Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

A fizikai aktivitás szerepe a betegségek megelőzésében, kezelésében és rehabilitációjában

A fizikai aktivitás szerepe a betegségek megelőzésében, kezelésében és rehabilitációjában

ebm00389

A fizikai gyakorlatok alapjai

  • A szervezetben ott a legkifejezettebb a fizikai aktivitást élettani hatása ahol a legnagyobb az igénybevétel pl. izomzat, izületek, csontok, anyagcsere, keringés és a hormonális szabályzás.

  • A hatás fenntartásához a mozgás legyen rendszeres. A hatás fennmaradhat, ha a gyakorlás tartama és gyakorisága valamelyest csökken, különösen amennyiben az intenzitása azonos marad.

  • A fizikai aktivitás a funkcionális kapacitás fenntartásának legjobb módja. Ezért különösen fontos a korosodással és a krónikus megbetegedésekkel járó káros hatások megelőzésében.

  • Az excesszív, vagy egyébként nem megfelelő testmozgás funkcionális megbetegedéseket vagy sportsérüléseket okozhat. Szűk a határ az elviselhető és az excesszív testmozgás között, különösen rossz általános testi egészség esetén.

  • A kitartó aktivitás (aerob testgyakorlás) egészségre és funkcionális kapacitásra kifejtett jótékony hatásait tanulmányozták a legtöbbet. A kitartó testgyakorlás egészséges állapotban akkor hasznos, ha legalább 50, de inkább 60%-át felhasználja a maximális aerob terhelési lehetőségnek (maximális oxigén felhasználás, VO2max). Eszerint a terhelés alatti szívfrekvencia a maximális 60-75%-a kell legyen. Ilyen típusú terhelés például a gyors járás, melyet elég intenzívnek tartanak. A cardiovasculáris egészség (anyagcsere és keringés) javításához a nagyizmok ritmikus mozgása szükséges, melyet elég ideig fenn kell tartani (általában többször tíz percen át). Országjárás, síelés, biciklizés vagy úszás hozható példának a kitartó (állóképesség javító) mozgásra. Kevesebb adat áll rendelkezésre arról, hogy mennyire egészséges az izomerő javító statikus mozgás (súlyemelés) 49 .

  • A fizikai terhelés jelentős szerepet játszik a coronaria betegség és egyéb érelmeszesedéssel járó megbetegedések, a hypertensio, a 2 típusú diabetes, az osteoporosis és az osteoporosishoz társuló törések, megelőzésében, ill. néhány rákos megbetegedés fajta (colon carcinoma és talán a mellrák) kivédésében 1 . A testgyakorlás 10%-kal csökkenti az összes okra vetített mortalitást, a cardiovasculáris megbetegedésekét pedig 20%-kal.

Torna programok

Cardiorespiratorikus (aerob) fitness

  • American College of Sports Medicine (ACSM) 1998 2

  • Közepes terhelés (a VO2max 50-85%-a jelentősebb, ha a minimális intenzitás 60%), heti 3–5 állóképességi gyakorlat (lásd a Táblázatot (1.19. táblázat - ACSM torna javaslat (1998)) 4 ).

1.19. táblázat - ACSM torna javaslat (1998)

Az állóképességet kívánó torna javítja és fenntartja a cardiorespiratórikus egészség fejlődését és megőrzi a testfelépítéstStatikus torna az izomerő és hajlékonyság fenntartására
  • VO2rezerv = a maximális és a nyugalmi oxigén felhasználás közötti különbség

  • Hrmax = maximális szívfrekvencia

  • HR rezerv = a maximális és a nyugalmi szívfrekvencia közötti különbség

3–5 alkalommal hetente 8–10 gyakorlat, heti 2–3 alkalommal. Minden gyakorlatot 8–12–szer ismételnek, idősebbeknek minden gyakorlatot 10–15-ször kell megismételni.
a Hrmax (55–) 65–90%-ahajlékonyság (a mozgásterjedelem fenntartása)
a VO2(40–) 50–85%-arezerv (vagy HR rezerv)legalább heti 2–3 alkalom
20–60 perces folyamatos vagy intermittáló torna 10 perces menetekből áll, a nap folyamán több alkalommal) 
nagyizom csoport (ritmikus, aerob) 

Egészség megőrző torna

  • American College of Sports Medicine (ACSM) és a Center for Disease Control and Prevention (CDC) (1995) 3

  • Az egészség megőrző torna azt jelenti, hogy olyan gyakorlatokat végeznek, melyek az egészségre hasznosak és nem okoznak jelentősebb egészségügyi problémát. Tipikusan ilyen intenzitású pl. a közepesen gyors járás. Ha az intenzitás közepes marad, a mozgás lehetséges hátrányai (sportsérülések éscardiális eseményekmelyet latens coronaria betegséghez kapcsolódnak) elkerülhetőek.

