Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A szélütést (stroke-ot) szenvedett beteg rehabilitációja

A szélütést (stroke-ot) szenvedett beteg rehabilitációja

ebm00763

  • Sok, korábban szélütést elszenvedett betegnek maradnak meg olyan panaszai, melyek akadályozzák a mindennapi életvitelt. Ezek közül a legjelentősebbek a következők:

    • a végtagok bénulása (az acut szakban négyből három beteget érint)

    • a látótér kiesések

    • a magas rendű agyi működések zavarai

      • az aphasia vagy a beszéd képzésének és megértésének zavarai (Lásd: ebm00770)

      • az apraxia vagy a mozgászavarok (Lásd: ebm00764)

      • az agnosia vagy a cognitiv zavarok (Lásd: ebm00764) .

A szélütéses beteg rehabilitációjának céljai

  • A kiterjedt hosszú távú kezelés célja a kórkép következményeinek korrekciója vagy mérséklése.

  • A beteg segítése abban, hogy alkalmazkodjon az adott helyzethez.

A rehabilitáció formái

  • Fizioterápia

    • Elősegíti a spontán javulást.

    • Megelőzi a rendellenes testartást és a mozgást.

    • Normalizálja az izomtónust.

    • A fizioterápia hatékonyságát új módszerekkel javították

      • A funkcionális elektromos stimulálást a nagy izmok aktiválására alkalmazzák, a percutan elektromos ingerlés pedig javíthatja a végtag érzékelését és csökkenti a spasticitást.

      • A felső végtag erőgyakorlatai új aktív mozgást hoznak létre, és javítják az ügyességet.

      • A testsúly részleges megtámasztásával végzett járásgyakorlatok javítják a járástanulás hatékonyságát, és a tanulás folyamata gyorsabban végbemehet.

  • Foglalkozásterápia

    • A fizioterápia során megszerzett ügyességet átültetik a mindennapi tevékenységekbe.

    • Meghatározzák, milyen segítségre van szüksége a betegnek, és hogyan lehet azt gyakorolni.

  • Beszédterápia (Lásd: ebm00770)

    • Meghatározzák az aphasiás vagy dysarthriás (ez utóbbi szélütéses betegekben ritka) beszédzavar jellegét, és megtervezik az egyéni beszédterápiát.

    • A családtagokat információval és tanácsokkal látják el a kommunikáció alternatív lehetőségeiről.

  • Neuropszichológiai rehabilitáció

    • A szélütéses betegek egy részének van csak szüksége neuropszichológiai rehabilitációra. Az ilyen szolgáltatások elérhetősége azonban korlátozott.

    • A neuropszichológiai vizsgálatok arra valók, hogy felmérjék velük a cognitiv károsodás jellegét és mértékét.

    • A rehabilitáció célja, hogy korrigálják a funkcionális károsodást, és kompenzációs eljárásokat biztosítsanak a megmaradt képességek felhasználásával.

A rehabilitáció kivitelezése

  • A legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a rehabilitációt korán megkezdik.

  • A rehabilitáció multidiszciplináris munkacsoportban történik. Ahol a rendelkezésre álló lehetőségek megfelelőek, a munkacsoport az alábbi szakemberekből álljon:

    • belgyógyász

    • ápoló

    • szociális gondozó

    • fizioterapeuta

    • foglalkozás terapeuta

    • logopédus

    • neuropszichológus.

  • Hatékony a szervezett fekvőbeteg gondozás; a stroke-centrumban kezelt betegek nagyobb eséllyel élnek önállóan, és lesznek otthon a szélütés után 1 évvel.

  • A rendelkezésre álló lehetőségek mértékétől függetlenül a legfontosabb szempont a valódi motiváció a szélütött beteg rehabilitációja tekintetében.

  • A rehabilitációs munkacsoport feladata:

    • Kijelölni a rehabilitáció célját (pl. munkaképesség visszanyerése vagy otthoni önálló életvitel).

    • Kidolgozni a célok elérésének tervét, melyet szükség esetén újraértékelni, változtatni kell.

A rehabilitációs kezelés menetrendje

  1. Intenzív rehabilitáció a kórházi osztályon

    • A fizioterápiát a szélütés napján vagy másnap kell elkezdeni, eleinte a testhelyzet változtatásával, majd egyre több aktív gyakorlattal. Különösen a bénult oldalt kell tornáztatni, és nem szabad megengedni, hogy az ép oldal kompenzálja a bénult oldal működését. Az első stádiumban segédeszközt nem kell biztosítani. A segédeszközigény felmérését akkorra kell halasztani, amikor a beteg állapota stabilizálódott.

    • Mindent el kell követni, hogy a kórházban a lehető leghamarabb elkezdődjenek a rehabilitáció egyéb formái (pl. beszédterápia) is.

