Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

KÖLTEMÉNYEINEK TOLVAJÁRA

KÖLTEMÉNYEINEK TOLVAJÁRA[46]


      Látom, Vallinus, kötetedben túl sok a versem.
          Célod: utánzómnak adni ki önmagadat.
      Annyit másoltál te le szóról szóra müvemből,
          Hogy már-már azonos lett szövegem s szöveged.
 5   Nem vagy utánzóm, nem, nagyon is megtisztel e jelző,
          Könyved az én kötetem új kiadása csupán.
                                                                 (Kálnoky László fordítása)



[46] 46

1 Vallinus ugyanazt teszi, mint a Martialist plagizáló Fidentinus (Mart. 1,29; 1,38; 1,52; 1,53; 1,66; 1,72), aki ellopkodja és sajátjaként szavalja Martialis epigrammáit (1,29), máskor az ellopott könyv versei közé beilleszti sajátjait is (1,53), de éppen ezek árulkodnak arról, hogy gazdájuk nem költő, hanem tolvaj. Vallinus gyakran egész részeket ír át szóról szóra Janus költeményeiből, s még gyakrabban választ a Januséval azonos verstémákat. Ez a szolgai utánzás azonban nem nevezhető imitációnak, elkövetője nem az imitator, hanem sokkal inkább a fur (tolvaj) titulusra szolgál rá.