  • Ajánlás: Minden felnőtt számára javasolt legalább napi 30 perces fizikai aktivitás a hét minden napján. A közepes aktivitás a maximális oxigén felhasználás (VO2max) 40–60%-át jelenti. A 30 perc állhat több, rövidebb (minimum 10 perces) tornából, melyek a nap folyamán összeadódnak (járkálás, biciklizés a munkába, vásárlás, vagy egyéb célból való futás stb.) 50 .

A coronaria szívbetegség megelőzése

  • Szoros kapcsolat van a coronaria szívbetegség előfordulása és az aerob gyakorlatok mennyisége között 5 .

  • A fizikai terhelésnek jó hatása lehet a coronaria betegség legfontosabb rizikófaktoraira (hypertensio, dyslipaemia, elhízás, inzulin rezisztencia), a thrombózis készséget befolyásoló tényezőkre, az ér endothel funkcióra és a szív elektromos stabilitására is.A hatás elérésének legbiztosabb módja a rendszeres, gyakori, közepes intenzitású, kitartást igénylő testgyakorlás. A gyakorlatban ez olyan mozgást jelent, mint a 30–60 perces gyors járkálás a legtöbb napon.

A hypertensio megelőzése és kezelése

  • Aki rendszeresen mozog, annak alacsonyabb a nyugalmi vérnyomása, mint annak, aki keveset gyakorol 1 . A kitartást igénylő testmozgás átlagosan 4/3 Hgmm-rel csökkenti a vérnyomást. A monitorozással mért vérnyomásra (ABPM) a hatás kevésbé jelentős 51 . A statikus gyakorlatok is hasonló fokban csökkentik a vérnyomást 52 .

  • Javasolt mozgás (ACSM, 1993) 53 enyhén vagy közepesen emelkedett vérnyomás esetére:

    • a VO2 max 40–70%-aazaz 50–80%-a a maximális szív frekvenciának. Idősebbeknek elég elérni az alsó határt.

    • legalább 30 percig heti 3–4 alkalommal

    • Sokféle kitartást igénylő gyakorlat megfelelő. Ne csak statikus gyakorlatok (legjobb a körmozgás) legyenek, hanem kombináljuk a kitartást igénylő gyakorlatokkal is.

  • A VO2 maxkb. 50%-ánál végzett(közepes intenzitású) gyakorlatok elegendőek a nyugalmi vérnyomás csökkentésére 54 .

  • Kevés adat van az intermittálóan végzett gyakorlatokat illetően, azaz a 30 percnél rövidebb torna nyugalmi vérnyomásra kifejtett hatásának a kérdésében. A vérnyomás csökkentés hasonló lehet tartósan végzett gyakorlatok esetén 55 .

A fizikai aktivitás hatása a vérzsírokra

  • A közepes intenzitású kitartást igénylő gyakorlatok a szérum HDL-cholesterin szintet emelhetik (kb. 5%-kal), és az LDL-cholesterin szintet valamint a triglicerid szintet csökkenthetik (4%-kal) egészséges, keveset mozgó személyeknél.

  • Sok közepes intenzitással végzett mozgás szükséges, hónapokon át a HDL-cholesterin szint jóirányú megváltoztatásához 56 . A gyakorlatban ez gyors járkálást, vagy hasonló mozgást jelent naponta 30–60 percen át.

  • Az LDL-cholesterin szintre kifejtett hatás még kifejezettebb, ha egyidejűleg a telített zsírsavak bevitelét csökkentjük. A fenti jó hatás tovább fokozható egyidejű fogyással (a zsírszövet mennyiségének csökkentésével) 57 . Nagyobb hatással van a zsírok szintjére a zsírszegény diéta és a testmozgás kombinálása 58 .

  • A kitartást igénylő testmozgás lipoprotein szintekre való hatására vonatkozó információk változóak, a HDL-cholesterin szint nem minden esetben nő 59 . Ennek oka lehet a közepes intenzitással végzett statikus gyakorlatok kisebb energia felhasználása az aerob gyakorlatokéhoz viszonyítva.

A coronaria szívbetegség rehabilitációja

  • A szívbetegek rehabilitációs programja legyen sokrétű, multidiszciplináris megközelítésű torna gyakorlatokra épüljön 60 . Cardialis rehabilitációval az összes okot figyelembevevő és a cardialis mortalitás kb. 20%-kal csökkenhet.. A torna központú cardialis rehabilitáció nem különbözik jelentősen a konvencionális rehabilitációtól az összes okot figyelembevevő mortalitás tekintetében.

  • Ajánlás (American Heart Association AHA 1995) 8

    • Főként kitartást igénylő testmozgás

      • 50 (–60) –75%-os VO2max intenzitással, melyet a tünetek korlátoznak (vagy rezerv szívfrekvenciával, ami a maximális és a nyugvó szívfrekvencia közötti különbség) - 30 percen át heti 3–4 alkalommal (minimálisan); a legjobb a heti 5–6 alkalom; és

    • statikus gyakorlatok 49

      • az RM 30–50%-os (akár 60–80%-os) intenzitásával jellemzetten, heti két, 1–3 sorozatból, illetve egyenként 12–15 ismétlésből álló gyakorlat.

