Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

L

L

labilis

Olyan kémiai vegyület leírása, amelyben bizonyos atomok vagy csoportok könnyen helyettesíthetők más atomokkal vagy csoportokkal. A kifejezést koordinációs komplexekre alkalmazzák, amelyekben a ligandumok könnyen kicserélhetőek más ligandumokra egyensúlyi reakciókban.

Ladenburg-benzol

Albert Ladenburg (1842-1911) által javasolt (hibás) szerkezet a benzolra, amelyben a hat szénatom egy háromszögű prizma csúcsain helyezkedik el, egyszeres kötéssel kapcsolódva egymáshoz és a hat hidrogén atomhoz.

Lagrange-függvény

Jele L. Függvény egy dinamikus rendszer definiálására, koordináta, sebesség és idő függvényekkel a következőképpen: L=T-V, ahol T a rendszer kinetikus V pedig a potenciális energiája. A Lagrange-függvény előnye, hogy sok vektor mennyiség (pl. erő és gyorsulás) helyett mindössze két skaláris mennyiséget (T és V), használ, ami nagymértékű egyszerűsítéshez vezet. A Langrange-dinamikát Joseph-Louis Lagrange fogalmazta meg.

Lagrange-multiplikátorok (határozatlan multiplikátorok)

Rendszerint λ-val jelölt paraméterek, amelyeket bizonyos, a változókat összekötő feltételeknek kitett, többváltozós, x1,x2,...xn f függvény maximum vagy minimum értékének meghatározására vezettek be. Fontos alkalmazása van a Lagrange-multiplikátoroknak a statisztikus mechanikában a Boltzmann-eloszlásnál, ahol a Lagrange multiplikátor: −1/kT, ahol k Boltzmann-állandó, és T a termodinamikai hőmérséklet. A Lagrange-multiplikátort az olasz születésű francia matematikus Joseph-Loius Lagrange (1736-1813) vezette be.

lágyítás

A fémeknél alkalmazott hőkezelés egy formája, a belső feszültségek és az instabilitások űcsökkentésére valamint arra, hogy könnyebben megmunkálhatóvá tegyék. A fémet meghatározott hőmérsékleten meghatározott ideig hevítik (az adott anyagtól függ, hogy milyen hőmérsékletet és időt alkalmaznak), majd lassan hagyják lehűlni. Vasnál és nem vas fémeknél is alkalmazzák. Hasonló eljárást használnak más anyagoknál is, például üvegnél.

lakmusz

Vizoldható színezék, amelyet bizonyos zuzmókból vonnak ki. Savas körülmények közt piros, lúgos közegben kék; a színét a 4,5-8,3 pH tartományban változtatja (25 oC-on). Mivel a színváltozása ilyen széles pH tartományban történik, titrálásra nem alkalmas, de egy jó közelítő indikátora a savasságnak és lúgosságnak, mind oldatban, mind pedig lakmuszpapírként (abszorbeáló papír lakmusz oldatba áztatva).

laktámok

Olyan gyűrűs szerves vegyületek, amelyekben a -NH.CO.- csoport a gyűrű részét képezi. Laktámok kialakulhatnak, amikor egy –NH2 csoport reagál egy molekula –COOH csoportjával ciklusos amin kialakításával (lásd az ábrát). Előfordulhat a tautomer laktim formával váltakozva, amelyben a nitrogén a karbonil oxigénjéhez vándorol –N=C(OH)- csoportot adva. Laktám például az uracil pirimindin bázis.

laktát

Tejsav sója, vagy észtere, azaz 2-hidroxi-porpanoát.

laktimok

Lásd laktámok.

laktonok

Olyan gyűrűs szerves vegyületek, amelyben a -CO.O-csoport a gyűrű része. A laktonok képződhetnek (vagy úgy tekinthetők, mintha képződnének ) amikor a molekula egyik részének -OH-csoportja reagál a másik részének -COOH-csoportjával egy ciklikus észter létrehozásával (lásd az ábrát). Az ilyen típusú átalakulás előfordul például a γ-hidroxi-karbonsavaknál (amelyben a hidroxilcsoport a karboxilcsoporttól számított harmadik szénatomon van), így a CH2(OH)CH2CH2COOH-nál. A kialakuló γ-laktonnak öttagú gyűrűje van. Hasonlóan, a δ-laktonok gyűrűje hattagú. A négytagú, gyűrűs β-laktonok nem képződnek közvetlenül a β-hidroxi-karbonsavból, ezek más módon szintetizálhatók.

laktóz (tejcukor)

Cukor, amely egy galaktózmolekulához kapcsolódó glükózmolekulából áll. A laktózt az emlőmirigyek termelik; csak a tejben fordul elő. A tehéntej pl. 4,7 % laktózt tartalmaz. A szacharóznál (nádcukornál) kevésbé édes.

lambda pont

Lásd szuprafluiditás.

