Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A szülőket tájékoztatjuk a gyermekkori normális alvásról, az alvási szokásokról, és megnyugtatjuk őket, hogy az alvászavarok általában ártalmatlanok.
A csecsemők alvásritmus zavarait korán, a gyermekrendelésen fel kell ismerni, és a szülőket tanáccsal kell ellátni arra vonatkozóan, hogyan korrigálhatják a kóros alvási szokásokat.
Tanácsos alvásnaplót vezetni, mert ezáltal könnyebben vizsgálhatók az alvászavarok.
A súlyos alvászavarok (például az apnoe és a narcolepsia), valamint az alvás közben jelentkező görcsök kórházi kivizsgálást igényelnek.
Gyermekkorban az alvásigény igen eltérő lehet, és a korral egyre csökken, a 6 hónaposnál fiatalabb csecsemők 20 órás alvásától a tinédzserek átlagosan 9 órás alvásáig.
A szundikálás napközben a csecsemők alvásának jelentős részét teszi ki. A napközbeni alvás egyre rövidül. Néhány hónapos korukban a csecsemők általában naponta kétszer vagy háromszor alszanak. A nappali alvás négy vagy ötéves korig jellemző.
Az élet első heteiben megszakítás nélkül általában maximum kettő–négy órát alszanak a csecsemők. A legrövidebb alvás akár ennek fele is lehet. Hat hetes kortól a folyamatos, megszakítás nélküli alvás hat órára nő, és általában az éjszakára jellemző.
Akkor mondhatjuk, hogy a gyermek végigalussza az éjszakát, ha legalább négy héten keresztül éjféltől hajnali 5 óráig alszik. Újszülöttkorban az alvással töltött idő egyenletesen oszlik meg a nappal és az éjszaka alatt. Három hónapos kortól a gyermekek 14–15 órás alvásának döntő része az éjszakára esik.
A csecsemők és a kisdedek leggyakoribb alvászavarai
a nehéz elalvás
a felébredés alvás közben
a túl korai felébredés
Ha a gyermek egy hét alatt éjszakánként kettő–négy alkalommal felébred, alvási problémáról beszélhetünk.
Parasomnia alatt az ébredés zavarát, a részleges ébredést vagy az alvásszakaszok közötti eltéréseket értjük.
A test ringatása és a fej ütögetése hat hónapos kortól kezdődik. Nincs szükség kezelésre, ha a gyermek normálisan fejlődik. Ezeknek a gyermekeknek általában nincsen idegrendszeri vagy pszichés eltérésük. Ismétlődő rándulások vagy csavaró mozdulatok - főleg ha sorozatosan jelentkeznek -, infantilis spazmus jelei lehetnek. Ha arra van gyanú, hogy a gyermeknek infantilis spazmusa van, sürgősen gyermekneurológiai osztályra kell utalni.
A fogcsikorgatás azt jelenti, hogy a gyermek csikorgó hanggal zárja, vagy egymásnak dörzsöli fogait. Ha a gyermek éjszaka ismételten elharapja a nyelvét, felmerül epilepsziás roham lehetősége.
Az éjszakai rettegés (pavor nocturnus) a többi parasomniához hasonlóan általában egy vagy két órával az elalvás után kezdődik. A gyermek ijedt kifejezéssel felül az ágyában, és hangot hallathat vagy felkiálhat. A pulzusa szapora. A roham pár perctől akár 20 percig is tarthat. Kezelésre nincs szükség. Szükségtelen a gyermeket felébreszteni. Kora reggeli hirtelen felébredést időnként epilepsiás roham is okozhat.
Az alvajárás néhány perctől fél óráig tarthat. Az alvajárót vissza kell vinni az ágyába. Az alvajárásra hajlamos gyermek környezetét biztonságossá kell tenni, hogy a balesetek kockázata a minimálisra csökkenjen.
Alvás közbeni beszéd az alvás több fázisában is előfordulhat. Nem igényel kezelést. Az alvás közbeni beszédet el kell különíteni az éjszakai epilepsiás rohamoktól, melyeket általában másfajta hangadás kísér.
A horkolás szintén a parasomniák közé tartozik. A legtöbb esetben a horkolás jóindulatú jelenség. Ha a horkoláshoz nagyfokú nappali fáradtság, viselkedésbeli- vagy tanulásbeli probléma társul, akkor további kivizsgálásra van szükség.
A rémálmok során a gyermek ugyanúgy retteg, mint pavor nocturnus esetén. A legtöbb esetben a gyermek azonban emlékszik a rémálomra. Tanácsos a gyermeket felébreszteni. Fontos, hogy a szülő megnyugtassa gyermekét. A nyugodt, megszokott esti cselekvéssor segít a rémálmok megelőzésében.
Az alvás alatti légzéskihagyások (apnoék) lényeges gyermekkori alvászavarok.
Az obstructiv alvási apnoe a leggyakoribb. A legtöbb esetben a légúti elzáródásért a megnagyobbodott garat- vagy orrmandulák a felelősek. Az elzáródás és a csökkent izomtónus együttesen felelősek a szabad légáramlás akadályozásáért.