Egyéb atherosclerosis

Stroke

  • Epidemiológiai adatok szerint a fizikai terhelés csökkenti a stroke kockázatát, és a rendszeres fizikai aktivitás a stroke prevenció egyik ajánlott módszere 9 . A fizikai aktivitásnak nem csak az atherosclerosisra van hatása, hanem a stroke egyéb rizikófaktoraira is, a hypertenzióra, a HDL-cholesterin szintre, az inzulin rezisztenciára és a véralvadási faktorokra. A stroke megelőzésére ajánlott testmozgás program hasonló ahhoz, mint amint a coronaria szívbetegségnél ajánlanak.

  • A stroke rehabilitáció esetén a neurológusok és fizioterapeuták által megtervezett specifikus motoros gyakorlatok fontosak a motoros kiesések korrekciójára.

Az obliteráló perifériás artériás betegség (claudicatio intermittens) kezelése és rehabilitációja

  • A rendszeres fizikai tevékenység véd a claudicatio intermittens ellen.

  • Az alsó végtagi atherosclerosisnál a fizikai gyakorlatok megnyújtják a fájdalmatlan járástávolságot.

  • Ezen kívül a poszt-operatív másodlagos prevenciónál is központi szerepet játszik a dohányzás elhagyásán túl a naponta többször, a fájdalomküszöb határáig végzett járási gyakorlat. Az alsó végtagok funkcionális kapacitásának javításában és a panaszok enyhítésében az egyéb gyakorlatok, mint a statikus torna nem bizonyult egyértelműen hasznosnak.

Az elhízás megelőzése és kezelése

  • Az elhízás megoldása mindig tartós diétás változtatást igényel. Fontos, hogy különbséget tegyünk a fogyókúrás szakasz és a testsúly megőrzésének szakasza között. Az általános cél a testsúly megtartása, hogy ne hízzunk, különösen sikeres fogyókúrát követően. Legjobb, ha növeljük a fizikai aktivitás mértékét, pl. a pihenési időszakban végzett testmozgást, ha a fogyókúrának vége van.

  • A torna önmagában (általában a kitartást igénylő testmozgások) - diétás változtatás nélkül - csak néhány kilogramm fogyáshoz vezet. A kitartó torna jó hatással van a testfelépítésre (az izomszövet - a zsírmentes tömeg [FFM] mennyisége nő, a zsírszövet tömege csökken), még ha az aktuális testsúly csökkenés nem is jelentős. Fogyókúra során a statikus gyakorlatok kicsit több FFM-et biztosítanak, mint a kitartást igénylő tréning.

  • A torna és az energia szegény diéta együtt nem sokkal jobb a testsúly csökkentésére, mint önmagában a diéta; a többlet fogyás rendszerint csak néhány kilogramm.

  • A torna (megnövekedett fizikai aktivitás) és az energia szegény diéta együtt az alacsonyabb testsúly megőrzését javíthatja, összehasonlítva a diéta hatásával egymagában. Az intervenciós tanulmányok szerint a testmozgás hatása a fogyásra kevésbé jelentős, mint az epidemiológiai tanulmányok szerint. (Utóbbiak alapján a fokozott testmozgás fogyókúrás hatású) 10 .

  • A fizikai aktivitás előírásánál a cél, hogy az energiafelhasználást hetente 4.2–8.4 MJ-lal (1000–2000 kcal-val) növeljük (Táblázat); (Lásd: 1.20. táblázat - Egy 70 kg-os ember teljes energia felhasználása (kJ vagy kcal) óránként – különböző testmozgások esetén) mivel az előírt programot gyakran nehéz elérni. A testsúly sikeres fenntartásához akár 10.5–11.7 MJ (2500–2800 kcal) felhasználás is szükséges lehet 10 . Ez az energia mennyiség akár 60–90 perc naponta végrehajtott, közepes intenzitással végzett mozgást jelent (ha az intenzitás nagyobb, a mozgás időtartama rövidebb lehet) 25 . Ez az energia mennyiség akár 60–90 perc naponta végrehajtott, közepes intenzitással végzett mozgást jelent (ha az intenzitás nagyobb, a mozgás időtartama rövidebb lehet) 61 . Mindemellett még a napi kevés fizikai aktivitásnak (életmódszerű mozgásnak) is van kedvező hatása a coronaria szívbetegség rizikótényezőire (függetlenül attól, hogy a beteg súlya csökken-e).

