Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

N

N

NAD (nikotinamid adenin dinuleotid)

Koenzim, amely a nikotinsav B-vitaminból származik, és számos biológiai dehidrogénezési folyamatban vesz részt. Jellemzően lazán kapcsolódik az enzimhez. Normális esetben pozitív töltéssel rendelkezik és egy hidrogénatom és két elektron felvételével alakul át redukált formájú NADH-vá. Az NADH a táplálék oxidációja során keletkezik, majd a két elektronját (és a protont) leadja az elektrontranszport láncba, és visszaalakul NAD+-vá, ami három molekula ATP-t eredményez egy molekula NADH-ra vonatkoztatva.

A NADP (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát) a NAD-től csak annyiban különbözik, hogy még egy foszfátcsoporttal is rendelkezik. Működése NAD-hez hasonló. Az anabolikus reakciók (lásd: anabolizmus) rendszerint a NADPH-t (redukált NADP) használják hidrogén donorként a NADH helyett. Az enzimek általában specifikusak a NAD vagy NADP koenzimre.

nádcukor

Lásd szacharóz.

nafta

A kőolaj desztillálásakor nyert folyékony szénhidrogén, vagy szénhidrogének keveréke. A kifejezést általában a magasabb számú, kilenc- vagy tízatomos, alkán frakcióra alkalmazzák. Használják oldószerként, és illékonyabb komponensekre, így például benzinre való krakkolás kiindulási anyagaként.

naftalin

Fehér, illékony szilárd anyag: C10H8 (l.: az ábrát); relatív sűrűsége: 1,025; op.: 80,55 oC; fp.: 218 oC. A naftalin aromás szénhidrogén, molyirtó szagú; nyersolajból nyerik ki. Bizonyos szintetikus gyanták készítésének nyersanyaga.

naftilcsoport

A C10H7-csoport, amely a naftalinból származik egy hidrogén elvonásával. Két formája van, attól függően, hogy a hidrogént az 1 vagy 2 pozícióból vonják-e el.

naftolok

A naftalinból származtatott, két C10H7OH képletű fenol, amelyek az –OH csoport helyzetében különböznek egymástól. A legfontosabb a naftalin-2-ol (β-naftol), ahol az –OH a 2-es pozícióban található. Ez egy fehér, szilárd anyag, (relatív sűrűsége: 1,28; op.: 123-124 oC; fp.: 295 oC), amelyet a gumiban használnak antioxidánsként. A naftalin-2-ol az 1-es pozícióban kapcsolódik a diazónium sókkal vörös azovegyületeket képezve. Ezt a reakciót használják primer aminok kimutatására (először diazónium sót hoznak létre, majd naftalin-2-ol-t adnak hozzá.)

nagy felbontóképességű elektronveszteség-spektroszkópia (HRELS)

Olyan technika, amellyel információ szerezhető a felületen adszorbeált molekulákról elektronok rugalmatlan szóródásával.

nagy hatékonyságú/nyomású folyadék kromatográfia (HPLC)

Elegyek elemzésére vagy elválasztására alkalmazott érzékeny technika, amelyben a mintát egy kromatográfiás oszlopon nyomással juttatják keresztül.

nagyfrekvencia (HF)

Rádiófrekvencia 3-30 megahertz tartományban, azaz amelynek a hullámhossz-tartománya 10-100 méter.

nagyolvasztó

Kemence vasércek, pl. hematit (Fe2O3) és magnetit (Fe3O4) olvasztására, a nyersvas előállítására. A kemence egy magas, tűzálló béléssel ellátott, hengeres szerkezet, amelyet felülről töltenek meg a dúsított érccel (lásd dúsítás), koksszal és salakképzővel, ez utóbbi rendszerint mészkő. A vas-oxidoknak fémvassá való átalakítása redukciós folyamat, amely során a szén-monoxid és a hidrogén a redukálószer. A reakció a következőképp összegezhető:

Fe3O4+2CO+2H2→3Fe+2CO2+2H2O

A CO-t a kemencén belül nyerik úgy, hogy fúvóformákból képezett gyűrűből körülbelül kétharmadnyira lenn, a kemencében forró levegőt fúvatnak a szénen át. A CO-t termelő reakció a következő:

2C+O2→2CO

A legtöbb nagyolvasztóban hidrogénforrásként szénhidrogéneket (olaj, gáz, kátrány stb.) használnak. A modern, direkt-redukciós eljárásnál, CO-t és H2-t külön állítják elő, így a redukciós eljárás alacsonyabb hőmérsékleten történhet. A nagyolvasztóban előállított nyersvas körülbelül 4% szenet tartalmaz, acél vagy öntöttvas előállításához rendszerint további finomítása szükséges.

nagyon nagy frekvencia/very high frequency (VHF)

A 3x108-0.3x108 Hz tartományú rádiófrekvencia, amelynek hullámhossza 1-10 m.

nano-

Jele: n. Előtag, amelyet a metrikus rendszerben a 10-9 jelölésére használják. Pl.: 10-9 szekundum = 1 nanoszekundum (ns).

nanocső

Lásd: buckminsterfullerén.

nanotechnológia

Olyan eszközök használata és fejlesztése, amelyek mérete mindössze néhány nanométer. Kutatásokat folytatnak az elektronikus hatásoktól függő rendkívül kicsiny komponensekre, amelyek működése megszámlálható elektron mozgásával történhet. Az ilyen eszközök sokkal gyorsabban hatnak, mint a nagyobb komponensek. Jelentős az érdeklődés a molekuláris szintű szerkezetek létrehozására, megfelelő szekvenciájú kémiai reakciókkal. Lehetséges a felületeken az egyes atomok manipulálása is, az atomerő mikroszkóp egy változatának alkalmazásával.

napalm

Gyújtóbombákban és lángszórókban használt anyag; előállításakor benzinből képeznek gélt alumínium szappannal (hosszúláncú karbonsavak, pl. palmitinsav alumíniumsója).

naszcensz hidrogén

A hidrogén reakcióképes formája, amely a reakcióelegyben in situ keletkezik (pl. cinkből, sav hatására). A naszcensz hidrogén képes olyan elemeket és vegyületeket redukálni, amelyek a ’normál’ hidrogénnel nem könnyen reagálnak. Valamikor úgy gondolták, hogy a hidrogén ilyenkor atomos állapotban van jelen, de nem ez a helyzet. Valószínűleg gerjesztett állapotú hidrogénmolekulák keletkeznek, és reagálnak, mielőtt visszakerülnének az alapállapotukba.

nátrium

Jele: Na. Lágy, ezüstös, reakcióképes elem, amely a periódusos rendszer 1. csoportjába (korábban IA) tartozik (lásd: alkálifémek). Rendszáma: 11; relatív atomtömege: 22,9898; relatív sűrűsége: 0,97; op.: 97,8 oC; fp.: 882-889 oC. A nátrium előfordul kloridként a tengervízben és halit ásványként. Elektrolízissel nyerik a Downs-cellában. Redukálószerként alkalmazzák bizonyos reakciókban, a folyékony nátriumot használják atomeaktorok hűtőanyagaként. Kémiai tulajdonságait tekintve rendkívül reakcióképes, a levegőn oxidálódik, hevesen reagál vízzel, (olaj alatt tartják). Oldódik folyékony ammóniában, szolvatált elektronokat tartalmazó, kék színű oldat keletkezésével. A nátrium az élő szervezetek számára esszenciális makroelem. Elsőként Humphry Davy izolálta 1807-ben.

nátrium-hexafluor-aluminát

Színtelen, monoklin szilárd anyag: Na3AlF6; nagyon gyengén oldódik vízben; relatív sűrűsége: 2,9; op.: 1000 oC. 580 oC-on szabályos rendszerűvé alakul. A természetben kriolit ásványban fordul elő. Jelentős mennyiségben alumínium-fluorid, timföld és nátrium-hidroxid felhasználásával állítják elő, vagy közvetlenül alumínium-fluorid és nátrium-aluminát reagáltatásával gyártják. A legfontosabb felhasználási területe az alumíniumgyártásban van, a Hall-Heroult-cellában. Használják zománcok, opak bevonatok, kerámia bevonatok készítésénél is.

nátrium-acetát

Lásd: nátrium-etanoát.

nátrium-aluminát

Fehér, szilárd anyag: NaAlO2 vagy Na2Al2O4. Oldhatatlan etanolban, erősen lúgos oldatot adva oldódik vízben, op.: 1800 oC. Előállításához bauxitot hevítenek nátrium-karbonáttal és a maradékot vízzel extrahálják. A laboratóriumban előállítható feleslegben lévő alumíniumot adva forró, tömény nátrium-hidroxidhoz. Oldatában az Al(OH)4- az uralkodó. A nátrium-aluminátot pácként, zeolitok előállításánál, kifolyások kezelésénél, üveggyártásnál és tisztító vegyületekben alkalmazzák.

nátrium-amid

Fehér, kristályos por: NaNH2, amely bomlik vízben és meleg etanolban; ammóniaszagú; op.: 210 oC; fp.: 400 oC. Előállításakor száraz ammóniát vezetnek át fém nátrium felett 350 oC-on. Vörösen izzó szénnel reagálva nátrium-cianidot, nitrogén(I)-oxiddal nátrium-azidot ad.

nátrium-azid

Fehér, színtelen, kristályos szilárd anyag: NaN3, oldható vízben, gyengén oldódik alkoholban; hexagonális; relatív sűrűsége: 1,846; melegítéskor bomlik. Előállítják nitrogén(I)-oxid hatására forró nátrium-amidból (NaNH2); detonátorok előállításánál használják reagensként.

nátrium-benzoát

Lásd: nátrium-benzolkarboxilát.

nátrium-benzolkarboxilát (nátrium-benzoát)

Színtelen, kristályos vegyület, vagy fehér amorf por: C6H5COONa. Oldható vízben és gyengén oldódik etanolban. Nátrium-hidroxid és benzoesav reakciójával állítják elő. A festékiparban és élelmiszer tartósítóként használják. Régebben antiszeptikus anyagként használták.

nátrium-bikarbonát (nátrium-hidrogén-karbonát)

Lásd: nátrium-hidrogén-karbonát.