Lamb-eltolódás

A hidrogén színképében lévő, kis energiakülönbség két szint között (2S1/2 és 2P1/2). Az eltolódás az atomi elektron és az elektromágneses sugárzás közti kvantum kölcsönhatás eredménye. Először Willis Eugene Lamb értelmezte.

Lamb-horpadás spektroszkópia

Egy spektroszkópiás módszer, amely lehetővé teszi az abszorciós vonalak középpontjának rendkívül pontos meghatározását a nagyon gyorsan mozgó molekulák Doppler-eltolódásának felhasználásával. Elektromágneses sugárzás rádiófrekvenciás, intenzív, monokromatikus sugarát bocsátják keresztül egy gázmintán a maximális abszorpció frekvenciájánál valamivel nagyobb frekvenciával. Csak bizonyos, specifikus sebességgel mozgó molekulák képesek a sugárzást abszorbeálni. A sugárzás ezután visszaverődik a mintán keresztül úgy, hogy csak azok a molekulák abszorbeálják, amelyek pontosan ugyanezzel a sebességgel mozognak, de most a tükörtől eltávolodva. Ha a sugárzás pontosan az abszorpciós maximumon van, csak azok a molekulák abszorbeálják mind a kezdeti, mind pedig a visszavert sugárzást, melyek merőlegesen mozognak a sugárzás vonalára (ahol nincs Doppler-eltolódás). Minthogy a kezdeti úton gerjesztődött molekulák kevesebb gerjeszthető molekulát hagynak a visszaútra ez egy kisebb intenzitású abszorpciót eredményez. Emiatt egy mélyedés alakul ki a görbén, ami lehetővé teszi az abszorpciós maximum nagyon pontos meghatározását. A Lamb-horpadás spektroszkópiát Willis Eugene Lambról (1913-) nevezték el.

Lamor-precesszió

Töltéssel rendelkező részecskék mozgásának precessziója mágneses térben. Sir Joseph Larmor (1857-1942) vezette le először 1897-ben. Egy atom magja körül, B fluxus sűrűségű mágneses térben az elektron pályamozgására alkalmazva, a precesszió frekvenciáját megadja az eB/4πmν kifejezés, ahol e és m a töltése és tömege az elektronnak, μ a permeabilitás, és ν az elektron sebessége. Ez Larmor-frekvencia néven ismert.

lánc

Azonos típusú atomok sora egy molekulában. Egy nem elágazó láncban az atomok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A propán például olyan nem elágazó láncú alkán (CH3CH2CH3), ahol három szénatomból áll a lánc. Elágazó lánc esetében oldalcsoportok találhatók a lánchoz kapcsolódva. Így a 3-etil-oktán (CH3CH2CH(C2H5)C5H11) elágazó láncú alkán, amelyben a (C2H5) az oldallánc, ami a harmadik szénatomhoz kapcsolódik. A zárt lánc az atomok gyűrűje egy molekulában, ennek hiányában a molekula nyílt láncú.

láncképződés

Lánc képzése atomokból kémiai vegyületekben.

láncreakció

Egy reakció, ami önfenntartó annak eredményeképpen, hogy az egyik lépés terméke egy következő lépést indít el. A kémiai láncreakciókban általában köztes termékként szabadgyökök keletkeznek. Példa erre a klór reakciója a hidrogénnel, amelyet ultraibolya sugárzás indít el. Először a klórmolekula atomjaira hasad:

Cl2→Cl∙+Cl∙

Ez reagál a hidrogénnel a következőképpen:

Cl∙+H2→HCl+H∙

H∙+Cl2→HCl+Cl∙ stb.

Az égési és robbanási reakciók hasonló, szabadgyökös láncreakciókból állnak.

Landau-szintek

A kvantummechanika szerint egy egyenletes mágneses mezőben a szabad elektronok energiaszintjei. Ezeket a szinteket a szovjet fizikus Lev Davidovich Landau (1908-1968) után nevezték el, aki 1930-ban elemezte a problémát. Az energiaszintek diszkrét értékekkel rendelkeznek, melyek egész számú többszörösei a heB/m-nek ahol h a Planck-állandó, e az elektron töltése, m az elektron tömege, B a mágneses fluxussűrűség. Minden egyes Landau-szint erősen degenerált szint; minden egyes szint 2eB/h-val betöltve, ahol a 2 faktor az elektron spinje miatt van.

Landé-intervallum-szabály

Az atomspektrumok értelmezésére használt szabály, amely azt állítja, hogy ha a spin-pálya csatolás gyenge egy adott multiplettnél, akkor az energiaszintek különbsége két egymást követő J szintben (ahol J a csatolt elektronok teljes eredő impulzusmomentuma) arányos a két J érték nagyobbikával. A szabályt a német születésű, amerikai Alfred Landé (1888-1975) állapította meg 1923-ban. Levezethető az impulzusmomentum kvantumelméletéből. A Russel−Saunders-csatolás feltételezésén túl a Landé-intervallum szabály feltételezi, hogy a kölcsönhatások a spin mágneses momentumok közt elhanyagolhatóak; egy olyan feltevés, ami nagyon könnyű atomok, pl. a hélium esetében nem helytálló. A Landé-szabályt a közepes rendszámú atomok követik a legjobban.

láng

Gázok forró, világító keveréke az égés során. A lángban lejátszódó kémiai folyamatok többnyire szabadgyökös láncreakciók, és a fényt a gerjesztett molekulák, vagy ionok fluoreszcenciája, vagy kis szilárd részecskék (pl. szén) izzása adja.

