékletek lépnek fel, melyeket a vegetatív idegrendszer aktiválódása okoz (kapkodó légzés, szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés, gyengeségérzés, verejtékezés, halálfélelem).Általános anxietás zavar, szorongás szociális szituációktól és phobiák esetén előforduló, a vegetatív idegrendszer aktiválódása által okozott panaszok azonosak az imént felsoroltakkal.

  • Schizophreniában a somaticus panaszok gyakran furcsák, és egy tágabb paranoid rendszer részét képezik.

  • Disszociatív reakciók (konverziós zavar) esetén a jellemző panasz valamely élettani funkció hiánya (bénulás, vakság), mely egyéni psychológiai jelentést hordoz a beteg számára.

  • A somatizációs zavar serdülőkorban kezdődő chronicus zavar. Ennek során a beteg (többnyire nőbeteg) számos különféle testi panaszról számol be. (somatizáció vagy somatizálás:a beteg számára elfogadhatatlan psychés késztetés önállóvá válása, és testi panaszokban való megnyilvánulása-a ford. magyarázata)

  • Gyászreakciónál a páciens gyakran mutat betegségre utaló panaszokat, amit egy szeretett személy elvesztése okoz. A panasz aktiválódhat a halál évfordulóján, az elhunyt születésnapján, vagy ünnepekkor. Ha a betegnek psychosomaticus panaszai vannak, érdemes rákérdezni a szeretett személy halálának okára, és megvizsgálni a beteg viszonyulását a halálesethez.

  • A hypochondria megnyilvánulhat a megbetegedéstől való állandó félelem formájában vagy már meglévő betegség gyanújaként, ami a testi panaszok helytelen értelmezésén alapul. Kiváltó tényezők lehetnek egy szeretett személy betegsége vagy halála, vagy a páciens saját korábbi betegsége.

  • Münchausen syndromában szenvedő személy szándékosan keresi a beteg szerepet, bár nem célja a közvetlen haszonszerzés, mint pl.anyagi haszon elnyerése vagy bizonyos feladatok elkerülése. Az ilyen személynél előfordulhat, hogy például egészségre ártalmas anyagokat vagy tárgyakat befecskendez illetve elfogyaszt. Mindezt azért teszi, hogy somaticus panaszokat idézzen elő, és ezáltal elnyerje az orvosi kezelést.

Diagnosztikus eljárások, gyógyszeres kezelés, betegállomány és (rokkantsági)nyugdíj elrendelése

  • Diagnosztikus eljárások elrendelése és gyógyszerek felírása receptre az orvos-beteg kapcsolat részévé válhat, kimondatlan és elfogadható kompromisszumként. Ezen gyakorlat azonban előnytelen a felesleges diagnosztikus eljárások és kezelés költségei miatt.További hátránya pedig a szükségtelenül alkalmazott gyógyszerektől való függőség kialakulása, vagy mellékhatások fellépése.

  • Az alternatív orvoslás sikere psychosomaticus zavarokban jórészt a kompromisszum fajtájától és az empathiától függ.

  • Általános, és az orvos–beteg kapcsolatra nézve gyakran fatális hiba, ha a betegállomány vagy nyugdíjazás megvitatásában a panaszok számítanak döntő tényezőknek.Ha az orvos visszautasítja a betegállományba vételt vagy nyugdíjazást a panaszok enyheségére hivatkozva, ezzel megkérdőjelezi a beteg szubjektív élményét és így megbánthatja a beteget.

  • Amikor az orvos úgy dönt, hogy nem rendel el betegállományba vételt vagy nem ajánlja a nyugdíjazást, meg kell győznie a beteget, hogy nem vonja kétségbe panaszainak létezését vagy fájdalma súlyosságát.

  • Ha a psychosomaticus panaszok életvezetési válsággal, vagy az úgynevezett "kiégés" avagy "burning out" jelenséggel társulnak, a betegállomány gyakran indokolt.("kiégés":túlfeszített állapot következtében fellépő érzelmi kiüresedés vagy inadequat érzelmek-a ford. magyarázata) A "kiégés" gyakran 2–3 hetes és a major depresszió 2–3 hónapos munkából való kieséssel jár.

  • Amennyiben megfontolandó, hogy vajon a beteg rokkantsági nyugdíjra jogosult-e, figyelembe kell venni a beteg kimerültségét, általános közérzetét, érzelmei kifejezésének képességét, személyiségét és élethelyzetét. Rendszerint ajánlatos kérni psychiater vagy psychológus szakvéleményét már a lehetséges nyugdijazási eljárás kezdetén.

Az orvos–beteg kapcsolat minősége

  • Analitikus és feltáró psychotherapia ritkán használ.

  • Az orvos–beteg kapcsolatnak támogatónak és együttműködőnek kell lenni.

  • A "somaticus" családorvossal fenntartott rendszeres, hosszú távú kapcsolat nyújtja a lehető legjobb támogatást a chronicus psychosomaticus panaszokkal küzdő betegnek. Ez a kapcsolat javíthatja a beteg funkcionális kapacitását és kíméli anyagi forrásait. 1 .