1.20. táblázat - Egy 70 kg-os ember teljes energia felhasználása (kJ vagy kcal) óránként – különböző testmozgások esetén

A mozgás típusa (és intenzitása)kJ/órakcal/óra
1. Az energia felhasználás fenti példái csak útbaigazító jellegűek. A legfontosabb, energia felhasználást befolyásoló tényező a beteg testsúlya, a gyakorlat intenzitása és a kivitelezési mód. A túlsúlyos, 70 kg-osnál nagyobb ember több energiát fogyaszt azoknál a sportoknál, amelyek a testsúlyt mozgatják meg, pl. futásnál, járásnál. A fogyási céllal végzett gyakorlatok célként kitűzött energia felhasználása naponta 1.3 MJ-lal (300 kcal-lal) nőjön.
Futás 12 km/ó3750850
Biciklizés (20 km/ó)2690640
Kocogás2520600
Úszás2310550
Tenisz1760420
Biciklizés (15 km/ó)1680400
Gyors gyaloglás (6 km/ó)1390330
Ping-pong1180280
Röplabda880210
Tánc880210
Lassú séta800190
Bowling800190

A 2 típusú diabetes megelőzése és kezelése

  • A sok, rendszeres, közepes intenzitással végzett, kitartást igénylő tréning és a megfelelő életmódszerűen végzett mozgás, mely legyen a napi mozgás része, a metabolikus szindróma (inzulin rezisztencia) különböző komponenseire előnyös hatással van: az elhízásra, hypertenzióra, a zsír- és cukoranyagcsere zavaraira és az inzulin rezisztenciára.Valószínűleg hasonló hatás érhető el a statikus gyakorlatokkal 62 .A fokozott fizikai aktivitás csökkenti az atherosclerosis kockázatát 2 típusú diabetesben.

  • A gyakori (legalább heti 3 alkalommal végzett) kitartó testmozgás, melyet legalább közepes intenzitással végeznek, növeli az inzulin érzékenységet, csökkenti a plazma inzulin szintjét és javítja a glukóz toleranciát.A kitartást igénylő és statikus gyakorlatok javíthatják a szénhidrát anyagcserét (a glikált haemoglobin szintet), de a testsúlyt csak kevéssé csökkentik 63 .

  • Ez a fajta mozgás megelőzheti a 2. típusú cukorbetegséget. A gyakorlatok haszna a magas diabetes rizikócsoportba tartozók között a legnagyobb, pl. csökkent glukóz tolerancia esetén.

  • A fizikai aktivitás csökkenti a diabeteses szövődmények kockázatát, pl. a coronaria betegségét. Másrészt figyelemmel kell lenni a fennálló szövődményekre, amikor a 2 típusú diabetesben szenvedő betegnek torna gyakorlatokat rendelünk. A terhelés-indukált hypoglikaemia kockázata elhanyagolható, kivéve, ha a beteg orális antidiabetikumokat szed.

Az 1 típusú diabetes kezelése

  • A szénhidrát anyagcserét javíthatja a rendszeres, jól időzített fizikai aktivitás, melyet az inzulin adáshoz és a táplálék bevitelhez igazítanak. Ráadásul a coronaria szívbetegség kockázatára és az életkilátásokra is kedvező hatással van.

  • A fizikai terhelés ronthatja is a diabeteses egyensúlyt, vagy okozhat hypoglikaemiát is. Utóbbi megelőzhető, ha a beteg extra adag szénhidrátot fogyaszt a terhelés előtt, és 20–40 g/óra többletet vesz magához a mozgás során. A hypoglikaemia az inzulinadag csökkentése révén is elérhető, vagy az inzulin csúcshatása alatt kerülni kell a fizikai terhelést, és olyan helyre kell adni az inzulint, amelyik a fizikai munkában nem vesz részt (az izommunka gyorsítja a keringést és a felszívódást).

  • Amennyiben a beteg inzulin szintje a gyakorlatok előtt alacsony, az izmok cukor felvétele nem fog fokozódni, de a máj nagy mennyiségű cukrot fog termelni. Ez hyperglikaemiához vezethet. Az erőteljes aktivitás szintén indukálhat késői hyperglikaemiát.

  • Ha a diabetes egyensúlyban van, a beteg majdnem minden fizikai aktivitásban résztvehet. Mindemellett a torna-program megtervezésénél a diabeteses szövődményekre (neuropathia, atherosclerosis, retinopathia és a fertőzésekből való lassú legyógyulás) figyelemmel kell lenni.

A csontritkulás megelőzése

  • A csont csúcstömege gyermekkorban és serdülőkorban nő, de a rendszeres torna is fokozhatja 64 . A csonttömeg csökkenése menopausában felgyorsul.

  • A csont megerősödik, amikor a terhelés hatására a struktúra mikroszkópikusan átrendeződik. Az átrendeződés csak az igénybevett területeken jön létre.

  • A csontok ásványi anyag tartalma nő (vagy nem csökken), és a csont terhelhetősége a fizikai gyakorlatokkal javul, a súlyterheléstől függően. Legalább minimális megterhelés szükséges. A gyakorlatok főként gyors, többirányú mozgásból álljanak ellenőrzött behatásokkal. Ilyen terhelés az aerobic és egyéb, ugrálást igénylő torna, pl. ütős játékok, mint a squash. A séta például idősebbeknél fenntartja a csont ásványianyag tartalmát.

  • A postmenopausális csonttömeg vesztés tornával csökkenthető. Postmenopausálisan a lumbális gerinc csontsűrűséget növeli az aerobic, a súlyemelés és a statikus gyakorlat. A séta önmagában jó hatású a combnyak csontsűrűségére.

  • A torna hatása a csonttömegre premenopausálisan is kedvező.