Langevin-egyenlet

A random mozgás egyenletének egy típusa (lásd sztochasztikus folyamat), amelyet a Brown-mozgás tanulmányozására használnak. Az egyenletet Paul Langevin (1872-1946) francia fizikus után nevezték el. A Langevin-egyenlet megoldásához a valószínűség elméletének alkalmazása és a statisztikus módszerek használata szükséges.

lángkemence

Kemence a fémkohászatban, amelyben a melegíteni kívánt, beadagolt elegy és a fűtőanyag el van különítve egymástól. A medence sekély, és a beadagolt anyagot a felette áthaladó lánggal, és az alacsony tetőről visszaverődő sugárzással melegítik.

lángkorom

Nagyon finom (mikrokristályos) szénforma, amely szerves vegyületeknek, nem elegendő mennyiségű oxigén jelenlétében történő égésekor keletkezik. Fekete pigmentként és töltő/tömítő anyagként használják.

Langmuir adszorpciós izoterma

Egyenlet, amely leírja egy sík felületen adszorbeált gáz mennyiségét a felülettel egyensúlyban lévő gáz nyomásának a függvényében. A következő formában írható:

θ=bp/(1+bp)

ahol θ a felület adszorbeált anyaggal fedett része, p a gáz nyomása, b az adszorpciós koefficiensnek nevezett konstans, amely az adszorpciós folyamat egyensúlyi állandója. A Langmuir-adszorpciós izotermát az amerikai Irving Langmuir (1881-1957) írta le, a gázok kinetikus elméletének felhasználásával, a következő feltételezésekkel élve:

(1) az adszorpció a teljes felületre egyrétegű

(2) nincs kölcsönhatás a különböző helyeken adszorbeált molekulák között, és minden hely csak egy molekulát képes adszorbeálni

(3) az adszorpciós hő nem függ a helyek számától és egyenlő minden helyre.

A Langmuir-adszorpciós izoterma alkalmazása korlátozott, hiszen a valódi felszíneken az energia nem azonos minden helyre, és az adszorbeált molekulák közti kölcsönhatások nem elhanyagolhatók.

Langmuir-Blogett film

Molekulafilm egy felszínen, ami több filmréteget tartalmazhat. A többrétegű Langmuir–Blogett-film előállítható egy lemezt egy folyadékba merítve úgy, hogy azt először csak egy egyszeres réteggel vonja be, majd ismételve a folyamatot. A folyamat, melyet Langmuir–Blogett-technikának neveznek lehetővé, teszi a többrétegű film felépítését egyenként, egyszerre csak egy monoréteg felvitelével. A Langmuir–Blogett-filmeknek számos gyakorlati alkalmazásuk van, szigetelőként optikai és félvezető eszközöknél, szelektív membránoknál a biotechnológiában.

Langmuir-Hinschelwood mechanizmus

Egy szilárd felszínen lejátszódó, katalizált, kétmolekulás folyamat lehetséges mechanizmusa. Feltételezi, hogy a két molekula a szomszédos helyeken adszorbeálódik és a reakció egy felszíni aktivált komplex kialakulásával, majd annak termékké alakulásával játszódik le. A mechanizmust az amerikai kémikus, Irving Langmuir (1881-1957) javasolta 1921-ben és a brit Sir Cyrill Hinsechelwood (1897-1967) dolgozta ki 1926-ban. Néhány, felszínen lejátszódó kétmolekulás reakció jó egyezést mutat a modell előrejelzéseivel. Lásd a Langmuir–Rideal-mechanizmusnál is.

Langmuir-Rideal mechanizmus

Egy szilárd felszínen lejátszódó, katalizált, kétmolekulás folyamat lehetséges mechanizmusa. Úgy képzeli el a reakciót, hogy a molekulák egyike adszorbeálódik a felületen és reagál a másik molekulával, amely nem adszorbeálódik. A mechanizmust az amerikai kémikus, Irvin Langmuir (1881-1957) javasolta 1921-ben és a brit kémikus Sir Eric Rideal dolgozta ki 1939-ben. A Langmuir–Rideal-mechanizmus nem általános, de bizonyos hidrogénatomos reakciók valószínű, hogy ezt a mechanizmust követik. Lásd Langmuir–Hinschelwood-mechanizmusnál is.

