Ugrás a tartalomhoz

Szimbólumtár

Pál József (1953–), Újvári Edit (1963–)

Balassi Kiadó

3. fejezet - FÜGGELÉK

3. fejezet - FÜGGELÉK

Idegen szavak és kifejezések jegyzéke

afrodiziákum: (lat.; Aphrodité, a görög mitológia szerelemistennőjének nevéből) Nemi vágyat fokozó szer (általában növény), amely szerelmi varázslásokban játszik szerepet.

alkímia: (arab) A fémmegmunkálás gyakorlatából eredeztethető heterogén eszmerendszer, amely a fémek, anyagok kémiai műveletek során történő átalakítását, arannyá történő átváltoztatásának kísérletét az emberi lélek megnemesítésével, tökéletesítésével állítja párhuzamba, s a különböző műveletek e szublimáció részei.

allegória: (gör.) 1. A képzőművészetben erkölcsi eszme, elvont fogalom (pl. Igazság, Hit, Geometria, Zene) emberi alakként történő megszemélyesítése, amelyet konvencionális ismertetőjegyei tesznek azonosíthatóvá. 2. Az irodalomban hosszabb gondolatsoron, akár egész művön keresztül végigvonuló elvont tartalom.

analógia: (gör.) A jel és a jelölt közötti hasonlóságon alapuló megfelelés.

antropomorf:(gör.) Ember alakú, emberközpontú; mitológiai személyeknek, istenképeknek, vagy a természet jelenségeinek emberi tulajdonságokkal való felruházása.

apokalipszis: (gör.) Kinyilatkoztatásból, látomásból származó, rejtett tudást feltáró mű; az újtestamentumi Jelenések könyve János apostolnak az idők végezetére, a végítéletre vonatkozó látomását ismerteti.

apokrif: (gör.) Vallási iratok, amelyek nem tartoznak az adott kánon (egyház) által szentesített alapművek közé.

apotropaikus: (gör.) Bajelhárító, védelmező erővel rendelkező.

archetípus/archetipikus: (gör.) 1. Eredeti, ősi alak, ősforma. 2. Carl Gustav Jung elméletében a kollektív tudattalanból felmerülő transzcendens, fogalmilag nem pontosan meghatározható ősképek, egyetemes, tipikus motívumok, amelyek tartalmi és jelentésbeli eltéréssel tértől és időtől függetlenül valamennyi emberi kultúrában és az egyéni fantáziában, álmokban megjelennek. 3. G. Durand elméletében a képzeletben képszerűen beidegződött primér tapasztalat, amelynek eredete az egyénnek a környezethez való alkalmazkodását szabályozó bio-pszichikai törvényszerűségekre vezethető vissza.

aspektus: (lat.) Nézőpont, szemléleti mód.

asztrális: (gör.) Csillagokra vonatkozó; csillagokkal, azok szabályos mozgásával kapcsolatos.

asztrológia: (gör.) Az égitestek megfigyeléséből eredő, a csillagképek és bolygók egymáshoz viszonyított helyzetét értelmező, s ebből az egyéni, társadalmi és természeti eseményekre vonatkozó következtetéseket levonó gondolatrendszer, amely különböző formában számos kultúrában ismert; a nyugati hagyomány asztrológiatana mezopotámiai (káldeus) eredetű, s a kozmikus törvényszerűségeknek az emberi jellemre, sorsra gyakorolt hatását vallja.

attribútum: (lat.) Ismertetőjegy, jelző; a különböző ábrázolási hagyományokban az istenek, a szentek – történetükkel, legendájukkal összefüggő – állandósult, jellemző, felismerésüket szolgáló jelvényei, tárgyai.

axis mundi: (lat.) Világtengely, a világmindenség tartószerkezete, amely összeköti a különböző területeket, pl. az emberi és a szellemi világot.

bináris: (lat.) Két egységből álló, kettős rendszerű, kettős osztatú.

emanáció: (lat.) A platonikus filozófia alapeleme, amely az isteni teremtő elv kiáradását, kisugárzását, az anyagi világban történő fokozatos szétáramlását jelenti.

embléma: (gör., lat.) 1. Jelvény, jelkép, amely a viselőjére utal. 2. A reneszánsz korában fogalmak, bölcs mondások felirattal ellátott, magyarázó jellegű képes ábrája; önálló irodalmi műfaj.

eszkatológia: (gör.) Az egyes vallásoknak a túlvilágról, a végső dolgokról szóló tanítása.