A főbb panaszok a nagyfokú nappali fáradtság, az alvási nehézség, a reggeli fejfájás, a hyperactivitás és a tanulási nehézség.
Az orrmandulák eltávolítása általában javít a beteg panaszain, habára hatékonyságát még nem bizonyították randomizált vizsgálatokkal. Az apnoe súlyossága nem mindig mutat összefüggést az orrmandulák nagyságával.
Ha az apnoe változatlan marad, a garatmandulákat is eltávolítják.
Kétség esetén érdemes az apnoe kórisméjét és az operáció eredményét egész éjszakás polysomnográfiával dokumentálni.
Rövid, centralis apnoék normálisan is jelentkezhetnek kis csecsemőkben. Mind a centrális, mind az obstruktív apnoék közül a 15 másodpercet meghaladók részletes kivizsgálást tesznek szükségessé, mivel ezeket a tüneteket hirtelen csecsemőhalál követheti.
A csecsemők általában eleget alszanak. A nappali fáradtság ritka, mivel ha egy csecsemő fáradt, akkor elalszik. Ébrenlétben a csecsemőnek ébernek kell lennie.
A nagyfokú nappali fáradtság okai közül az obstructiv alvási apnoe a legfontosabb. A narcolepsia ritka, és iskoláskorban nyugtalansággal és hyperaktivitással jelentkezhet. A későbbi panaszok között megjelenik az akaratlan elalvás és a cataplexia. A narcolepsia (Lásd: ebm00788) általában 15–20 éves életkorban kezdődik. A kórisme felállításáig gyakran évek telnek el.
Először is fontos annak tisztázása, hogy mit értenek a szülők alvászavar alatt.
Részletes alvásleírás.
Ha a gyakori felébredés nem régi keletű, fontos a dobhártyák vizsgálata.
A rutin laborvizsgálatok közül a vérkép és vizeletvizsgálatot kell elvégezni vérszegénység és fertőzés kizárására.
Alvási napló használata.
Ha az alvászavar oka nem nyílvánvaló, akkor a szülőkkel két–három héten keresztül vezettessünk alvásnaplót . Az alvásnaplóban a lehető legpontosabban, megfelelő jelekkel jelölni kell a lefekvés, a feltételezett vagy valós elalvás, az éjszakai felébredés és az éjszakai ébrenlét idejét, valamint az éjszakai etetések vagy evések, a nappali alvások és evések idejét.
A szülők alvási beszámolója és az alvásnapló segítségével kideríthető, hogy a gyermeknek kóros alvási szokása, rossz alvási beidegződései vagy olyan súlyos alvászavara van-e, mely kórházi kivizsgálást tesz szükségessé. Előfordulhat, hogy a szülők elvárásai nem reálisak az alvás minőségét illetően. Az alvási napló alapján kiderül, ha túl hamar, vagy túl későn alszik el a gyermek, ha túl későn vagy túl korán kel, vagy szabályos, de nem elégséges, vagy teljesen szabálytalan alvási szokásai vannak.
Az alváshoz kapcsolódó szokásokat és gondolattársításokat meg kell változtatni. Ha a gyermek hozzászokott, hogy megébredés után azonnal foglalkoznak vele vagy valamilyen módon szórakoztatják, alvásprobléma léphet fel a családban.
Az alvászavarok megelőzésének legjobb módja, ha a gyermeket rendszeres napi ritmushoz és alvási rutinhoz szoktatjuk.
Megnehezíti a saját ágyhoz szokást, ha kezdetben a gyermek a szülőkkel közös ágyban alszik. Nem tanácsos a gyermeket hozzászoktatni, hogy megvilágított szobában, esetleg ringatva vagy etetés közben aludjon el, mint ahogy az is helytelen, ha ébredés után azonnal enni kap.
Az alváshoz csendes körülményeket kell teremteni. Csecsemőkortól adhatunk puha anyagból készült játékot az alváshoz.
A legjobb és legkíméletesebb módja az alvás-ébrenlét zavar kezelésének, ha fokozatosan változtatjuk meg az alvásritmust, habár a leggyorsabb eredmény úgy érhető el, ha a gyermeket hagyjuk álomba sírni magát.
A legtöbb alvászavart a háziorvos vizsgálja ki és kezeli.
Ha epilepsziára van gyanú, gyermekneurológiai vizsgálatra és EEG-re van szükség.
Az obstructiv alvási apnoét fül-orr-gégész szakember kezeli.
Ha centrális apnoe vagy narcolepsia lehetősége merül fel, a gyermeket egyetemi kórházba kell irányítani további vizsgálatokra.
A szülők kimerültsége miatt az alvás-ébrenlét ritmusának megváltoztatásához időnként kórházi felvételre is sor kerülhet.
Az ágybavizelésről lásd ebm00633 .
Az alvászavarok megelőzésében valamelyes szerepe lehet a szülők oktatásának a gyermek születését megelőzően és az újszülöttkorban .