nátrium-biszulfát (nátrium-hidrogén-szulfát)

Lásd: nátrium-hidrogén szulfát.

nátrium-biszulfit (nátrium-hidrogén-szulfit)

Lásd: nátrium-hidrogén-szulfit.

nátrium-bromid

Fehér, kristályos szilárd anyag: NaBr, főként a dihidrátja (monoklin; relatív sűrűsége: 2,17) és vízmentes sója (szabályos; relatív sűrűsége: 3,20; op.: 747 oC; fp.: 1390 oC) ismert. A dihidrát 52 oC-on vizet veszít, és nagyon gyengén oldódik alkoholban. A nátrium-bromidot előállítják: brómot forró nátrium-hidroxiddal, vagy hidrogén-bromidot nátrium-karbonát oldattal reagáltatva. Felhasználják a fényképészetben és az analitikai kémiában.

nátrium-cianid

Fehér, vagy színtelen kristályos anyag: NaCN, elfolyósodó, oldható vízben és folyékony ammóniában, kissé oldódik etanolban. Szabályos; op.: 564 oC; fp.: 1496 oC. Ma a nátrium-cianid előállításakor hidrogén-cianidot abszorbeáltatnak nátrium-hidroxid vagy nátrium-karbonát oldatban. A vegyület rendkívül mérgező, mert reagál a vér hemoglobinjában lévő vassal, és ezzel megakadályozza a testszövetek oxigénellátását. Nemesfémek extrakciójára, és a galvanizálásban használják. Vizes oldata a só hidrolízise miatt lúgos.

nátrium-dihidrogén-foszfát(V) (nátrium-dihidrogén-ortofoszfát)

Színtelen, kristályos szilárd anyag: NaH2PO4, oldható vízben és oldhatatlan alkoholban; ismert a monohidrátja (relatív sűrűsége: 2,04) és dihidrátja (relatív sűrűsége: 1,91). A dihidrát egy molekula vizet elveszít 60 oC-on a másodikat 100 oC-on, ezt bomlás követi 204 oC-on. A vegyület előállítható: nátrium-karbonátot kezelve ekvimolekuláris mennyiségű foszforsavval, vagy foszforsavat semlegesítve nátrium-hidroxiddal. Használják nátrium-foszfát (Na3PO4) készítésére, sütőporokban, élelmiszer adalékként és puffer rendszerek alkotójaként. A 32P-ban dúsított nátrium-dihidrogén-foszfátot és trinátrium-foszfátot használnak a foszfát részvételének tanulmányozására az anyagcsere-folyamatokban.

nátrium-dihidrogén-ortofoszfát

Lásd: nátrium dihidrogén-foszfát (V).

nátrium-dikromát

Vörös, kristályos, szilárd anyag: Na2Cr2O7.2H2O, oldható vízben, oldhatatlan alkoholban. Általában a dihidrátja ismert (relatív sűrűsége: 2,52) amely 100 oC felett kezdi elveszíteni a vizét; 400 oC felett a vegyület bomlik. Előállítása króm-vasércből történik, mésszel és ipari szódával olvasztva, majd a keletkezett kromátot savanyítva. A nátrium-dikromát olcsóbb, mint a megfelelő kálium vegyület, de a hátránya, hogy higroszkópos. Használják pácként festésnél, oxidálószerként szerves kémiában és az analitikai kémiában.

nátrium-dioxid

Lásd: nátrium szuperoxid.

nátrium-etanoát (nátrium-acetát)

Színtelen, kristályos vegyület: CH3COONa. Ismert vízmentes sóként (relatív sűrűsége: 1,52; op.: 324 oC) vagy trihidrátként (relatív sűrűsége: 1,45; 58 oC-on vizet veszít). Mindkét forma oldható vízben és etoxietánban, kevéssé oldódik etanolban. A vegyület előállítható etánsavat (ecetsavat) reagáltatva nátrium-karbonáttal vagy nátrium-hidroxiddal. Mivel egy erős bázis és gyenge sav sója, számos laboratóriumi alkalmazásban használják pufferekben a pH szinten tartására, használják továbbá élelmiszerekben és galvanizálásnál. Alkalmazzák a festékeknél, szappanoknál, gyógyszereknél és a fényképészetben is.

nátrium-fluorid

Kristályos vegyület: NaF; oldható vízben, nagyon gyengén oldható etanolban; szabályos; relatív sűrűsége: 2,56; op.: 993 oC; fp.: 1695 oC. A természetben előfordul a villiaumitban; előállítható nátrium-hidroxidnak vagy nátrium-karbonátnak hidrogén fluoriddal történő reakciójával. A nátrium-fluorid reakciója tömény kénsavval hidrogén-fluorid előállítására használható. Felhasználják kerámia-zománcoknál, és erjesztésnél tartósítószerként. Nagyon mérgező, de rendkívül kis koncentrációban (1 part per milliónál kisebb mennyiségben) használják vizek fluorozására, a fogszúvasodás megelőzésére, annak alapján, hogy képes a fogzománc anyagában az OH-csoportot F-csopottal helyettesíteni.

nátrium-formiát

Lásd: nátrium-metanoát.

nátrium-hidrid

Fehér, kristályos szilárd anyag: NaH; szabályos; relatív sűrűsége: 0,92; 300 oC felett lassan bomlik; 800 oC-on teljessé válik a bomlás. Előállításához tiszta, száraz hidrogént reagáltatnak 350 oC-on nátriummal. A nátrium-hidrid elektrolízise LiCl/KCl olvadékban hidrogén felszabaduláshoz vezet; ez bizonyítja, hogy a NaH ionos természetű és hidrid iont, H-t tartalmaz. Hevesen reagál vízzel, a reakcióban nátrium-hidroxid és hidrogén keletkezik. Reagál halogénekkel, amikor a megfelelő halogenid és a megfelelő hidrogénhalogenid keletkezik. 230 oC-on spontán meggyullad az oxigénnel. Erélyes redukálószer. Számos laboratóriumi alkalmazása van.

nátrium-hidrogén-karbonát (szódabikarbona, nátrium-bikarbonát)

Fehér, kristályos szilárd anyag: NaHCO3; oldható vízben, gyengén oldódik etanolban; monoklin, relatív sűrűsége: 2,159; 270 oC-on szén-dioxidot ad le. A Solvay-eljárással gyártják. Laboratóriumban előállítható: szén-dioxidot nátrium-karbonát vagy nátrium-hidroxid oldaton átvezetve. A nátrium-hidrogén-karbonát reagál savakkal szén-dioxid keletkezésével. Mivel nem nagyon korrozív, és nem nagyon erős bázis, nagymértékben alkalmazzák savas szennyezések/kifolyások kezelésére és gyógyászatban savlekötőként. A nátrium-hidrogén-karbonátot használják továbbá a sütőporokban (sütőszóda), száraz-por tűzoltó készülékekben, valamint a textil-, cserző-, papír- és kerámia-iparban. A hidrogén-karbonát-ionnak fontos biológiai szerepe van, mint köztes anyagnak a légköri CO2/H2CO3 és a karbonát ion CO32- között. A vízben élő szervezetek számára a legfontosabb - és bizonyos esetekben az egyetlen – szénforrás.

nátrium-hidrogén-szulfát (nátrium-biszulfát)

Színtelen, szilárd anyag: NaHSO4, ismert a vízmentes és a monohidrát formája. A vízmentes forma a triklin (relatív sűrűsége: 2,435; op. 315 oC). A monohidrát monoklin, elfolyósodó (relatív sűrűsége: 2,103; op. 59 oC). Mindkét forma oldható vízben és gyengén oldható alkoholban. A nátrium-hidrogén-szulfátot eredetileg nátrum-nitrát és kénsav reakciójával állították elő, innen a régi neve ’nitre cake’. Előállítható nátrium-hidroxidnak és kénsavnak a reakciójával, vagy ekvimoláris mennyiségű nátrium-klorid és koncentrált kénsav melegítésével. A nátrium-hidrogén-szulfát oldatai savasak. Melegítésre a vegyület bomlik és (Na2S2O7-en keresztül) kén-trioxid keletkezik. Papírgyártásban, üveggyártásban és textil-kikészítésnél használják.

nátrium-hidrogén-szulfit (nátrium-biszulfit)

Fehér, szilárd anyag: NaHSO3; nagyon jól oldódik vízben (oldata sárga), kissé oldódik etanolban; monoklin; relatív sűrűsége: 1,48. Melegítve nátrium-szulfátra, kén-dioxidra és kénre bomlik. Nátrium-karbonát-oldatnak kén-dioxiddal való telítésével keletkezik. Felhasználják a sörgyártásban és boroshordók sterilizálására. Általánosan használt fertőtlenítő és fehérítő szer. Lásd: aldehidek.

nátrium-hidroxid (marónátron)

Fehér, áttetsző, elfolyósodó szilárd anyag: NaOH. Oldható vízben és etanolban, de oldhatatlan éterben; relatív sűrűsége: 2,13; op.: 318 oC; fp.: 1390 oC. 7,5,4, 3,5, 3,2, és 1 molekula vizet tartalmazó hidrátjai ismertek.