lángpróba

Egyszerű teszt fémek kimutatására, amelyben a minta egy kis mennyiségét (rendszerint sósavval megnedvesítve) egy platinahuzal végére helyezik, majd Bunzen-lángba tartják. Bizonyos fémek kimutathatók a kialakuló szín alapján: bárium (zöld), kalcium (téglavörös), lítium (karmazsinvörös), kálium (lila), nátrium (sárga), stroncium (vörös).

lanolin

Tisztított gyapjúzsír emulziója vízben; koleszterint, bizonyos terpén alkoholokat és észtereket tartalmaz. Kozmetikumokban alkalmazzák.

lansfordit

A magnézium-karbonát-pentahidrát ásványa: MgCO3.5H2O.

lantán

Jele La. Ezüstös, fémes elem, a periódusos rendszer 3. csoportjába (korábban IIIA) tartozik, és gyakran lantanoidának tekintik; rendszáma 57; relatív atomtömege 138,91; relatív sűrűsége 6,146 (20 oC); op. 921 oC; fp. 3457 oC. A fő érce a bastnasit, abból nyerik ki ioncserével. Két természetes izotópja létezik: lantán -139 (stabil) és lantán -138 (felezési idő 1010-1015 év).

A fémet, mivel piroforos, gyújtó kovaként alkalmazzák ötvözetekben, az oxidját bizonyos optikai üvegekben használják. A legnagyobb mértékben azonban katalizátorként használják, nyersolajok krakkolásánál. Carl Mosander (1797-1858) találta fel 1839-ben.

lantanidák

Lásd lantanoidák.

lantanoid kontrakció

Lásd lantanoidák.

lantanoidák (lantanidák, ritka földfémek)

Elemek sorozata a periódusos rendszerben, általában az 58-as protonszámú cériumtól a 71-es számú luténiumig. Minden lantanoida rendelkezik két külső s-elektronnal (6s2 konfiguráció) követve a lantánt és egy csoportba sorolják őket, mivel a protonszám növekedésével nő a 4f-elektronjaik száma. Valójában a 4f- és 5d-szintek energiaszintjei közel vannak egymáshoz és a feltöltődés nem egyenletes. A külső héj elektronkonfigurációi a következők:

57 lantán (La) 5d16s2

58 cérium(Ce) 4f5d16s2(vagy 4f26s2)

59 prazeodímium (Pr)4f36s2

60 neodímium (Nd) 4f46s2

61 prométium (Pm) 4f56s2

62 szamárium (Sm) 4f66s2

63 európium (Eu) 4f76s2

64 gadolínium (Gd ) 4f75d16s2

65 terbium (Tb) 4f96s2

66 diszprózium (Dy) 4f106s2

67 holmium (Ho) 4f116s2

68 erbium (Er) 4f126s2

69 túlium (Tm) 4f136s2

70 itterbium (Yb) 4f146s2

71 lutécium (Lu)4f145d16s2

Megjegyzendő, hogy magának a lantánnak nincs 4f-elektronja, de rendszerint a lantanoidákhoz sorolják a kémiai hasonlóság miatt; ugyanúgy az ittriumot (Yt) és a szkandiumot (Sc) is. A szkandium, ittrium és lantán a d-mező elemei; a lantanoidák és az aktinoidák alkotják az f-mezőt.

A lantanoidákat néha egyszerűen ritka földfémeknek nevezik, bár szigorúan véve a „föld” az oxidjaikat jelenti. Nem is különösen ritkák; széles körben előfordulnak, rendszerint együttesen. Mind ezüstös és nagyon reakcióképes fém. Az f-elektronok nem jutnak az atom külső részébe és nem vesznek részt a kötésben (eltérően az átmeneti fémek d-pályáitól) és az elemeknek nagyon kevés koordinációs vegyületük létezik. Fő vegyületeikben M3+-ionokként fordulnak elő. A cériumnak van egy erősen oxidáló Ce4+-állapota; az európiumnak és itterbiumnak létezik M2+-formája.

Az atomban a 4f-elektronok nem árnyékolják hatékonyan a mag vonzását a külső elektronokra. A sorozatban a növekvő magtöltés kontrakciót hoz létre az M3+-ion formában, 0,1061 nm-ről a lantánban 0,0848 nm-re a lutéciumban. Ez a hatás, az ún. lantanoida kontrakció hozzájárul a cirkónium és a hafnium átmeneti elemek hasonlóságához.

lapon centrált köbös

Lásd szabályos kristály.

Laporte-kiválasztási szabály

Atomspektrumok kiválasztási szabálya, amely szerint az elektromos dipólussugárzás spektrális vonalainak ellenkező paritások közötti átmenetekből kell származniuk. A szabályt O. Laporte állapította meg 1924-ben, és az atomok kvantummechanikájára a csoportelmélet alkalmazásával értelmezték. A mágneses dipól és kvadropol sugárzás esetében a spektrális vonalak kiválasztási szabálya a Laporte-szabály ellentettje, azaz az ilyen esetekben az átmenetek csak azonos paritású állapotok között megengedettek.

lapszög

Két lap (egy poliéder két oldala) közötti szög. A lapszög az a szög, amelyet úgy kapnak, hogy a metszéspont vonalán vesznek egy pontot, amelyből két vonalat húznak a síkokban a metszéspont vonalára merőlegesen.

