Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Méni?re-betegség

Méni?re-betegség

ebm00846

Kóreredet

  • A Méni?re-betegség jellemzője a belső fülben lévő nagyobb mennyiségű endolympha. Kóreredete ismeretlen.

A kórelőzmény és a panaszok alapján felállított diagnózis

  • A kórisme alapját az alábbi három panasz jelenti:

    • paroxysmalis tinnitus, amit

    • vertigo és

    • halláscsökkenés követ.

  • A betegnek egymás után több, 0,5–6 órás rohama zajlik, amit panaszmentes időszak követ.

  • A kórkép 20–60 éves kor között kezdődik az egyik oldalon, de a betegek 15–20%-ában később mindkét fület érinti.

  • A kórelőzmény és a betegség lefolyása fontos a diagnózis felállításához; sokszor csak több hónapos követés után hozható meg. Legkésőbb ebben a stádiumban kell fül-orr-gégész szakorvossal konzultálni. Gyakran álpozitív a diagnózis: a belső fül keringészavara kiváltotta folyamatos panaszokat tulajdonítják Méni?re-betegségnek.

Panaszok, tünetek

  • A legzavaróbb panasz általában a vertigo kiváltotta hányinger és hányás.

  • Nyomásérzés az érintett fülben

  • Kezdetben átmeneti a cochlearis típusú halláscsökkenés, ahogy azonban a betegség halad előre, a halláscsökkenés tartóssá válik, és egyes betegekben süketségig romlik.

  • A zaj okozta kellemetlen érzés és hallási tünetek## egyenletessé válásához gyakran társul halláskárosodás.

  • A dobhártya külleme és mobilitása, valamint a nyomáskiegyenlítési vizsgálat (tympanometria) normális.

  • Az audiogramon cochlearis típusú, lapos görbe látható. Leginkább az alacsony frekvenciák érintettek. Az audiogram lefutása azonban nem diagnosztikus a betegségre.

  • A roham alatt az érintett fül felé irányuló nystagmus figyelhető meg.

  • Az érintett fül caloricus reakciója folyamatosan csökkent.

Differenciáldiagnosztika

  • Neuronitis vestibularis

    • Halláskárosodás nincs

    • Csak egy vagy néhány súlyos vertigós roham

  • Acusticus neuroma (schwannoma)

    • A vertigo kezdetben paroxysmalis lehet, a halláskárosodás viszont nem javul a rohamok között.

    • Az érintett oldalon különösen rossz a szavak elkülönítése.

Kezelés

  • A kezdeti terápia konzervatív.

  • A választandó szer a betahistin; kezdő adagja 3 × 16 mg, majd a fenntartó dózis 3 × 8 mg. Amennyiben 3 hónapig rohammentes a beteg, a kezelés felfüggeszthető, de a panaszok kiújulásakor ismét el kell kezdeni. Ha a kezelés alatt is jelentkeznek rohamok, a dózist 2–4 hétre meg kell emelni.

  • A betahistin ellensúlyozza az antihistaminok hatását.

  • A beteg tájékoztatása és ellátása tanáccsal – hogy ti. kerülje a stresszt és éljen rendszeres életet – legalább olyan fontos, mint a gyógyszeres kezelés. A betegnek saját orvosra van szüksége.

  • Csökkent sóbevitelt lehet javasolni, de ennek hatására nincsenek tudományos igényességű adatok.

  • A betegszervezetek tanácsokkal szolgálnak, és segítenek a beteg számára, hogy megbírkózzon az állapotával.

  • Súlyos, halláskárosodással járó, tűrhetetlen erejű rohamok esetén helyi anaestheticumok és aminoglycosodok injektálhatók a középfülbe, az endolymphazsák dekomprimálható, vagy a nervus vestibularis átvágható.

Vezetői engedély

  • Mivel a rohamokat szinte minden esetben figyelemfelkeltő panaszok előzik meg, a betegség nem akadálya a gépjárművezetésnek. A hányingerre adott gyógyszerek viszont ronthatják a vezetési képességet (a keringésre rendeltek azonban nem).

Irodalom

  • [1]James AL, Burton MJ. Betahistine for Meniere's disease or syndrome. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001873. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently