Ugrás a tartalomhoz

Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások

Nyirkos Péter dr. (2005)

Melania Kiadói Kft.

Dyspnoe

Dyspnoe

ebm00113

Alapszabályok

  • A légúti idegentest és az anaphylaxia azonnal, a spontán pneumothorax, a tüdőembólia, a tüdőoedema és az asthma exacerbatioja az első konzultáció során diagnosztizálandó.

  • Ismerjük fel az asthmát vagy szívelégtelenséget, mint a visszatérő, illetve chronicus dyspnoe okát; mindkettő hatékonyan kezelhető gyógyszerekkel.

  • Diagnosztizáljuk a pszichogén hyperventillatiós szindrómát, és világosítsuk fel a beteget annak okáról, valamint a betegség jóindulatú természetéről.

  • A dyspnoe a légzési nehezítettség szubjektív megérzése. Az acut légzési elégtelenség (Lásd: ebm00117) a vérgázcsere zavara: PO2 < 8,0 vagy PCO2 > 6.7.

Hirtelen kezdetű dyspnoe

  • Légúti idegentest (Lásd: ebm00141)

    • Inspiratoricus nehézlégzés

  • Asthmás roham, a betegség általában ismert

  • Anaphylaxia (Lásd: ebm00301)

    • Acut dyspnoe lép fel gyógyszer (parenteralis) adása, vaccinatio vagy rovarcsípés után.

    • Exspiratoricus nehézlégzés

  • Spontán pneumothorax (Lásd: ebm00133)

    • Fájdalom gyakran csak a panaszok kezdetekor érezhető. A beteg gyorsan alkalmazkodik a dyspnoéhoz.

    • A légzési hangok gyengültek a pneumothorax felett; hallgassuk meg a tüdők közötti különbséget.

    • A fiatal, dohányzó felnőttek és a chronicus obstructiv tüdőbetegségben szenvedő betegek a leggyakrabban érintettek.

  • Tüdőembólia (Lásd: ebm00085)

    • A betegnek különböző rizikófaktorai vannak.

    • Mellkasi fájdalom és köhögés gyakran megfigyelhető.

    • Egy kisméretű embolus, egy alapvetően egészséges embernél szegényes tünetekkel jár, de egy rossz általános állapotú betegnél kritikus lehet.

    • A nagy pulmonalis embolizáció shockot és az megromlott oxigenizációt okoz.

    • A hallgatózási lelet változó: normális, szörtyzörejek, sipolás vagy mindkettő. Tachypnoe.

    • A PO2 alacsonyabb vagy normális, a PCO2alacsonyabb. Az EKG és a mellkasröntgen gyakran normális, vagy pleuralis folyadékgyülemet, atelectasiát és jobb szívfél ST-T elváltozásokat mutatha.

  • Acut tüdőoedema (Lásd: ebm00089)

    • Általában pangásos szörtyzörejek hallhatóak.

    • Amikor a beteg köhög, hab látható.

    • A nyaki vénák vérrel telitettek. A végtagok hidegek.

    • A beteg kórtörténetében általában szívelégtelenség szerepel.

  • Cardialis ischaemia (Lásd: ebm00078) vagy infarctus (Lásd: ebm00083) a leggyakoribb oka.

    • Az uralkodó panasz a mellkasi fájdalom; azonban számos esetben a dyspnoe a legkellemetlenebb panasz.

    • Az EKG és a mellkasröntgen mindig kóros.

  • Nem szíveredetű tüdőoedema (Lásd: ebm00083)

    • ARDS felnőttekben = füst, toxicus kémiai ágensek, különböző súlyos betegség

    • Irritáló gázok (Lásd: ebm00142)

    • Az EKG gyakran normális

  • Arrhythmia

    • Szívbetegben a pitvarfibrillatio, a pitvarlebegés vagy a supraventricularis (Lásd: ebm00059) tachycardia acut szívelégtelenséghez vezethet, amit néha nehéz megkülönböztetni a légzési elégtelenség által okozott fiziológiás sinus tachycardiától.

  • Szénmonoxid mérgezés: a pulzoximetria normális értéket mutat annak ellenére, hogy a betegnek súlyos hypoxaemiája van.

  • Hyperventillatiós szindróma vagy pánik roham (Lásd: ebm00731)

    • A betegek általában fiatalok egyfajta hajlammal az állapot kialakulására.

    • A beteg úgy érzi nem kap elég levegőt; ugyanakkor a PO2 magas és a PCO2alacsony.

    • A beteg szédül és a kezek paraesthaesiásak.

    • A tüdő hallgatózási lelete normális. A beteg gyakran kissé tachycardiás és az EKG néhány elvezetésben ST-depressziót mutat.

    • Az állapot összefüggésben állhat előzetes alkoholfogyasztással.

    • A secunder hyperventillatiós szindróma, melyben normális vagy csak kissé alacsonyabb a PO2 gyakran tüdőembóliával, asthmával, pneumothorax-szal és metabolikus acidosissal áll összefüggésben

A dyspnoe néhány órától egy napig tarthat.

  • Asthma vagy COPD exacerbatiója (Lásd: ebm00120)

    • Asthmás légzés

    • A légzőrendszer fertőzése (sinusitis!) vagy porexpozició gyakran okoz exacerbatiót. A panaszok fertőzés, allergén és/vagy fizikai megerőltetés hatására súlyosbodnak.

    • Az obstructív tüdőbetegség kezdete gyakran elhúzódik.

    • Chronicus obstructív tüdőbetegségben szenvedő betegben a dyspnoe nem mindig korrelál a tüdő funkciójával:a "kék dagadók" veszélyesen jól alkalmazkodnak a CO2 retentióhoz; a "rózsaszín pöfögők" pedig súlyos dyspnoétól szenvednek, még akkor is, ha a PCO2 normális és a PO2 csak mérsékelten csökkent.

