Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II.

Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–), Szentmártoni Szabó Géza (1950–)

Balassi Kiadó

1. fejezet -

1. fejezet -

A 16. században a legnépszerűbb, az írásbeliségbe is bekerült műfaj a históriás ének, a legnagyobb újdonság pedig, hogy elterjed az udvari típusú szerelmes vers. Éppen ezért a 16. század világi irodalmát bemutató szöveggyűjteményben fontosnak tartottuk e két műfaj legjellemzőbb 15. századi előzményeit is vázlatosan bemutatni.

A Sabács viadala a históriás énekköltésnek, ezen belül is a főképpen Tinódi által művelt tudósító énekeknek az előképe. Hasonló énekelt versek meglétéről már a Zsigmond-korból is van feljegyzésünk, ám szövegek nem maradtak ránk. (Van olyan vélemény is, amely kétségbe vonja a Sabács viadala hitelességét.) Az elején csonka históriás ének közvetlenül Szabács ostroma (1475–1476) után íródhatott, kéziratát, melyen szerzői javítások is olvashatók, az OSZK őrzi. Szövegközlésünk alapja az RMKT I. (Középkor, Horváth Cyrill, Bp., 1921, 468–472) betűhív kiadása.

Az udvari típusú szerelmes vers Balassi előtti állapotát mintegy szimbolizálja az a verses csízió, amely az 1462-ben másolt Nagyenyedi-kódexben (korábbi elnevezései: Thuróczi-kódex, Akadémiai-kódex) maradt ránk. E szöveg lovagi típusú udvarló formulát őrzött meg: a férfi szolgálatát ajánlja a „kemény” (a korban „szűz” jelentésben is használatos), azaz visszautasító úrnőnek. Műfaja a „csízió”, vagyis olyan vers, amely mintegy a naptárt helyettesíti. Aki tudta a csíziót, az ismerte a naptárt, a nevezetes napokat, a szentek ünnepeit. A dátummegjelölés a 16. században s még később is e nevezetes napokhoz kötődött, a leghithűbb, a szentek tiszteletét egyébként következetesen elutasító protestáns is ezt használta. A szabályos latin, időmértékes verselésű csíziókban (a „cisiojanus”-ok ban: a latin naptárversek e szavakkal kezdődtek, utalva Jézus körülmetélésére, circumcisiójára, és Janus római istenre, mindkét ünnep január elsejére esett – innen a csízió elnevezés) két sor felelt meg egy hónapnak, a szótag sorszáma pedig, az összetartozó két soron belül, megegyezett azzal a számmal, ahányadikára esett a hónapban az adott ünnep. E szabályhoz a magyar nyelvű csízióknak is ragaszkodniuk kellett, hiszen feladatukat csak így láthatták el. Példának okáért a május havi csíziórészletben a 22. szótagnak Il-lel kellett kezdődnie, mivel május 22-e Ilona napja. A teljes név kiírása egyébként nem volt kötelező, leggyakrabban csak az első szótag jelölte a meg felelő szent ünnepét, így a csíziók szövege esetenként értelmetlenség: kizárólag gyakorlati célt szolgáltak. A műfaj szempontjából a legfontosabb követelmény, hogy a szótagszámok pontosan megfeleljenek a nevezetes napoknak, s lehetőleg minél több naptári információ zsúfolódjék a versbe. Olyan szabályos csíziót, mint a latinban, magyarul természetesen nem lehetett írni, hiszen rímes, szótagszámláló versbe, szabályos, 4x8-as formába, a 30 vagy 31 napos (=szótagos) hónapokat csak szabálytalansággal (nem mindegyik sor 8 szótagú) lehetett belekalapálni. A Nagyenyedi-kódex csíziós versének érdekessége, hogy május hónapnál, a szerelem hónapjánál, úgy viselkedik, mintha nem is csízió lenne: föladja a csízióság legfőbb ismérvét, két sorban mindössze egy naptári információt tartalmaz, azt is helytelenül, s mindezt épp ott, ahol a lovagi típusú udvarló formulát találjuk (közlésünkben kövérrel szedve). Ebből s egyéb megfigyelésekből (vö. Kőszeghy Péter, Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, ItK, 1987–1988, 331–335.) véljük úgy, hogy e két sor a csízió eredeti szövegéhez, a naptárvershez képest önálló betoldás, az egyik másoló saját elmeszüleménye.

