Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Gyermekek és serdülők kezelése psychopharmaconokkal

Gyermekek és serdülők kezelése psychopharmaconokkal

ebm00695

Alapszabályok

  • Gyermekeket és serdülőket ritkán kell psychopharmaconokkal kezelni.

  • Ha a psychoterápiát megfelelő gyógyszeres kezeléssel ötvözzük, csökkenteni tudjuk a gyermek mentális szenvedését és fel tudjuk gyorsítani a gyógyulást.

  • A gyermekek psychopharmacológiai kezelése, és főként a kórisme felállítása valamint a kezelés elindítása szakorvosi feladat.

  • Annak érdekében, hogy a gyermekeket és családjukat támogassuk a kezelés elfogadásában, az egészségügyi ellátásban résztvevő személyzet minden tagjának egyöntetűen pozitív, előítéletek nélküli hozzáállást kell tanusítania.

  • A gyógyszeres kezelés bár segít, mindazonáltal sohasem az egyedüli lehetőség a psychológiai betegségekben szenvedő gyermekek vagy serdülők kezelésére.

A kezelés sajátosságai

  • A gyermekkor biokémiai sajátosságai miatt a kezelés hatásmechanizmusa gyermekekben más, mint felnőttekben.

  • A gyermekek gyors anyagcseréje miatt a gyógyszereket sokszor gyakrabban kell adagolni mint felnőttekben.

  • A gyakran tranquillánsnak nevezett psychopharmaconok körül számos hamis vagy nyugtalanító tévhit kering, még akkor is, ha a nyugtatás csak része a hatásuknak.

  • A psychopharmaconokat gyakran kapcsolatba hozzák a kábítószerekkel is, ezért különösen a kamaszok elutasítja a szedésüket, mert attól félnek, hogy esetleg "megőrülnek tőle".

  • A gyermekeket és a szülőket egyaránt alaposan fel kell készíteni a kezelésre, el kell magyarázni, hogy miért szükséges a kezelés, mi lesz a várható hatása és az esetleges mellékhatása. Érdemes külön kitérni a köztudatban lévő hiedelmekre és tévhitekre is.

  • " A szülőnek, a gyermekeknek/kamaszoknak, a kórházi kezelés alatt a nővéreknek, ADHD esetén pedig az iskolai tanárnak tünetlistát kell vezetni a pszichiátriai kórkép tüneteiről és a psychopharmacon mellékhatásairól."

A kezelést megelőző vizsgálatok

  • A fizikális vizsgálat: somaticus és neurológiai status felmérése.

  • Javasolt: teljes vérkép, SGOT (AST), SGPT (ALT), creatinin és szükség esetén további vizsgálatok, például serum TSH és calciumszint ellenőrzése.

  • A kezelés előtt, illetve időről-időre a kezelés alatt ellenőrizni kell a beteg EKG-ját, főként akkor, ha tricyclicus antidepressanst, lithiumot vagy nagydózisú neuroleptikumot kap.

Neurolepticumok

  • A neurolepticumokat elsősorban a gyermekkori és a serdülőkori psychosisokban, köztük a schizophreniában alkalmazzák. Minden neurolepticumnak számosmellékhatása van.

  • A kisdózisú neurolepticumokat, köztük a haloperidolt vizsgálták gyermekek és kamaszok kezelésében is, és alkalmasnak bizonyultak például az autizmus okozta szorongás vagy a nyugtalanság kezelésében, továbbá elősegítette a gyermekek kapcsolatteremtő képességét.

  • A tikkelés kezelésében mind a a haloperidol mind a pimozid hatékonynak bizonyult.

  • A gyermekek és a serdülők psychopharmacoterápiájában a régi neurolepticumokat nagymértékben felváltották az atípusos neurolepticumok, így a clozapine, a risperidon, az olanzapin és a quetiapin.

  • Számos nyílt vizsgálat alátámasztotta az atípusos neurolepticumok agresszió ellenes hatását.

Antidepressansok

Szelektív serotonin-visszavétel-gátlók (SSRI)

  • A szelektív serotonin-visszavétel-gátlókat a gyermekkori és serdülőkori depressio, a pánikbetegség és a kényszerbetegség farmakoterápiájában használták. Mindazonáltal nem olyan hatékonyak mint felnőttekben.

