Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

PANNÓNIA DICSÉRETE

PANNÓNIA DICSÉRETE[196]


      Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
          S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
      Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
          Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
                                                                 (Berczeli Anzelm Károly fordítása)



[196] 197

1–2 A Laus Pannoniae címen ismert epigramma Janus költői öntudatának, büszkeségének a megszólaltatója. A költemény egyik mintája Martialis XII. könyvének 3. epigrammája. A 34 évi távollét után Rómából szülővárosába, Augusta Bilbilisbe visszatérő Martialis XII. könyvének verseit már szülőföldjéről küldi a domina urbs (Róma) olvasóihoz (Mart. 12,3,1–2: Ad populos mitti qui nuper ab urbe solebas, / Ibis, io, Romam nunc, peregrine liber – „Könyvem, nem régen Rómám küldött idegenbe: / Lám, idegen földről mégy oda most te magad” Csengery János ford.). A martialisi analógiánál sokkal jobban átérezte Janus azt a lelki-öntudati rokonságot, amely a Rómából a Fekete-tenger melletti Tomiba száműzött, az Urbsba örökkön visszavágyó Ovidiushoz fűzte (Ov. Pont. 2,5,9: Missaque ab Euxino legeres cum carmina Ponto).

3–4 A klasszikus költészetben közismert toposz, hogy a hírnevet szerzett költő dicsőségében szülőföldje is osztozik (vö. Mart. 1,61,11–12; Ov. am. 3,15,7–8; Pont. 2,9,54 etc.). A csattanó két propertiusi részlettel rokonítható (4,1a,63–66): ut nostris tumefacta superbiat Umbria libris, / Umbria Romani patria Callimachi! / scandentes quisquis cernit de vallibus arces, / ingenio muros aestimet ille meo! – „Hadd dagadozzék büszkén Umbria keble, / Umbria, hol született római Callimachus. / Bárki, ha látja a várat, ahogy kimagaslik a völgyből, / vallja: tehetségem feltör, akár e falak!” és (4,1b,125–126:) scandentisque Asis consurgit vertice murus, / murus ab ingenio notior ille tuo. – „hol falak őrzik a hegyre futó Assisiumot fent, / vallva: tehetséged hírnevet ád nekik is.” (Kerényi Grácia ford.). Propertiusnál a költő művei révén híressé váló szülőföld a dicsőségben osztozni kényszerül, talán még alul is marad a neki hírnevet szerző költő-fiával szemben. Janus a számára nagy dicsőséget hozó költői érdemet (magna quidem nobis haec gloria) büszkén ismeri el, de hazájának – az ő géniusza által nemessé lett Pannoniának – dicsőségét nagyobbnak ítéli (sed tibi maior […] patria). A fordítás elsősorban Janus érdemét, ingeniumát magasztalja, holott az eredetiben: „Most már a Pannoniából küldött verseket is mindenki olvassa. Bizony nagy dicsőség ez nekem, de neked – szellemem által híressé-nemessé lett hazám – nagyobb.”