Más okunk is volt a legrégibb magyar nyelvű csízió közlésére. Úgy véljük, hogy azt a világszemléletet, archaikus, alapvetően középkorias mentalitást, amely a 16. század emberét (is) jellemezte, e szöveggel lehet a legjobban illusztrálni: az élet kereteit többnyire a ritmikusan ismétlődő, a mezőgazdasághoz és állattenyésztéshez kötött cselekvések töltötték ki, az évszakok ciklikus változásait ciklikus életszemlélettel kísérték figyelemmel; rögzült a munka és az ünnep viszonya, amely közmegegyezésen alapult, mindenki által elfogadott volt. Közlésünkben a különböző hónapokhoz tartozó csíziórészleteket, a jobb megkülönböztethetőség kedvéért, felváltva álló, illetve dőlt betűkkel szedtük.

A Nagyenyedi-kódex csíziója bizonyítja ugyan a lovagi versideológia ismeretét, meglétét, de mindeközben tény, hogy egyértelműen a lovagi lírába sorolható magyar nyelvű versegészt sem a 15. századból, sem a 16. század első feléből nem ismerünk.

A csíziót az RMKT I. (Középkor, Horváth Cyrill, Bp., 1921, 459–460) betűhív kiadása nyomán tesszük közzé, az idevonatkozó jegyzetek felhasználásával.

Ismeretlen: Sabács viadala

(1476)


