Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GUARINUS DICSÉRETE

GUARINUS DICSÉRETE[75]


      Innom hogyha aranyserlegben Juppiter adna
          Édes italt, amelyet hű Ganymedese tölt:
      Úgy nem ízlene nékem ez isteni nedv se bizonnyal,
          Mint ha Guarinusnak ajkin a nektar ömöl.
                                                                  (Hegedűs István fordítása)



[75] 75

1–2 Az istenek mennyei lakomáján a Jupiterhez (Zeuszhoz) illő (Mart. 12,15,3–7), smaragdokkal kirakott aranyos serlegből isszák az égiek a Ganümédész (vagy Hébé) által kevert édes nektárt (Hom. Il. 4,1–4). Ganümédész Trósz király fia volt, a legszebb ifjú a világon, akit Zeusz sastollakba öltözve rabolt el, s ezután lett belőle Zeusz és az istenek pohárnoka. Janus a vers nyelvi és gondolati motívumait Martialis-epigrammákból merítette (Mart. 8,39; 9,91; 12,15; 11,104).

3–4 A csattanóban Janus Martialist követve (8,39; 9,91) elutasítja a Jupiter által neki kínált isteni nektárt, s ezúttal az istenek italánál, a „vérszinü nektár”-nál (Hom Od. 5,93) tartja édesebbnek, hívogatóbbnak Guarino szép szavát.