Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Az ízületi protézisek beültetése utáni szövődmények korai felismerése

Az ízületi protézisek beültetése utáni szövődmények korai felismerése

ebm00397

Korai fertőzés felismerése

  • A műtét után egy hétnél is tovább fennálló láz esetén gyanakodjunk a mélyben kialakult infectióra és vegyük fel a kapcsolatot a műtétet végző osztállyal!

  • Ha fertőzés gyanuja merül fel, meg kell kísérelni a gyanús területről, az implantatum közeléből folyadékot nyerni. A beavatkozást teljesen steril körülmények között végezzük (a punctio helyére 5 percen át alkoholba áztatott törlőt szorítunk), a nyert mintát bakteriológiai vizsgálatra küldjük. Szükség esetén sebészi feltárás történjék.

  • Ha nem kezdjük meg az antibiotikus kezelést a műtét után két héten belül, akkor a fertőzést valószínűleg csak újabb műtéttel lehet uralni.

  • A rheumatoid arthritises (RA) betegek veszélyeztetettebbek: bennük a fertőzés kialakulása 3–5-ször gyakoribb, mint az arthrosisos betegeknél.

Kezelés és a speciális gondozás szükségessége

  • Ha a seb fertőzött, de a beteg nem lázas és a CRP nem kiugróan magas (legfeljebb 40), akkor a mintavétel után oralis antistaphylococcus kezelést kezdünk. A sebet borogatással tisztítjuk (mély fertőzés nem valószínű).

  • A láz, az egyértelműen emelkedett CRP és a mintából kitenyésző baktérium speciális ellátás javallatát képezi.

Az implantatum másodlagos fertőződésének megelőzése

  • A RA-ben szenvedő, valamint az immunsupprimalt (pl. daganatos) betegeknek a bacteriaemia veszélyével járó beavatkozások előtt prophylacticus antibiotikus kezelést adunk.

  • A RA-es betegek gennyes körömágygyulladását enyhébb esetekben borogatással kezeljük; súlyosabb esetekben oralis antibiotikumok adása javasolt.

Az implantatum kilazulása

  • Kilazultnak tekintjük az implantatumot, ha a radiológiai leletek és a terhelésre jelentkező fájdalom összhangban vannak.

  • A kilazulás beteg-függő okai

    • Túlsúly.

    • Túlzott fizikai terhelés.

  • Az esetek 10%-ában a kilazulást infectio okozza, és általában az első három évben alakul ki.

  • Különösen a fiatalabb (65 év alatti) betegeket követjük radiológiailag is, pl. az implantatio után 1, 4 és 8 évvel készítünk felvételeket. A legenyhébb tünetekkel járó lazulás esetén is műtéti revisiót végzünk.

  • Az idősebbekben (65 év felett) nincs szükség ismételt műtétre, amíg a kilazulás csak enyhe panaszokat okoz. A revisiós arthroplasticát azonban könnyebb akkor végezni, amikor a kilazulás még nem okozott csontkárosodást – ezért a radiológiai kontroll az idősebbeknél is szükséges lehet.

Az implantatum kilazulásának radiológiai jelei

  • A képalkotás mindig két irányból történjen, anteroposterior és lateralis irányból. Ne Lauenstein-felvételt készítsünk! Az oldalirányú felvételen a dőlésszög megváltozik és a csípőprotezis más oldalai válnak láthatóvá.

  • A kilazulás jelei:

    • A csont és a ragasztóanyag vagy az implantatum és a ragasztóanyag között 2 mm vagy még szélesebb transparens sáv van.

    • A ragasztóanyag/vápa együttese elmozdult a korábbi röntgen felvételekhez képest (a vápa könnyen kilazul).

    • Granulomatosus üregek, melyek a ragasztóanyag körüli idegentest-reakcióra utalnak.

    • A ragasztóanyagban lévő törés a szár kilazulásának jele.

    • Kifejezett periostealis reakció és a diaphysis lateralis oldalán megvastagodott corticalis állomány (a szár nyomja a corticalist).

    • A szár/ragasztóanyag együttese mélyebbre süllyedt a csont velőállományában.

Az acetabularis vápa benyomódása

  • A haemiprotesisek jellegzetes szövődménye.

  • Csak panasz esetén kell kezelni.

  • Műtét nem mindig szükséges, mert a progressio különféle mértékű lehet, és a trochanter vápaszegélyhez nyomódásakor a vápa benyomódása megállhat.