Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Poliomyelitis és postpolio syndroma

Poliomyelitis és postpolio syndroma

ebm00777

Poliomyelitis acuta (anterior)

Fertőzés

  • A fertőzés Ázsia és Afrika olyan területein fordul elő, ahol a betegség endémiás, ha a védőoltással biztosított védelem elégtelen.

  • Az inkubációs periódus 1–2 hét.

Manifestatio

  • Megjelenésekor jellemző az izomfájdalom és a paraesthasiás érzések.

  • A fertőzöttek 1%-ában alakul ki asepticus meningitis; ezek 1–2%-ában fejlődnek ki bénulások.

  • A gyorsan megjelenő flaccid paralysis gyakran aszimmetrikus.

  • A paralysises betegek 10–15%-ában jelentkeznek bulbaris tünetek, leggyakrabban pharyngealis bénulás.

  • Az izomgyengeségen kívül a légzőközpont károsodása is okozhat légzési nehezítettséget.

  • A gyógyulás a tünetek jelentkezését követően néhány héttel kezdődik, és várhatóan kb. 6 hét alatt fejeződik be.

  • A nem teljesen paralyticus izmok funkcionális gyógyulása egészen jó.

A poliomyelitis acuta diagnózisa

  • Szerológiai vizsgálatok és a vírus izolálása a székletből

  • Liquor cerebrospinalis

    • 20–300 mononuclearis fehérvérsejt, melyek egy része az elején lehet polymorphonuclearis.

    • A fehérje-koncentráció elérheti a maximum 2000 mg/l értéket.

    • A glucose-koncentráció normális.

Differenciáldiagnosztika

  • A Coxsackie és echovirusok a poliomyelitisre emlékeztető, de enyhe állapotot okozhatnak.

  • Polyradiculitisben (Lásd: ebm00796) a tünetek általában symmetricusak, és a liquor sejtjei normálisak, míg a fehérje-koncentráció emelkedett.

Postpolio syndroma

  • A poliomyelitisben szenvedő betegek egy részében több évvel vagy akár évtizedekkel az acut folyamat után fokozott izomgyengeség és izomfáradékonyság fejlődik ki a betegség által érintett izmokban, vagy különböző fokú izom- és ízületi fájdalom jelentkezik.

  • A syndroma eredete még nem ismert; a fájdalom syndromák legvalószínűbb magyarázata azonban az izomgyengeséghez társuló chronicus stressz.

  • Az idegélettani vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az elülső szarvi sejteknek nagyobb számú izomsejtet kell ellátniuk – és ez a feladat a beteg öregedésével párhuzamosan túlterheli a sejteket.

  • Az izomgyengeség rendszerint lassan progrediál.

  • A kezelés lényege az izom aktivitásának fenntartása, és a túlterhelés kerülése; fel kell mérni, nincs-e szüksége a betegnek mozgást segítő eszközre.