Lassaigne-teszt

Módszer egy szerves vegyület halogén, nitrogén vagy kéntartalmának kimutatására. A mintát egy kémcsőben nátrium szemcsével melegítik. A forró csövet tiszta vízbe dobják és a darabokat egy mozsárban felaprítják. A halogén kimutatható ezüst-nitrát oldattal, mert most már nátrium-halogenid formában, ezüst-nitrát oldat hatására csapadékot ad. A nitrogén berlini kék csapadék alakban mutatható ki az oldat egy részét vas(II)-szulfát oldattal melegítve sósav és nyomnyi vas(III)-ion jelenlétében. A jelenlévő kén ólom-acetáttal vagy nátrium-nitroprussziddal ad csapadékot.

lassú robbantás

A robbanás egy olyan formája, amelynél a detonációs hullám megérkezik a reakció befejeződése előtt (mivel a reakciófront lassabban mozog, mint a hang sebessége a közegben).

látens hő

Jele L. Az elnyelt vagy felszabaduló hő mennyisége egy anyag állandó hőmérsékleten történő halmazállapotváltozásakor (pl. szilárd anyag folyékonnyá válásakor az olvadásponton, vagy folyékony halmazállapotúból gáz halmazállapotúvá a forrásponton). Például a párolgás látens hője az az energia, amit az anyag elnyel a környezetéből, hogy legyőzze a molekulái közötti vonzóerőt, amikor a folyadékból gázállapotúvá változik, és fedezze a kiterjedése során a külső atmoszféra ellenében végzendő munkát. Termodinamikai kifejezéssel a látens hő a párolgás entalpiája (ΔH), azaz L=ΔH=ΔU+pΔV, ahol ΔU a belső energia változása, p a nyomás, és ΔV a térfogat változása.

A specifikus látens hő (jele l) az egységnyi tömegű anyag által elnyelt vagy kibocsátott hőmennyiség az izoterm halmazállapotváltozásnál. A moláris látens hő az egységnyi anyag által elnyelt vagy kibocsátott hő izoterm halmazállapotváltozáskor.

látex

Természetes gumi olyan formában, ahogy a gumifából kinyerik, vagy egy hasonló polimer bármely stabil, vizes szuszpenziója. A szintetikus látexeket gumi vagy műanyag cikkek készítésére használják olyan technikákkal, mint pl. mártás (gumikesztű) átható/áthatoló kenés (vízálló anyagok) és galvanizálás (műanyag bevonatú fémek). Alkalmazzák a festékekben és ragasztókban is.

látható spektrum

Az elektromágneses sugárzás emberi szem által érzékelhető spektruma.

laurencium

Jele Lr. Radioaktív, fémes, transzurán elem, az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma 103; tömegszáma az első felfedezett izotópnak 257 (felezési ideje 8 másodperc). Néhány, nagyon rövid életű izotópját szintetizálták. Az elemet Albert Ghiorso és kollegái azonosították 1961-ben. E. O. Lawrence (1901-1958) után nevezték el.

laurinsav

Lásd dodekánsav.

Lavoisier, Antoine Laurent

(1743-1794) Francia kémikus, a kormány adóbeszedője volt Párizsban. 1770-es években felfedezte az oxigént és nitrogént a levegőben, és lerombolta az égés flogiszton elméletét, kimutatta az oxigén szerepét a folyamatban. 1783-ban vizet állított elő hidrogénnek oxigénben történő elégetésével (lásd Cavendish, Henry). Felállított egy ésszerű nómenklatúrát a vegyületekre. 1794-ben, mint a forradalom ellenzőjét (mivel adóbeszedő volt) a jakobinusok perbefogták, bűnösnek találták, és guillotinnal kivégezték.

lazítópálya

Lásd orbitál/elektronpálya.

lazurit

Lásd lazurkő.

lazúrkő

Kék kőzet, amelyet széles körben használnak féldrágakőként, díszítési célokra. Főképp a mélykék lazurit ásvány alkotja, fehér kalcit mátrixba beépülve; rendszerint tartalmaz kis pirit foltokat is. Csak néhány helyen fordul elő, kristályos mészkövekben, kontakt metamorf ásványként. Fő forrása Afganisztán, de előfordul Szibériában a Bajkál-tó környékén és Chilében is. Régebben ebből készítették a festők ultramarin pigmentjét.

LCAO (atompályák lineáris kombinációja)

Az atompályák lineáris kombinációjával keletkező molekulapálya. Az LCAO-közelítés onnan származik, hogy egy, az atommaghoz közeli elektronnál az elektron potenciális energiájában dominál az atommag és az elektron kölcsönhatása. Így, egy A atom magjához nagyon közel egy molekulában a molekula *hullámfüggvénye hasonló az A atom hullámfüggvényéhez. Az LCAO-közelítés kimutatja a kémiai kötés miatti elektronsűrűség növekedést. Az LCAO-módszer a SALC alkalmazásával figyelembe veszi a molekulaszimmetriát is.