  • Férfiakon a torna növeli a femur, a lumbális gerinc és a calcaneus tömegét 65 .

  • Az osteoporotikus törések megelőzése

    • A cél, hogy megőrizzük a megfelelő csonttömeget és megtartsuk a járást, és az egyensúlyt, az elesések megelőzésére 66 .

    • Az izomműködés erejét, egyensúlyát és gyorsaságát fenntartó sokoldalú fizikális aktivitás, pl. egyenetlen terepen való járás, torna, aerobic, tánc, ütős sportok javasoltak az egyén fizikai állapotához és ügyességéhez mérten.

Az alsó végtagok arthrosisa

  • A normális napi mozgás valószínűleg elegendő terhelést jelent az izületek számára. Hasznos az arthrosis megelőzésében, ha kerüljük a nagyobb súllyal való megterheléseket.

  • Túlzott hirtelen megterhelés, az ízületek torna alatti hibás igénybevétele és sokféle sérülése hajlamosít arthrosisra 64 .

  • Az egyénre szabott és gondozó szakember felügyelete alatt végzett torna program jótékony hatású az általános közérzetre, az izületi problémákra és az izületek funkcionális kapacitására. Legyen benne lazítás, izomerősítő gyakorlat és kitartást igénylő tréning 67 .

  • Tornázással csökkenthetők a térd és a csípő arthrosisból eredő funkcionális zavarai .

Rheumatoid arthritis

  • A tornázás (dinamikus izommunka) javítja az izomerőt, az ízület mozgásterjedelmét, és a cardiovasculáris állapotot rheumatoid arthritisben, de nem egyértelmű a funkcionális kapacitásra kifejtett hosszú távú hatása. A gyakorlatoknak nincs kedvezőtlen hatásuk a betegség aktivitására.

A derékpanaszok megelőzése és rehabilitáció

  • A rendszeres torna megelőzheti a derékpanaszokat 64 . Nincs még egyetértés az optimális tornagyakorlatokat illetően. Mindemellett lényeges a törzs, a hát és az alsó végtagok izmainak rendszeres igénybevétele, és a hát mozgásainak megőrzése enyhe és változatos mozgásokkal. A hátpanaszok megelőzésére a hát funkciójához kapcsolódó torna fontosabbnak tűnik, mint az izomerő.

  • Az akut panaszok kezelésére a torna nem különösebben előnyös, 64 de az elhúzódó panaszok rehabilitációjánál a korán kezdett normális fizikai aktivitás hasznosabb, mint a passzív ágynyugalom.

Asthma

  • A kitartást igénylő gyakorlatok asthmában javítják a cardiovasculáris állapotot, de a tüdő funkcióra és az általános állapotra, az életminőségre gyakorolt késői hatásuk további vizsgálatokat igényel.

  • Sőt, a hagyományos gyakorlatokon túl, szakaszos gyakorlatokat ("interval-edzés") végeznek a terhelés-indukált asthma megfékezésére. Az úszás (magas páratartalom) kevésbé okoz terhelés-indukált asthmát, mint pl. a kocogás.

COPD

  • A mozgás gyakorlatok és a szokásos kezelés kombinálása javítja a funkcionális kapacitást COPD-ben.Sőt, javítja az életminőséget, csökkenti a fulladásérzést és a betegséggel való jobb együttélést tesz lehetővé.

Mentálhygiéne

  • A fizikai aktivitás csökkentheti a szorongást 69 70 . Időseken mind a kitartást igénylő, mind a statikus gyakorlatok javíthatják az életmódot és a kognitív funkciókat

  • A testmozgás csökkentheti a depresszió tüneteit 68 . Nem tisztázott, melyik testmozgás fajta a leghatásosabb; azok a gyakorlatok a legfontosabbak, amelyeket a beteg kellemesnek érez.

Alvás

  • A fizikai aktivitás rövid és hosszú távon is előnyös az alvásra. 13 70 .

  • Növeli mind a lassú-hullám időszakot, mind az átalvás idejét, csökkentheti a REM szakaszt és az elalváshoz szükséges időt. 71 .

A dohányzás elhagyása

  • Tornázás mellett könnyebb a dohányzást abbahagyni, mely része az elvonási kezelésnek.

A fizikai gyakorlatokra vonatkozó orvosi tanácsok

  • Az egészséges életmódra nevelés része a betegek mozgástanácsadása életmód változtatási célzattal 72 . A testnevelési tanácsadás a beteg egészségnevelését is magában foglalja (kell-e a betegség miatt a gyakorlatok mennyiségét korlátozni; jelent-e a mozgás fokozott rizikót?). A mozgás tanácsadást gyakran diétás tanácsadással kombináljuk. A fizikális aktivitás elősegítése széleskörű koncepció, analóg az egészségneveléssel.

  • Nemzetközi tanulmányok szerint az általános orvos vagy egyéb egészségügyi személyzet által, az elsődleges ellátás során nyújtott mozgás tanácsadás a testmozgásra rövid távon hatásos, de nehéz a változást hosszab távon fenntartani. A tanácsadás legyen személyre szabott, a célkitűzéseket és a monitorizálást a beteggel egyetértésben kell meghatározni 73 .

