Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MIKSA KIRÁLYNAK, GALEOTTO MARZIO MÁTYÁS KIRÁLYRÓL ÍRT KÖNYVE AJÁNLÁSAKÉNT

MIKSA KIRÁLYNAK, GALEOTTO MARZIO MÁTYÁS KIRÁLYRÓL ÍRT KÖNYVE AJÁNLÁSAKÉNT

II. Miksának,[640] a rómaiak kegyes és szerencsés császárának, Csehország királyának, a legjobb uralkodónak stb., kegyelmes uramnak köszöntésemet küldöm.

Nemeslelkű Király! Mivel az emberek lelkét és belső világát, mint valami takaró, a test árnyékolása elfedi – hiszen a homlok, a szemek meg az arc szabadon vannak ugyan, de ezekben nagy a képesség a színlelésre és a palástolásra, mert tetszés szerinti mozgással és mozdulatokkal lépnek az ítélő elé –, két dolog van elsősorban, embertől származó, amely mindenkinek lelke legrejtettebb mélyét és természetének mibenlétét a legjobban mutatja, ez pedig a beszéd és a cselekvés. Azért emlegetik némely régiek mondását, hogy a beszéd a lélek ismertetője. A cselekvést illetőleg pedig tanúskodik az egész peripatetikus iskola,[641] amely az erényeket és bűnöket főleg a cselekedet alapján különíti el. Véleményem szerint azért nem hiábavaló azoknak igyekezete és munkája, akik a híres emberek mondásait és tetteit összegyűjtötték és a betűk emlékművével az utókor számára megörökítették. Az olvasók elé ugyanis mintegy mintaképét tárják a legnagyobb fejedelmek és háborúban és békében kiváló férfiak erkölcseinek, szokásainak és egész természetének, szinte teljesebben, s elevenebb képet, mint a történetírók bőséges magyarázatai, amelyeket az eseménytörténet megismerése céljából kell forgatni. Vajon nem fejezi-e ki Lysander[642] lelkét akár az ő szava: „Ahová az oroszlánbőr nem ér el, hozzá kell toldani a rókáét”[643] – amit azok szemrehányásával szemben szokott mondani, akik szerint a herculesi nagyszívűségtől idegen az álnok cselvetés a hadviselésben. (A spártaiak ugyanis Herculestől származtatták magukat.) Vagy az, amit határviszály ügyében a jogra hivatkozó argosiaknak mondott, miközben kezét kardja markolatára tette: „Akié ez a hatalom, az érvel legjobban a határok felől is.”[644] Vagy az a tette, hogy a demokrácia megteremtésében buzgólkodó miletusiakat, jóllehet megesküdött, hogy senkinek se lesz közülük részéről bántódása, mikor azok hittek neki és előrejöttek, övéivel mindnyájukat fölkoncoltatta.[645] Spártában ugyanis az volt a szokás, hogy az ellenséggel szemben az adott szó és az igazságosság kötelező erejét a hasznosság szempontjából ítélték meg. Mostanság a törökök művelik ezt, és még vallásos dolognak is tartják. De Lysanderben volt valami veleszületett különös rosszindulat, az, hogy barátot csakúgy, mint az ellenséget, furfangos cselszövénnyel megkörnyékezzen, párosult nála a legnagyobb kegyetlenséggel.

Ezzel szemben az athéni Aristides[646] feddhetetlen, nyílt, egyenes volt, úgy vélte, hogy nem kell semmi olyasmire törni, olyasmibe kezdeni, ami vagy az igazságtól idegen, vagy egyébként kevéssé tisztességes, még akkor se, ha biztos alkalom nyílnék a legnagyobb haszon elnyerésére. Róla a következőt jegyezték föl. Mikor az athéni nép rá egymagára bízta, hogy ismerkedjék meg Themistocles[647] tervével – melyről ez a perzsa háború után a népgyűlés előtt azt mondta, hogy az állam számára a leghasznosabb, de köztudomásra nem hozható –, és Themistocles kifejtette, hogy a görög hajóhadat titkon föl lehetne gyújtani, ami által az athéniek egész Görögország fölött úrrá lehetnének, Aristides – Themistocles javaslatát megértve – a nép nagy várakozása közben a népgyűlésbe ment, és azt mondta, hogy nagyon hasznos ugyan a tanács, amit Themistocles adott, de nincs semmi, ami igazságtalanabb volna. Az athéniek előtt pedig annyit ért ennek a feddhetetlen embernek a tekintélye, hogy Themistoclesnek elrendelték: a jövőben egy szót se ejtsen arról az ügyről, amelyet pedig maguk nem is hallottak.