  • A kezelés kezdetén bizalmas és védelmező orvos–beteg kapcsolatot kell kiépíteni (aktiv diagnosztikus lépések a panaszok megállapítására, a panaszok enyhítésére irányuló kezelések, és rugalmas szemlélet az alternatív gyógymódokat illetően)

  • Különösen kezdetben tanácsos elkerülni a panasz psychológiai jelentésnek értelmezését.

  • Fontos meggyőzni a beteget, hogy az orvos–beteg kapcsolat folytatódhat tekintet nélkül a panaszok további fennállására vagy megszűnésére. A panasz nem lehet belépőjegy az orvos–beteg kapcsolatba.

  • Nem bölcs dolog a teljes gyógyulás reményével kecsegtetni a beteget, viszont fel lehet ajánlani a panaszok fokozatos enyhülésének reális lehetőségét. Az orvosnak tudnia kell, hogy előbb vagy utóbb ki fogja ábrándítani a függőségbe került beteget.

  • Az akut fázis lezajlása után az orvos-beteg kapcsolat folytatódhat akár a beteg egész életén keresztül. Először sűrű (pl.havonta egyszeri) konzultációk formájában ajánlatos, később a találkozások történhetnek ritkábban, de rendszeresen.

  • A rendelések alatt célszerű inkább a beteg aktuális élethelyzetét megvitatni, semmint a panaszt. Bár a konzultációk felületesnek, nem megtervezettnek és psychotherapia -szerűnek tűnhetnek, mégis az orvos–beteg kapcsolat ilyen formája biztosíthatja a lehető legjobb pcychotherapiás támogatást a chronikus fájdalomtól és más psychosomaticus panaszoktól szenvedő betegek számára.

  • Az orvos–beteg kapcsolat célja, hogy biztonságot nyújtson és annak megelőzése, hogy a beteg belesodródjon az olyan különféle kezelések és eljárások körébe, amelyek csak megnehezítik a helyzetét.

  • Ha az orvos szabadságon van vagy hosszabb időre elutazik, előzőleg át kell adnia a beteget egy orvoskollégájának szükség esetére. Egyúttal informálnia kell ezt az orvost a beteg panaszairól és ezek hátteréről. Ezen intézkedések garantálják a leginkább, hogy a beteg ne jelenjen meg a sürgősségi ügyeleti rendelésen.

Egyéb kezelések

  • A családtherapia akkor lehet hatékony, ha a panasz része a családon belüli kapcsolatteremtésnek vagy hatalmi csatározásoknak. Ekkor célirányos és problémamegoldás-orientált család- vagy csoporttherapiás ülések lehetnek a leghatékonyabb és leggazdaságosabb eszközök arra, hogy beavatkozzanak a családon belüli kapcsolatrendszerbe.

  • A kognitív viselkedéstherapia hasznosnak bizonyult megmagyarázhatatlan somaticus panaszok esetén 2 .

  • Alapvető fontosságú, hogy a psychosomaticus panaszt ugyanolyan komolyan kell venni, mint a somaticus panaszt. A szükségtelen psychológiai értelmezés kerülendő.

  • Általában ajánlatos elkerülni a gyógyszeres kezeléseket. Azonban az antidepresszánsok hatékonynak tűnnek psyches eredetű fájdalom, és somatoform fájdalom-zavarok kezelésében. .

  • A rehabilitációs kezelés feltételei jobbak, ha ezt a beteg nem az orvos–beteg kapcsolatot fenyegető tényként éli meg, vagy nem annak jeleként, hogy az orvos meg akar szabadulni egy kellemetlen pácienstől.

  • Az orvos rugalmas szemlélete az alternatív orvoslást illetően lehetővé teszi a beteg számára, hogy az alternatív gyógymódokkal elkerülje a nagyon ártalmas és drága kezelési kísérleteket.

  • Némely psychosomaticus panaszoktól szenvedő betegnek "szüksége van" a panaszra vagy a szenvedésre. A beteg tudat alatt kevésbé rossznak ítéli a chronicus panaszokat, mint a gyógyulást és az egészséges állapot különféle következményeinek felvállalását.

Irodalom

  • [1]Smith GR Jr, Rost K, Kashner TM. A trial of the effect of standarized psychiatric consultation on health outcomes and costs in somatizing patients. Arch Gen Psychiatry 1995;52:238-43

  • [2]Speckens AE, van Hemert AM, Spinhoven P et al. Cognitive behavioural therapy for medically unexplained physical symptoms: a randomized controlled trial. BMJ 1995;311:1328-32

  • [3]Morley S, Eccleston C, Williams A. Systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials of cognitive behaviour therapy and behaviour therapy for chronic pain in adults, excluding headache. Pain 1999;80:1-13

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-990758. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [5]Fishbain DA, Cutler RB, Rosomoff RS. Do antidepressants have an analgesic effect in psychogenic pain and somatoform pain disorder: a meta-analysis. Psychosomatic Medicine 1998;60:503-509

  • [6]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-981319. In: The Cochrane Library, Issue 4, 2000. Oxford: Update Software