De, az felyül mondott Pál, Kenézi
     Ároknak mélységét igen nézi.
Ki Sabács erős voltát elmélé,
     Honnég, minémű álgyú kell mellé,
Szorgost mégyen Nándorfejérvárrá,
     Hol királ erről bizon hírt várá.
Legottan számtalan sok hajókat,
     Fejérvárnál az Dunán valókat,
Nagy hamar felvontatá az Száván
     És Sabács vártáját hoztatá számán.
Nép számtalansága környül állván,
     Nagy erősséget víz felől csinálván,
Hajókat mond árokba vontatni,
     Környül pattantyúkval falt bontatni.
De ménd az hajókot felvontatá,
     Sokfelől Sabács falát bontatá.
Vízárokból viadalt es tartottak,
     Azzal Sabácsnak i[ngy]en sem árthattak.
Mert modhatatlan szakállosokval,
     Sok nyilakval, sőt számtalan fokval,
Kézi puskákval, nagy pattantyúkval,
     És különb-különb álgyúkval,
Sebest és ugyan szűnetlen lőttek,
     Sőt ménden erejekvel rajtonk lőttek.
Nu, azért strumlottak kéméletlen,
     Hogy belöl sérelm lött mértékletlen,
Afelett sokszer harcolást töttek,
     Azzal magoknak sok sebet vöttek.
Halált es vallottak hát némelyek,
     Király nagy tisztességét mellett[ek].
Elő egy ifjú, Várdai Simon,
     Kinek anyja éj-naponkéd sír hon.
Bizon, ő kegyes úrfiú vala,
     Ki [is] pattantyú miá ott hala,
Más cseh vitéz, Franc, főtisztes hadnagy,
     Kik bizon kegyes Istennél vadnak.
Ebbe sonha senkinek nincs kétség,
     Vagy tisztulat helyén őköt értsék.
És az többi, ott ollyal kik haltak,
     Isten szeretetesek kik voltak.
Ma immár őérettek imádjon,
     Afelett Istennek nagy hálát ádjon,
Méndennémő nagy sok jótételéről,
     És erős Sabács megvételéről.
Ki alatt volt népnek válogatotta,
     Dolgát ménden, mént vitéz tartotta,
Kit meg nem mondhat emberi állat,
     Mely nagy harcolás volt Sabács alatt.
Ménden ott vitézségét mutatta,
     Mert királ őköt hozzá núgatta.
Egy idén nagy jeles strumlást tőnek,
     Azzal magyarok jó nevet vőnek.
Kin hát cseh vitéz népek nem voltak,
     De azokba aztán sokan holtak.
Mert tulajdon hát önmagok, mikor
     Volt volna sötét előálomkor,
Sabácsba nagy vesztegség lött volna,
     Vitéz cseh nép azért bel’ jött volna.
Szertelen magokot ott rekesztvén,
     Egy házat viadalhoz gerjesztvén.
Legottan túl-belől török népek
     Nagy viadalt vélek törlejtének.
Sok közülök, kik ott benn valának,
     Nékik kézen, nékik vízbe halának.
Óh, nyavalyás, hitván keménség,
     Mit tőn nékik, és az kevélség.
Meghalának nagy vakmérőségbe,
     Bizon nem vitézlő mérészségbe.
Ezt mi hagyjuk mind ugyan azonba,
     Mert semmit nem hoz nékönk haszonba,
De jelentsük Ali bég jövését,
     És onnaton mént való [menését].
Volt olyha tizenötezer lóval,
     Mind válogatott nép lovaglóval.
Sabácshoz nem messze, egy kis halmon,
     Megsereglék, hogy beszédet halljon.
Sabácsba nagy felszóval kiáltnak,
     Arról bölcsessége lőn királnak:
Hagya nagy sok dobot doboltatni,
     Trombitákval es trombitáltatni.
Olyha hasad volt ég mindezektől,
     És volt nagy kiáltás vitézektől.
Hogy szózatot ők ne vehessenek,
     Onnaton annálkül mehessenek.
Ali bég jöttő lőn csak önkára,
     Meg sem fardola semmi munkája.
Ott ezen ők nagyon óhajtának
     Egyembe es mind fejet hajtának.
Nagy bús jonhhal meg visszatérének,
     Viadalt kezdeni sem mérének.
Az főhajtásról vévék eszekbe,
     Hogy nincs segedelm már több ezekbe.
Azon kezde ménden vélekedni,
     Sőt főhajtáson sem elégedni.
Azért igen ifjú török Hamza
     Gondolván, hogy volt magyar, ott haza,
Erős Sabácsból, törökök közül,
     Nagy siettetességvel kiszökni készül.
Kiszökvén, szorgost királhoz juta,
     Legottan néki egy helet muta[ta],
Honnég alkobb Sabácsot veretni.
     És könnyebb lészen őt megvehetni.
Az helről kezdék szörnyen veretni,
     Mind környöl nagy erősen töretni,
Jóllehet afelől volt sok kötés,
     De azért ingyen ménden, ménden vetés,
Mert arról immár török nép beszél,
     Lött nékik ménden vetés nagy veszél,
Mely nagy mondhatatlan veszedelmbe,
     Lőnek azután es kegyes kegyelmbe.
Mert esmérék, hogy meg nem bírhatják,
     Sőt császárnak azt meg sem írhatják,
Azért tökéllett tanálcs lőn köztök,
     Hogy ménden szabad lenne önköztök:
Ki akarna, az válnék császárhoz,
     Avagy magyari Mátyás királhoz.
Az kéncset, ki ott a császárt illetné,
     Sem egy kéz köztök azt ne illetné.
Azon szerént Sabácsban benn hadnák,
     És Sabácsot királnak megadnák.
Mént fejedelmnek belül tolmácsolja,
     Ezt senki kívül meg se másolja,
Mert ez lőn náluk hát tökéletes,
     Királnak kedig nagy kellemetes.
Sőt jónak teték őfelségének
     És hozjátartó nép községének.
Mert nagy míltó az ménden felségnek,
     Nagy kegyelmes légyen ellenségnek.
Jelesül kediglen mind azoknak,
     Kik kegyes kegyelmnek esni szoknak.
Akaratjak szerént tőn kegyelmet,
     És nagy míltóságos engedelmet.
Így megadák Sabács erősségét,
     Bennehágyák álgyúnak bőségét.
Mely álgyúkat királ többődteté,
     És nagyon Sabácsot erősődteté,
Hagyván benne vitézeknek javát,
     Hogy ne látná továbbá az kárát.
Ez mindezen szerént hát meglévén,
     Töröknek és méndennek kegyelmet tévén,
Királ vígan Budára eredvén,
     Török sereg környülö terjedvén.
Hát valának nékik nagy csudába,
     Hogy Budának ménden utcájába,
Jelennen királnak odvarában,
     Látnak török népet kazdag ruhában,
Királnak ékesen odvarlani,
     Mént kell piacon, várban állani.
Ezt meghallák mind Törökországban,
     Török császár lőn nagy bosszóságban.
     

Ismeretlen: Verses csízió

(1480-as évek körül, Nagyenyedi-kódex)


jan.        Kis karácsontól keresztvíz
              Lött Pál remete mint nagy dísz.
              Antaltól Fáb Ánnos kézben
feb.        Pál fordola fénesség
ben
              Már Balázs Ág Dorottyánál
              Kolosként jár Bálint várnál
              Nyilon nyeré Péter Mátyás
márc.     Apostollá tevé Keffás
              Csudálom ha mevel Geregel sert
              Mire teszen ez Il ben pert
              Ódj, védj Mária kéntól
ápr.        Irgal
mad hallám Amburostól
              Vagy angyaltól idvezletett
              Nekenk ótalm felel vetett
              Áll Gyergy Márk jő zeld búzával
máj.       Filep Kereszt Szent János
              Szolgálatra magam adám
              Mo neked kemén Ilondám