  • Az otthon végzett gyakorlatok sikeresebbek lehetnek, mint a speciális sportlétesítményben végzettek. Ez megintcsak aláhúzza a napi tevékenységbe ágyazott sokféle mozgás lehetőségét (életmód aktivitás).

  • A testmozgás programokat munkahelyeken is alkalmazzák a munkatevékenységhez integrálva, a jobb munkavégzőképesség érdekében 74 .

Vonatkozó bizonyítékok

  • A testgyakorláson alapuló rehabilitáció csökkenti a cardiális halálozást és valószínűleg a teljes mortalitást is.

  • A testnevelés támogatása költség-hatékony 45. éves kor felett.

  • A mozgás tréning jelentősen javítja az idősebbek maximális oxigén felhasználását.

  • Az idősebbek mozgásterápiája csökkenti az elesések kockázatát.

  • Egyes bizonyítékok szerint az aerobic jótékony hatással van a térd arthrosisára.

  • Vannak olyan adatok, hogy a különféle gyakorlatok javíthatják a cognitív képességeket.

  • Az otthoni beavatkozásoknak szerepük van a fizikai aktivitás fokozásában.

  • A jól ellenőrzött testmozgás a fizikai aktivitásra rövid távú befolyással bír, de a tartós változtatás, illetve annak fenntartása nehéz.

  • A tanácsadás növeli az ülő életmódot gyakorló emberek fizikai aktivitását.

  • Az általános orvosi gyakorlatban végzett mozgás-tanácsadás a fizikai aktivitást növeli és 12 hónap után az életminőséget javítja.

Irodalom

  • [1]U.S. Department of Health and Human Services. Physical activity and health: A report of the Surgeon General. Atlanta, GA: U.S. Department of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, 1996

  • [2]ACSM (American College of Sports Medicine). Position stand: The recommended quantity and quality of exercise for developing and maintaining cardiorespiratory and muscular fitness and flexibility in healthy adults. Med Sci Sports Exerc 1998;30:975-91

  • [3]Pate RR, Pratt M, Blair SN, Haskell WL, Macera CA, Bouchard C, et al. Physical activity and public health: a recommendation from the Centers for Disease Control and Prevention and the American College of Sports Medicine. JAMA 1995;273:402-7

  • [4]Dunn AL, Andersen RE, Jakicic JM. Lifestyle physical activity interventions. History, short- and long-term effects, and recommendations. Am J Prev Med 1998;15:398-412

  • [5]Williams PT. Physical fitness and activity as separate heart disease risk factors: a meta-analysis. Med Sci Sports Exerc 2001;33:754-61

  • [6]Kelley GA, Kelley KS. Progressive resistance exercise and resting blood pressure. A meta-analysis of randomized controlled trials. Hypertension 2000;35:838-43

  • [7]ACSM (American College of Sports Medicine). Position stand: Physical activity, physical fitness and hypertension. Med Sci Sports Exerc 1993;25(10):i-x

  • [8]Fletcher GF, Balady G, Froelicher VF, Hartley LH, Haskell WL, Pollock ML. Exercise standards: a statement for healthcare professionals from the American Heart Association. Circulation 1995;91:580-615

  • [9]Gorelick PB, Sacco RL, Smith DB, Alberts M, Mustone-Alexander L, Rader D, ym. Prevention of a first stroke. A review of guidelines and a multidisciplinary consensus statement from the National Stroke Association. JAMA 1999;281:1112-20

  • [10]Wing R. Physical activity in the treatment of the adulthood overweight and obesity: current evidence and research issues. Med Sci Sports Exerc 1999;31(11, suppl.):S547-52

  • [11]Lacasse Y, Wong E, Guyatt GH, King D, Cook DJ, Goldstein RS. Meta-analysis of respiratory rehabilitation in chronic obstructive pulmonary disease. Lancet 1996;348:1115-9

  • [12]Fox KR. The influence of physical activity on mental well-being. Publ Health Nutr 1999;2:411-8

  • [13]Kubitz KA, Landers DM, Petruzzello SJ, Han M. The effects of acute and chronic exercise on sleep. A meta-analytic review. Sports Med 1996;21:277-91

  • [14]Fletcher GF, Balady G, Froelicher VF, Hartley LH, Haskell WL, Pollock ML. Exercise standards. A statement for healthcare professionals from the American Heart Association. Circulation 1995;91(2):580-615

  • [15]Vuori I, Fentem P. Health. In: Council of Europe. The significance of sport for society. Health, socialisation, economy. Strasbourg, Council of Europe 1995:11-87

  • [16]Halbert JA, Silagy CA, Finucane P, Withers RT, Hamdorf PA, Andrews GR. The effectiveness of exercise training in lowering blood pressure: a meta-analysis of randomised controlled trials of 4 weeks or longer. J Hypertens 1997;11:641-9

  • [17]Kelley G. Effects of aerobic exercise on ambulatory blood pressure: a meta-analysis. Sports Med Training Rehab 1996;7:115-31

  • [18]Halbert JA, Silagy CA, Finucane P,Withers RT, Hamdorf PA. Exercise training and blood lipids in hyperlipidemic and normolipemic adults: A meta-analysis of randomized, controlled trials. Eur J Clin Nutr 1999;53:514-22

  • [19]Jolliffe JA, Rees K, Taylor RS, Thompson D, Oldridge N, Ebrahim S. Exercise-based rehabilitation for coronary heart disease. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD001800. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software.

