Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Időskori téveszmés kórjelek

Időskori téveszmés kórjelek

ebm00471

Meghatározás

  • A téveszmés zavar gyakran mint túlzott és kiterjedt bizalmatlanság, valamint mások indítékaival szembeni gyanakvás jelentkezik, fokozott éberséggel és megfigyelési hajlammal.

  • A gyanakvás lehet korlátozott és kiterjedt.

  • A gondolatok eltorzulnak: a beteg meggyőződése szerint vélekedései helyénvalóak.

  • A téveszmék a cselekvés lefolyását is irányíthatják.

Megbetegedési arány

  • Téveszmék az idősek 2–4%-ában fordulnak elő közösségi szinten.

  • Gyakoribb nőkben, mint férfiakban.

  • Gyakoribb cognitiv működési zavarban szenvedők körében, mint másokban.

  • Érzékszervi hiányosságok hajlamosítanak a téveszmék megjelenésére.

  • A paranoid tüneteket mutató idősek társadalmilag elszigeteltebbek, mint a közösség egyéb idős tagjai.

Jellegzetes panaszok

  • A mások iránti indokolatlan bizalmatlanság és a fokozott érzékenység a környezeti ingerek félremagyarázásához vezet.

  • A téveszmék gyakran üldöztetéses természetűek, és befolyásolhatják a beteg viselkedését.

  • A térelválasztókkal kapcsolatos téveszmék gyakoriak. A beteg meggyőződése szerint emberek, anyagok, sugárzás stb. képesek áthatolni olyan szerkezeteken, mint az ajtódeszka vagy a falak, amelyek rendes körülmények között megakadályozzák az ilyen átjárást.

  • Izgatottság vagy düh előfordulhat.

  • Dementiában közönséges meglopatásos téveszmék és gyanakvás gyakoriak, de féltékenységi téveszmék is előfordulhatnak.

Klinikai értékelés

Kórelőzmény

  • Mennyi ideje áll fenn a probléma és hogyan fejlődött ki?

  • A beteg elmondása tapasztalatairól megbízhatatlan lehet, vagy nehéz megérteni. Gyakran érdemes kikérdezni a családtagokat és a szomszédokat.

  • A helyzet tárgyilagos megítélését biztossá kell tenni: a beteg valóban rosszakarat áldozata-e?

  • Miért vált szükségessé a vizsgálat éppen most? Hogyan változott meg a helyzet?

Psychiatriai vizsgálat

  • Érintkezés és együttműködés. Képes a beteg megbeszélni a helyzetet?

  • Cognitiv működések: emlékezőképesség megtartása?

  • Gondolkodás: a gondolkodás tartalma, kérdésekkel kapcsolatos következtetés levonásának képessége, az események saját szavakkal történő elmondása?

  • Érzelem: depressio, szorongás, emelkedett hangulat, izgatottság, védekező, támadó?

  • Működőképesség?

Testi vizsgálat

  • Kapcsolatban állhatnak a téveszmék testi betegséggel?

  • Van a betegnek heveny testi betegsége?

Társadalmi és környezeti vizsgálat

  • Elhanyagolt, piszkos, éhes a beteg?

  • Megfelelő a szállása?

  • Szükséges az otthoni gondozás? Kimerültek a gondozók?

  • Kíván a beteg segítséget kapni (otthoni ápolás)?

Az ellátás sürgősségének megítélése

  • A beteg szorong, visszahúzódó, depressiós vagy izgatott?

  • Képes a beteg önellátásra?

  • Képes a beteg együttműködésre?

  • Van a betegnek heveny testi betegsége?

  • Jelent-e a beteg önmagával vagy másokkal szemben olyan veszélyt, hogy az kórházi felvételt indokol? A beteg veszélyes lehet, ha fenyegetve érzi magát. A jó emlékezőtehetségű és erősen gyanakvó vagy féltékeny beteg fenyegető veszélyt jelent, ha fegyvere van.

Téveszmés zavar és diagnosztikai lehetőségek

  • A tünetek és panaszok hirtelen fellépése zavartsággal és töredékes téveszmékkel: delírium. Ok?

  • Átmeneti téveszmés panaszok, emlékezetromlás, általános hanyatlás a működésekben: dementia

  • Hosszú kórelőzményű kóros elmeállapot, rendszerezett üldöztetéses téveszmék, érzékcsalódások, furcsa viselkedés, gyógyszer-mellékhatások: schizophrenia

  • Nyomott hangulat:kilátástalanság, alávetettség, gyakran somaticus téveszmék: depressio

  • Hosszú távú hajlam a bizalmatlanságra: paranoid személyiségzavar

  • Furcsa téveszmék, téveszmeszerű somaticus panaszok, jelentős dementia hiánya: késői indulású schizophreniás psychosis.