A nátrium-hidroxidot régebben úgy állították elő, hogy nátrium-karbonátot kezeltek mésszel, ma főképp sós vizek elektrolízisével állítják elő higany cellák vagy különböző diafragma cellák alkalmazásával. A fő termék e cellákban a klór (műanyag-gyártáshoz), a nátrium-hidroxid majdhogynem csak melléktermék. Erősen lúgos, a vegyiparban számos alkalmazása van, különösen a papír- és a szappangyártásban. Használják savas gázok, mint a szén-dioxid, kén-dioxid abszorpciójára, és kifolyásos szennyezések kezelésére, nehézfémek (hidroxidokként) és savak eltávolítására. A testszövetekre rendkívül maró hatású, különösen veszélyes a szemre.

nátrium-jodid

Fehér, kristályos szilárd anyag: NaI; nagyon jól oldódik vízben; oldható mind etanolban, mind pedig etánsavban. Ismert a vízmentes formája (szabályos, relatív sűrűsége: 3,67; op.: 661 oC; fp.: 1304 oC) és a dihidrát formája (monoklin; relatív sűrűsége: 2,45). A hidrogén-jodid nátrium-karbonát, vagy nátrium-hidroxid oldattal történő reakciójával állítják elő. A kálium-jodidhoz hasonlóan a nátrium-jodid vizes oldatban oldja a jódot, barna, I3- iont tartalmazó oldatot képezve. Alkalmazzák a fényképészetben, használják a gyógyászatban köptetőszerként, pajzsmirigy-működés tanulmányozásához radioaktív jodid bejuttatására, pajzsmirigy betegségek kezelésére.

nátrium-karbonát

A vízmentes nátrium-karbonát (kereskedelmi szóda, vízmentes szóda) egy fehér por, amely levegőn a hidrátok keletkezése miatt agregálódik. A mondohidrát: Na2CO3.H2O, fehér kristályos anyag. Oldódik vízben, nem oldódik alkoholban; relatív sűrűsége: 2,532, 109 oC-on elveszíti a kristályvizét, op.: 851 oC. A dekahidrát: Na2CO3.10H2O (mosószóda), átlátszó, elfolyósodó, kristályos szilárd anyag; relatív sűrűsége: 1,44; 32-34 oC-on vizet veszít és monohidráttá alakul; op.: 851 oC. A nátrium-karbonát előállítható a Solvay-eljárással vagy a következő természetes lerakódások bármelyikének megfelelő kristályosításával:

trona (Na2CO3.NaHCO3.H2O)

natron (Na2CO3.10H2O)

ranksite (2Na2CO3.9Na2SO4.KCl)

pirsonnite (Na2CO3.CaCO3.H2O)

gaylussit (Na2CO3.CaCO3.5H2O)

Az adott területen az energia- és szállítási költségek nagyon érzékenyen befolyásolják az extrakciós módszer alkalmazhatóságát. A nátrium-karbonátot használják a fényképezésben, tisztításban, a vizek pH-jának szabályozásában, textilek kezelésénél, üveggyártásban, zománcoknál, élelmiszer-adalékként és térfogatos reagensként. Lásd: a nátrium-szeszkvikarbonátnál is.

nátrium–kén-cella

Egy szekunder cella; olvadt nátrium és kén elektródokból áll, amelyeket béta alumínium-oxid szilárd elektrolit választ el egymástól. Amikor a cella áramot termel, nátrium ionok vándorolnak az alumínium-oxidon keresztül a kénhez, ahol nátrium-poliszulfidot hoznak létre. A nátriumból származó elektronok a külső körben vándorolnak. A cella töltésénél az ellenkező folyamat játszódik le. Mivel magas a csúcsteljesítményük és viszonylag könnyűek, alkalmazhatók az elektromos járművekben is. A teljesítmény egy részét azonban a működési hőmérséklet (körülbelül 370 oC) fenntartására kell fordítani, és a nátrium drága.

nátrium-klorát(V)

Fehér, kristályos, szilárd anyag: NaClO3; szabályos, relatív sűrűsége: 2,49; op.: 250 oC. Az olvadáspontja felett oxigénre és nátrium-kloridra bomlik. A vegyület oldható vízben és etanolban; előállítják klór és forró, tömény nátrium-hidroxid reakciójával. A nátrium-klorát erélyes oxidálószer. Használják gyufa és lágy robbanóanyagok készítésénél, kartonnyomásnál és kertekben gyomirtóként.

nátrium-klorid (közönséges só)

Színtelen, kristályos szilárd anyag: NaCl. Oldható vízben, nagyon könnyen oldódik etanolban; szabályos; relatív sűrűsége: 2,17; op.: 801 oC; fp.: 1413 oC. A halit nevű (kősó) ásványban, a természetes sós vizekben és tengerekben fordul elő. Érdekes tulajdonsága, hogy a vízben való oldhatósága nagyon kevéssé változik a hőmérséklettel. Az iparban számos nátrium-alapú termék előállításának kiinduló anyaga (pl. Solvay-eljárás a Na2CO3-ra, Castner–Kellner eljárás NaOH-ra), és általánosan ismert tartósítószer és ételízesítő. A nátrium-klorid kulcsszerepet játszik a biológiai rendszerekben az elektrolit egyensúly szinten tartásában.

nátrium-metanoát (nátrium-formiát)

Színtelen, elfolyósodó szilárd anyag: HCOONa; oldható vízben és gyengén oldódik etanolban; monoklin; relatív sűrűsége: 1,92; op.: 253 oC; tovább melegítve bomlik. Monohidrátja is ismert. A vegyület előállítható szénmonoxidot reagáltatva szilárd nátrium-hidroxiddal 200 oC-on és 10 atm nyomáson. Laboratóriumban előállítható metánsavból és nátrium-hidroxidból. Oxálsav (etán-disav) és metánsav előállítására használják a laboratóriumban, és szénmonoxid forrásként alkalmazható.

nátrium-monoxid

Fehéres-szürke, elfolyósodó szilárd anyag: Na2O; relatív sűrűsége: 2,27; 1275 oC-on szublimál. Előállítják a fémet korlátozott mennyiségű oxigénnel oxidálva és szublimálással tisztítva. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik. Ipari alkalmazása a nátrium-hidroxidéhoz hasonló.

nátrium-nitrát (Chilei salétrom)

Fehér, szilárd anyag: NaNO3, oldható vízben és etanolban; trigonális; relatív sűrűsége: 2,261; op.: 306 oC; 380 oC-on bomlik. Romboéderes formája is ismert. Előfordul a ’caliche’ üledékekben. Előállítható: salétromsavat nátrium-hidroxiddal vagy nátrium-karbonáttal reagáltatva. Korábban koncentrált kénsavval salétromsavat állítottak elő belőle. Legfőbb hasznosítása nitrogén-műtrágyaként történik.

nátrium-nitrit

Sárga, higroszkópos, kristályos vegyület: NaNO2, oldható vízben, kevéssé oldható éterben és etanolban; romboéderes, relatív sűrűsége: 2,17 op.: 271 oC; 320 oC felett bomlik. A nátrium-nitrát hőbomlásával keletkezik. A reakcióját hideg, híg sósavval salétromossav készítésére használják. A nátrium-nitritet a szerves diazotálásnál, és korróziógátlóként használják.

nátrium-ortofoszfát

Lásd: trinátrium-foszfát(V).

nátrium-peroxid

Fehéres, szilárd anyag (melegen sárga): Na2O2, jeges vízben oldódik, meleg vízben vagy alkoholban bomlik; relatív sűrűsége: 2,80; 460 oC-on bomlik. Jeges vízből való kristályosítással kristályos oktahirdát nyerhető (hexagonális). A fém-nátriumot feleslegben lévő oxigénnel reagáltatva keletkezik. Normál hőmérsékleten, vízzel reagálva nátrium-hidroxidot és hidrogén-peroxidot ad. Erélyes oxidálószer, reagál a jódgőzzel jodátot és perjodátot, a szénnel 300 oC-on karbonátot, és a nitrogén(II)-oxiddal nitrátot adva. Fehérítőszerként használják a gyapjú- és fonalkidolgozásnál, olajok és zsírok finomításánál, facellulóz kitermelésénél.

nátrium-szeszkvikarbonát

Fehér, kristályos, hidratált kettős só: Na2CO3.NaHCO3.2H2O; oldható vízben, de kevésbé lúgos, mint a nátrium-karbonát; relatív sűrűsége: 2,12; melegítésre bomlik. Előállítható a komponensek ekvimolekuláris mennyiségének kristályosításával; előfordul ’trona’-ként és a Searles Lake sós üledékében. Széles körben használják detergensként, szappan készítésére, és gyengén lúgos tulajdonsága miatt vízlágyítószerként és fürdősó alapként. Lásd: nátrium-karbonátot. is

nátrium-szulfát

Fehér, kristályos vegyület: Na2SO4, rendszerint a vízmentes formája (ortorombos; relatív sűrűsége: 2,67; op.: 888 oC), vagy a dekahidrátja (monoklin; relatív sűrűsége: 1,46; amely 100 oC-on vizet veszít) ismert. A dekahidrát Galubersóként is ismert. Létezik egy metastabil heptahidrátja is (Na2SO4.7H2O). Minden forma oldódik vízben, oldataik semlegesek.

A természetben előfordul a vegyület

mirabilit (Na2SO4.10H2O)

thernadit (NaSO4) és

glauberit (Na2SO4.CaSO4)

formában.

Iparilag a nátrium-szulfát előállítható: magnézium-szulfátot nátrium-kloriddal reagáltatva, majd kristályosítva, vagy tömény kénsav hatására szilárd nátrium-kloridból. Az utóbbi módszert alkalmazták a Leblanc-eljárásnál lúg előállítására. A szennyezett ipari nátrium-szulfátot ’salt cake’-nek nevezik. A nátrium-szulfátot alkalmazzák az üveggyártásban, lágy üvegbevonatok készítésénél, és festési eljárásokban egyenletes felszín létrehozására. Gyógyászatban is alkalmazzák, hashajtókban.

nátrium-szulfid

Sárgás-vörös szilárd anyag: Na2S, amely a nátrium-szulfátnak magasabb hőmérsékleten szénnel (koksz) történő redukciójakor keletkezik. Korrozív, könnyen oxidálódó anyag; különböző összetételekkel rendszerint tartalmaz Na2S2, Na2S3 és Na2S4 poliszulfidokat, ami a különböző színét adja. Ismert a vízmentes formája (relatív sűrűsége: 1,85; op.: 1180 oC) és a nonahidrát formája Na2S.9H2O (relatív sűrűsége: 1,43; 920 oC-nál bomlik). Más kristályvizes formája is létezik. A vegyület elfolyósodó, vízben oldható, és nagy métékben hidrolizál, gyengén oldódik alkoholban. Használják facellulóz készítésénél, a festékiparban, és fémkohászatban a redukáló tulajdonsága miatt. A nátrium-tioszulfát gyártásánál is alkalmazzák (a fényképészethez), és depilálószerként a bőrgyártásban. Erős bőrirritáló.