  • Chronicus szívelégtelenség súlyosbodása

  • Pneumonia; baktérium vagy vírus

    • Különösen olyan esetekben, amikor a háttérben súlyos tüdőbetegség van

  • Allergiás alveolitis (Lásd: ebm00137)

    • Farmer tüdő: láz és dyspnoe szénával kapcsolatos munkát követően

    • Krepitáció hallgatózáskor (basalis területeken)

    • Láz és köhögés

  • Pleuralis folyadékgyülem (Lásd: ebm00130)

    • Halk légzési hangok, tompa kopogtatási hang basalisan

  • Visszatérő kis tüdőembolizáció (Lásd: ebm00085)

    • Azok a fiatal felnőttek is érintettek lehetnek, akik hajlamosak a thrombosisra (oralis contraceptivumot használók)

    • A klinikai kép alattomos, eltérően a betegség acut formájától.

    • Légszomj és tachycardia, valamint tachypnoe

  • Anaemia; általában gastrointestinalis vérzés okozza, mely hajlamosít syncope kialakulására

  • Instabil angina pectoris; számos betegnél, akiknek supraventricularis tachycardiájuk van, a dyspnoe a legkellemetlenebb panasz.

A dyspnoe hetek vagy hónapok alatt fejlődik ki

  • Chronicus bal szívfél elégtelenség (Lásd: ebm00088)

  • Obstructív tüdőbetegségek

  • Pulmonalis fibrosist okozó betegségek

    • Fibrotizáló alveolitis (Lásd: ebm00136)

    • Sarcoidosis (Lásd: ebm00135)

    • Gyógyszerek által okozott tüdőkárosodás

      • Cytotoxicus reakció

      • Immunológiai reakciók: intersticiális pneumonia, illetve alveolitis

      • A gyógyszer által kiváltott reakció az egyes betegekben igen különbözően nyilvánulhat meg.

      • A cytotoxicus gyógyszerek gyakran cytotoxicus reakciót okoznak (elsősorban a methotrexat).

      • A legjelentősebb immunológiai reakciók a nitrofurantoin tüdő és az arany tüdő.

      • Az amiodarone hosszútávú használata az esetek 5–7%-ában tüdőkárosodást okoz.

    • Radiotherápia által okozott pneumonitis

  • A mellkas strukturalis megbetegedései

    • pl.: spondylitis ankylopoetica, kyphosis; különösen, ha a beteg centralis típusú elhízott (metabolikus szindróma)

  • A chronicus szívelégtelenség differenciál diagnózisában az elhízás és a fizikai aktivitás hiánya a leggyakoribb probléma.

  • Neuromuscularis betegségek

    • Sclerosis multiplex (Lásd: ebm00801) ALS (Lásd: ebm00799)

    • Rekeszbénulás; ritkán kétoldali.

A legfontosabb diagnosztikus vizsgálatok

  • A beteg kórtörténete és egy alapos klinikai kivizsgálás a legtöbb esetben rávilágít a dyspnoe okára. A kulcskérdések:

    • Ismert asthmás, COPD-os vagy szívbeteg?

    • Nyugalomban is fennáll-e a dyspnoéja?

    • Érez-e mellkasi fájdalmat vagy fulladást a mellkasban?

    • Éjszaka köhög-e, ürít-e köpetet (véres) vagy orthopnoéja van-e?

    • Mit csinált a panaszok kezdete előtt?

    • Mit szed jelenleg? Történt-e változás a gyógyszerelésben? Gyógyszerek, melyek tüdőkárosodást okozhatnak?

    • Vannak fertőzésre utaló panaszai? A fizikai aktivitás enyhíti a panaszait? Szédül?

    • Ne felejtsük el, hogy a betegség megnyilvánulása egyénenként jelentősen különbözik.

  • Mellkasröntgen

    • általában javallt,

    • leggyakrabban nem mutat elváltozást (pl.: asthma, tüdőembólia, laryngotracheitis, bronchitis, hyperventillatio és anaemia esetén).

  • EKG

    • Minden középkorú vagy idős betegnél meg kell történnie, ha a nem szív eredetű ok nem egyértelmű.

  • A kilégzési csúcsáramlás (PEF) és a spirometria

    • könnyű és hasznos vizsgálat, ha elzáródás gyanítható; az eredmény gyakran kismértékben kóros restrictiv betegségekben is.

  • Vérgáz analízis

    • Informatív, de az alapellátásban ritkán hozzáférhető. A betegnek légzési elégtelensége van, ha a PO2 < 8,0 és/vagy PCO2 > 6,7 (Lásd: ebm00117) .

  • Pulzoximetria és az eredmények értelmezése (Lásd: ebm00346)

  • Szérum N-peptid koncentrációk, ha szívelégtelenség gyanítható

Tévedések

  • Az elhízást és a gyönge fizikai állapotot gyakran tévesen szívelégtelenségnek diagnosztizálják.

  • Az elhúzódóan kialakuló tüdőembólia eleinte szegényes tünetekkel jár; ne feledkezzünk meg a thrombosishajlamról.

  • A pneumothorax klinikai jelei nem könnyen derülnek ki, csak ha célzottan keressük azokat.

  • Az instabil angina pectoris vezető panasza gyakran a megerőltetésre jelentkező dyspnoe; ne feledkezzünk meg a rizikófaktorokról.

  • A szénmonoxid mérgezés diagnózisa gyakran elsikkad; a pulzoximetria nem fedi fel az anoxiát!

  • A fiziológiás tachycardiát eredményező légzési elégtelenséget alkalmanként nehéz elkülöníteni az elsődleges arrhytmiától.