Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

1. fejezet - JANUS PANNONIUS

1. fejezet - JANUS PANNONIUS

Tartalom

1
NÉVVÁLTOZTATÁSÁRÓL
2
MAGÁT AJÁNLJA
3
A VELENCEI MARCELLUSRÓL
4
A MODENAI PÜSPÖKHÖZ
5
ÖNMAGÁRÓL
6
ÉLETKORÁRÓL
7
MARCELLÓNAK ÁLTALA LATINRA FORDÍTOTT VERSEIRŐL
8
SZEGÉNYSÉGÉT PANASZOLJA
9
GALLIÓHOZ
10
GALLIÓHOZ
11
ÖNMAGÁRÓL
12
VERONÁNAK AJÁNLJA KÖNYVÉT
13
A KÖLTŐ MARTIALISHOZ
14
SZERÉNYKEDVE DICSÉRI SAJÁT MŰVÉT
15
KÖNYVÉHEZ SZÓL
16
MAGA KÖNYVÉRŐL
17
LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ
18
LEONELLÓHOZ, FERRARA HERCEGÉHEZ
19
LEONELLÓHOZ
20
KÖNYVEIHEZ
21
AZ OLVASÓHOZ
22
JOANNES SAGUNDINEUSNAK
23
VALLÁRA
24
A PÁRMAI BASINUSNAK A HESPERISRŐL, AMELYET MÁR RÉGEN ELKEZDETT, DE MÉG MINDIG NEM FEJEZETT BE
25
CARBÓRA
26
PORCELLIUSRÓL ÉS IOVINIANUSRÓL
27
A CSIPÁS SENECÁRA
28
MALATESTA ZSIGMONDRÓL, RIMINI ZSARNOKÁRÓL
29
GYULÁHOZ
30
UGYANAHHOZ
31
KELEMENHEZ
32
PROSPERRE
33
GRYLLUSRA
34
AKI CSAK A RÉGI KÖNYVEKET SZERETI
35
MIKOR KEZDTÉK RÓMÁBAN TISZTELNI A MÚZSÁKAT?
36
A MŰVÉSZETRŐL
37
VERGILIUS TOLVAJÁRA
38
VERGILIUS TOLVAJÁRA
39
RUFUSHOZ
40
RUFUSHOZ
41
EGY VALAKINEK, AKI NEHÉZ DOLOGRA BIZTAT
42
POLYCARPUSHOZ
43
ÖNMAGÁRÓL
44
PAULUSRA
45
PÁLHOZ
46
KÖLTEMÉNYEINEK TOLVAJÁRA
47
GÁSPÁRRA
48
PROSPERHEZ
49
AZ ÁLTUDÓSRÓL
50
UGYANARRÓL
51
MIKLÓSRA
52
AENEAS SYLVIUSHOZ
53
VÁLASZ
54
UGYANAZ UGYANAHHOZ
55
TITUS STROZZA VERSEIT DICSÉRI
56
TITUS KÖNYVEIRŐL
57
DICSÉRI PEROTTI MIKLÓST
58
TIVADARRA
59
GRYLLUSRA
60
BERTALANHOZ
61
TROILUSHOZ
62
CRISPUSRA
63
KÁROLYRA
64
A NYÁRFÁK NEM TEREMNEK BOROSTYÁNKÖVET
65
SEVERUSRA
66
EGY FÖLÖSLEGESEN KÉRDEZGETŐRE
67
GUARINÓHOZ
68
A VERONAI GUARINÓHOZ
69
VITÁZIK GUARINO MENTEGETŐZÉSÉVEL
70
A VERONAI GUARINÓHOZ
71
GUARINO DICSÉRETE
72
UGYANARRÓL
73
UGYANARRÓL
74
GUARINUSHOZ
75
GUARINUS DICSÉRETE
76
TETRASTICHON A VERONAI GUARINÓRA
77
GUARINO DICSÉRETE
78
GUARINÓHOZ
79
KIKACAGJA A RÓMAI BÚCSÚSOKAT
80
UGYANARRÓL
81
KIGÚNYOLJA GALEOTTO ZARÁNDOKLÁSÁT
82
HUGÓRA
83
PHILITICUSRA
84
GRYLLUSHOZ
85
ORNITUSHOZ
86
EGY HÁZASSÁGTÖRŐRE
87
A FAJTALAN LEÓRA
88
A FAJTALAN URSUSRÓL
89
EGY HÁZASSÁGTÖRŐRE
90
KÁROLYHOZ
91
PÉTERRE
92
CYRUS ÉS GRYLLUS ORRÁRÓL
93
GRYLLUSRA
94
PERINUSHOZ
95
DEMETRIUSRA
96
EGY OKOSKODÓRA
97
