Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Rehabilitáció gerincvelői sérülésekben

Rehabilitáció gerincvelői sérülésekben

ebm00805

Korai rehabilitáció

  • Az acut ellátás utáni rehabilitáció az erre szakosodott osztályon paraplegia esetén 3, tetraplegiában 4–5 hónapig tart.

  • A rehabilitációt lehetőleg speciális cnetrumokban kell megoldani, ahol a személyzet nagy gyakorlatra tett szert a kezelésben.

  • A speciális centrumokban biztosított rehabilitáció előnye többek között, hogy a gerincvelő-károsodott beteg más, hasonló betegekkel találkozik, akiktől segítséget kap.

  • A korai rehabilitáció célja az elkerülhetetlen maradványtünetek kezelése, a szövődmények megelőzése, továbbá a károsodástól függően célként kitűzött teljesítőképesség elérése vagy megközelítése. A rehabilitáció a következőkre terjed ki:

    • Pszichológiai segítség a sérülést követő acut válsághelyzetben, a családtagok bevonásával.

    • Az ízületi contracturák megelőzése; a négy végtag bénulásakor azonban a felső végtagok funkcionális helyzetének biztosítása (kezdeti pozíciós kezelés) a cél

    • Az izomműködés megtartására irányuló gyakorlatok

    • Az önálló mozgásképesség elérésére irányuló gyakorlatok

    • Általában a felegyenesedett, illetve álló helyzetben végzett gyakorlatok is részét képezik a rehabilitációs tervnek.

    • A felfekvések megelőzése és a bőr védelme

    • A húgyhólyag rehabilitációja és a húgyutak ápolása

      • Egyéni húgyhólyag-tréning és az urodynamiás vizsgálatoknak megfelelő rehabilitáció. A hólyagürítés módszerét, a gyógyszerelést és a vizeléssel kapcsolatos segédeszközöket egyénileg kell megtervezni.

      • Hólyagürítés ismételt katéterezéssel, és szükség szerint az ön-katéterezés elsajátítása.

      • A húgyúti fertőzések és más urológiai szövődmények preventív kezelése, illetve követése rendszeres ellenőrzéssel.

    • A bélműködés tréningje és az ürítés módjának megválasztása.

    • A szexuális funkciót érintő rehabilitáció és tanácsadás

    • A segédeszköz-igény megállapítása és használatuk oktatása (a kerekesszék tartozékai jobb hozzáférést biztosítanak a környezethez)

    • Lakhelyváltoztatás

    • Segítségnyújtás a társas kapcsolatban és az új élethelyzethez való alkalmazkodásban

    • Pszichológiai támogatás

    • Felkészítés és segítségnyújtás az önállósághoz a hazalátogatások alkalmával

    • A család felkészítése és tanácsadás

    • Az anyagi ügyek rendezése

    • Felkészítés és segédeszközök biztosítása a gépjárművezetéshez

    • Pályaválasztási tanácsadás, illetve rehabilitáció

  • Az elsődleges rehabilitáció után csaknem valamennyi gerincvelő-sérült beteg hazatér. A mozgásukban súlyosan korlátozott betegek is élhetnek otthon, ha van személyes segítőjük.

  • A sérülés okozta mozgáskorlátozottságot jelentősen enyhítheti a tervszerű rehabilitáció és a kontroll. A hatékony korai kezelésnek és rehabilitácónak köszönhetően a gerincvelő-károsodás utáni kórjóslat nagyban javult, és a várható életkor megközelíti az általános népességét.

Fenntartó rehabilitáció

  • A súlyos következmények és fenyegető szövődmények felismerése és kezelése érdekében (Lásd: ebm00804) évenként átfogó értékelést kell végezni, leginkább a gerincvelői sérülések ellátására szakosodott osztályon.

  • A rehabilitációban részt kell vennie az elsődleges betegellátást végző személyeknek is.

  • Funkcionális képességeik megtartása érdekében a betegeknek rendszeres intézeti rehabilitációra lehet szükségük.

    • Az ilyen rehabilitáció célja a független helyváltoztatási képesség fenntartása vagy javítása, a mozgásszervi szövődmények kezelése és az általános fizikai teljesítőképesség javítása.

    • Intézeti rehabilitáció javallataként szóba jöhet az is, ha a családtagoknak van szükségük szabadságra.

  • Az ambuláns fizioterápia szükségét egyénileg kell elbírálni.

    • A tetraplegiásoknak általában rendszeresen, hetente 1–2-szer, vagy időszakosan van szükségük fizioterápiára. Az ambuláns fizioterápia feladata funkcionális gyakorlatok végzése, az ízületek mozgásának megtartása, a spasticitás oldása és az izmok megóvása.

    • A paraplégiásoknak ugyancsak szükségük lehet ambuláns fizioterápiára, különösen az izomvédelem érdekében.

  • A sérülést követő első néhány évben kell gondolni a foglalkozási rehabilitációra és az életmódváltással kapcsolatos tanácsadásra. Ilyen jellegű felkészítésre később is szükség lehet. Foglalkozási rehabilitáció olykor csak a helyzet stabilizálódása után válik lehetségessé, néhány év után.

Vonatkozó bizonyítékok

  • Az intrathecalis baclofennek és a szájon át adott tizanidinnek lehet némi jótékony hatása gerincvelő-sérült betegek spasticitására.

Irodalom

  • [1]Beckerman H, Becher J, Lankhorst GJ. The effectiveness of vibratory stimulation in anejaculatory men with spinal cord injury: review article. Paraplegia 1993;31:689-699

  • [2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-940145. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [3]McAweeney MJ, Tate DG, McAweeney W. Psychosocial interventions in the rehabilitation of people with spinal cord injury: a comprehensive methodological inquiry. SCI Psychosocial Process 1997;10:58-66

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-985185. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2000. Oxford: Update Software

  • [5]Taricco M, Adone R, Pagliacci C, Telaro E. Pharmacological interventions for spasticity following spinal cord injury . The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001131. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software