LCP

Lásd folyadék-kristály polimer.

L-D folyamat

Lásd oxigénes konverter eljárás.

L-dopa

Lásd dopa.

Le Chatelier-elv

Ha egy rendszer egyensúlyban van, akkor bármely, a rendszerre ható változás olyan irányba tolja el az egyensúlyt, ami az alkalmazott változtatás hatását megszünteti. Az elv az energiamegmaradás törvényének a következménye. 1888-ban Henri Le Chatelier (1850-1936) állapította meg. Kémiai egyensúlyokra alkalmazzák. Például a következő gázreakcióban:

2SO2+O2↔2SO3

a reakcióelegy nyomásának növelése eltolja az egyensúlyt jobbra, mivel az csökkenti az összes jelenlévő molekulák számát és ezzel a nyomást. Az odaalakulási reakció standard entalpia változása negatív (azaz a reakció exoterm), ezért a hőmérséklet emelése balra tolja el az egyensúlyt, mivel ez csökkenti a hőmérsékletet. Az egyensúlyi állandó így csökken a hőmérséklet növekedésével.

leányelem

1. Egy nuklid, amely más nuklid (kiindulási, anyanuklid) radioaktív bomlásakor keletkezik. 2. Ion, vagy szabad gyök, amely más ion vagy gyök (kiindulási, anyag) disszociációjakor, vagy reakciójakor keletkezik.

Leblanc-eljárás

Egy elavult eljárás a nátrium-karbonát előállítására. Nyersanyagai a nátrium-klorid, kénsav, koksz és a mészkő (kalcium-karbonát) voltak, és a folyamat két lépésből állt: először a nátrium-kloridot kénsavval melegítették, hogy nátrium-szulfátot kapjanak:

2NaCl(s)+H2SO4(l)→Na2SO4(s)+2HCl(g)

majd a nátrium-szulfátot koksszal és mészkővel hevítették:

Na2SO4+2C+CaCO3→Na2CO3+CaS+2CO2.

A kalcium-szulfát melléktermék volt, a nátrium-karbonátot kristályosítással vonták ki. Ez, a Nicolas Leblanc (1742-1806) francia vegyész által 1783-ban kidolgozott eljárás volt az első szintetikus nátrium-karbonát előállítás. A korábbi módszerek hamut vagy más növényi forrást használtak. A XIX. század végére azonban már nagyban kiszorította a Solvay-féle eljárás.

lechatelierit

A szilícium(IV)-oxid ásványi formája.

Leclanche-elem

Egy elsődleges galvánelem, amely 10-20 %-os ammónium-klorid elektrolitba merülő szénrúdból (anód), és cinkrúdból (katód) áll. A polarizáció megakadályozására egy porózus zsákban vagy edényben mangán-dioxid és apróra zúzott szén keverékét kapcsolják az anódhoz. Ez reagál a keletkező hidrogénnel. Az elemnek ezt, a nedves formáját Georges Leclanche tervezte meg 1867-ben, az e.m.e. körülbelül 1,5 volt. Az ezen alapuló szárazelemet széles körben használják zseblámpákban, rádiókban, számológépekben.

LEED (kis energiájú elektrondiffració|low-energy electron diffraction)

Kristályok felszíni szerkezetének, és a felszínen lejátszódó reakcióknak a tanulmányozására használt technika. A felszínt 10-4-10-3 m átmérőjű 6-600 V energiájú monokromatikus elektronsugárzással bombázzák, és az atomokon elhajlást szenvedett elektronokat egy fluoreszcens ernyőn összegyűjtik. Ilyen módon a felszín szerkezete, és a kemiszorpció után, illetve a felületi reakciók során létrejött változások is tanulmányozhatók. A felületet gondosan kell tisztítani, és ultravákuumban kell tartani. Bár sok felület szenved változást az elektronsugárzás hatására és így nem tanulmányozható ezzel a módszerrel, elég sok felszín és felszíni folyamat tanulmányozható a módszerrel, ami a LEED-et hasznos technikává teszi. Nehézségeket okoz, hogy a LEED-eredmények értelmezéséhez a sokszoros szórás elméletet kell alkalmazni (a röntgensugárzásnál, vagy a neutronszóródásnál alkalmazott) egyszeres szóródáselmélet helyett.

legkisebb energiájú betöltetlen molekulapálya (lowest unoccupied moleculas orbital - LUMO)

Egy molekulának az a betöltetlen pályája, aminek a legalacsonyabb az energiaszintje az abszolút nulla hőmérsékleten. A legkisebb energiájú betöltetlen molekulapálya és a legnagyobb energiájú betöltött molekulapálya (HOMO) a molekula két határpályája.

légszennyezés (légköri szennyeződés)

A természeti környezetet különböző módokon károsító anyagok légkörbe juttatása. A légszennyezők többsége gáz, amely a Föld felszíne fölé körülbelül 8 km-re kiterjedő troposzférába kerül. A fő forrása a fosszilis tüzelőanyagok égetése − például az erőművekben − a keletkező kén-dioxid és szén-dioxid gázok miatt. Az utóbbiról úgy gondolják, hogy az atmoszférába kibocsátva hozzájárul az üvegházhatáshoz. Az autók kipufogógázaiként kibocsátott kén-dioxid és nitrogén oxidok olyan légszennyezők, amelyek a savas eső kialakulását okozzák; a nitrogén oxidok a fotokémiai szmog képződésében is szerepet játszanak. Lásd még ózonréteg, szennyezés.

lektin

A növényi eredetű fehérjék olyan csoportja, amely képes speciális oligoszacharidokat a sejtek felszínén úgy kötni, hogy az a sejtek csomókba való összetapadását eredményezi. A lektinek felhasználhatók mutáns sejtek azonosítására sejtkultúrákban, és a vércsoportok meghatározására, mivel a vörösvérsejtek megalvadását okozhatják. A lektinek megtalálhatók a hüvelyesek magjában és más szövetekben. Úgy gondolják, hogy ott méregként hatnak.

lemezes/réteges szilárd anyagok

Olyan szilárd anyagok, amelyek kristályszerkezete elkülöníthető rétegekből áll (azaz réteges rácsa van). Például a csillámok ilyen típusú vegyületek. A beágyazott vegyületek réteges vegyületek, amelyeknél egy elem, vagy vegyület rétegei közé atomok, ionok stb. épülnek be. Például a grafit egy réteges, szilárd anyag. Erős oxidálószerrel (pl. koncentrált kénsav és salétromsav elegyével) egy nem sztöchiometrikus ’grafit oxidot’ képez, ami egy beágyazott vegyület oxigénatomokkal a szénatom rétegei között. Az ilyen típusú vegyületeket ’grafitos vegyületeknek’ nevezik.

Lennard-Jones potenciál

Olyan potenciál, ami közelítő leírást ad a molekulák potenciális energia kölcsönhatásáról, V-ről, a molekulák közti távolság, r függvényében. Az általános formája:

V=Cn/rn-C6/r6

ahol Cn és C6 az adott molekulától függő koefficiensek, n nagyobb 6-nál, úgy, hogy a kis távolságoknál a taszító kifejezés dominál a kölcsönhatásokban, lévén az r-6 kifejezés a vonzó. A választott érték gyakran n=12. Ebben az esetben a Lennard–Jones-potenciál a következő:

V=4W[ (r0/r)12-(r0/r)6]

ahol W, a potenciálgödör mélysége, r0 az a távolság, amelynél V=0. A potenciálgödör minimum értéke a re=21/6r0 távolságnál van. A kölcsönhatás taszítás részének 1/r12-vel történő kifejezése nem reális, sokkal reálisabb az exponenciális kifejezés: exp(-r/r0).

lenolaj

A len magjából préselt halványsárga olaj. Zsírsavak gilceridjének keverékét tartalmazza, így linolsavat és linolénsavat is. Kence; olajfestékekben, lakkokban, linóleumban stb. használják.

lépcsős rács

Az interferométerek egy formája, amely lépcsősen, egymástól egy állandó eltolódással elrendezett üveglemezekből áll. Nagy feloldóképességet tesz lehetővé; a spektroszkópiában a hiperfinom szerkezet tanulmányozására használják.

lépés

Egyetlen szakasz egy kémiai reakcióban. Pl. az etén hidrogén-klorid addiciója három lépésből áll:

HCl→H++Cl-

H++C2H4→CH3CH2+

CH3CH2++Cl-→CH3CH2Cl

leucin

Lásd aminosav.

leuco forma

Lásd festékek.

levegő

Lásd a Föld atmoszférája.

levulóz

Lásd fruktóz.

Lewis- féle sav és bázis

Lásd sav.

Lewis, Gilbert Newton

(1875-1946.) Amerikai fizikai kémikus; életének nagy részét a kaliforniai Berkleyben töltötte. Elképzelései a kémiai kötésekről rendkívül nagy hatásúak voltak, ő vezette be az elektronok stabil oktettjének, a kovalens kötésben az elektronpároknak az elképzelését. Ugyancsak ő vezette be a Lewis-féle savak és bázisok fogalmát (lásd sav).

lézer (light amplification by stimulated emission of radiaton - laser)

Egy fényerősítő (optikai mézerként is ismert), amelyet rendszerint arra használnak, hogy monokromatikus, koherens sugárzást hozzanak létre az elektromágneses spektrum infravörös, látható és ultraibolya tartományában. Kifejlesztettek már olyan lézereket is, amelyek a spektrum röntgensugár tartományában működnek.