    • A gondozószemélyzet és a család valamennyi tagjának részt kell vennie a rehabilitációban.

    • Az acut kórállapotot gyakran kíséri reaktív depresszió. Ennek felismerése és kezelése javítja a rehabilitáció iránti motiváltságot, és az eredményeket.

    • A kezdeti terápiát naponta kell végezni.

    • A beteget rögvest el kell bocsátani a kórházból, amint képes az otthoni életvitelre.

    • Amennyiben a beteg az acut szakot követően nem képes az otthoni életre, de lehetőség van a rehabilitációra, fontolóra kell venni a speciális intézményben folytatott intenzív rehabilitációt.

  2. Az elbocsátást követő intenzív rehabilitáció

    • Intenzív rehabilitációnak a haza engedést követően járóbeteg-ellátás keretében, heti 2–3 alkalommal kell folytatódnia.

    • Az intenzív rehabilitációt addig kell végezni, amíg további javulás már nem tapasztalható.

  3. Fenntartó rehabilitáció

    • A fenntartó rehabilitációra az intenzív fázist követően térnek át, rendszerint 6-12 hónappal a szélütést követően.

    • A fenntartó rehabilitáció célja az elért eredmények megtartása.

    • A fenntartó rehabilitáció rendszerint az alábbiakat öleli fel:

      • évente 2–3 fizioterápiás kúra, az egyén szükségleteinek megfelelően

      • egyéb kezelések (pl. beszédterápia), évente néhány vizit vagy utógondozó vizitek

      • szükség szerint csoportterápia (pl. csoportos beszédterápia, csoportos memória javító kezelés)

      • Az otthoni ápolási rendszerben részt vevő, súlyosan mozgássérült betegeket, ha szükségük van rá, alkalmanként 3–4 hétre rehabilitációs centrumba lehet utalni kezelés céljából. A cél: megtartani a beteg önállóságát, és növelni a családtagok motiváltságát az otthoni ápolási rendszer iránt.

    • A fenntartó rehabilitációs kezelés egyértelműen a primaer ellátás feladata.

Adaptációs gyakorlatok

  • A rehabilitáció intenzív szakaszát követően, amikor a szélütés tartós következményei egyértelművé válnak, a betegek gyakran válnak depresszióssá, és szenvednek adaptációs problémáktól (pl. a kényszerű nyugalomba vonulástól). Sokszor segítenek ilyenkor az adaptációs gyakorlatok.

Vonatkozó bizonyítékok

  • Az EMG biofeedback javítja a boka dorsalflexiós izmának erejét az ischaemiás szélütéses betegekben. Ennek hatása a járásképességre nem egyértelmű.

  • A kognitiv rehabilitáció szélütés után javíthatja az éberséget és a figyelemfenntartást.

  • Nincs elegendő megerősítő vagy cáfoló adat arra, hogy a kognitív rehabilitáció hatékony lenne a szélütés utáni memóriaproblémákra.

  • A járópadon végzett gyakorlatok és a testsúly terhelését csökkentő segédeszközök valószínűleg nincsenek hatással a szélütést követő járásképességre.

  • A szélütés utáni fitness gyakorlatok javíthatják a járásképességet, de a megbízható következtetések levonásához nincs elegendő adat.

Irodalom

  • [1]Cifu DX, Stewart DG. Factors affecting functional outcome after stroke: a critical review of rehabilitation services. Archives of Physical Medicine and Rehabilitation 1999;80:S35-S39

  • [2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-991088. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [3]Evans RL, Connis RT, Hendricks RD, Haselkorn JK. Multidisciplinary inpatient rehabilitation for geriatric and stroke patients versus standard medical care. Soc Sci Med 1995;40:1699-1706

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-968169. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [5]Stroke Unit Trialists' Collaboration. Organised inpatient (stroke unit) care for stroke. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD000197. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.

  • [6]Kwakkel G, Wagenaar RC, Koelman TW, Lankhorst GJ, Koetsier JC. Effects of intensity of rehabilitation after stroke: a research synthesis. Stroke 1997;28:1550-1556

  • [7]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-971047. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [8]University of York. NHS Centre for Reviews and Dissemination. Stroke rehabilitation. Effective Health Care 1992;1:12

  • [9]Moreland JD, Thomson MA, Fuoco AR. Electromyographic biofeedback to improve lower extremity function after stroke: a meta-analysis. Arch Phys Med Rehab 1998;79:134-140

  • [10]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-980347. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software

  • [11]Lincoln NB, Majid MJ, Weyman N. Cognitive rehabilitation for attention deficits following stroke. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD002842. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently

  • [12]Majid MJ, Loncoln NB, Weyman N. Cognitive rehabilitation for memory deficits following stroke. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD002293. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently