Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Akaratlan mozgások

Akaratlan mozgások

ebm00748

Bevezetés

  • Az akaratlan mozgásokat gyakran az extrapyramidalis rendszer károsodása illetve megváltozott anyagcseréje okozza, vagy az agy degeneratív betegségének következményei.

  • Kóreredete gyakran nem ismert. Újabban azonban sikerült néhány genetikai okot azonosítani.

  • Az akaratlan mozgások gyakran nem reagálnak a kezelésre.

Focalis dystonia

  • Cervicalis dystonia, azaz ferde nyak (spasticus torticollis)

    • Felnőtt korban kezdődik

    • A fej az egyik irányba fordul, dől vagy rándul; a nyak fokozatosan, tartósan rendellenes helyzetbe kerül.

    • A kezelés során kis adag botulinum toxint fecskendeznek a hypertoniás izomba. Néha az érintett izmok azonosításához EMG vizsgálat szükséges. A kezelés mellékhatásaként izomgyengeség (pl. dysphagia) alakulhat ki. Az injectio hatása 3–6 hónapig tart; ezért a kezelés ismétlése szükséges.

    • A nyakizmokat beidegző idegek számát csökkentő idegsebészeti beavatkozásra lehet néhány esetben szükség.

  • Mogigraphia vagy az írók kézgörcse

    • Az írásra használt kéz görcse általában lehetetlenné teszi a tollal történő írást, néha a billentyűzet használatát is. Hasonló panaszok jelentkezhetnek zenészekben is pl. zongoristákban vagy gitárosokban (zenészek kézgörcse).

    • Gyakran jelentkezik ez az állapot olyan helyzetben, amikor a beteget arra kényszerítik, hogy stress alatt sokat írjon. A beteg keze egyébként jól működik, és nem mutatható ki idegsérülés.

    • A beteg gyakran kénytelen abbahagyni a görcsöt kiváltó tevékenységet. Kezelését meg lehet próbálni botulinum toxinnal; EMG monitorizálásra van szükség.

  • Blepharospasmus

    • A szemhéjak kényszeres zárása

    • A botulinum toxinnal történő kezelésnek jók az eredményei.

  • Facialis spasmus

    • Az arcizmok akaratlan összehúzódása, mely az egyik arcfelet érinti. (hivatalosan nem sorolják a dystoniákhoz).

    • A lehetséges kórokok közé tartozik a facialis paresis következménye, (Lásd: ebm00785) az arcideg degeneratiója vagy compressiója (hemifacialis spasmus).

    • A botulinum toxinnal történő kezelés a leghatékonyabb. Kezelhető még phenytoinnal, carbamazepinnel (gyakran nem megfelelő eredménnyel) és az arcideg sebészi decompressiójával.

Generalizált dystonia

  • Gyakran herediter

  • Gyermekkorban kezdődik.

Hemiballismus

  • A nucleus subthalamicus károsodása okozza, mely leggyakrabban agyi infarctus következménye. Ilyenkor a panaszok hirtelen kezdődnek, és a beteg általában idős.

  • Az akaratlan mozgások a felső és alsó végtag proximális izmait érintik; a beteg a végtagjait széles mozdulattal lendíti.

  • Kezelés: a haloperidol (3 × 1–2 mg/die) megfelelő mértékben csökkenti a panaszokat. Néhány esetben a Na-valproat 800–1200 mg/nap adagban hatékony lehet. Általában a hemiballismus néhány hét alatt enyhül; a panaszok azonban lehetnek tartósak is.

Chorea és athetosis

  • A chorea gyors rángatózó, míg az athetosis distalisan jelentkező, vonagló, "féregszerű", akaratlan mozgást jelent. Ha együttesen fordulnak elő, akkor choreoathetosisnak nevezzük.

  • A choreoathetosis a basalis ganglionok érintettségével járó cerabral-paresissel társulhat.Csecsemőkorban ezek a betegek petyhüdtek.

  • A Sydenham-chorea – mely a basalis ganglionok területén lévő kisarteriákat érintő arteritis – streptococcus fertőzés következménye. Gyermekekben vagy serdülőkben jelentkezik.Társulhat rheumás lázzal vagy carditisszel.

  • Huntington-betegség (régebben Huntington-chorea, lásd ebm00757 ) többnyire öröklött megbetegedés, mely típusosan a középkorúakban lép fel. Az akaratlan mozgások változó mértékűek.

Nyugtalan lábak

  • Lásd még ebm00428 .

  • A nyugtalan lábak, különösen éjszakánként, kellemetlen érzést illetve fájdalmat okoznak az alsó végtagokban. A betegnek gyakran fel kell kelnie az ágyból, és sétálnia kell egyet.

  • A panaszok társulhatnak vashiányhoz, uraemiához, terhességhez, vagy neuropathiához.

  • A kezelés az esetleges vashiány korrekciójából, kis dózisú dopaminerg gyógyszerek (pl. pramipexol, ropinirol, levodopa), gabapentin, tramadol vagy clonazepam adásából áll.

