Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Gyermekkori tic zavarok

Gyermekkori tic zavarok

ebm00686

Alapszabályok

  • Az elhúzódó (2 hónapot meghaladó) tic-ek gyermekpsychiatriai szakvizsgálatot tesznek szükségessé.

Meghatározás

  • A tic zavar ugyanazon izom vagy izomcsoport hirtelen fellépő, ismétlődő és akarattól független görcsszerű rángása vagy hangadási tünete. Fontos, hogy a mozgások és hangok kisülésszerűek, ismétlődőek és nem szabályos ritmusúak, és a tünetek akarattól függetlenek

Osztályozás

  • A tic-ek három csoportba sorolhatók: múló jellegűek, tartósan fennállóak és a Tourette–syndromához tartozóak.

  • A tartósan fennálló tickek és a Tourette–syndroma hátterét azonosnak gondolják, az egyetlen különbség a betegség súlyosságában mutatkozik. Mindkét kórállapot diagnosztikai kritériumához tartozik, hogy a tünetek a beteg 21 éves életkora előtt kezdődnek.

  • Az átmeneti tic-ek okairól alkotott vélemények eltérőek.

Epidemiologia

  • A tartósan fennálló tic-ek előfordulási gyakorisága 4% fölött van.

  • A Tourette–syndroma előfordulási aránya az össznépességben kevesebb, mint 1 %.

  • Az idült motoros tic-ek átlagosan 7 éves kor körül kezdődnek, a Tourette–syndroma ugyanekkor, vagy kicsit későbben. A tünetek többnyire 4–15 éves korban jelennek meg, a Tourette–syndroma azonban már 1 éves életkor előtt is előfordult.

Klinikai kép

  • A tic-ek a testen bárhol megjelenhetnek, rendszerint a fej területén, különösen az arc és a felsőtest izmaiban.

  • A motoros tic-ek leggyakoribb típusai a fej megrántása, fintorgás, a szemöldökök emelése, szemhunyorgatás, az orr ráncolása, a száj megrándulása, a vállak emelése és a végtagok hajlítgatása.

  • A hangadásos tic tünetek közé tartoznak a sóhajtozás, ásitozás, köhögés, szipákolás, morgás, horkantás és ugatás.

  • A hangadásos tic-ek összetettebb tüneteihez tartozik az obszcén szavak és kifejezések váratlan kirobbanása (coprolalia), ami 30%–ban a Tourette–syndromások között fordul elő.

  • A tic-ek általában nagyszámú egyéb magatartási zavarral párosulnak, ilyenek a figyelemzavarok, a tanulási nehézségek, dadogás és egyéb beszédhibák, alkalmazkodási zavarok, kényszeres panaszok és tünetek, pánikrohamok, phobiák stb.

Elkülönítő kórisme

  • Kisgyermekek túlzott mozgásos tevékenysége vagy nyugtalansága

  • Hyperkinesia

  • Enyhe formában megjelenő chorea és athetosis

  • Kényszeres mozgások, melyek cerebralparesissel állnak összefüggésben (Lásd: ebm00748)

A tic-ek háttere

  • A tic-ek hátterét individualpsychologiai, családpsychologiai, valamint biologiai tényezőkkel próbálták megvilágítani.

  • A Tourette–syndromát örökletes, egyetlen–génes zavarnak tartják. Becslések szerint a népesség 1.2%–a hordozza ezt a gént, és ezen személyek felénél jelennek meg a tünetek valamilyen formában.

  • Ezenkívül a Tourette–syndromában szenvedő tic-elő személyeknél a figyelemzavarok 10–szer, az alkalmazkodási zavarok 17–szer, a pánikrohamok 13–szor, a depressio pedig 11–szer gyakrabban fordulnak elő, mint az ebben a syndromában nem szenvedőknél.

  • Az örökletességen kívül feltehetően egyéb tényezők is elősegítik a tünetek megjelenését. Sérülékeny személyekben különösen a szorongást okozó helyzetek és az érzelmi megterhelések fokozzák a tüneteket.

Kezelés

  • A tic-ek és a Tourette–syndroma lefolyása nagymértékben változó lehet. Spontán remissiók előfordulnak, de a panasz néhány hónapig is fennállhat. Támogató és tájékoztató beszélgetések a gyermekkel és a szülőkkel egyértelműen jó hatásúak. Hosszabb ideig fennálló panasz esetén szakvizsgálat és kezelés indokolt.

  • A nehéz eseteket psychotherapiával és gyógyszerrel lehet kezelni. A kezelés megkezdése előtt a kórismét alapos gyermekpsychiatriai és psychosocialis vizsgálattal kell megerősíteni, neurologiai kivizsgálással kiegészítve.

  • A lehetséges psychotherapiák közül a legjobb eredményt a magatartási therapiák adták. A therapia mellett a megfelelő tájékoztatás, tanácsadás és vezetés nélkülözhetetlen.

  • Gyógyszeres kezelésként haloperidolt és pimozidot alkalmaznak. A tic-ek kezelésére clonidint is alkalmaztak, de nem bizonyult olyan hatékonynak, mint az előbb említett szerek.

  • A gyógyszerelés megkezdése előtt a tic-elő gyermeket gyermekpsychiater által vezetett kivizsgálásra kell küldeni, a gyógyszerelés pedig gyermekpsychiater ellenőrzése mellett történjék.