nátrium-szulfit

Fehér, szilárd anyag: Na2SO3, létezik vízmentes formája (relatív sűrűsége: 2,63) és heptahidrát formája (relatív sűrűsége: 1,59). Oldható vízben és mivel könnyen oxidálódik, széles körben használják redukálószerként. Előállítják kén-dioxidot reagáltatva nátrium-karbonáttal, vagy nátrium-hidroxiddal. Híg ásványi savak hatására a folyamat megfordítható, ilyenkor kén-dioxid szabadul fel. A nátrium-szulfitot fehérítőszerként használják a textil- és a papíriparban. Amikor konzerv élelmiszereknél használják antioxidánsként, a felbontás után közvetlenül gyengén kénes szagot ad. Használatát tiltják B1-vitamint tartalmazó húsoknál és élelmiszereknél. A nátrium-szulfit oldatot néha használják biológiai tartósítószerként.

nátrium-szuperoxid (nátrium-dioxid)

Fehéres-sárga, szilárd: NaO2, amelyet nátrium-peroxidból állítanak elő oxigén felesleggel, magasabb hőmérsékleten és nyomáson. Vízzel reagálva hidrogén-peroxidot és oxigént ad.

nátrium-tioszulfát

Színtelen, málló, szilárd anyag: Na2S2O3, oldható vízben, de nem oldható etanolban; a pentahidrátja a közönséges forma (monoklin; relatív sűrűsége: 1,73; op.: 42 oC), mely 100 oC-on vizet veszít és vízmentes formává alakul (relatív sűrűsége: 1,66). Kén-dioxidot forró nátrium-hidroxidban szuszpendált kénnel reagáltatva állítják elő. A nátrium-tioszulfát vizes oldata levegő jelenlétében könnyen oxidálódik nátrium-tetrationáttá és nátrium-szulfáttá. Reakciója híg savakkal ként és kéndioxidot eredményez. Fényképészetben és az analitikai kémiában alkalmazzák.

Natta-eljárás

Lásd: Ziegler-eljárás.

nedvesítőszer

Olyan anyag, amelyet a nedvességszint állandóan tartására alkalmaznak. A nedvesítőszerek általában higroszkóposak. Például glicerint használnak nedvesítőszerként a cukrászatban, élelmiszereknél, dohánynál. Más többértékű alkoholt, pl. a mannitot vagy a szorbitot is használnak adalékanyagként az élelmiszeriparban.

Néel-hőmérséklet

Az a hőmérséklet, amely felett az antiferromágneses anyag paramágnesessé válik (lásd mágnesesség). A szuszceptibilitás nő a hőmérséklettel; Néel-hőmérsékleten eléri a maximumát, majd hirtelen csökken. A jelenséget 1930 körül fedezte fel L. E. F. Néel (1904-).

nefrit

Lásd: jádekő.

négy vegyértékű

Négy vegyértékkel rendelkezik.

négykörös diffraktométer

A röntgenkrisztallográfiában használt műszer, egy kristályban az elemi cella alakjának, és szimmetriájának automatikus meghatározására. A kristályt a goniométerfejbe helyezik, tetszőleges irányban. Ha az elemi cella dimenzióit meghatározták, akkor azok használhatók a diffraktométer négy szögbeállításának kiszámítására, ami a specifikus (h k l) reflexió megfigyeléséhez szükséges, ahol (h k l) a Miller-indexek. Egy számítógép ellenőrzi a beállításokat minden (h k l) megvizsgálására, és a diffrakció intenzitásának mérésére. Az információ alapján az elektronsűrűség kiszámítható, mivel a (h k l) síkokra a reflexió intenzitása arányos egy szerkezeti faktornak nevezett függvény tényezőjének négyzetével; a szerkezeti faktor (Fhkl) pedig kapcsolatban van az elektronsűrűséggel.

négy-szintű lézer

Négy energiaszintű lézer. A három szintű lézerek hátránya, hogy nehéz populációinverziót elérni, mert sok molekulát kell gerjesztéssel (pumpálással) alapállapotból gerjesztett állapotba vinni. Egy négy szintű lézerben a lézerátmenet egy kezdetben be nem töltött (üres) állapotban (F) fejeződik be; indul I állapotról, ami nem az alapállapot. Mivel az F eredetileg nem betöltött (üres), bármely populáció I-ben populációinverziót képez. Így, ha I megfelelően metastabil, lehetséges a lézerhatás. Ha az átmenet F-ről a G alapállapotba gyors, ez fenntartja a populációinverzót, mivel csökkenti a lézerátmenet által okozott populációt az F-n.

négyzetes középérték (RMS)

1. (statisztikában) Mennyiségértékek (x1,x2,x3...) számának (n) jellemző értéke, amely megkapható az értékek négyzete összegének négyzetgyökét osztva n-nel, azaz:

RMS érték =√[(x12+x22+x32...)/n]

2. (fizikában) Egy folyamatosan változó mennyiség, mint pl. a változó elektromos áram jellemző értéke, amelyet hasonlóan nyernek a ciklus során szabályos időintervallumokban vett nagyszámú mintából. Elméletileg kimutatható, hogy ez effektív érték, azaz azzal a közvetlen áram értékkel ekvivalens, ami ugyanazt az áramveszteséget mutatná. Szinuszos áram esetén ez Im/√2, ahol Im az áram maximális értéke.

nehéz hidrogén

Lásd deutérium.

nehézfém

Viszonylag nagy relatív atomtömegű fém. A kifejezést általában közönséges átmeneti fémekre, például a rézre, ólomra és cinkre használják. Ezek a fémek környezeti szennyezést (nehézfémszennyezés) okoznak, és különböző forrásokból származnak. Például az ólom származhat a benzinből, az ipar által kibocsátott anyagokból. Nehézfémszennyezést okozhatnak a talajokból a savas esők által a tavakba, folyókba kimosódott fémionok is.

nehézhidrogénezett vegyület (deutériumvegyület)

Olyan vegyület, amelyben néhány, vagy minden hidrogénatomot deutériumatom helyettesít.

nehézvíz (deutérium-oxid)

Olyan víz, amelyben a hidrogénatomokat 1H a nehezebb izotóp 2H helyettesíti (jele D). Színtelen folyadék, fagyása során hexagonális kristályokat képez. Fizikai tulajdonságai különböznek a ’normális’ vízétől; relatív sűrűsége 1,105; op. 3,8 oC fp. 101,4 oC. A deutérium-oxid (D2O) kis mértekben (0,003 % tömegre) előfordul a vízben, amelyből frakcionált desztillációval, vagy elektrolízissel különítik el. Hasznos a nukleáris iparban, mert képes a gyors neutronok energiáját csökkenti és mivel az abszorpciós hatáskeresztmetszete alacsonyabb a hidrogénénél, nem csökkenti jelentősen a neutron fluxust. A laboratóriumban molekulák jelzésére használják reakciómechanizmusok tanulmányozásánál. A víz tartalmazza a HDO vegyületet is.

nem bezolszerű aromások

Aromás vegyületek, amelyek nem bezol, hanem más gyűrűt tartalmaznak. Például ciklopenta-dienil anion C5H5-, és tropilium kation C7H7+. Lásd: annulének.

nem egyensúlyi statisztikus mechanika

Olyan rendszerek statisztikus mechanikája, amelyek nincsenek termikus egyensúlyban. A nem egyensúlyi statisztikus mechanikának az egyik fő célja a transzport koefficiensek és inverz transzport koefficiensek, pl. a vezetőképesség és viszkozitás kiszámítása, valamint a transzport elmélet alapjának megteremtése. A legkönnyebb azokat a nem egyensúlyi rendszereket megérteni, amelyek közel állnak a termikus egyensúlyhoz. Az egyensúlytól távol lévő rendszerek esetében a nonlinearitás következményeképpen a káosz és az önszerveződés lehetősége is fellép.

nem egyensúlyi termodinamika

Olyan rendszerek termodinamikája, amelyek nincsenek termikus egyensúlyban. Azokat a nem-egyensúlyi rendszereket a legkönnyebb megérteni, amelyek közel vannak az egyensúlyhoz, ezeket Onsager-relációk írják le. Az egyensúlytól távol lévő rendszerek esetében a nonlinearitás következményeképpen a káosz és az önszerveződés lehetősége is fellép. A megfigyelt tulajdonság függ a rendszer bizonyos paramétereinek értékeitől. A paraméterek változásával az átmenet az egyik típusú tulajdonságból a másik típusúba bifurkációknál történik.

nem kompetitív inhibíció

Lásd: inhibíció.

nem megújítható energiaforrás

Lásd: megújuló energiaforrások.

nem nemesfém

Egyszerű, viszonylag olcsó fém, például vas vagy ólom, amely levegőnek, nedvességnek, vagy hőnek kitéve korrodál, oxidálódik, vagy fényét veszti. Ez különbözteti meg a nemesfémektől, például az aranytól, az ezüsttől.

nem poláris oldószer

Lásd: oldószer.

nem poláris vegyület

Olyan vegyület, amely permanens dipólus momentummal nem rendelkező kovalens molekulákat tartalmaz (pl: metán vagy benzol).

nem redukáló cukor

Olyan cukor, ami nem képes elektronokat átadni más molekuláknak, következésképp nem redukálószer. A szacharóz a legközönségesebb nem redukáló cukor. A szacharózban a kötés a glükóz és a fruktóz egység között az aldehid- és a ketoncsoport között jön létre, emiatt a szaharóz nem viselkedik redukáló cukorként.

nem relativisztikus kvantumelmélet

Lásd: kvantumelmélet.

nem stabil egyensúly

Lásd egyensúly.

nem sztöchiometrikus vegyület (Berthollide vegyület)

Olyan kémiai vegyület, amelyben az elemek nem egyszerű arányokkal kapcsolódnak. Például a rutil (titán(IV)-oxid) gyakran hiányos oxigénben, tipikus képlete: TiO1.8.

nem vasfém

Bármely fém, kivéve a vasat; vagy bármely vasat nem tartalmazó ötvözet. Ipari értelemben ez rendszerint alumíniumot, rezet, ólmot, nikkelt, ónt, cinket, vagy ötvözeteiket jelenti.

nematikus kristály

Lásd: folyadék-kristály.

