Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

ADHD és MBD syndromák (a rövidítés jelentését ld. alább)

ADHD és MBD syndromák (a rövidítés jelentését ld. alább)

ebm00677

Definíciók

  • A nemzetközi irodalomban azon problémák csoportját, melyet figyelemhiány, hyperaktivitás és a hirtelen kitörések feletti kontroll hiánya jellemez, újabban figyelemhiányos/hyperactivitásos zavarnak (ADHD, attention deficit/hyperactivity disorder) hívják.

  • Az enyhe agyi funkciózavar (MBD, minimal brain dysfunction) elnevezést az ICD-10 már nem tartalmazza, és minden speciális problémára a megfelelő elnevezést kell alkalmazni.

  • Az MBD fogalmát nagyrészt felváltotta a DAMP (figyelemhiány, mozgáskoordinációs és érzékelési zavar).

  • Főleg az Amerikai Egyesült Államokban az ADHD elnevezés használatos, melyet a DSM-IV pszichiátriai betegségek osztályozása is tartalmaz. A kórismézés megkönnyítésére egy sor kérdést fogalmaztak meg, melyek segítségével eldönthető, hogy a gyermeknek csak figyelemzavara, vagy hyperaktivitása/hirtelen kitörések feletti kontrollhiánya, vagy ezek kombinációja van-e.

  • Gyakran kapcsolódnak az ADHD-hoz olyan központi idegrendszeri tünetek, mint a tanulási nehézség vagy a motoros ügyetlenség, ebben az esetben az ADHD és az MBD azonos fogalomként kezelhetők.

  • Az MBD-t abban az esetben használjuk, ha a figyelemzavar más területek problémáival együtt jelentkezik:

    • Mozgáskordináció: hyperaktivitás, lassú mozgások, finom és nagymozgások ügyetlensége.

    • Érzékelés: a nehézségek leggyakrabban a látás, hallás, tapintás és a tér- valamint a testhelyzet érzékelésében jelentkeznek.

    • Nyelv: számos, különböző módon megnyílvánuló probléma.

    • Tanulás: a fent említett nehézségek mellett a problémákat a koncentrálási nehézség, a rövid idejű figyelem összpontosítás és a memóriazavar is okozhatja.

    • Viselkedés: a viselkedészavarok és az érzelmi problémák vagy közvetlenül az MBD következtében lépnek fel, vagy a nem jól működő társas kapcsolatok másodlagos következményei.

  • Az MBD és a többi kórisme definíciója a gyermek gyenge képességeit emelik ki. Számos tanulmány eredménye arra utal, hogy inkább a gyenge pontok vagy kockázati tényezők és az ezzel szemben ható védő faktorok közötti egyensúly kérdéséről van szó. A gyermeknek nyújtott psychoszociális segély erős összefüggést mutat az iskolai nehézségek mértékével, sokkal inkább, mint maguk a biológiai kockázati tényezők.

Epidemiológia és kórjóslat

  • A gyermekek legalább 5%-ánál kell a mozgáskoordinációt és érzékelést nehezítő figyelemzavarral/hyperaktivítással számolni az iskola kezdetén: minden osztályba legalább egy hyperaktív gyermek jár.

  • Fiúknál gyakoribb az ilyen jellegű probléma, mint lányoknál; lányoknál azonban megvan a veszélye, hogy a kevésbé nyílvánvaló esetek nem kerülnek felismerésre.

  • A gyermekek harmada olyan mértékű nehézségekkel küzd, hogy a kezelést és rehabilitációt már az iskoláskor előtt el kell kezdeni, míg a többiek csak az iskoláskorban szorulnak támogatásra.

  • A mozgászavarok enyhülni szoktak az iskoláskorban, de a betegek harmada még felnőttként is ügyetlen mozgású marad.

  • Kezelést igénylő figyelemzavar a felnőttkorban is fennállhat.

Vizsgálatok és eljárások

  • Fontos a korai felismerés, hogy a megfelelő rehabilitációt el lehessen kezdeni.

  • A kórismét speciális vizsgálatokat követően állítják fel (gyermekneurológus, szükség esetén psychiater, foglalkozásterapeuta, beszédterapeuta, psychológus stb. segítségével), a rehabilitáció módját pedig a kórisme szabja meg.