  • A súlyos mellékhatások - mint a dührohamok vagy az öngyilkossági szándék - miatt tilos szelektív serotonin-visszavétel-gátlókat 18 év alatti betegeknek adni.

  • Az SSRI-k kevésbé toxikusak, és enyhébbek amellékhatásai , mint a tricyclicus antidepressansoknak.

  • Az SSRI hosszútávú hatásait még nem ismerjük.

Monoamino-oxidase- (MAO-) gátlók

  • A moclobemid-ot nagyon keveset vizsgálták gyermekekben. A gyermek- vagy serdülőkori súlyos depresszióban, a figyelemzavarokban vagy a hyperkinesiában csak mérsékelt eredményeket értek el vele.

  • " A kombinált farmakoterápia és más serotoninerg szer együttes adása serotonin-syndroma kialakulásához vezethet, ezért kontraindikált."

Tricyclicus antidepressansok

  • A gyermekekben elért eredmények a placeboszerűtől a jó hatásig terjedő széles skálán mozognak.

  • Az imipramin jobb hatású a serdülőkori mint a gyermekkori súlyos depressióban, de nem éri el azt a szintet, mint felnőttekben.

  • A tricyclicus antidepressansokat a figyelemzavarok, a hyperkinesia, a kényszerbetegség, az iskolai phobiák, a separatiós szorongás és az általános szorongás kezelésében alkalmazzuk. Az imipramin az alvajárás és a rémálmok kezelésében hatékony.

  • A mellékhatások miatt a gyermekpszichiátriában egyre kevésbé használjuk a tricyclicus antidepressansokat.

A szorongás gyógyszeres kezelése

  • A gyermekkori szorongás gyógyszeres kezelésének elég kis számú még az irodalma.

  • Az anxiolyticus kezelést többnyire olyan súlyos tünetekkel járó alvászavarok kezelésében használjuk, ami éjszakai dühkitöréssel és alvajárással társul.

  • A lorazepamot és az alprazolamot az iskolai phobiákban vagy a félelem más megjelenési formáiban használjuk.

  • Ne adjunk anxiolyticumot hosszútávon! Az ilyen gyógyszer elsősorban inkább rövidtávú "elvonási" szernek alkalmas.

  • Nyílt vizsgálatokban a szorongásban szenvedő gyermekeket 4 héten át buspironnal kezeltek, melyre a terápiás válasz mérsékelt volt. Úgy tűnik, a szer hatékonysága elmarad a felnőttekben tapasztalttól.

Más, psychopharmaconnak megfelelő gyógyszerek

  • Az ADHD-ben szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében a stimuláns methylphenidat és d-amphetamin vagy a noradrenerg-specifikus atomoxetin hatékonynak bizonyult.

  • A gyermekkori hyperaktivitás, az agresszív kitörési betegség és a bipoláris kórképek kezelésére a carbamazepin alkalmasnak bizonyult. Úgy tűnik, biztonságosabb mint a neurolepticumok, mertenyhébbek a mellékhatásai.

  • A bipoláris hangulatzavarokat és az agresszivitást kezelhetjük valproattal is.

  • A lithiumot az agresszív kitörési betegségek és az affektív betegségek kezelésében használjuk. A lithium-kezelés követését lásd ebm00242 .

  • A clonidin hatását figyelemzavarral járó hyperkineticus gyerekekben és tikkelő vagy Tourette-syndromában szenvedő gyermekekben is vizsgálták. A dózis kisebb, mint a hypertonia kezelésében.

Irodalom 1 , 2 , 3

Irodalom

  • [1]Ambrosini PJ, Bianchi MD, Rabinovich H and Elia J. Antidepressant Treatments in Children and Adolescents: II. Anxiety, Physical, and Behavioral Disorders. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1993;32(3):483-493

  • [2]Gadow KD. Clinical Issues in Child and Adolescent Psychopharmacology. J Consult Clin Psychol 1991;6(59):842-852

  • [3]Ryan ND. The pharmacologic treatment of child and adolecent depression. Psychiatr Clin North Am 1992;1(15):29-40