Hát az idősebb Scipio[648] mértéktartása mit és mennyit árul el a férfiból? Mikor ifjúkorában Hispániában háborút viselt, elébe vitték valami fejedelem menyasszonyát, egy igen nemes külsejű nőt, akit néhány napig tisztes fogságban őrizve érintetlenül juttatott vissza jegyesének. Ezzel pedig elérte azt, hogy Hispániát sokkal könnyebben hajtotta római hatalom alá, mivel a terület fejedelmei ekkora erényt csodálva, önként jöttek hozzá. Hát azt vajon ne emelkedett lélek tanújelének tartsuk-e, hogy amikor a háborúban legyőzött karthágóiak a béke ügyében hozzá követeket küldtek, nem akarta addig azokat meghallgatni, amíg az előző háborúban foglyul ejtett Lucius Terentiust, e római embert hozzá nem vezették. Miután hozzá vezették, a fővezéri emelvényen maga mellé ültette,[649] s így végre választ adott a karthágóiaknak, és megadva a békét, véget vetett a háborúnak. Mikor pedig ennyi és ilyen nevezetes győzelmek és diadalmenetek megnyerése után hagyta, hogy testvére, L. Scipio mellé rendeljék Ázsiába alvezérnek,[650] Antiochusnak – akit a senatus követeléseinek visszautasítása után nagy csatában legyőztek, s aki azt kérte, bocsássanak meg neki, elfogad ő bármi föltételt, amit csak a rómaiak kiszabni akarnak – azt válaszolta: „A rómaiaknak az a szokása, hogy nem hátrálnak meg a nehézségektől, és nem kapatják el magukat kedvező körülmények között. Tudja meg, a föltételek ugyanazok, mint amelyeket azelőtt kiszabtak.” Több halhatatlan mondásáról és tettéről már említést sem teszek.

Claudius Nero szörnyű természetét, hogy más iszonyú bűneit ne is említsem, már azok is mintegy szemünk elé tárják, amik közül egyfelől egy mondást, másfelől egy tettét tartom jónak, hogy itt tárgyaljam. Senkinek nem tűzte ki a föladatát úgy, hogy hozzá ne fűzte volna: „Tudod, hogy mire van szükségem nekem, és azon leszünk, hogy másnak ne legyen semmije.” Róma városát, a legelsőt a földkerekségen, titokban fölgyújtotta, és mikor az hat nap és hét éjszaka égett, ő maga a tűzvészt a Maecenas tornyából nézte, és a lángok látványának örülve, színházi kosztümben megverselte Trója égését.[651]

A nagy emberek lelki alkata azonban nemcsak a komoly, hanem a vidám és tréfás dolgokból is megismerszik. Marcus Cato Censorinus tekintélyes természetét még a tréfás beszédben is megtartotta. Egy pazarlónak, aki tengerparti földjeit eladta, azt mondta: csodálja, hogy még a tengernél is pusztítóbb, mivel amit az éppen csak mos, ő azt egykettőre fölitta.[652] A megnyerő T. Qu. Flaminius a Zacynthus szigete ellen háborúra készülő achájoknak azt tanácsolta, hogy vigyázzanak, nehogy mint a teknősbékák, mikor kidugják fejüket a páncéljuk alól, úgy ők is a Peloponnesuson kívülre menve, veszélynek tegyék ki magukat.[653] Kedélyes volt a macedon Fülöp is, Nagy Sándor apja. Ezt egy vendégbarátja ebédre hívta. Mikor az átvonulás nyomán sokan jöttek innét is, onnét is oda, amint az a királyok vonulásakor történni szokott, és észrevette, hogy a vendéglátó aggódik, hogy nem elég az étel, amit készített, akkor barátaihoz előre üzenetet küldött, és meghagyta, hogy mindenki hagyjon helyet a lepénynek. Azok valami különös dologra számítva, és azt várva, csak nagyon mértékkel nyúltak az ételhez. Így történt, hogy mindenkinek elégséges volt.[654] Nem is lehet az uralkodók szokásait máshol olyan jól szemügyre venni, mint házi és családi életük körében.

Ebben a műfajban működött a görögöknél elsősorban Plutarchus,[655] a rómaiaknál Valerius Maximus,[656] akik a kiemelkedő személyeknek mind dicséretes, mind ellenkező mondásait és tetteit néhány fejezetben, igen röviden összegyűjtötték. Ezután Macrobius[657] szedte össze Augustus és mások tréfáit és elmésségeit. Ezeket utánozva Galeotto Marzio,[658] az őt udvarába fogadó győzhetetlen Mátyás király igen sok mondásából és tettéből néhányat nem ügyetlen tollal röviden elmondott. És ha ezek között akad olyan is, amelynél a szerző ízlését számon kérhetnéd a választásban – mivel ha ezeket, amiket talán jobb lett volna elhallgatni, elhagyva, másokat, sokkal nagyszerűbbeket vehetett volna elbeszélésébe –, mindezek ellenére többnyire emlékezetre és csodálatra méltó dolgokat közöl, amelyeket bizony szívesen olvastam.