jún.        Orbán pápát várja Petror

              Ki nem herel háborúságnak
              Szent Borrobás Vid látván
              Mondán szileték Szent Iván
júl.         Jám, László Pét Pál jek
              Mariben kenir pilis lapát Ben
              Véd Margit apa zonitra
              Illyés Magdalna Jak Anna
aug.       Vaslánc szakadt
 Péter István
              Damokos szóla Lőrinc Klárának
              Szíz Mária magyar István
              Hívá Bartát, Ernét agg Ivánt
szept.     Szent Egy embre szizességvel
              Mária szilé szent keresztet
              Lompért vermét Máté ássa
okt.        Gellért és Kozma Mihál
 társa, szól
              Ferenc ám néked Dienes
              Bács Budán szál ganal Lukács
              Vedd Orsolát vitéz Demét
nov.       Simont hagyjuk mindszent kemén
              Emre úrnak hoz bort Márton
              Bereck láta miként Elis fon
              Cec Kele Katlén itt adós
dec.        An
dorjás Borbár Miklós
              Mária mondjad Lúciának
              Hirdessen jó hírt Tamásnak
              Nagy kar Ist Já ap Tamás Sil.
              

Jegyzetek

ISMERETLEN: SABÁCS VIADALA

álgyúkval – ágyúkkal

alkobb – alkalmasabb

előálomkor – az éjszaka közepén

elmélé – elméjében forgatta, fontolgatta

fokval – éles hajítóvassal

hadnagy – seregvezér

honnég – honnan

hoztatá számán – számba vétette

jelennen – jelenvalóan

jonhhal – szívvel

Kenézi – Kinizsi

nékik – valakik

pattantyúkval – lövegekkel, ágyúkkal

sonha – soha

strumlottak – rohamoztak

szakállosokval – szakállas, azaz kitámasztható puskákkal

törlejtének – alkottak, összehoztak

teték – tetszék

tisztulat helyén – a tisztítótűzben (purgatóriumban)

vártáját – őrhelyét, erődjét

ISMERETLEN: CSÍZIÓ

JANUÁR (BOLDOGASSZONY HAVA)

kiskarácson – kiskarácsony = jan. 1.

keresztvíz – Vízkereszt = jan. 6.

Pál – Pál remete = jan. 10.

Antal – Remete Szent Antal = jan. 17. (Nagy disznós Antal – a disznóvágás ideje)

Fáb – Fábián és Sebestyén vértanúk = jan. 20.

Ánnos – Szent Ágnes = jan. 21.

Pál – Szent Pál fordulásának napja = jan. 25. (Vö. Pálfordulás)

fényesség – utalás februárra

FEBRUÁR (BÖJTELŐ HAVA)

Már – Szűz Mária tisztulása (Purificatio Beatae Mariae Virginis) = febr. 2.

Balázs – Balázs vértanú = febr. 3.

Ág – Szűz Szent Ágota = febr. 5.

Dorottyánál – Szent Dorottya = febr. 6.

Kolosként – Szent Skolasztika = febr. 10.

Bálint – Bálint vértanú = febr. 14.

Péter – Szent Péter székfoglalása = febr. 22.

Mátyás – Mátyás apostol = febr. 24.

Nyilon nyeré Péter Mátyás(t) – A sor arra utal, hogy Mátyást sorsolással választották apostollá, vö. Ap. Csel. 1, 23–26.

MÁRCIUS (BÖJTMÁS AHAVA)

Keffás (Kéfás) = Péter, vö. Ap. Csel. 1, 23–26.

Gergely – Nagy Szent Gergely pápa = márc. 12. (A sörfőzés időszaka)

Ben – Szent Benedek = márc. 21.

Mária – Gyümölcsoltó Boldogasszony (Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) = márc. 25.

ÁPRILIS (SZENT GYÖRGY HAVA)

Ambrus – Szent Ambrus = ápr. 4.

György – Szent György = ápr. 24.

Márk – Márk evangélista = ápr. 25

MÁJUS (PÜNKÖSD HAVA)

Fülöp – Szent Fülöp és Jakab napja = máj. 1.

kereszt – A Szent Kereszt feltalálásának napja = máj. 3.

János – Olajban főzött Szent János = máj. 6.

Ilonda – Szent Ilona = máj. 22. (A csízió itt hibás, egy szótag hiányzik!)

Orbán – Orbán vértanú = máj. 25.

Petron – Szűz Szent Petronella = máj. 31.

JÚNIUS (SZENT IVÁN HAVA)

Barrabás – Szent Barrabás v. Barnabás apostol = jún. 11.