LADVANCUSRA
98
RUFUSHOZ
99
MÁRKUSHOZ
100
FARKASRA
101
AMBRUSRÓL
102
ANELLUSRA
103
A KRUDÉLIS PRÉTOR ELLEN
104
A HAJÓTÖRÖTT FRANDUSHOZ
105
A HAJÓKÁZÓ VINCÉRŐL
106
A HALOTT ANELLUSHOZ
107
AULUSRA
108
EGY HÓBORTOS HENYÉRŐL
109
RULLUSHOZ
110
ÉLETÜNK VÁLTOZTATÁSÁRÓL
111
BERTALANHOZ
112
BERTALANHOZ
113
GALLUSHOZ
114
LAPPUSRA
115
KÁROLYRA
116
ARRÓL, AKI LETAGADJA A KÖLCSÖNT
117
ARRA, AKI NEM ADJA MEG A KÖLCSÖNT
118
SYLLÁRA
119
BOLOGNÁRÓL
120
RÓMA
121
ARQUÁHOZ
122
URSUSHOZ
123
BIZÁNCRÓL
124
KONSTANTINÁPOLY ELESTÉRŐL
125
CRYSTALLINA
126
ISMÉT RÓLA
127
BILBILISRŐL
128
ARTEMISIA MAUSOLOSHOZ
129
PHRYNÉRŐL
130
THESZPISZRŐL ÉS AISZKHÜLOSZRÓL
131
PORCIÁRÓL
132
NÁRCISSZUSZRÓL ÉS PÜGMALIÓNRÓL
133
A PÜTHAGORASZI BETŰRŐL
134
A VERONAI SZÍNHÁZRÓL
135
DIONÜSZIOSZRÓL, A SZIRAKÚZAI ZSARNOKRÓL
136
GÖRÖGORSZÁGRA
137
GALLUSHOZ
138
CARBÓHOZ, A KÖLTŐHÖZ
139
BERTUSRA
140
CRESSÁRA
141
LINUSHOZ
142
BASINÓHOZ
143
KONRÁDHOZ
144
AENEAS SYLVIUSRÓL, PIUS PÁPÁRÓL
145
ARGÜROPÜLOSZ BÖLCSÉSZRŐL
146
A TÖRPE BALÁZSRA
147
LEONELLÓNAK, FERRARA GRÓFJÁNAK SÍRFELIRATA
148
ANDREOLÁNAK, V. MIKLÓS PÁPA ANYJÁNAK SÍRVERSE
149
LORENZO VALLA HALÁLÁRA
150
HUNYADI JÁNOS SÍRFELIRATA
151
HUNYADI JÁNOSNAK, MÁTYÁS KIRÁLY ATYJÁNAK SÍRFELIRATA
152
ALFONZ, NÁPOLYI KIRÁLY SÍRFELIRATA
153
THADDEA SÍRIRATA
154
GUARINO SÍRFELIRATA
155
GUARINO SÍRFELIRATA
156
ANYJÁNAK, BARBARÁNAK SÍRFELIRATA
157
HOMÉROSZ SÍRFELIRATA
158
MONTAGNA BERTALAN TERMÉSZETTUDÓS SÍRFELIRATA
159
V. MIKLÓS PÁPA SÍRFELIRATA
160
II. PIUS PÁPA EPITÁFIUMA
161
SZOBI PÉTERNEK, A NAGYSZERŰ KATONÁNAK SÍRFELIRATA
162
MIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTE
163
ÉLETKORÁRÓL
164
MILYEN BARÁTNŐT SZERETNE
165
LIBERÁHOZ
166
ÖNMAGÁRÓL
167
BARÁTNŐJÉRŐL
168
LAELIÁRÓL
169
UGYANAHHOZ
170
PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK
171
HUGÓHOZ
172
SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS
173
LÚCIA JÓSLATÁRÓL
174
UGYANARRA A LÚCIÁRA
175
LÚCIÁRA
176
LÚCIÁRA
177
LÚCIÁHOZ
178
A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA
179
UGYANARRÓL
180
UGYANARRÓL
181
UGYANARRA A LINUSRA
182
PINDOLÁRA
183
LÚCIÁRÓL
184
UGYANARRA
185
LÚCIÁRA
186
GALESUSRÓL
187
EGY BUJA KÉJHÖLGYRE
188
SZILVIÁRÓL
189
LÉDÁHOZ FŰZŐDŐ SZERELMÉRŐL