  • [20]Leng GC, Fowler B, Enrnst E. Exercise for intermittent claudication (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software.

  • [21]National Institutes of Health and National Heart, Lung, and Blood Institute. Clinical guidelines on the identification, evaluation, and treatment of overweight and obesity in adults. Evidence Report. Obes Res 1998;6(suppl. 2):51S-209S

  • [22]Garrow JS , Summerbell CD. Meta-analysis: effect of exercise, with or without dieting, on the body composition of overweight subjects. Eur J Clin Nutr 1995;49:1-10

  • [23]Miller WC, Koceja DM, Hamilton EJ. A meta-analysis of the past 25 years of weight loss research using diet, exercise or diet plus exercise intervention. Int J Obes 1997;21:941-7

  • [24]Ballor DL, Keesey RE. A meta-analysis of the factors affecting exercise-induced changes in body mass, fat mass and fat-free mass in males and females. Int J Obes 1991;15:717-26

  • [25]Fogelholm M, Kukkonen-Harjula K. Does physical activity prevent weight gain–a systematic review. Obes Rev 2000;1:95-111

  • [26]Tuomilehto J, Lindström J, Eriksson JG, Valle TT, Hämäläinen H, Ilanne-Parikka P, ym. Prevention of type 2 diabetes mellitus by changes in lifestyle among subjects with impaired glucose tolerance. N Engl J Med 2001;344:1343-50

  • [27]Wallace BA, Cumming RG. Systematic review of randomized trials of the effect of exercise on bone mass in pre- and postmenopausal women. Calcif Tissue Int 2000;67:10-8

  • [28]Petrella RJ. Is exercise effective treatment for osteoarthritis of the knee? Br J Sports Med 2000;34:326-31

  • [29]Van den Ende CMH, Vliet Vlieland TPM, Munneke M, Hazes JMW. Dynamic exercise therapy for rheumatoid arthritis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 2, 2001. Oxford: Update Software.

  • [30]Tulder MW van, Malmivaara A, Esmail R, Koes BW. Exercise therapy for low back pain (Cochrane review). In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software.

  • [31]Ram FSF, Robinson SM, Black PN. Physical training for asthma (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 2, 2001. Oxford: Update Software.

  • [32]Lawlor DA, Hopker SW. The effectiveness of exercise as an intervention in the management of depression: systematic review and meta-regression analysis of randomised controlled trials. BMJ 2001;322:763-67

  • [33]Ussher MH, West R, Taylor AH, McEwen A. Exercise interventions for smoking cessation (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software.

  • [34]Marcus BH, Albrecht AE, King TE, Parisi AF, Pinto BM, Roberts M, ym. The efficacy of exercise as an aid for smoking cessation in women. A randomized controlled trial. Arch Intern Med 1999;159:1229-34

  • [35]Nicholl JP, Coleman P, Brazier JE. Health and healthcare costs and benefits of exercise. Pharmacoeconomics 1994;5:109-122

  • [36]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-940055. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [37]Green JS, Crouse SF. The effects of endurance training on functional capacity in the elderly: a meta-analysis. Med Sci Sports Exercise 1995;27:920-926

  • [38]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-965383. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [39]Province MA, Hadley EC, Hornbrook MC, Lipsitz LA, Miller JP. Mulrow CD. The effects of exercise on falls in the elderly: a preplanned meta-analysis of the FICSIT trials. JAMA 1995;273:1341-1347

  • [40]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-954030. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [41]Van den Ende CMH, Vliet Vlieland TPM, Munneke M, Hazes JMW. Dynamic exercise therapy for rheumatoid arthritis. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD000322. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.

  • [42]La Mantia K, Marks R. The efficacy of aerobic exercises for treating osteoarthritis of the knee. N Z J Physiother 1995;23:23-30

  • [43]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-945024. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [44]Ethier JL, Salazar W, Landers DM, Petruzzello SJ, Han M, Nowell P. The influence of physical fitness and exercise upon cognitive functioning: a meta-analysis. Journal of Sport and Exercise Psychology 1997;19:249-277

  • [45]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-988818. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software

  • [46]Hillsdon M, Thorogood M. A systematic review of physical activity promotion strategies. Br J Sports Med 1996;30:84-89

  • [47]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-961139. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software

  • [48]Pollock ML, Franklin BA, Balady GJ, et al. Resistance exercise in individuals with or without cardiovascular disease. Benefits, rationale, safety and prescription. An advisory from the Committee on Exercise, Rehabilitation, and Prevention, Council on Clinical Cardiology, American Heart Association. Circulation 2000;101:828-33