nemesfémek

Olyan fémek, amelyeket az jellemez, hogy kémiailag nem reakcióképesek, nem reagálnak savakkal, levegőn nem korrodálódnak (pl.: arany, palládium, platina, rhónium).

nemesgázok (inert gázok, ritka gázok, 18. csoport elemei)

Egyatomos gázhalmazállapotú elemek csoportja, amelyek a periódusos rendszer 18. csoportját képezik (korábban a 0 csoport); hélium (He), neon (Ne), argon (Ar), kripton (Kr) Xenon (Xe) és Radon (Rn). A hélium elektron-konfigurációja 1s2. A többiek konfigurációja ns2np6 a külső héjon, a belső héjak teljesen telítettek. Az elemek egy periódus lezárását jelentik, lezárt héjú konfigurációval, az ezzel együtt járó magas ionizációs energiával (He 2370 a Rn 1040 Kjmol-1) és a kémiai reakcióképesség hiányával. Mivel egyatomosak, a nemesgázok gömbszimmetrikusak, és nagyon gyenge a kölcsönhatás közöttük. Ennek következménye, hogy a párolgás entalpiája kicsi. A könnyebb tagok közelítik az ideális gázok tulajdonságait normál hőmérsékleten, a nehezebb tagok esetében a növekvő polarizálhatóság és diszperziós erők könnyebbé teszik a nyomás alatti cseppfolyósítást. Négyféle ’vegyületet’ írtak le a nemesgázokra, de ezek közül normális értelemben csak egy tekinthető igazán vegyületnek. Az első típushoz olyan speciesek tartoznak, mint a HHe+, He2+, Ar2+, HeLi+, amelyek pl. ívfénynél, szikrakisülésnél, nagyenergiájú körülmények közt képződnek. Rövid életűek, és csak spektroszkópikus módszerekkel detektálhatók. A második csoportba tartoznak az inert gáz-fém vegyületek, amelyeknek, nincs meghatározott összetételük, egyszerűen csak nemesgázok abszorbeálva egy diszpergált fém felületén. A harmadik típushoz sorolhatók a korábban ’hidrátoknak’ nevezett vegyületek, amelyek valójában ’clathrate vegyületek’ ahol a nemesgáz a víz rácsában, ’ csapdában’ található. A valódi nemesgáz vegyületeket 1962-ben írták le először, a xenonnak néhány fluoridja, oxifluoridja, fluoro-platinátja és fluoro-antimonátja ismert. Ismert egy néhány kripton-fluorid és radon-fluorid is, bár a radon rövid felezési ideje és intenzív alfa aktivitása korlátozza az információ megszerzését. Az argon kivételével a nemesgázok a levegőben csak nyomnyi mennyiségben találhatók. A hélium előfordul a földgázban (7%-ig) a nehezebb elemek (alfa részecskékkel történő) bomlásából.

nemfém

Elem, ami nem fém. A nemfémek szigetelők, vagy félvezetők. Alacsony hőmérsékleten a nemfémek gyengén vezetik mind a hőt, mind pedig az elektromosságot, mivel kevés szabad elektron mozog a rendszeren keresztül. Ha a vezetési sáv a vegyérték sáv közelében van (lásd: energiasávok), akkor lehetséges, hogy a nemfém magas hőmérsékleten vezeti az elektromosságot, de a fémekkel ellentétben a vezetőképesség nő a hőmérséklet növekedésével. A nemfémek elektronegatív elemek, így a szén, nitrogén, oxigén, foszfor, kén és a halogének. Vegyületeik negatív ionokat vagy kovalens kötést tartalmaznak. Az oxidjaik vagy semlegesek, vagy savasak.

neodímium

Jele: Nd. Lágy, ezüstös, fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma: 60; relatív atomtömege: 144,24; relatív sűrűsége: 7,004 (20 oC); op.: 1021 oC; fp.: 3068 oC. Előfordul a basnazitban és monacitban, amelyből ioncserés eljárással nyerik ki. Hét természetben előforduló izotópja van, stabilak, kivéve a neodimium-144-et, amely gyengén radioaktív (felezési ideje: 1010-1015 év). Hét mesterséges izotópját állították elő. A fémet felhasználják üveg lilára/bíborra való színezésére és dikroikussá tételére. Használják az elegyfémben is (18 % neodímium), és a neodímium-vas-bór-ötvözetben mágnesekre. Carl von Welsbach (1856-1929) fedezte fel, 1885-ben.

neon

Jele: Ne. Színtelen, gázhalmazállapotú elem, a periódusos rendszer 18. csoportjába (régebben 0 csoportba), a nemesgázokhoz tartozik. Rendszáma: 10; relatív atomtömege: 20,179; sűrűsége: 0,9 gdm-3; op.: −248,67 oC; fp.: −246,05 oC. A neon előfordul a levegőben (0,0018% térfogatosan); a cseppfolyós levegő frakcionált desztillációjával nyerik ki. Felhasználják gázkisülési csövekben és neonlámpákban, amelyekben egy jellegzetes vörösen izzó fényt ad. Szinte alig képez vegyületet (a neon-fluoridokat megemlítik). Az elemet 1898-ban fedezte fel Sir William Ramsey és M. W. Travers.

neoprén

Szintetikus gumi, amelyet a 2-klór-buta-1,2-dién polimerizálásával állítanak elő. A neoprént gyakran használják a természetes gumi helyett olyan esetekben, amikor kémiailag ellenálló anyagra van szükség.

neptúnium

Jele: Np. Radioaktív, fémes transzurán elem, az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma: 93; relatív atomtömege: 237,0482. A legstabilabb izotópja a neptunium-237, amelynek a felezési ideje: 2,2x106 év, és kis mennyiségben, melléktermékként keletkezik az atomreaktorokban. A többi izotópjának tömegszámai: 229-236 és 238-241. Az egyetlen másik, viszonylag hosszabb élettartamú izotópja a neptunium-236 (felezési ideje 5x103 év). Az elemet először Edwin McMillan (1907-1991) és Philip Abelson (1913-) állította elő 1940-ben.

neptúnium sorozat

Lásd: radioaktív sorozat.

Nernst hő-tétele

A termodinamika harmadik tételének kifejezése egy korlátozott formában, amelyet Walther Nernst állapított meg: tiszta kristályos, szilárd anyagok között (abszolút nulla hőmérsékleten lejátszódó kémiai változásnál) nincs entrópia változás.

Nernst, (Hermann) Walther

(1864-1941) Német fiziko-kémikus, az elektrokémiában és kémiai termodinamikában végzett munkájáról ismert. A termodinamika harmadik törvényének felfedezője. 1920-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.

Nernst-egyenlet

Egy ionos oldattal kapcsolatot tartó elektród elektródpotenciálja, az E és az ionkoncentráció közötti kapcsolatot leíró egyenlet:

E=Eo-RTzFlnc,

ahol Eo a standard potenciál, R a gázállandó, T az abszolút hőmérséklet z az ion vegyértéke, F a Faraday állandó. Az egyenletet Walter Nernst vezette le 1889-ben. Alapvető az elektrokémiai cellák termodinamikájában.

Nernst-Einstein egyenlet

A moláris határvezetőképesség: Λmo (lásd: Kohlrausch-törvény), valamint a Nernst és Einstein által bevezetett ion-diffúziós koefficiensekre vonatkozó egyenlet.

Λmo=(F2/RT)(v+z+2D++v-z-2D-),

ahol F a Faraday konstans, R a gázállandó, T a termodinamikai hőmérséklet, v+v- az elektrolit egységnyi képletében a kationok és anionok száma, z+z- az ionok vegyértéke, D+ és D- az ionok diffúziós állandója. A Nernst−Einstein-egyenlet egyik alkalmazása az ionok diffúziós koefficiensének kiszámítása a vezetőképesség kísérletileg meghatározott értékéből.

nesquehonit

A magnézium-karbonát-trihidrát: MgCO3.3H2O ásványi formája.

Nessler-reagens

Higany (II)-jodid, (HgI2) oldata kálium-hidroxiodos kálium-jodidban, amelyet Julius Nessler (1827-1905) után neveztek el. Az ammónia kimutatására használják, mivel azzal barna elszíneződést, vagy csapadékot képez.

neutron

Semleges hadron, amely stabil az atommagban, de a magon kívül protonná, elektronná és egy antineutrínóvá bomlik, amelynek átlag élettartama 12 perc. Nyugalmi tömege valamivel nagyobb, mint a protoné: 1.6749286(10)x10-27 kg. A neutronok előfordulnak minden atommagban, a normál hidrogént kivéve. A neutron felfedezése (1932) James Chadwick nevéhez fűződik.

neutron diffrakció

Neutronok szóródása atomokon, szilárd anyagokban, folyadékokban vagy gázokban. A folyamat az alapja egy technikának, amely hasonló a röntgendiffrakcióhoz, nukleáris reaktorból származó termikus neutronfluxust használ a szilárd-állapot jelenségek tanulmányozására. A termikus neutronok átlagos kinetikus energiája: 0,025 eV (4x10-21J), amely 0,1 nanométer hullámhosszal egyenértékű és alkalmas az atomok közti kölcsönhatások tanulmányozására. A neutronok szóródását okozó kölcsönhatásoknak két típusát különböztetik meg: az egyik a kölcsönhatás a neutronok és az atommag között, a másik a kölcsönhatás a neutronok mágneses momentuma és az atomok spin és pálya mágneses momentuma között. Ez utóbbi értékes információkkal szolgál az antiferromágneses és a ferromágneses anyagokról (lásd: mágnesesség). Az atommaggal való kölcsönhatás olyan szóródási képet hoz létre, amely kiegészíti a röntgen-sugárzással kapottakat. A röntgen-sugarak a magokból származó elektronokkal lépnek kölcsönhatásba, nem alkalmasak a könnyű elemek (pl. hidrogén) tanulmányozására, neutronok viszont ilyen atomok esetében is létrehoznak diffrakciós képet, mivel a maggal lépnek kölcsönhatásba.

neutronszám

Jele: N. A neutronok száma egy adott nuklid atommagjában. Egyenlő a tömegszám és a rendszám különbségével.

Newlands-törvénye

Lásd: oktáv törvény.

