Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Másodlagos anaemia

Másodlagos anaemia

ebm00317

Célok

  • Ki kell zárni a "specifikus" anaemiákat (vashiány, vitamin hiány, haemolysis, akut vérzés, myelodysplasia szindroma és malignus haematológiai megbetegedések). Ezt az anaemia alapvizsgálataival el lehet érni (Lásd: ebm00314) .

  • Meg kell ítélni, vajon az anaemia mértékét a kiváltó betegség súlyosságának foka megmagyarázza-e.

  • Másodlagos anaemiában kerülni kell a szükségtelen vaskezelést, de legyen az a cél, hogy felderítsük, melyik beteg igényel vaskezelést mert pl. kombinált anaemiában szenved.

Alapszabályok

  • Heterogén csoport.Leginkább az alábbiak szerint osztható fel: (a) krónikus betegséghez társuló vérszegénység és (b) "szervi érintettség"-hez társuló vérszegénység (krónikus vese- és májbetegségek, bizonyos endokrin zavarok). Ez a felosztás főként klinikai, miután ez idő szerint aetiopathogenezis a legtöbb esetben tisztázatlan marad.

  • Pathogenezis: erythropoiesis gátlása citokinek és egyéb gyulladásos mediátorok útján.Általában az elsődleges betegség fennállása után 1–2 hónappal alakul ki.

  • Néhány betegségcsoportban gyakori (pl. súlyos rheumatoid arthritis és veseelégtelenség (Lásd: ebm00226) ).

  • Nem okozza vitamin- vagy nyomelem hiány.

  • Nehéz elkülöníteni egyéb anaemiáktól.

Alapbetegségek

  • Krónikus betegségekhez társuló vérszegénység

    • Krónikus fertőzések

    • Egyéb krónikus gyulladásos betegségek (autoimmun betegségek, súlyos traumák, égések)

    • Rosszindulatú daganatos megbetegedések (a csontvelő infiltrációja nélkül)

    • Egyebek (alkoholos májbetegség, keringési elégtelenség, thrombophlebitis, ischaemiás szívbetegség, idiopathiás)

  • "Szer-specifikus" okok

    • Krónikus veseelégtelenség (Lásd: ebm00226)

    • Cirrhosis és más májbetegségek

    • Endokrin megbetegedések (hypothyreosis, hyperthyreosis, mellékvesekéreg elégtelenség, hypopituitarismus, hyperparathyreosis, anorexia nervosa)

Diagnosztikus megközelítés

  • Állapítsuk meg az alapbetegséget. Legyen az anaemia kivizsgálása során végzett labor rutin vizsgálata a vörösvérsejt süllyedés,a CRPés a fehérvérsejtszám meghatározás (továbbá a hemoglobin, MCV és a reticulocytaszám).

  • Mérlegeljük, hogy az alapbetegség magyarázhatja-e anaemia súlyosságát. Enyhe és középsúlyos esetekben a hemoglobin szint általában 100–110 g/l, súlyosabb esetekben 80–90 g/l, vagy még alacsonyabb is lehet.

  • Amennyiben a hemoglobin szint aránytalanul alacsony, keressük az anaemia specifikus okait.

  • Zárjuk ki a fokozott vérvesztést (vérzés vagy haemolysis, emelkedett reticulocytaszám).

  • Zárjuk ki a vashiányt (P-TfR > 2.3 mg/l) és a megaloblastos anaemiát (MCV > 100 fl).

  • Bizonytalan esetekben hasznos a csontvelő vizsgálat.

  • Hasznos megközelítés az empirikus vaskezelés, ha a másodlagos anaemiához vashiány társul. A vasraktárak 2–3 hónap alatt állnak helyre, és a másodlagos vérszegénység valódi mértéke kiderül.

  • A "funkcionális" vashiány megítélésére a szérum transzferrin-receptor/ferritin arány meghatározása nagyon ígéretes vizsgálat.

Kezelés

  • Kezeljük az alapbetegséget.

  • Rekombináns humán erythropoietin kezelés használatos bizonyos vese- és daganatos betegség csoportokban, (minden esetben konzultálni kell szakorvossal). Az erythropoetin alkalmazása egyéb másodlagos anaemiák kezelésében is terjedőben van.

  • Vörösvérsejt transzfúziót csak abszolút indikációban adunk.

  • Fontos a betegnek megmagyarázni a másodlagos vérszegénység természetét.