Gyógyszerek okozta akaratlan mozgások

Levodopa

  • Hosszú ideje Parkinson-kórban szenvedő betegekben a levodopa choreoathetoid mozgásokat (Lásd: ebm00798) és fájdalmas izomgörcsöket (dystoniák) okozhat.

Antipsychoticumok.

  • Az antipsychoticumok azaz a neurolepticumok (ide értve a szédülés elleni gyógyszereket is) a mozgászavarok számos típusát okozhatják.

  • Acut dystonia alakul ki a gyógyszeres kezelés elején. Jellegzetes a végtagok, fej és arc kicsavarodása, torzulása szokatlan, sőt fájdalmas helyzetbe. Fiatal férfiakban a leggyakoribb.

    • Kezelés

      • Anticholinerg gyógyszerek; 5 mg biperiden lassú intravénás infúzióban gyorsan oldja a panaszokat; a diazepam (5–10 mg i.v.) lassabban hat.

      • Le kell állítani a tüneteket kiváltó gyógyszert.

  • A gyógyszer okozta parkinsonismus (Lásd: ebm00798) leggyakrabban nagy dózisú antipsychoticumok használatakor jelentkezik. E kórkép dózis-függő, és általában reversibilis.

  • Az akathisia gyógyszer kiváltotta mozgáskényszer; a beteg sürgető szükségét érzi, hogy mozogjon. Főleg a végtagokat érinti.

    • Az akathisiát leggyakrabban az antipsychoticumok (a klasszikus neurolepticumot használó betegekből minden ötödikben kialakul), a metoclopramid, és néha az antidepresszánsok okozzák.

    • Az akathisiát el kell különíteni a nyugtalan lábtól (lásd feljebb), ahol a beteg nehezen tud lefeküdni és aludni. Akathisiában a beteg általában helyben sétál, képtelen ülve maradni.

    • Az adag csökkentése, vagy a gyógyszerváltás megszűnteti a panaszokat. Alternatívaként használhatóak az atypusos antipsychoticumok (risperidon, olanzapin, quetiapin, clozapin), az antidepressansok helyett pedig a mirtazapin, és nefazodon.

  • A tardiv dyskinesia a legsúlyosabb, antipsychoticumok okozta mozgászavar, mert állandósulhat. Általában ez a tünetegyüttes több évig tartó antipsychotikus kezelést követően alakul ki, bár leírták már 6 hónapos therápiát követően is. Leggyakrabban a száj körüli izmok akaratlan mozgásai formájában jelentkezik, de a végtagokat és a törzset is érintheti. A panaszok jellemzően akkor jelennek meg vagy fokozódnak, amikor az antipsychoticum adagját csökkentik. Leginkább az idős betegek és a nők veszélyeztetettek.

    • Kezelés

      • Ha lehetséges, az antipsychoticus gyógyszert el kell hagyni. Az akaratlan mozgások kezdetben fokozódnak, de hetek alatt, fokozatosan eltűnhetnek.

      • A tardiv dyskinesia leghatékonyabban dopamin-receptor blokkkoló antipsychoticummal (pl. haloperidol) kezelhető. Tartós adagolása esetén azonban a betegség kiújulhat. Kezelhető még reserpinnel, Na-valproáttal, propranolollal, clonidinnel és tetrabenazinnel, bár ezek hatékonysága általában nem kielégítő.

      • Egyes esetekben botulinum toxin adása megfontolandó.

      • A legfontosabb a megelőzés: kerüljük a tartós kezelést antipsychoticumokkal.

Egyéb akaratlan mozgások

  • A myoclonus rövid izomösszehúzódásokat jelent. Élettani is lehet, pl. az elalváskor jelentkező végtagrángások vagy a csuklás (Lásd: ebm00786) . Lehet familiaris, és számos neurológiai kórképhez társulhat (pl. progressiv myoclonus epilepsia vagy Creutzfeldt-Jakob-betegség). Egyes esetekben a piracetammal történő kezelés hatékony.

  • A tic rövid, kényszeres mozgás, mely leggyakrabban az arcon vagy a nyakon jelentkezik. Tourettte-syndromához társulhat.

  • A tremort (Lásd: ebm00797) mozgászavarnak is szokták tekinteni.

Vonakozó bizonyítékok

  • Nincs megefelelő bizonyíték, mely az anticholinerg szerek használata mellett vagy ellen szólna neurolepticum kiváltotta acut akathisia esetén.

  • Úgy tűnik, hogy a benzodiazepinek nem használnak tardiv dyskinesiában.

  • Nem kontrollált tanulmányok szerint nincs bizonyíték a ceruletid, a gamma-linolensav, az oestrogen, a lithium, a phenylalanin vagy az insulin hatékonyságára a neurolepticum-indukált tardiv dyskinesia kezelésében.

Irodalom

  • [1]McGrath JJ, Soares KVS. Neuroleptics reduction and/or cessation and neuroleptics as specific treatments for tardive dyskinesia. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD000459. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.

  • [2]Soares KVS, McGrath JJ, Deeks JJ. Gamma-aminobutyric-acid agonist medication for neuroleptic-induced tardive dyskinesia. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD000203. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.

  • [3]Hurtig HI, Stern MB. Movement Disorders. Neurologic Clinics 2001;19,(3):523-788.