  • A későbbi iskolakezdés helyett inkább azt ajánlják, hogy a gyermek hosszabb ideig járjon iskolába. Ezek a gyermekek gyakran speciális oktatásra vagy néhány tantárgyból korrepetálásra szorulnak. A legjobb megoldásnak a képességekhez igazított tananyag tűnik.

  • A gyermekeknek általában stresszt jelentő helyzetek (például házassági problémák, válást követő elhanyagoltság, családon belüli erőszak stb.) az MBD-s gyermekek életében is megtalálhatók. A speciális nehézségekkel küzdő gyermekeknél azonban a fentiek káros hatásai még kifejezettebbek, és az egészségügyi személyzetnek meg kell próbálnia ezeket a problémákat felismerni oly módon, hogy az mindegyik fél számára elősegítse az együttműködést.

  • A családoknak jól jöhet a szülőkre vagy a családra hangolt programú vakáció, a szociális támogatás, az alapos írásbeli információ, a szülői csoportok által szervezett programok és időnként a psychoterápia.

  • Szakember segítségére lehet szükség a pályaválasztásnál és továbbtanulás tervezésénél. Különös figyelmet igényel a gyermekkor-felnőttkor fontos átmeneti időszaka.

Gyógyszerelés

  • Az irodalom szerint a hyperaktivítás legjobb rövidtávú gyógyszerei a psychostimulánsok (metylphenidát dextroamphetamin és magnézium pemolin).

  • A psychostimuláns kezelés azoknál a gyermekeknél a legjobb hatású, akik súlyos hyperaktivítástól szenvednek, akik figyelme az intelligenciájukhoz képest kóros, és akiknél nem áll fenn egyidejű érzelmi zavar.

  • Nehéz megjósolni a gyógyszerre adott klinikai választ, ezért a gyógyszer adását mindig próbálkozásnak kell tekinteni.

Vonatkozó bizonyítékok

  • A carbamazepin hatásos lehet a figyelemhiányos-hyperaktivitásos betegségekben.

  • A nem túl jó módszerrel végzett közvetett összehasonlítások tanúsága szerint az antidepresszánsok és a methylphenidat valószínűleg egyaránt hatékonyak a felnőttkori figyelemzavar/hyperaktivítás kezelésében.

  • Az ADHD-ben szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében a methylphenidat hatásosabb a pszichológiai/viselkedésterápiáknál.

  • A viselkedésterápiák nem bizonyultak hatékonyabbnak az ADHD szokásos kezelésénél.

  • A figyelemzavar és hyperaktivítás okozta panaszokat a clonidin is befolyásolja. A hatás mértéke azonban elmarad a stimulánsokétól és a mellékhatások is gyakoriak.

  • A figyelemzavar/hyperaktivítás kezelésében az atomoxetin jobbnak bizonyult a placebonál, azonban nem bizonyított, hogy jobb hatásfokú vagy biztonságosabb lenne, mint a jelenleg használt gyógyszerek.

Irodalom

  • [1]Silva RR, Munoz DM, Alper M. Carbamazepine use in children and adolescents with features of attention-deficit hyperactivity disorder: a meta-analysis. J Am Acad Child Adolesc Psych 1996;35:352-358

  • [2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-973023. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [3]Higgins ES. A comparative analysis of antidepressants and stimulants for the treatment of adults with attention-deficit hyperactivity disorder. Journal of Family Practice 1999;48:15-20

  • [4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-990302. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [5]Shukla VK, Otten N. Assessment of attention deficit/hyperactivity disorder therapy: a Canadian perspective. Ottawa: Canadian Coordinating Office for Health Technology Assessment/ Office Canadien de Coordination de l' Evaluation des Technologies de la Sant,. Alberta Heritage Foundation for Medical Research (AHFMR). 12039012. Technology Overview. 1999. 11.

  • [6]The Health Technology Assessment Database, Database no.: HTA-998360. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [7]Jadad AR, Boyle M, Cunningham C, Kim M, Schachar R. Treatment of attention-deficit/hyperactivity disorder. Rockville, MD, USA: Agency for Healthcare Research and Quality. Evidence Report/Tech. 1999. 1-341.

  • [8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-20008341. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2002. Oxford: Update Software

  • [9]Ramchandani P, Joughin C, Zwi M. Attention deficit hyperactivity disorder in children. Clinical Evidence 2002;7:262-271