Newman-projekció

A projekciók egy olyan formája, amely a molekulát egy kötés mentén láttatja. Lásd: konformáció.

newton

Jele: N. Az erő SI egysége, egyenlő avval az erővel, ami egy kilogramm tömeg 1 ms-2 gyorsulását okozza. Sir Isaac Newton (1642-1727) után nevezték el.

newtoni folyadék

Folyadék, amelyben a sebesség-grádiens egyenesen arányos a nyírófeszültséggel. Ha két, A felületű sík lemez, amelyet egy d vastagságú folyadékréteg választ el, egymáshoz képest v sebességgel mozog, akkor a nyírósebesség értéke v/d, a nyírófeszültségé pedig F/A, ahol F az alkalmazott erő. Egy newtoni-folyadékra F/A=μv/d, ahol μ az arányossági állandó, melyet newtoni viszkozitásnak neveznek. Sok folyadék viselkedik newtoni folyadékként tág hőmérséklet- és nyomás-tartományban. Vannak azonban ettől eltérő viselkedést mutatóak, ezeket nem-newtoni folyadékoknak nevezik. Az ilyen folyadékokban az összefüggés eltér az egyszerű newtoni összefüggéstől. Például, bizonyos folyadékokban a viszkozitás nő a sebesség gradiens növekedésével, azaz minél gyorsabban mozog a folyadék, annál viszkózusabbá válik. Az ilyen folyadékokat dilatánsoknak nevezik, a jelenséget pedig dilatanciának hívják. Előfordul bizonyos pasztákban, szuszpenziókban. Sokkal gyakoribb azonban az ellentétes hatás, amelyben a viszkozitás nemcsak a sebesség gradienstől függ, hanem az alkalmazás idejétől is. Ezek a folyadékok tixotrópiát mutatnak. Minél gyorsabban mozog a tixotróp folyadék, annál kisebb lesz a viszkozitása. Ezt a tulajdonságot felhasználják a cseppmentes festékeknél (amelyek viszkózusabbak az ecseten, mint a falon) és kenőolajoknál, (amelyek elvékonyodnak, amint az alkatrész, amelyre alkalmazták, mozgásba lendül). Más példa a nem-newtoni folyadékokra a polimerek oldata, vagy olvadéka. Ezekben az esetekben a nyírófeszültség (F) nem párhuzamos a nyírási síkkal, és az összefüggés nem lineáris. Általánosságban: a nem-newtoni folyadékok valamivel bonyolultabbak és jelenleg nincs olyan elmélet, mely mindet teljesen leírná.

N-feniletánamid

niacin

Lásd: nikotinsav.

Nichrome

Márkeneve a nikkel-króm ötvözetek egy csoportjának, amelyet hő hatásnak kitett alkotórészekben huzalként használnak, mivel nem oxidálódik és nagy ellenálló képességgel rendelkezik. A Nichrom V jellemző összetétele: 80 % nikkel, 19.5 % króm, a többi alkotórész mangán, szilícium és szén.

Nicol prizma

Egy eszköz a síkban polarizált fény előállítására (lásd: polarizátor). Két, 68o-os szögben vágott és Kanada-balzsammal összeragasztott kalcit darabból áll. Az extraordinárius sugár (lásd: kettős törés) átmegy a prizmán, de mivel a kalcit törésmutatója 1,66, a Kanada-balzsamé pedig 1,53, az ordinárius sugár teljes belső visszaverődést szenved a két kristály találkozásánál. Speciális célokra módosítják a prizmát, eltérő alakot, vagy ragasztóanyagot használva. 1828-ban tervezte meg William Nicol (1768-1851).

nido-szerkezet

Lásd: borán.

nielsbohrium

Lásd: transzaktinida elemek.

NIFE elem

Lásd: nikkel-vas akkumulátor.

nikkel

Jele: Ni. Alakítható, képlékeny, ezüstös, fémes átmeneti elem; rendszáma: 28; relatív atomtömege: 58,70; relatív sűrűsége: 8,9; op.: 1450 oC; fp.: 2732 oC. Előfordul a pentlanditban (NiS), pirrhoitban ((Fe,Ni)S), és garnieritben ((Ni,Mg)6(OH)6Si4O11.H2O). A nikkel jelen van bizonyos vas-meteoritokban is (20 %-ig). Előállításakor először az ércet oxiddá pörkölik, majd azt szén-monoxiddal redukálják és a Mond-eljárással tisztítják. Más esetben elektrolízist alkalmaznak. A nikkel fémet speciális acélokban használják és mivel ferromágneses, mágneses ötvözetekben, pl. a Mumetalban. Hatékony katalizátor, különösen hidrogénezési reakciókban (lásd: Raney-nikkelnél). Legfőbb vegyületeiben +2 oxidációs állapotban van, de létezik +3 állapotú nikkel is. A nikkelt Axel Cronstedt (1722-1765) fedezte fel 1751-ben.

nikkel(II)-oxid

Zöld por: NiO; relatív sűrűsége: 6,6. Előállítható: nikkel(II)-nitrátot vagy karbonátot levegő kizárásával hevítve.

nikkel(II)-vegyületek

Olyan vegyületek, amelyben a nikkel +2 oxidációs állapotban található. Például a nikkel(II)-oxid: NiO.

nikkel(III)-oxid (nikkel-peroxid, nikkel-szeszkvioxid)

Fekete, vagy szürke oxid: Ni2O3; relatív sűrűsége: 4,8. Nikkel(II)-oxid levegőn történő hevítésével állítják elő; nikkel-vas akkumulátorokban alkalmazzák.

nikkel(III)-vegyületek

Olyan vegyületek, amelyekben a nikkel +3 oxidációs állapotban található. Például a nikkel(III)-oxid: Ni2O3.

nikkelin

Természetben előforduló nikkel-arzenid, NiAs, fontos nikkelérc.

nikkel–kadmium-elem

Lásd: nikkel-vas akkumulátor.

nikkel-karbonil

Színtelen, illékony folyadék: Ni(CO)4; op.: -25 oC; fp.: 43 oC. A fém nikkel és szén-monoxid közvetlen reakciójával keletkezik 50-60 oC-on. Magasabb hőmérsékleten a reakció megfordul. A reakció a nikkeltisztítás Mond-eljárásának az alapja. A vegyületben a nikkel 0 oxidációs állapotú; tipikus példája a pi kötéses ligandumú komplexnek, amelyben a nikkel betöltött d-pályái átlapolódnak a szén üres p-pályáival.

nikkel–vas-akkumulátor (Edison elem, NIFE elem)

Thomas Edison (1847-1931) által tervezett másodlagos elem, amely egy pozitív nikkel-oxid lemezből és egy negatív vaslemezből ál, mindkettő egy kálium-hidroxid elektrolitba merül. Kisüléskor a reakció a következő:

2NiOOH.H2O+Fe→2Ni(OH)2+Fe(OH)2

Feltöltéskor ennek az ellentettje játszódik le. Minden egyes cella körülbelül 1.2 V e.m.e.-t és körülbelül 100 kJ per kilogrammot termel minden kisülésnél. A nikkel–kadmium-elem hasonló eszköz, csak egy negatív kadmium elektróddal. Gyakran használják szárazelemként. Hasonlítsd össze az ólomsavas akkumulátorral!

nikotin

Színtelen, mérgező alkaloida, rovarölőszerként használják.

nikotinamid

Lásd: nikotinsav.

nikotinamid-adenin-dinukleotid

Lásd: NAD.

nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát (NADP)

Lásd: NAD.

nikotinsav (niacin) A B-vitamin komplex egy vitaminja. Növények, vagy állatok állíthatják elő triptofán aminosavból. Az amid származéka a nikotinamid, a NAD és NADP koenzimek alkotója. Számos anyagcsere-reakcióban vesznek részt hidrogénakceptorként. A nikotinsav hiánya az emberekben a pellagra betegséget okozhatja. Forrásai: máj, földimogyoró, és napraforgó.

ninhidrin

Barna, kristályos anyag: C9H4O3.H2O (l.: képlet). Aminosavakkal ibolyakék színt adva reagál. Gyakran használják a kromatográfiában fehérjék aminósav tartalmának elemzésénél.

nióbium

Jele: Nb. Lágy, hajlítható, szürkés-kék, fémes átmeneti elem; rendszáma: 41; relatív atomtömege: 92,91; relatív sűrűsége: 8,57; op.: 2468 oC; fp.: 4742 oC. Előfordul néhány ásványban, így a niobitban (Fe(NbO3)2). Kinyerésére alkalmas módszer többek között a fluorid komplexének, K2NbF7 redukciója nátriummal. Felhasználják speciális acélokban és hegesztési varratokban (erősség növelésére). A nióbium-cirkónium ötvözeteket szupravezetőkben használják. Kémiai tulajdonságait tekintve az elem reagál a halogénekkel, és levegőn, 200 oC-on oxidálódik. Számos vegyületet és komplexet képez, amelyekben 2, 3 vagy 5 oxidációs állapotú. Az elemet Charles Hatchett (1765-1847) fedezte fel 1801-ben és Christian Blomstrand (1826-1897) izolálta 1864-ben. Korábban kolumbiumnak nevezték.

nitrálás

Olyan kémiai reakció, amelynek során addícióval, vagy szubsztitúcióval egy nitrocsoportot (-NO2) visznek be egy molekulába. A nitrálás végrehajtható koncentrált salétromsav és kénsav elegyével (lásd: nitráló elegy).

nitráló elegy

Koncentrált salétromsav és kénsav elegye, amelyet arra használnak, hogy nitrocsoportot (-NO2) vigyenek egy szerves molekulába. Hatása a nitrónium-ion, NO2+ jelenlétén alapul. Főként az aromás vegyületeknél használják nitrocsoport bevitelére, amit ezt követően átalakíthatnak, vagy más csoportokkal helyettesíthenek. Használják továbbá ipari nitrovegyületek, így robbanószerek, cellulóz-trinitrát (nitrocellulóz), glicerin-trinitrát (nitroglicerin), trinitrotoluol (TNT), és pikrinsav (trinitrofenol) előállítására.

nitrát

A salétromsav sója, vagy észtere.