eucharisztia: (gör.) 1. A keresztény mise központi része (áldozati mise). 2. Oltáriszentség.

ezoterika: (gör:, lat.) Csak a beavatottak számára hozzáférhető titkos, rejtett tanítások (gyakran szóbeli) kultikus hagyományozása. Az ezoterikus iratok jelképes kifejezésmódja csak a tanok ismeretében értelmezhető; a püthagoreusi hagyomány is megkülönböztette az exoterikus, mindenki számára hozzáférhető tudást és az ezoterikus, a kiválasztottak számára hozzáférhető titkos tanokat.

gnoszticizmus: (gör., lat.) A legteljesebb tudás, a legszentebb ismeretek megszerzését célzó késő ókori vallásfilozófiai áramlat, amely elsősorban közel-keleti vallási, platonikus és keresztény tanokat, hagyományokat ötvözött. Alaptétele, hogy a világ két ellentétes erő, a Jó és a Rossz, a Szellem és az Anyag állandó harcából áll, illetve annak színtere.

hermetikus: (gör., lat. ’elzárt, hozzáférhetetlen’) Késő ókori, hellenisztikus titkos tanítás; egyiptomi, perzsa, sztoikus és platonikus elemeket ötvöző eszmerendszer, amelynek alapművei, az úgynevezett hermetikus iratok (Corpus hermeticum) a Kr. e. II–Kr. u. III. századi Egyiptomban íródtak; az iratokat Hermész Triszmegisztosznak (’háromszor legnagyobb Hermész’, a bölcsesség egyiptomi istene) tulajdonították.

hierophania: (gör.) A szentség érzékelhető alakban történő megnyilvánulása.

ikonográfia: (gör.) Művészettörténeti segédtudomány; a képzőművészet tárgyi elemeinek, témáinak, ábrázolási sémáinak leíró és rendszerező tudománya.

ikonológia: (gör.) A képzőművészeti alkotások belső jelentését, kompozíciós, tematikai, ikonográfiai elemeinek mélyebb összefüggéseit feltáró és értelmező, művelődéstörténeti szempontokat is érvényesítő interpretációs módszer.

imago mundi: (lat.) Olyan ábra, amely a világmindenség képmása, s annak lényegi összefüggéseit sűríti egy képbe.

Imago Dei: (lat.) Isten képe, amint valamilyen érzékelhető formát ölt.

Kabbala: (héb.) 1. Eredetileg az Ótestamentum profetikus és hagiografikus szövegeit jelentette. 2. A XII. századtól kezdődően az ekkor kialakuló szám- és betűszimbolikán alapuló zsidó misztikát, a judaizmus ezoterikus hagyományait jelöli, amelyek az Istenre, az emberre és a világra vonatkozó leglényegesebb és legtitkosabb ismereteket tárgyalják.

khthonikus: (gör.) A föld mélyének pusztulást, bomlást, ugyanakkor termékeny gyarapodást, növekedést biztosító hatalma, ereje.

korrespondencia: (lat.) Kölcsönös viszony; kapcsolatok, megfelelések, összefüggések rendszere.

kozmogónia: (gör.) A világegyetem kialakulására, keletkezésére vonatkozó tanok, nézetek.

kozmológia: (gör.) A világegyetem szerkezetével, létének törvényszerűségeivel foglalkozó tanok.

lunáris: (lat.) A Holdra vonatkozó, a Holddal kapcsolatos.

mágia: (gör., lat.) A természeti erők befolyásolására irányuló, ezoterikus tanokra épülő titkos szertartások rendje, amely a megfelelések révén és a mágus természetfölötti hatalma, mágikus varázsigéi, -képletei, -számai által igyekszik elérni célját. A késő középkorban megkülönböztették az isteni bölcsesség feltárására irányuló mágiát (magia divina/coelestis), a természetmegfigyelést és kísérleteket alkalmazó mágiát (magia naturalis) és az alvilági erőket segítségül hívó ördögi vagy fekete mágiát (magia diabolica).

makrokozmosz: (gör.) Világegyetem, világmindenség, csillagvilág.

mikrokozmosz: (gör.) A világmindenség, vagyis a makrokozmosz kicsinyített mása, az ember világa; az emberi test mint a világegyetem tükörképe.

misztika/miszticizmus: (gör., lat.) A természetfeletti erőkkel, az Istennel való közvetlen érintkezésben való hit, amely az ember lelki élményei által valósulhat meg, s amely szerint az isteni régióval való kapcsolat a lélek Istennel való spirituális egyesüléséhez vezethet, mindehhez azonban „fölül kell emelkedni” a természetes érzékelés szintjén.