190
EGY LEÁNNYAL SZERETNE LEFEKÜDNI
191
MAGDOLNÁHOZ
192
GUARINÓHOZ
193
ORSOLYA MUFFJÁRÓL
194
UGYANARRÓL
195
UGYANARRÓL
196
TEKLÁRA
197
PANNÓNIA DICSÉRETE
198
GALEOTTÓHOZ
199
GALEOTTÓHOZ
200
UGYANAHHOZ
201
POLYCARPUSHOZ
202
EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL
203
A GYÜMÖLCSTŐL ROSKADOZÓ FÁRÓL
204
BÚCSÚ VÁRADTÓL
205
KÖNYÖRGÉS AZ ISTENEKHEZ A TÖRÖK ELLEN HADBA INDULÓ MÁTYÁS KIRÁLYÉRT
206
MÁTYÁS KIRÁLYHOZ
207
AZ UDVARONCOK SZERENCSÉJÉNEK FORGANDÓSÁGÁRÓL
208
A BESÚGÓKRA
209
MÁTYÁS KIRÁLYHOZ
210
A KIRÁLYI KOCSIT VONÓ SZARVAS
211
VENDÉGSÉGBE HÍVJA MAGÁHOZ MÁTYÁS KIRÁLYT
212
FRIGYES CSÁSZÁRHOZ
213
FRIGYES CSÁSZÁRHOZ A KIRÁLYI KORONÁRÓL
214
A FIRENZEIEK ÁLTAL MÁTYÁS KIRÁLYNAK KÜLDÖTT OROSZLÁNOKRÓL
215
UGYANARRÓL UGYANAHHOZ A KIRÁLYHOZ
216
SZLAVÓNIÁRÓL
217
A KÖSZVÉNYES BRIGITTÁRA
218
A VENDÉGLÁTÓ ANTALRA
219
GALEOTTO BAJVÍVÁSA
220
VITUSRA
221
BELÉNES
222
TRIBRACÓHOZ, A KÖLTŐHÖZ
223
A NARNI GALEOTTÓHOZ
224
GALEOTTÓHOZ
225
VALERIUS MARCELLUS SÍRIRATA
226
MENTEGETŐZIK, HOGY NEM ELEGYEDIK A HARCBA
227
JÁNOS ESZTERGOMI ÉRSEKHEZ
228
PÁL PÁPÁRÓL
229
UGYANARRÓL
230
UGYANAHHOZ
231
MARSILIUS FICINUS
232
AZ ESZTERGOMI ÉRSEK ERŐDÍTÉSEIRŐL
233
HENRIKHEZ, A GERMÁN KÖLTŐHÖZ 1470-BEN
234
FODOR (CRISPUS) KRISTÓFNAK
235
VIDNEK
236
UNOKAÖCCSÉNEK, VITÉZ MIHÁLYNAK
237
PHILELPHUSHOZ
238
MARS ISTENHEZ BÉKESSÉGÉRT
239
BÉKÉÉRT
240
A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS
241
MARCO GIORGIÓNAK ÉS ANTONIOLÓNAK, MIKOR SCIENTÁBAN NYARALTAK
242
SIRATÓÉNEK RACACINUSRÓL, KISINASÁRÓL
243
BÚCSÚ A MÚZSÁKTÓL
244
ANDREA MANTEGNA PADOVAI FESTŐ DICSÉRETE
245
AZ OLASZ NIMFÁK LEGDICSŐBBIKÉNEK, FERONIA ISTENNŐNEK ÍRTA JANUS PANNONIUS, VISSZATÉRŐBEN RÓMÁBÓL, 1458. JÚNIUS 9-ÉN
246
SIRATÓÉNEK ANYJÁNAK, BORBÁLÁNAK HALÁLÁRA
247
MIKOR A TÁBORBAN MEGBETEGEDETT
248
BETEGESKEDÉSE MIATT PANASZKODIK 1466 MÁRCIUSÁBAN
249
AZ ÁLOMHOZ
250
LELKEMHEZ
251
A ROSKADOZÓ GYÜMÖLCSFA
252
JANUS PANNONIUS MARCO AURELIÓNAK
253
JANUS PANNONIUS GALEOTTO MARZIÓNAK
254
JANUS PANNONIUS GALEOTTO MARZIÓNAK
255
JANUS PANNONIUS GALEOTTO MARZIÓNAK
256
JANUS PANNONIUS MÁTYÁS KIRÁLYNAK
257
RÓMAI BESZÉD A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG NEVÉBEN, A PÁPA NYILVÁNOS KIHALLGATÁSÁN