nitre cake

Lásd: nátrium-hidrogén-szulfát.

nitrén

HN: vagy RN: típusú species, hasonló a karbénhez. A nitrogénatomnak négy, nem kötő elektronja van, kettő ebből magányos elektronpár. A másik kettőnek a spinje lehet parelel (triplett állapotú), vagy antiparalel (szingulett állapotú).

nitridálás

Eljárás az acél felszínének megkeményítésére egy vas-nitrid réteg létrehozásával. Az egyik alkalmazott technikánál a fémet ammónia gázban hevítik, egy másik eljárásnál a forró fémet nátrium-cianid olvadékfürdőbe mártják.

nitridek

A nitrogén vegyülete egy elektropozitívabb elemmel. A bórnitrid egy kovalens vegyület, amely makromolekuláris kristályt alkot. Bizonyos elektropozitív elemek, - mint lítium, magnézium és kalcium - közvetlenül reagálnak a nitrogénnel ionos nitridet képezve, amely az N3- iont tartalmazza. Az átmeneti elemek egy sor interszticiális nitridet hoznak létre (pl.: Mn4N, W2N). Ezek a fémet ammóniában melegítve állíthatók elő.

nitrifikálás

Olyan kémiai folyamat, amelyben a (többnyire ammónia formájú) nitrogén a növényi és állati hulladékokban és élettelen maradványokban először nitritté, majd nitráttá oxidálódik. Az első reakcióért főképp a nitrosomonas a másodikért a nitrobakter a felelős. Az ammóniától eltérően a nitrátokat a növények gyökerei könnyen felveszik, így a nitrifikáció a nitrogén ciklus egy fontos része. Hasonlítsd össze a denitrifikálással!

nitril gumi

A buta-1,3-dién és a propenonitril kopolimerje. Fontos ipari szintetikus gumi, mert ellenálló az olajjal és sok oldószerrel szemben.

nitrilek (cianidek)

Szerves vegyületek, amelyek –CN csoportot tartalmaznak egy szerves csoporthoz kapcsolódva. A kálium-cianid és halo-alkánok alkoholos oldatban történő reakciójával állítják elő. Pl.:

KCN+CH3Cl→CH3CN+KCl

Egy másik előállítási módszer az amidok dehidratálása:

CH3CONH2-H2O→CH3CN

Hidrolizálhatók amiddá és karbonsavvá, és redukálhatók aminná.

nitril-ion (nitrónium-ion)

NO2+ ion; salétromsav és kénsav elegyében és nitrogén-oxidok salétromsavas oldatában található. A nitrilsók, mint az NO2+ClO4- izolálhatók, de rendkívül reakcióképesek. Az in situ előállított nitril-ionokat a szerves kémiában nitrálásra használják.

nitrit

A salétromsav sója vagy észtere. A só dioxonitrát(III)-iont NO2- tartalmaz, amelynek a kötés-szöge 115o.

nitroalkán ( nitroparaffin)

Olyan szerves vegyület, amelynek az általános képlete: CnH2n+1NO2. A nitroalkánok színtelen, kellemes szagú folyadékok. Előállítják halo-alkánokat reagáltatva ezüst-nitráttal. Ón és sósav hatására aminná redukálhatók. Az alacsony szénatom számú nitroalkánokat, így a nitrometánt (CH3NO2, op.: 100 oC) nagy hatékonyságú üzemanyagként (belső égésű motorokban és rakétákban) és poláros oldószerként használják.

nitrobenzol

Sárga, olajszerű folyadék: C6H5NO2; relatív sűrűsége: 1,2; op.: 6 oC; fp.: 211 oC. Benzol nitrálásával állítják elő. A reakcióhoz salétromsav és kénsav elegyét használják.

nitrocellulóz

Lásd: cellulóz-nitrát.

nitrocsoport

Lásd: nitrovegyületek.

nitrogén

Jele: N. Színtelen, gázhalmazállapotú elem, a periódusos rendszer 15. csoportjába (korábban: VB) tartozik; rendszáma: 7; relatív atomtömege: 14,0067; sűrűsége: 1,2506 g/dm-3; op.: −209,86 oC fp.: -195,8 oC. Előfordul a levegőben (körülbelül 78 %, térfogatosan) és esszenciális alkotórésze az élő szervezetek fehérjéinek és aminósavainak (lásd nitrogén-ciklus). Ipari célokra a nitrogént a cseppfolyós levegő desztillációjával nyerik. Tiszta nitrogén állítható elő a laboratóriumban fémazid hevítésével. Két természetes izotópja van: a nitrogén-14 és nitrogén-15 (kb 3 %). Felhasználják a Haber-eljárásnál ammónia előállítására és forrasztásnál, valamint fémfeldolgozásnál inert atmoszféraként. A gáz kétatomos, és viszonylag inert. Magas hőmérsékleten reagál hidrogénnel és elektromos kisüléseknél oxigénnel. Bizonyos fémekkel nitrideket is képez. A nitrogént 1772-ben fedezte fel Daniel Rutherford (1749-1819).

nitrogén megkötés /nitrogén fixálás

Olyan kémiai folyamat, amelynek során a légköri nitrogén élő szervezetek szerves nitrogénjeként asszimilálódik, így a nitrogén-ciklus részévé válik. A nitrogén megkötésére csak néhány baktérium képes (pl.: Azotobakter, Anabaena). A Rhizobium baktériumok is képesek a nitrogén megkötésére a hüvelyes növények - pl. a borsó, és a bab - gyökerének sejtjeivel, amelyeken jellegzetes gümőket alkotnak, így a hüvelyesek termesztése jó módszer a talaj nitrogéntartalmának növelésére. A műtrágyagyártáshoz a légköri nitrogén megkötésére különböző kémiai eljárásokat alkalmaznak. Így a Birkeland-Eyde-eljárást, a ciánamidos eljárást (lásd: kalcium-dikarbid) és a Haber-eljárást.

nitrogén-ciklus

A kémiai elemek egyik legfontosabb ciklusa a környezetben. A növények gyökere felveszi a talajból a nitrátokat, amelyek a táplálékláncon keresztül az állatokba juthatnak. A bontó baktériumok a növényi és állati hulladékok és élettelen maradványok nitrogéntartalmú vegyületeit (különösen az ammóniát) visszaalakítják nitráttá, amely a talajba kerül, és a növények ismét felveszik (lásd nitrifikálás). Bár a nitrogén esszenciális minden élőlény számára, a levegőben lévő óriási mennyiséget a legtöbb organizmus nem képes közvetlenül hasznosítani (hasonlítsd össze a szén-ciklussal!). Bizonyos speciális baktériumok képesek a nitrogént asszimilálni (lásd: nitrogén-kötés, nitrogén fixálás) és így az közvetetten felvehetővé válik más szervezetek számára. A villámlás szintén felvehetővé tesz bizonyos mennyiségű nitrogént a növények számára, mivel hatására a levegő nitrogénje egyesül az oxigénnel nitrogén-oxidokká, ami a talajba jutva nitrátokká alakul. A nitrogén egy része a denitrifikáló baktériumok hatására visszajut a talajból az atmoszférába (lásd: denitrifikálás).

nitrogén-dioxid

Lásd: dinitrogén-tetroxid.

nitrogén-monoxid

Színtelen gáz: NO; op.: −163,6 oC; fp.: −151,8 oC. Oldható vízben, etanolban és éterben. A folyékony nitrogén-monoxid kék színű (relatív sűrűsége: 1,26). Sok reakcióban képződik, pl. a salétromsav redukciójakor is, de a viszonylag tiszta, NO előállítására megfelelőbb a nátrium-nitrit és kénsav reakciója, vagy nátrium-jodiddal vagy, vas(II)-szulfáttal. A nitrogén-monoxid könnyen reagál oxigénnel nitrogén-dioxiddá és halogénekkel nitrozil halidokká XNO (X=F,Cl,Br). Ez erős oxidálószer hatására oxidálódik salétromsavvá és redukálószerekkel redukálódik dinitrogén oxiddá. A molekulának egy párosítatlan elektronja van, ami miatt paramágneses és ami a folyadék állapotban a kék színét okozza. Ez az elektron viszonylag könnyen eltávolítható nitrozil ion NO+-t képezve, amely ion jelen van olyan vegyületekben, mint a NOClO4, NOBF4, NOFeCl4,(NO)2PtCl6 és komplexek ligandumaiban, mint pl. Co(CO)3NO.

Ma már ismert a nitrogén-monoxid néhány fontos szerepe az emlősökben és más gerincesekben. Például gáz mediátorként szerepel és olyan reakciókat vált ki, mint például a véredények tágulása, a simaizom relaxációja és a vérlemezke összetapadásának megakadályozása. Az immunrendszer bizonyos sejtjeiben átalakul peroxi-nitrit ionná (-O-O-N=O), ami hat a tumorsejtekre és a kórokozókra.

nitrogéntartalmú bázis

Nitrogén tartalmú bázisos vegyület. Elsősorban szerves gyűrűs vegyületekre alkalmazzák ezt a kifejezést (pl.: adenin, guanin citozin és timin), amelyek a nukleinsavak alkotórészei. Lásd: aminsók.

nitroglicerin

Robbanóanyag. Előállítása: 1,2,3-trihidroxi-propán (glicerin) koncentrált kénsav és salétromsav elegyével reagáltatva. A neve és az előállítása ellenére nem nitrovegyület, hanem a salétromsav észtere CH2(NO3)CH(NO3)CH2(NO3). A dinamitban használják.

nitrónium-ion

Lásd: nitril ion.

nitroparaffin

Lásd: nitroalkán.

nitrovegyületek

Szerves vegyületek, amelyekben a -NO2 (nitro csoport) kapcsolódik egy szénatomhoz. Nitrálással állíthatók elő. Redukálhatók aminokká (pl. nitrobenzol redukálható fenilaminná). Lásd: robbanószereknél is.

nitrozaminok

Karcinogén vegyületek egy csoportja; általános képlete: RR’NNO, ahol R és R változatos szerkezetű csoportok. A cigarettafüstben található nitrozaminok számos szervben okoznak rákot, különösen májban, vesében és tüdőben. Példa a nitrozaminra a dimetil-nitrozamin, mely két metil (CH3-) oldalcsoportot tartalmaz.

nitrozil-ion

Az NO+ ion. Lásd: nitrogén-monoxid.

