Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ANELLUSRA

ANELLUSRA[102]


      Míg egyedül szamarad vitt hátán zsákot, Anellus,
          Olykor a molnárhoz őrleni sárga buzát:
      Nem tért vissza sohsem helyesen mért lisztadagokkal,
          Vagy zsákodba vegyest néha a korpa került.
 5   Hosszan a bírónak leveledben felpanaszoltad
          Ezt, s szomszéd lévén újra meg újra nekem.
      Hogy többé neked így már kárt ne tehessen a molnár,
          Most tervet szőttél, íme a terv, a ravasz:
      Mától kezdve az őr feleséged lesz, tele porral
10       Nézi a tolvajlót, ülve a zsákjaidon.
      Hej, sok eszed van, mert akitől úgy félted, Anellus,
          Zsákjaid, attól nem félted az asszonyodat.
                                                                   (Csonka Ferenc fordítása)



[102] 102

1 Az expozíció már sejteni engedi a csattanót, hiszen az Anellus/asellus szójátékból kiderül, hogy maga Anellus is szamár.

3–4 A szellemes metonímia (mixta Ceres) ügyes szójátékot eredményez (semine/Ceres), ami azt jelenti, hogy másnak a búzájával (externo semine), nyilván rosszabb minőségűvel lett összekeverve Anellus búzája.

11–12 A szamár Anellus történetéhez hasonló facetia olvasható Geoffrey Chaucher The Canterbury Tales (Canterbury mesék) című művében, ahol a The Reeve’s Tale (Az Ispán meséje) hasonló alapszituációból kiindulva pikáns véget ér.