  • A társadalmi kapcsolatok hiánya, nincs különösebb gond a személyes ellátással vagy a környezettel kapcsolatban, nem áll fenn schizophrenia, dementia, depressio, az életmód visszavonult: nincs psychiatriai kórisme

Kezelés

A kezelés közvetlen célkitűzései

  • A testi állapot optimalizálása

  • A szorongás és félelem csökkentése

  • Szükséges-e kényszer alkalmazása és kényszerkezelés a beteg egészsége és biztonsága vagy mások védelme érdekében?

A kezelés hosszú távú célkitűzései

  • Meg kell kísérelni a kezeléssel való együttműködés kialakítását és fenntartását

  • Csökkenteni kell a lelki szenvedést

  • Enyhíteni kell a panaszokkal szembeni türelmetlenséget

  • Küzdeni kell az elszigetelődés ellen fel kell ajánlani a szociális támogatást.

  • Támogatni kell a családot és tájékoztatni kell a beteggel kapcsolatban álló személyeket.

  • A paranoid idős ember ritkán belátó a téveszméivel szemben, amelyek gyakran maguktól eltűnnek, vagy a beteg megszokja azokat.

Antipsychoticus gyógyszerelés

  • Nincsenek gyors megoldások. A mellékhatások elkerülésére a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni. A késői indulású paranoid psychosisban szenvedő idősek rosszabbul tűrik a neurolepticumok magas dózisait, mint a korai indulású schizophreniában szenvedő idősek.

  • Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ebben a betegcsoportban bármely gyógyszer hatásosabb lenne a másiknál. Ezért a gyógyszerválasztást az egyes esetekben a párhuzamosan fennálló testi betegségek és a kapott egyéb kezelések alapján kell mérlegelni.

  • Az egyéb gyógyszereket és a heveny somaticus problémákat át kell tekinteni. Fennáll-e a betegnél hypotensio, vagy extrapyramidalis tünetekre való hajlam?

  • Ajánlott neurolepticumok

    • Haloperidol 0.5–2–4 mg/die

    • Perphenazin 2–4(–8) mg/die

    • Risperidon 0.25–1–2 mg/die

    • Olanzapin (2.5)–5–10 mg/die

    • Quetiapin 1–2 x 12.5–25 mg/die, adagemeléssel 2 x 75 mg/die–ig.

  • Az atypicus neurolepticumok új generációja kevesebb mellékhatást okoz, és előnyben részesítendő, amennyiben hosszú távú kezelés szükséges.

  • Az emlékezetgyengülésben szenvedő betegeknél a mellékhatásokra külön figyelmet kell fordítani. A psychoticus tünetekre a neurolepticumokat egyénileg kell adagolni, és a therapiás választ követni kell.

  • Heveny nyugtalanság esetén injectiót kell alkalmazni:

    • Haloperidol 2.5–5 mg i.m. 2–3 x naponta

    • Haloperidol decanoat25(–50) mg i.m.; a hatás 4 hétig tart

    • Zuclopenthixol acetat 25(–50) mg i.m. néhány napig tartó hatással rendelkezik

    • Zuclopenthixol decanoat 100(–200) mg i.m. minden 3–4 hétben

  • A tartós hatású (depot) készítményekkel történő kezelést az oralis készítmény legalacsonyabb adagjával kell kezdeni.

  • Psychosis kezelésére a tartós hatású neurolepticumokat csak azután szabad adni, miután a szer alkalmassága a készítmény rövid hatású formájával sikeresnek bizonyult.Minden injectio után a mellékhatásokat át kell tekinteni.

  • A kezelésért felelős orvosnak a beteg állapotát legalább 3 hónaponként kell ellenőriznie.

  • Amennyiben a téveszmék psychoticus depressióval állnak összefüggésben, a beteget antidepressivumok és neurolepticum vagy electroconvulsiv therapia (ECT) kombinációjával kell kezelni.

Kezelés és követés

  • Helyi egészséggondozó központ vagy kórházi osztály.

  • Otthoni gondozás: házi nővérszolgálat (orvos, nővér házi segítségadása), psychiatriai járóbeteggondozó.

  • Nappali kórház.

  • Psychiatriai kórház: heveny súlyos psychosis esetén kórházi ápolás.

  • Gerontopsychiatriai ápolási otthon vagy kórházi osztály.

Mikor kell az általános orvosnak psychiater segítségét kérni?

  • A kórisme nem tisztázott.

  • Kényszerintézkedés szükséges psychiatriai elhelyezéshez.

  • A helyes gyógyszerelés kialakítása nehézségbe ütközik.