NMR

Lásd: mágneses magrezonancia.

nobelium

Jele: No. Radioaktív, fémes transzurán elem, amely az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma: 102; a legstabilabb elem tömegszáma: 254 (felezési ideje: 55 másodperc). Hét izotópja ismert. Az elemet elsőként, bizonyossággal, Albert Ghiorso és Glenn Seaborg (1912-1999) azonosította 1966-ban.

NOE

Lásd: nukleáris Overhauser-effektus.

nonahidrát

Kristályos vegyület, amelynek egy mólja kilenc mól vizet tartalmaz.

noradrenalin (norepinefrin)

A mellékvese által termelt hormonok, de a szimpatikus idegrendszer idegvégződései is kiválasztják az idegimpulzusok kémiai transzmittereként. Általános hatása sokban hasonló az adrenalinéhoz, de inkább a test normál aktivitásának fenntartásában van szerepe, mint a vészhelyzetekre való felkészítésben.

Nordhausen kénsav

Lásd: dikén(VI)-sav.

norepinefrin

Lásd: noradrenalin.

normál

Egy gramm egyenérték per dm3 koncentrációjú.

normál vibrálás mód

Többatomos molekula alap vibrálása. Egy többatomos molekula minden vibrálása a molekula normál vibrálásának szuperpozíciójaként kezelhető. Ha N az atomok száma a molekulában, a vibrálás módjainak száma 3N-5 egy lineáris molekulára, és 2N-6 egy nem lineáris molekulára. A vibrálási módok mindegyike rendelkezik egy jellemző frekvenciával, bár lehetséges, hogy néhányuk degenerált. Például, egy lineáris, három atomból álló molekulának négy vibrálási módja van, mivel 3N-5=4, ha N=3. Ezek a vibrálási módok: (a) szimmetrikus nyújtás (lélegzés) vibrálások; (b) antiszimmetrikus nyújtó vibrálások; (c) két hajlító vibrálás, amelyek degeneráltak.

növényi- és állati eredetű szenek

A szén egy porózus formája, amely egy szerves anyag destruktív desztillációjakor/szárazlepárlásakor keletkezik. A faszén fűtőanyagként használatos. A növényi- és állati eredetű szenek minden formája porózus. Használják gázok adszorpciójára, folyadékok tisztítására és derítésére. A kiindulási anyagtól függően különböző típusúak lehetnek. A kókuszdió héjából származó különösen jó gázadszorbens. Állati eredetű szenek (csontszenek) készítésekor a csontokat hevítik, majd a kalcium-foszfátokat és más szervetlen sókat savval kioldják. A cukorfinomításnál használják. Az aktív szén szintén egy növényi- vagy állati eredetű szén, melyet gőzöléssel, vagy vákuumban történő hevítéssel aktiválnak adszorpció céljára.

n-típusú félvezető

Lásd: félvezető.

nukleáris Overhauser effektus (nuclear Overhauser effect; NOE)

A mágneses magrezonanciában használt hatás a rezonancia vonalak intenzitásának növelésére. Az állapotok közt lévő, a Boltzmann-eloszlással megadott nagy populációkülönbség nagy intenzitású rezonancia vonalakat hoz létre. A nukleáris Overhauser hatásban a spin relaxációt használják a populáció különbségeknek az egyik (típusú) magról a másik típusú (magra) való átvitelére úgy, hogy a második (típusú) mag rezonancia vonalainak intenzitását növelje. Például széles körben alkalmazzák a protonok és a 13C közötti erősítést, amely esetben körülbelül háromszoros erősítés érhető el. A NOE protonban a besugárzás erősítést hoz létre a 13C vonalban. A NOE másik alkalmazása: a protonok közti távolság meghatározása.

nukleofil

Elektron átadására képes ion, vagy molekula. Rendszerint oxidálószerek és Lewis-bázisok. Vagy negatív ionok (pl.: Cl-) vagy elektronpárral rendelkező molekulák (pl.: NH3). Szerves reakciókban rendszerint a molekula pozitív részén támadnak. Hasonlítsd össze az elektrofillel!

nukleofil addíció

Az addíciós reakció egy típusa, amelyben az első lépés egy nukleofil (csoport) hozzákapcsolódását jelenti a molekula egy pozitív (elektronhiányos) részéhez. Ilyen reakciók lejátszódnak az aldehideknél és ketonoknál a karbonil csoport polarizációja miatt (a szén a pozitív).

nukleofil szubsztitúció

A szubsztitúciós reakciók egy típusa, amelyben egy nukleofil (csoport) helyettesít egy más csoportot vagy atomot a vegyületben. Pl.:

CR3Cl+OH-→CR3OH+Cl-

a nukleofil (reagens) az OH- ion. A nukleofil szubsztitúciónak két lehetséges mechanizmusa van: Az SN1 reakciókban először egy pozitív karbónium ion képződik

CR3Cl→CR3+Cl-

ami azután reagál a nukleofillal (nukleofil csoporttal):

CR3++OH-→CR3OH

A CR3 + planáris, így az OH- akármelyik oldalról támadhat. Következésképpen, ha az eredeti molekula optikailag aktív (a három R különböző), akkor racém elegy keletkezik.

A másik mechanizmus Az SN2 reakció, egy összehangolt reakció; amint a nukleofil (csoport) közelit R csoportok felől, a másik csoport (a példában a Cl-) távozik. Ha az eredeti molekula optikailag aktív, a termék ellentétes optikai aktivitású lesz, a hatás Walden-inverzió néven ismert. A SN1 és SN2 jelölések a reakciókinetikára utalnak. Az SN1 reakcióban a lassú reakció az első lépés, ami monomolekuláris (és elsőrendű a CR3Cl-ban). A SN2 reakcióban a folyamat kétmolekulás (és összességében másodrendű).

nukleon

Egy proton vagy egy neutron.

nukeotid

Olyan szerves vegyület, amely nitrogén tartalmú purin vagy pirimidin bázist tartalmaz, cukorhoz (ribóz vagy dezoxi-ribóz) és foszfátcsoporthoz kapcsolva. A DNS és RNS nukleotidok hosszú láncából épül fel (azaz polinukleotidok). Hasonlítsd össze a nukleoziddal!

nukleozid

Olyan szerves vegyület, amely nitrogén tartalmú purin vagy pirimidin bázist tartalmaz, cukorhoz (ribóz vagy dezoxi-ribóz) kapcsolva (pl.: adenozin). Hasonlítsd össze a nukleotiddel!

nuklid

A rendszáma és neutronszáma által jellemzett atomtípus. Egy izotóp egy sor különböző atomra vonatkozik, amelyeknek azonos a rendszámuk, de különböző a neutronszámuk (pl.: urán-238 és urán-235: az urán izotópjai), míg a nuklid csak egy adott speciesre vonatkozik (pl.: urán-235 és plutónium-239: nuklidok, hasadók). A kifejezést a mag típusára is alkalmazzák.

nullarendű

Lásd rend

nullponti energia

Az energia, ami egy anyagban marad az abszolút nulla hőmérsékleten (0 K). Összhangban van a kvantumelmélettel, amelyben egy egyszerű, harmónikus oszcillálást végző részecskének nincs nulla kinetikus energiájú, stacionárius állapota. Továbbá a határozatlanság elv nem engedi meg, hogy egy ilyen részecske pontosan az oszcillációjának a középpontjában, nyugalmi állapotban legyen.

nyers nátrium-szulfát

Ipari nátrium-szulfát.

nyersolaj

Lásd kőolaj.

nyersvas

A nagyolvasztóból kikerülő szennyezett vasforma, amelyet formákba öntenek, hogy egy későbbi időpontban átalakítsák öntöttvassá, acéllá, stb. Az összetétele függ az alkalmazott érctől, az olvasztási eljárástól és attól, mire alkalmazzák majd a későbbiekben.

nyílt lánc

Lásd lánc.

nyitott állás

Lásd konformáció.

nyitott állású konformáció

Lásd: konformáció.

nylon

Különböző szintetikus poliamid szálak bármelyike, amely fehérje-szerű szerkezetű. Keletkezésekor az egyik molekula egyik aminócsoportja reagál a másik molekula karboxilcsoportjával. Három fő nylonszál létezik: a nylon 6, nylon 6,6 és a nylon 6,10. A nylon 6 pl. az Enkalon és Celon; a 6-amino-hexánsav önkondenzációjával képződik. A nylon 6,6-ot, pl. a Bri nylont a hexán-disav (adipinsav) és 1,6-diaminó-hexán (hexametilén-diamin) polikondenzációjával állítják elő; átlagos molekulasúlya 12 000 és 15 000 közötti. A nylon 6,10 a dekán-disav, és 1,6-diaminó-hexán polimerizációjával készül.

nyolc vegyértékű

Nyolc vegyértékkel rendelkezik.

nyomás

Egy felszín egységnyi területére ható erő, vagy az erőnek és a területnek az aránya. SI egységekben, pascalban mérik. Abszolut nyomás: a nyomás olyan mérőeszközön mérve, amely a nullát nulla nyomás esetében mutatja, nem pedig az atmoszferikus nyomás esetében. Manometrikus nyomás: az olyan mérőeszközön leolvasott érték, amely az atmoszferikus nyomáson mutat nullát.

nyomásmérő

A nyomás mérésére szolgáló eszköz. Használatos alaptípusai: folyadékoszlop nyomásmérő (higany barométer, manométer), a fémszelencés nyomásmérők (pl.: Bourdon-nyomásmérők, aneroid barométerek) és az elektromos átalakítók. Az utóbbi kategóriából a nyúlásmérő egy példa. A kapacitív nyomásmérők is ebbe a kategóriába tartoznak. Ezekben az eszközökben a mérendő nyomás elmozdítja a kondenzátor egy lemezét és így megváltoztatja a kapacitását.

nyomelem

Lásd esszenciális elemek.

nyomkövetés (radioaktív nyomkövetés)

Lásd izotópos jelölés.