Ez a szerző a derék Zay Ferenc[659] úrhoz, a Római Császár Őfelsége tanácsosához és Felső-Magyarország tiszáninneni és -túli hadainak főkapitányához Nyaláb[660] várából jutott. Ott más értékekkel együtt Frangepán Ferenc kalocsai érsek helyezte el,[661] mivel ő Perényi Jánossal,[662] a vár urával vérrokonságban volt. Zay az elmúlt év decemberében, amikor Kassa környékén császári megbízásból tárgyaltam, másolatot készített róla, az eredeti kéziratot azonban magánál tartotta. Kedvelője ugyanis az ilyenfajta emlékeknek, és ő maga is atyáink emlékezetre méltó tetteiről sok történetet szokott elmesélni a hallgatók örömére.

E munka kiadását, Felséges Miksa király, Néked ajánlottam. És habár tárgya soványsága olyan, hogy az Felséged számára méltatlannak látszhatnék, mégis nem tartottam lehetetlennek, hogy ezt a szerzőt is annak ajánljam, aki nevének és fölségének szántam M. Antonio Bonfini Mátyás király viselt dolgairól írt művét is.[663]

Az uralkodói nemeslelkűségre jellemző az, hogy amint nagy és emelkedett dolgok vezetik, úgy a kicsiny és alacsony, de tisztességes dolgokat, melyek nemes lélekből és dicséretes okból fakadtak, nem veti meg. Tudom ugyanis, hogy megtapasztalt jóságod és királyi kegyességed törekvésemet nyájas jóindulattal helyesli.

Galeotto Marzio[664] a királyhoz Itáliából jött, mint azt maga is említi, a budai meleg fürdőkbe, részben, hogy őt lássa, részben azért, hogy kiházasítandó leányainak a kilátásba helyezett jegyajándékot megkapja. Előbb Itáliában, Bolognában oktatta az irodalmat és a humaniorákat.[665] Azután Magyarországon magániskolákban tanított. Corvin Jánost,[666] Corvin Mátyás fiát is oktatta, amint az gondolható. A budai királyi könyvtár[667] élén is állt. És jóllehet Francesco Filelfo[668] ádázul dühösködött ellene, arról azt kell tartani, hogy inkább az önzés miatt tette, és nem valamely kényszer miatt ragadott tollat. Közös hibája ez sok tudósnak és kiemelkedő művésznek. És úgy van az többnyire, hogy a haragos emberek azt támadják, aki semmit se vétett.

Már Itáliában, közös tanulmányaik idején barátságot kötött Janus Pannonius pécsi püspökkel.[669] Ez aztán az azonos udvarban való tartózkodás folytán még jobban elmélyült. Fönnmaradtak Janusnak Galeottóhoz írt epigrammái, mások is, meg azok is, amelyeket ezen ajánlólevélhez csatoltam.[670] Üdvöz légy, királyok fénye.

Bécs, 1563. június 20.

Királyi Fölséged legalázatosabb szolgája

T. Zs.

1563

(Ritoókné Szalay Ágnes fordítása)



[640] II. Miksa német-római császárt és cseh királyt (1562–1576) az ajánlás keletkezése után, 1563. szept. 8-án, még Ferdinánd életében koronázták magyar királlyá.

[641] Az athéni Lükeionban (Lycaeum) nyolc évszázadon át működött Arisztotelész filozófiai iskolája, ahol követői sétálás közben társalogva tanítottak. Ezért nevezték őket peripatetikusoknak (peripatétikosz).

[642] Lüszandrosz (Lysander) spártai hadvezér a peloponnészoszi háborúban.

[643] Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, Lüszandrosz, a 7. fejezet vége.

[644] Plutarkhosz, i. m., Lüszandrosz, a 22. fejezet eleje.

[645] Plutarkhosz, i. m., Lüszandrosz, 8. fejezet.

[646] Az athéni Ariszteidész Themisztoklész riválisa volt. Az idézett történet: Plutarkhosz, i. m., Ariszteidész, 22. fejezet.

[647] Themisztoklész, kiváló athéni hadvezér. Az ő tervének segítségével győzték le Xerxész hajóhadát Szalamisznál.

[648] Publius Cornelius Scipio huszonegy évesen vezetett hadjáratot Hispániába. A foglyul ejtett nő elengedésének története Liviusnál olvasható (XXVI,50). Később Hannibál legyőzéséért az Africanus melléknevet kapta.

[649] Q. Terentius Culleo részvétele a triumphuson Liviusnál olvasható (XXX,45).

