Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Eltérő méretű pupillák

Eltérő méretű pupillák

ebm00741

Alapszabályok

  • Elsőként ellenőrizni kell a beteg által használt gyógyszereket, különösen a szemcseppeket.

  • Ha mindkét pupilla jól reagál a fényre, kis méretkülönbségnek nincs klinikai jelentősége.

  • Izolált méretkülönbség minden más neurológiai panasz vagy tünet nélkül általában nem igényel további ideggyógyászati kivizsgálást.

  • Az eltérés keletkezésének időpontjáról régi fotókkal való összehasonlítással lehet megbizonyosodni.

  • Az eltérés hátterében mindig gondolni kell szemsérülés lehetőségére.

A pupillák közöti méretkülönbséget okozó tényezők

  • Az Adie-féle pupilla normális méretű, vagy egy kicsit nagyobb az átlagosnál, azonban a fényre és a konvergenciára nagyon lassan reagál. Jóindulatú elváltozás. Gyakran társul több ínreflex hiányával (Adie-syndroma).

  • A III. agyideg (n. oculomotorius) bénulása esetén a pupilla nagy, fényre nem reagál. Ha eszméletlen betegnél jelentkezik, intracranialis nyomásfokozódásra utal, mely nyomja a III. agyideget, és az agy beékelődésének veszélyét jelzi.

  • Az Argyll Robertson-féle pupilla szűk, fényre nem reagál, de konvergencia hatására szűkül. Szinte mindig syphilisszel társul.

  • Horner-syndromában a pupilla szűk (miosis), a felső szemhéj lóg (ptosis), a szem beesik (enophtalmus), és az azonos oldali arcfél nem verejtékezik (anhydrosis). Hátterében a központi idegrendszer sympaticus idegrostjainak károsodása áll a mellkas felső részében (pl. apicalis tumor), az arteria carotis mentén (dissectio) vagy a szem környékén.