  • [49]Hardman AE. Issues of fractionization of exercise (short vs long bouts). Med Sci Sports Exerc 2001;33(6, suppl):S421-7

  • [50]Pescatello LS, Kulikowich JM. The aftereffects of dynamic exercise on ambulatory blood pressure. Med Sci Sports Exerc 2001;33:1855-1861

  • [51]Kelley GA, Kelley KS. Progressive resistance exercise and resting blood pressure. A meta-analysis of randomized controlled trials. Hypertension 2000;35:838–43

  • [52]ACSM (American College of Sports Medicine). Position stand: Physical activity, physical fitness and hypertension. Med Sci Sports Exerc 1993;25(10):i-x

  • [53]Fagard RH. Exercise characteristics and the blood pressure response to dynamic physical training. Med Sci Sports Exerc 2001;33(6, suppl):S484-492

  • [54]Staffileno BA, Braun LT, Rosenson RS. The accumulative effects of physical activity in hypertensive post-menopausal women. J Cardiovasc Risk 2001;8:283-90

  • [55]Kraus WE, Houmard JE, Duscha BD, et al. Effects of the amount and intensity of exercise on plasma lipoproteins. N Engl J Med 2002;347:1483-92

  • [56]Williams PT. Health effects resulting from exercise versus those from body fat loss. Med Sci Sports Exerc 2001;33(Suppl. 6):S611-21

  • [57]Yu-Poth S, Zhao G, Etherton T, Naglak M, Jonnalagadda S, Kris-Etherton PM. Effects of the national cholesterol education program’s step I and step II dietary intervention programs on cardiovascular disease risk factors: a meta-analysis. Am J Clin Nutr 1999;69:632-46

  • [58]Halbert JA, Silagy CA, Finucane P,Withers RT, Hamdorf PA. Exercise training and blood lipids in hyperlipidemic and normolipemic adults: A meta-analysis of randomized, controlled trials. Eur J Clin Nutr 1999;53:514–22

  • [59]Balady GJ, Ades PA, Bazzarre T, et al. Core components of cardiac rehabilitation/secondary prevention programs. Statement for healthcare professionals from the American Heart Association and the American Association of Cardiovascular and Pulmonary Rehabilitation. J Cardiopulmonary Rehabil 2000;20:310-6

  • [60]Saris WHM, Blair SN, van Baak MA, et al. How much physical activity is enough to prevent unhealthy weight gain? Outcome of the IASO 1st Stock Conference and consensus statement. Obes Rev 2003;4:101-14

  • [61]Willey KA, Fiatarone Singh MA. Battling insulin resistance in elderly obese people with type 2 diabetes. Bring on the heavy weights. Diabetes Care 2003;26:1580-8

  • [62]Boulé NG, Haddad E, Kenny GP, Wells GA, Sigal RJ. Effects of exercise on glycemic control and body mass in type 2 diabetes mellitus. A meta-analysis of controlled clinical trials. JAMA 2001;286:1218-27

  • [63]Vuori IM. Dose-response of physical activity and low back pain, osteoarthritis, and osteoporosis. Med Sci Sports Exerc 2001;33(6, Suppl.):S551-86

  • [64]Kelley GA, Kelley KS, Tran ZV. Exercise and bone mineral density in men: a meta-analysis. J Appl Physiol 2000;88:1730-6

  • [65]Carter ND, Kannus P, Khan KM. Exercise in the prevention of falls in older people. A systematic literature review examining the rationale and the evidence. Sports Med 2001;31:427-38

  • [66]American Geriatrics Society Panel on Exercise and Osteoarthritis. Exercise prescription for older adults with osteoarthritis pain: consensus practice recommendations. J Am Geriatr Soc 2001;49:808-23

  • [67]Dunn AL, Trivedi MH, O’Neal HA. Physical activity dose-response effects on outcomes of depression and anxiety. Med Sci Sports Exerc 2001;33(6, suppl):S587-97

  • [68]Fox KR. The influence of physical activity on mental well-being. Publ Health Nutr 1999;2:411–8

  • [69]Montgomery P, Dennis J. Physical exercise for sleep problems in adults aged 60+ (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 2, 2003. Oxford: Update Software.

  • [70]Kubitz KA, Landers DM, Petruzzello SJ, Han M. The effects of acute and chronic exercise on sleep. A meta-analytic review. Sports Med 1996;21:277–91

  • [71]Eden KB, Orleans T, Mulrow CD, Pender NJ, Teutsch SM. Does counseling by clinicians improve physical activity? A summary of the evidence for the U.S. Preventive Services Task Force. Ann Intern Med 2002;137:208-215

  • [72]Estabrooks PA, Glasgow RE, Dzewaltowski DA. Physical activity promotion through primary care. JAMA 2003;289:2913-6

  • [73]Proper KI, Staal BJ, Hildebrandt VH, van der Beek AJ, van Mechelen W. Effectiveness of physical activity programs at worksites with respect to work-related outcomes. Scand J Work Environ Health 2002;28:75-84