[650] Lucius Cornelius Scipio Asiaticus a hispániai és afrikai hadjáratokban testvérével, Publiusszal együtt harcolt Antiokhosz ellen.

[651] Suetonius, A caesarok élete, VI,32 és 38.

[652] Az idősb Marcus Porcius Cato (Censorius) a szigorú erkölcsű politikus és író. Mondása: Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, Marcus Cato, 8. fejezet.

[653] Titus Quintius Flaminius a macedon Philipposszal viselt háborút. Az akhaiaiaknak szóló tanácsa: Plutarkhosz, i. m., Titus Flaminius, 17. fejezet. Zakünthosz (Zacynthus) görög sziget a Jón-tengerben.

[654] A macedoniai Fülöp (Philipposz) története: Plutarkhosz, Velős mondások, 6. fejezet, A makedónok mondásai.

[655] Apophthegmata (Velős mondások) című, az ókori uralkodók és hadvezérek jeles tetteit és mondásait összegyűjtő művét Plutarkhosz Traianus császárnak dedikálta. A görög szerző könyvét Janus Pannonius 1455 körül latinra fordította. Magyarul először Lethenyei János tolmácsolta (Ékes és éles rövid mondások, Pécs, 1785).

[656] Valerius Maximus, Factorum et dictorum memorabilium libri IX (Nevezetes tettek és mondások IX könyve). Ez a könyv tematikusan elrendezett kivonatok gyűjteménye (főként Cicero, Livius, Sallustius és Pompeius Trogus írásaiból).

[657] Macrobius, Saturnalium conviviorum libri VII (Saturnus-ünnepi vendégségek VII könyve). A könyv a rómaiak kedvelt ünnepnapjain lefolyt három dialógust tartalmaz, amelyekben rengeteg történelmi, mitológiai, régiségtani ismeret és egy sereg, antik szerzőktől vett idézet van összegyűjtve.

[658] Galeotto Marzio Mátyás bölcs mondásairól és tetteiről szóló könyvét 1485-ben írta, s Corvin Jánosnak ajánlotta (Libellus elegans Galeoti Martii De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis Matthiae serenissimae Hungariae regis, ad inclytum ducem Ioannem eius filium).

[659] Csömöri Zay Ferenc (1498–1570) császári és királyi orátor, 1553–1557 között állandó portai követ. Rangját jelzi, hogy 1557-ben portré is készült róla. 1568-ig Kassán volt felső-magyarországi főkapitány.

[660] Ugocsa vármegyében.

[661] Frangepán Ferenc (?–1543) egri püspök, majd kalocsai érsek. 1543-as végrendeletében testvérénél, a protestánsokat támogató Frangepán Katalinnál elhelyezett könyveiről is megemlékezett: „Libros meos, qui sunt apud sororem meam, et hic, et Venetiis, lego dictae ecclesiae [=Colocensis].” (Georgius PRAY, Specimen hierarchiae Hungaricae, Posonii–Cassoviae 1776–1779, II, 79–81.)

[662] Perényi János Perényi Gábor és Frangepán Katalin fia volt.

[663] Antonio Bonfini (1427–1502) magyar történetének 1543-ban, Bázelban csak az első három dekádja jelent meg. A Mátyásról szóló fejezeteket Heltai Gáspár adta ki 1565-ben, Kolozsvárott (Historia inclyti Matthiae Hunnyadis, regis Hungariae augustissimi). A Torda Zsigmond által előkészített teljes kiadást végül Zsámboky János jelentette meg 1568-ban, Bázelben.

[664] Galeotto Marzio (1427–1497) Itáliában, az umbriai Narniban született. 1461–1485 közt, megszakításokkal, több évet töltött Magyarországon. Mátyás királynak mindvégig igen kedves embere volt.

[665] Galeotto Marzio 1464-től tanított a bolognai egyetemen.

[666] Corvin János (1473–1504) Mátyás király házasságon kívül született fia. Anyja az alsó-ausztriai Steinből származó Barbara Edelpeck volt.

[667] A budai királyi könyvtár Mátyás király híres Corvina-könyvtára, amelyben legalább kétezer latin és görög nyelvű, antik és humanista szerzők által írt kötetet gyűjtöttek össze.

[668] Francesco Filelfo (1398–1481) görögül és latinul egyránt kiválóan verselő itáliai humanista. A vele való viszály irodalmi terméke Galeotto Marzio Invectivae in Franciscum Philelphum című pirongató írása.

[669] A majdani Janus Pannonius pécsi püspököt, még Csezmiczei János néven, diákként ismerte meg Galeotto Marzio. 1447-ben mindketten Ferrarában kezdték tanulmányaikat Guarino Veronese (1373–1460) iskolájában, ahol életre szóló barátságot kötöttek.

[670] Az epigrammák közül hármat csatolt ajánlóleveléhez.