misztérium: (gör., lat.) Titkos vallási szertartás, amelyen kizárólag a beavatottak vehetnek részt; hittitok, amelyet csak a vallási közösség tagja ismerhet.

mitológia: (gör.) Hitregék, mítoszok összessége; a világmindenség születésére, működésére vonatkozó történetek rendszerezett összessége.

motívum: (lat.) Jellegzetes, ismétlődő, önálló jelentéstartalommal telítődő képi, tematikai, stiláris elemek; E. Frenzel meghatározása szerint a történet legkisebb eleme, amely alkalmas arra, hogy történetté váljék.

numerikus: (lat.) Számokra vonatkozó, számokkal kapcsolatos.

okkultizmus: (lat.) Titokzatos, természetfeletti erőkben való hit, gondolkodásrendszer; a XIX. században a világ természettudományos magyarázatával és megismerhetőségével szemben az asztrológia, a mágia, a spiritizmus hagyományát helyezi előtérbe.

septem artes liberales: (lat.) A hét szabad művészet. Eredetileg a késő hellenizmusban és a római korban a szabad polgárok oktatásában szereplő tantárgyakat nevezték „artes liberales”-nek, mivel a magasabb rendű képzéshez tartoztak, amelyek elsajátítása nem igényelt fizikai munkát. A Karoling-kortól a középkori oktatásban szereplő tantárgyakat egy hármas és egy négyes csoportba osztották: a triviumba a dialektika, a retorika, a grammatika; a quadriviumba pedig az aritmetika, a geometria, az asztronómia és a muzsika tartozott. A hét szabad művészetről vallott elképzeléseket elsősorban Martianus Capella V. sz. eleji műve, a De nuptiis Mercurii et Philologiae (lat. ’Mercurius és Philologia menyegzője’) nyomán alakították ki. E műben a hét szabad művészet mint hét allegorikus nőalak adja át tudását nászajándékként. A keresztény teológia a magasabb tudományhoz vezető út kezdetének tekintette a hét szabad művészetet.

szabadkőműves szimbólumok: A szabadkőművesség a XVIII. században elterjedő mozgalom volt, amely a nyugat-európai felvilágosodás eszméit valló titkos közösségekben, úgynevezett páholyokban tevékenykedett. A mozgalom elnevezését, szimbólumait, fokozatait és részben rítusait is a középkori építőcéhek hagyományából vette át: a szabadkőműves mint építőmester az tökéletesebb, bölcsebb egyént és egy igazságosabb társadalom felépítését tűzte ki célul. A kőműveseszközök, a megmunkálatlan és megmunkált kő, a tökéletes tervek alapján felépített templom egyaránt alapszimbólumaik között szerepel.

szakrális: (lat.) 1. Szent. 2. Természetfeletti, isteni erőtől áthatott, a vallási szertartás révén a szentségben részesülő dolog.

szoláris: (lat.) A Napra vonatkozó, jellemző, azzal kapcsolatos.

tellurikus: (lat.; Tellus, római földistennő nevéből) Földi, a földre és a termékenységre vonatkozó.

theophania: (gör.) Az Isten érzékelhető megjelenése; emberi vagy látható, hallható természeti jelenségben való megmutatkozása.

tipológia: (gör.) Közös alapformákra visszavezethető jelenségek csoportosítására, rendszerezésére törekvő tudományos módszertan.

tipológiai szimbolizmus: A Biblia Ószövetségét előképként, ígéretként, az Újszövetséget pedig beteljesülésként, megvalósulásként értelmező, az apostoli hagyományokra visszavezethető középkori Szentírás-magyarázat, amelynek hatása meghatározó volt a keresztény művészetre és ikonográfiára.

típus: (gör.) Minta, előkép; jellegzetes vonásokat, általános érvényű sajátságokat tartalmazó alapforma.

toposz: (gör.) Jellemző, állandósult jelentést hordozó kép, kifejezés; hagyományozott, közismert formai elem.

transzcendens: (lat.) Az emberi megismerésen túli, az érzékelhető és anyagi világ feletti terület; szellemi, isteni régió, amelynek megismerése csak intuitív, látomásos módon lehetséges.

theriomorfizmus: (gör.) Állat alakú istenek imádása.

totem: (indián) 1. Ősként tisztelt állat vagy növény. 2. A totemőst megjelenítő alkotás.

zoomorf: (gör.) Állat alakú.