Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MONTAGNA BERTALAN TERMÉSZETTUDÓS SÍRFELIRATA

MONTAGNA BERTALAN TERMÉSZETTUDÓS SÍRFELIRATA[157]


      Legjobb hírű doktora régen a gyógytudománynak,
          Bertalanom, te pihensz itt a nehéz rög alatt.
      Elirigyeltek a földtől téged a styxi leányok,
          meghökkenve, milyen ritka az áldozatuk.
 5   Mert hisz győzködtél soha nem képzelt nyavalyákkal,
          s visszasegítettél szinte halottakat is.
      Bár testben távoztál, emléked, neved él még:
          szerte olasz földön mit se fakulva virul.
                                                                       (Csorba Győző fordítása)



[157] 158

1–2 Bartholomeo Montagnáról, a gyógytudományok jeles tudoráról nincsenek konkrét ismereteink. Janus az ő epitaphiumát is az Anthologia Latina Vergiliusról írt sírverseinek segítségével fogalmazza meg (137,5).

3 A Sztüx (Styx = gyűlölt) a görög mitológiában Ókeanosz és Téthüsz legidősebb leánya: az Ókeanoszból az Alvilágba vivő folyó. A Sztüxre tették az istenek a legszentebb esküt. A Stygias sorores kifejezés (Lucan. 9,838; Claud. 20,31; Stat. Theb. 10,833) valószínűleg az Alvilág bosszúistennőire, az Erinnüszökre (Furiae, Emenides) vonatkozik, akik az Uranosz férfiatlanítása során a földre hullott vércseppekből jöttek létre: Alléktó, Megaira és Tisziphoné. Bár az Epitaphium Christophori Galli, medici című Janus-epigramma zárósorainak hasonlósága (Epigr. I. 270,5–6: Saepe colos medica fatales arte morantem / tres indignatae praeripuere Deae) miatt a Párkákra is vonatkozhat.

5–6 Janus úgy jeleníti meg Bartholomeót, mint Ovidius Aesculapiust (Aszklépioszt), a gyógyítás istenét (met. 2,642–645: „toto que salutifer orbi / cresce puer” dixit, „tibi mortalia saepe / corpora debebunt, animas tibi reddere ademptas / fas erit” – „»Nevekedjél, üdvmegadója,« / szólt, »az egész földnek, te fiú, sok földi halandó / test kell hogy teneked hálás legyen, és az elillant / lelket vissza tudod majd adni«” Devecseri Gábor ford.). A megfogalmazás más, tartalmában ideillő ovidiusi szövegrészlettel is rokonítható (fast. 3,827–828; 6,745–748).

7 E gondolat megtalálható Basinio egyik epitaphiumában is (carm. var. 10,1–2: Juste poeta iaces, sed non tua fama iacebit, / Sis licet extinctus, nomine vivus eris).