Janus Pannonius (Johannes de Chesmicze, Csezmiczei János) 1434. augusztus 29-én született a szlavóniai Körös vármegyében (Csezmice?). Köznemesi rendű apját korán (1440) elveszítette. Anyja, Vitéz Borbála elsősorban bátyjától, a Hunyadi János pártfogását élvező Vitéz János váradi püspöktől (1445) kapott támogatást neveléséhez. 1447-ben Vitéz János Ferrarába küldte Guarino da Verona iskolájába. A ferrarai diákévek (1447–1454) alatt a tehetséges, zseniális memóriával megáldott pannoniai ifjúból Janus Pannonius néven a latin nyelvű humanista költészet egyik elismert, európai hírű költője lett.

Életének talán ez a legtermékenyebb időszaka: több száz epigrammája, jó néhány elégiája és számos epikus költeménye keletkezett ekkor. Nagy hatással volt költői mintaválasztására, útkeresésére Antonio Beccadelli hírhedt Hermaphroditusa, illetve az Anthologia Planudea, amelynek mintegy húsz darabját fordította latinra. A görög versfordítások Janus számára egyfajta költői előjátékot jelentettek saját epigrammáinak megírásához is. Valószínűleg Beccadelli versei vezették el a költészetét később mindvégig meghatározó martialisi epigrammákhoz, amelyeknek tematikáját, nyelvi megoldásait tudatosan utánozta, Martialist nyíltan mesterének vallotta. A műfajt érintő valamennyi kérdésben elfogadta és hirdette példaképe esztétikai alapelveit, aemulus poetaként a XV. század Martialisa akart lenni. Epigrammáinak sokszínűségével az antik irodalom egészét kívánta újra megszólaltatni. A neolatin költészet legkiválóbb képviselőit is fölülmúlta irodalmi jártassága: a homéroszi eposzoktól a XV. századi színvonalas humanista irodalmi alkotásokig szinte minden jeles auktort felhasznált. Tanárát, az idős Guarinót apjaként szerette, számos epigrammában dicsőítette mint „a latin nyelv Camillusát”. Több versben magasztalta a ferrarai Este-család tagjait, az udvar ünnepségeire, Guarino, illetve Francesco Barbaro lányának esküvőjére epithalamiumokat írt. Mint ünnepelt költő, megrendelésre köszöntötte 1452-es ferrarai látogatásakor III. Frigyes császárt (Pro pacanda Italia). Felkérésre írta terjedelmes panegyricusait is: Ad Ludovicum Gonzagam (1450), Ad Renatum (1452). A diákévek emlékeit és a tudós humanista tanár portréját örökítette meg az 1454-ben elkezdett Guarino-panegyricusban. Ferrarai elégiáiból még hiányzik a szubjektív, egyéni hang, többnyire a klasszikus retorikai elemek uralják e verseket.

1454–1458 között római és kánonjogot tanult Padovában. Komolyságot követelő új tanulmányai kezdetén versben intett búcsút a költészetnek (Valedicit Musis), s ebből az időszakból valóban csak néhány alkalmi versét és a monumentális Panegyricus ad Jacobum Antonium Marcellum Venetumot ismerjük, amelynek terjedelme (2923 sor) lenyűgöző ugyan, de nem pótolja a ferrarai évekből megismert életízű epigrammákat. Ugyancsak ekkoriban készült két prózai fordítása Plutarkhosz Moraliájából.

1455-ben újból hazatért, Bécsújhelyen részt vett a császári birodalmi gyűlésen, kapcsolatba került Enea Silvio Piccolominival. 1457-ben titeli prépost. 1458-ban doktorált, majd az év májusában Rómában pápai kedvezményeket nyert. Egykori tanulótársa, testvéreként szeretett barátja, Galeotto Marzio meghívására Narniba látogatott. Padovában Mantegna, a híres festő kettős portrét festett róluk, Firenzében fölkereste Cosimo de’Medicit és Poggio Bracciolinit. 1458 nyarán Vitéz János hívására hazatért. Királyi személynök, 1459–1472 között pécsi püspök, 1461–1464-ben a királyné kancellárja. Mátyás király mellett, hadjáratai során is, diplomáciai leveleket fogalmazott, követekkel tárgyalt. 1465-ben Velencébe és Rómába vezetett küldöttséget a török elleni segély ügyében. II. Pál pápától engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyeteméhez, Firenzében kapcsolatba került Marsilio Ficinóval és az újplatonizmussal, kódexeket vásárolt magának és királyának.