Vid – Szent Vid (Vitus) = jún. 15. (Egy szótag hiányzik!)

Iván – Szent Iván = jún. 24.

Jám – János és Pál vértanúk = jún. 26.

László – Szent László magyar király = jún. 27.

Pét – Szent Péter és Pál apostolok = jún. 29.

Pál – Pál apostol = jún. 30.

JÚLIUS (SZENT JAKAB HAVA)

Mariben – Szűz Mária mint Sarlós (az aratás kezdete) Boldogasszony (Visitatio Beatae Mariae Virginis) = júl. 2.

pilis – Szent Villibald = júl. 7.

Ben – Szent Benedek megjelenése = júl. 11.

Margit – Szent Margit = júl. 13.

apa – Az apostolok szétoszlása =júl. 15.

Zonitra – Zoerardus Nitriensis (Nyitrai Zoerárd) = júl. 17. (Szent András napja)

(Zonitr)a – Szent Arsemius = júl. 19.

Illyés – Szent Illyés (Illés) = júl. 20.

Magdolna – Mária Magdolna = júl. 22.

Jak – Jakab apostol = júl. 25.

Anna – Szent Anna = júl. 26.

AUGUSZTUS (KISASSZONY HAVA)

Péter – Szent Péter vasa szakadatja = aug. 1.

István – István vértanú fellelése = aug. 3.

Domokos – Szent Domokos hitvalló = aug. 4.

Lőrinc – Szent Lőrinc vértanú = aug. 10.

Klárának – Szűz Szent Klára = aug. 12.

Szűz Mária – Nagy Boldogasszony (Assumptio Beatae Mariae Virginis) = aug. 15.

István – Szent István magyar király = aug. 20.

Bartát – Szent Bertalan (Bartolomeus, Bartallus) apostol = aug. 24.

Ernét – Ireneus (Ereneus) vértanú = aug. 26.

Ág – Szent Ágoston = aug. 28.

Ivánt – Szent Iván lefejezése (Szent János nyakavágása) = aug. 29.

SZEPTEMBER (SZENT MIHÁLY HAVA)

Egy – Szent Egyed apát = szept. 1.

Embre – Szent Imre hitvalló = szept. 2.

Mária szüléd – Kisasszony napja, Szűz Mária születése = szept. 8.

szent keresztet – Szent Kereszt felmagasztalása = szept. 14.

Lampért – Szent Lampért püspök = szept. 17.

Máté – Szent Máté apostol = szept. 21.

Gellért – Szent Gellért püspök = szept. 24.

Kozma – Szent Kozma és Damján vértanúk = szept. 27.

Mihály – Szent Mihály arkangyal = szept. 29.

OKTÓBER (MINDSZENT HAVA)

Ferenc – Szent Ferenc hitvalló = okt. 4.

Dienes – Dienes (Gyenes, Dénes) vértanú = okt. 9.

Gálnál – Szent Gál apát = okt. 16.

Lukács – Lukács evangélista = okt. 18.

Orsolyát – Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz ünnepe = okt. 21.

Demét – Demeter vértanú = okt. 26.

Simont – Szent Simon és Juda apostolok = okt. 28.

NOVEMBER (SZENT ANDRÁS HAVA)

Mindszent – Mindenszentek = nov. 1.

Imre – Szűz (=kemény) Szent Imre herceg, Szent István magyar király fia = nov. 4.

Márton – Szent Márton püspök = nov. 11.

Bereck – Szent Bereck püspök = nov. 13.

Eliz – Szent Erzsébet (Elizabet) = nov. 19.

Cec – Szent Cecília (Cicelle, Cecelle) szűz és vértanú = nov. 22.

Kele – Szent Kelemen pápa = nov. 23.

Katlén – Szent Katalin vértanú = nov. 25.

An(doriás) – Szent András (Anderias) apostol = nov. 30.

DECEMBER (KARÁCSONY HAVA)

Bor bár – Szűz Szent Borbála (Barbara) = dec. 4.

Miklós – Szent Miklós püspök = dec. 6.

Mária – Szűz Mária (Boldogasszony) fogantatása (szeplőtelen fogantatás) = dec. 8.

Lucának – Szűz Szent Lucia = dec. 13.

Tamásnak – Tamás apostol = dec. 21.

Nagykar – Nagykarácsony (Karácsony) = dec. 25.

Ist – Szent István, első vértanú = dec. 26.

Já – János apostol és evangélista = dec. 27.

Ap – Aprószentek = dec. 28.

Tamás – Szent Tamás püspök és vértanú = dec. 29.

Sil – Szilveszter pápa = dec. 31.