Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Gyermekkori kényszerbetegség

Gyermekkori kényszerbetegség

ebm00685

Célok

  • El kell sajátítani a kényszercselekedetekkel–kényszergondolatokkal jellemzett zavar (obsessive-compulsive disorder - OCD) tüneteinek felismerését gyermekekben, és megkülönböztetését a rituális jellegű viselkedéstől, ami az iskoláskor előtti középidőben és a serdülést megelőzően a fejlődés normális részének tekinthető. A felnőttkori OCD–esetek mintegy 30–50%–a már a 20 éves életkor előtt kezdetét veszi.

Klinikai kép

  • A betegség kényszeres gondolatok, kényszerképzetek és kényszeres magatartás, kényszercselekedetek formájában jelentkezik.

  • A típusos kényszeres gondolatok különböző visszatérő és folytatólagos elképzelések, ösztönzések és képzelgések, amelyek nem szűnnek, és kényszeresen uralják a lelket. Ezek lehetnek ismétlődő aggodalmak hasonló tartalommal, mint például erőszakos cselekedetek vagy balesetek képei. A panaszok rendszerint nyomasztóak és szenvedéssel járnak.

  • A típusos kényszeres cselekedetek közé tartozik a folyamatos kézmosás, ismételt megbizonyosodás arról, hogy a könyv a táskában van, a feladatok be lettek fejezve, a villany eloltotásának vagy az ajtót bezárásának az ellenőrzése. A lefekvéssel, felkeléssel, öltözködéssel és iskolába menéssel kapcsolatos különböző szertartásos cselekedetek megnehezítik a mindennapi életet.

  • A gyermekkorban kezdődő OCD gyakran egyéb psychiatriai zavarral társul, ilyen például a tic, Tourette–syndroma, különösen a súlyos depressio, szorongásos zavar és viselkedési zavar.(Illetve autizmus tünete is lehet - a lektor megj.)

Előfordulási gyakoriság

  • Epidemiologiai előfordulási gyakorisági vizsgálatok szerint az OCD a kicsinyek 0.05–0.3%–ában fordul elő.

  • Az OCD gyakoribb fiúkban, leányokhoz képest az arány 3:2.

  • Fiúkban korábban kezdődik, mint leányokban.

  • A psychiatriai vizsgálat és a gondozásba vétel késését 3–7 évre becsülik.

A háttérben meghúzódó okok

  • Az alapot képező okok lehetnek mind biológiaiak, mind psychologiaiak.

  • Genetikai vizsgálatok szerint az OCD–re való hajlam genetikai eredetű. A kórképhez gyakran járul tic, például Tourette–syndroma, és mindkét zavar gyakran fordul elő közeli családtagokban. Ennek az észlelésnek az alapján úgy tűnik, hogy ezek a zavarok azonos aetiologiai tényezőből eredeztethetőek, különösen akkor, amikor a betegség korán, már az iskoláskor előtt vette kezdetét.

  • Az idegrendszeri fejlődés éretlenségét szintén megfigyelték, valamint a gyenge vizuális-térbeli teljesítményt, és a beszédfejlődés kisebb zavarait.

  • Az agyat érintő vizsgálatok a basalis ganglionok működészavarát mutatták ki. A dopamin és serotonin anyagcsere szintén vizsgálat tárgya volt az OCD lehetséges okaként.

  • Psychologiai elméletek szerint az OCD–ben szenvedő személyek superegója túlzottan rideg és korlátozó.

  • Egyidejű családi pathologiát nem észleltek az OCD–ben szenvedő gyermekek családjában, jóllehet túlzott tökéletességre törekvés a családtagokban megfigyelhető volt.

  • Egyes vizsgálatok szerint a beta–haemolyticus streptococcus fertőzés egyes gyermekekben súlyos kényszeres tüneteket okozhat. Ezért érdemes a fertőzéseket visszamenőleg áttekinteni és torokváladékból tenyésztést végezni.

Kezelés

  • A kezelés mind orvosi, mind psychologiai.

  • Korábban a clomipramint használták a pharmacotherapiában, ami csökkentette a kényszeres tüneteket ennek a gyógyszernek viszont sok mellékhatása van.

  • Az új serotonin–selectiv szerek szintén hatásosnak bizonyultak az OCD kezelésében, mellékhatásai pedig ritkábbak.

  • A cognitiv–magatartási therapia hatásos kezelési formának bizonyult OCD–ben.

  • Súlyos esetekben a cognitiv therapia serotonin visszavétel–gátlókkal kombinálva bizonyult hatásosnak.

  • Az OCD–ben szenvedő gyermekek és a serdülők könnyen bevonják a családot tüneteikbe, ezért a családtherapia is ajánlott.

Kórjóslat

  • A betegség lefolyása változó, beleértve mind a kevés és enyhe panasszal, mind az életet súlyosan beszűkítő tünetekkel járó időszakokat. Az egyszeri, gyermekkori OCD–episodok teljesen és tartósan gyógyíthatóak, de az ilyen, gyermekkorban kezdődő zavar a felnőttkorig elhúzódóan is előfordulhat, súlyos panaszokkal.

  • A sikeres kezelés előfeltétele a korai diagnosis és az időben megkezdett therapia.

  • Hivatkozások 1 , 2

Irodalom

  • [1]Geller D, Biederman J, Jones J, Park K et al. Is juvenile obsessive-compulsive disorder a developmental subtype of the disorder? A review of the pediatric litterature. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1998;37:420-7

  • [2]March JS, Leonard HL. Obsessive-compulsive disorder in children and adolescents: a review of the past 10 years. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1996;35:1265-73