Az 1458–1465 közötti időszak verseit többnyire a rezignált hang jellemzi, a Fekete-tenger mellé száműzött Ovidius elégiáinak motívumaival utal társtalanságára, a költészetét elsorvasztó környezet közönyére. Betegségek sora emésztette fel gyönge szervezetét, fogyó életkedvét. Édesanyja halálára szívszorító elégiát írt (Threnos de morte Barbarae matris, 1463), az 1464-es hadjárat során megbetegedve már az élettől is elbúcsúzott De se aegrotante in castris című versével, amelyben büszke öntudattal örökítette meg majdani sírföliratát. Ekkoriban írt monumentális epigrammáival a király politikáját támogatta, szatirikus vénáját csak a II. Pál ellen írt versfüzérben csillogtatta meg újra. Ugyancsak kiemelkedő darabja e korszakának az Abiens valere iubet sanctos reges Varadini című költemény, amely a magyar táj későbbi költői ábrázolásaival vetekszik. 1460 nyarán lefordította az Iliász 6. énekének két részletét, illetve Pszeudo-Démoszthenész Epitaphiosát. 1466-ban írott elégiái kiújuló betegségéről tanúskodnak (Conquestio de aegrotationibus suis, Ad Somnum). A lelkével „társalgó” Ad animam suam című verse az újplatonizmus tanításának költői foglalataként újra a halál gondolatát veti fel. 1467-ben a király kíséretében volt az erdélyi lázadók leverésekor, vereségüket epigrammákban ünnepelte. 1467–1469 között kincstartó, 1468-ban részt vett Mátyásnak a cseh király, Podjebrád György elleni hadjáratban, s jelen volt 1469-ben Olmützben Mátyás cseh királlyá választásán is. 1469–1470-ben szlavón bán, 1470 februárjában a király környezetében megverselte a Firenze által Mátyásnak küldött oroszlánpárt. Humanista mintára összegyűjtötte leveleit (Hédervári-kódex), lefordította és Mátyásnak ajánlotta Plutarkhosz egy újabb Moraliáját (1467), illetve Démoszthenész egyik Philipposz elleni beszédét. Elégiáinak gyűjteményét elküldte Marsilio Ficinónak, 1469-ben befejezte a Guarino-panegyricust. E látszólag termékeny időszakáról valódi képet a De amygdalo in Pannonia nata és a De arbore nimium foecunda című költeményei adnak, mindkettő a költői én tragédiájának, kiábrándultságának jelképpé sűrített, modern megfogalmazása.

1471-ben Vitéz Jánossal együtt a Mátyás elleni összeesküvés vezetője lett, 1471 telén Nyitrán a leleplezés után is ellenállt. Itália felé menekülve halt meg 1472. március 27-én Medvevárban. A később kiengesztelődött király Pécsett eltemettette, verseit Váradi Péterrel összegyűjtette a Corvina könyvtár számára. Műveinek első tudományos igényű kritikai kiadása Teleki Sámuel és Kovásznai Sándor nevéhez fűződik (Utrecht, 1784).

Források: IANI PANNONII Poemata, I–II, ed. TELEKI Sámuel, KOVÁSZNAI Sándor, Utrecht, 1784; ÁBEL Jenő, Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon, Budapest, 1880; JANUS PANNONIUS Munkái latinul és magyarul, szerk. V. KOVÁCS Sándor, Budapest, 1972; HORVÁTH János, Janus Pannonius ismeretlen versei a Sevillai-kódexben, ItK, 1974, 594–627; JANUS PANNONIUS Összes munkái, kiad. V. KOVÁCS Sándor, Budapest, 1987; az epigrammák latin szövegét MAYER Gyula rendezte sajtó alá.

1


      Iohannes fueram, Ianum quem pagina dicit,
          Admonitum ne te, lector amice, neges.
      Non ego per fastum sprevi tam nobile nomen,
          Quo nullum toto clarius orbe sonat.
 5   Compulit invitum mutare vocabula, cum me
          Lavit in Aonio flava Thalia lacu.