A nem lézer fényforrás minden irányban emittál sugárzást, mivel a hő által gerjesztett szilárd anyagokban (izzólámpa), vagy az elektromosan gerjesztett atomok, ionok vagy molekulák (fluoreszcens lámpák, stb.) esetében spontán fotonemisszió történik. Az emissziót a gerjesztett species alapállapotúvá való spontán visszaalakulása kíséri, amely random módon történik, azaz a sugárzás nem koherens. Egy lézerben az atomokat, ionokat, molekulákat először gerjesztett állapotba pumpálják, aztán egy azonos energiájú fotonnal való ütközéssel foton kibocsátásra késztetik. Ezt indukált emissziónak nevezik. Hogy használható legyen, először létre kell hozni az erősítő médiumban egy populáció inverziónak nevezett állapotot, amelyben a megfelelő részecskék többsége gerjesztett állapotban van. Az egyik részecske random emissziója beindíthat egy koherens emissziót a többiekből. Ezzel érik el az erősítést.

A lézererősítőt egy oszcillátorrá alakítják át, bezárva az erősítő médiumot egy rezonátorba. A rezonátor tengelye mentén bebocsátott sugárzás az útja során előre-hátra tükröződik az egyik végén tükörrel, a másik végén egy részben átengedő tükörrel. A tükrök között az indukált emisszió erősíti a hullámokat. A sugárzás az egyik végen, a féligáteresztő tükrön egy erős, koherens monokromatikus párhuzamos fénysugárként jut ki. A kibocsátott sugár egyedülálló módon párhuzamos, mivel azok a hullámok melyek nem pattannak oda-vissza a tükrök közt, gyorsan kijutnak az oszcilláló médium oldalain keresztül, erősítés nélkül.

Bizonyos lézerek szilárdak, mások folyékony vagy gázeszközök. A populációinverzió elérhető optikai pumpálással, fényfelvillanással, vagy más lézerekkel. Elérhető más módszerekkel is, pl. kémiai reakciókkal és gázkisülésekkel.

A lézereket az 1960-as bevezetésük óta nagyon sokrétűen használják fel. A kémiában az alkalmazási területük főképp a fotokémiai reakciók tanulmányozása, a molekulák spektroszkópikus vizsgálata és a femtokémia.

lézer spektroszkópia

Spektrószkópia, amely lézereket használ. Egy lézer által létrehozott koherens, monokromatikus sugár jelentős előnnyel rendelkezik más spektroszkópikus technikákhoz képest, különösen azokban, ahol a Raman-effektust alkalmazzák.

liát ion

Egy ion, amelyet az oldószerből egy hidrogéniont elvonva kapunk. Például a víz esetében a hidroxidion (OH-) egy liátion.

Liebermann-reakció

Fenolok kimutatási reakciója. A vizsgálandó anyag kis mintáját kristályos nátrium-nitrittel meleg kénsavban oldják. Az oldatot feleslegben levő vizes lúgba öntik, a kékeszöld szín megjelenése a fenol jelenlétét jelzi.

Liebig, Justus von

(1803-1873.) Német szerveskémikus; Gessenben, Frankfurt közelében dolgozott. Elsőként ő ismerte fel, hogy előfordulhat olyan eset, hogy két különböző kémiai vegyületnek azonos legyen az összegképlete. Kidolgozott egy módszert a szerves vegyületek analízisére: elégetve megmérte a keletkező szén-dioxidot és vizet. Tanítványaival számos vegyületet analizált; rendkívül nagy hatással volt a szerves kémia fejlődésére.

Liebig hűtő/visszafolyó

Laboratóriumi hűtő; egy egyenes üvegcsőből áll, amelyet közös tengellyel egy üvegköpeny vesz körül, ebben áramoltatják a hűtővizet. A készüléket Justus von Liebig után nevezték el.

ligandum

Ion, vagy molekula, amely a koordinációs komplex kialakításakor elektronpárt ad át egy fématomnak vagy fémionnak. A ligandumként szereplő molekulák Lewis-féle bázisok (lásd sav). Például a haxaakva-réz(II)-ion esetében [Cu(H2O)6]2+ hat vízmolekula koordinálódik a központi Cu2+-ionhoz. A tetraklór-platina(II)-ionban [PtCl4]2- négy Cl--ion van a központi Pt2+-ion körül koordinálva. Ilyen ligandumok magányos elektronpárokkal rendelkeznek, ezeket adják a fém üres pályájára. A ligandumok egy bizonyos csoportja a magányos elektronpáron kívül, még üres p-vagy d-pályákkal is rendelkezik; ezek képesek olyan komplexek kialakítására, amelyben a fém alacsony oxidációs állapotú. Kettős kötés alakul ki a fém és a ligandum között; egy szigmakötés a ligandum által a fémnek adott magányos elektronpárral és egy pi-kötés az elektronok visszaadásával a ligandum d-pályájára. A legfontosabb ilyen ligandum a szén-monoxid, mely fémkarbonilokat hoz létre (pl. Ni(CO)4).

A fent említett példák az egyfogú ligandumok (szó szerint egy foga van), amelyben a ligandumoknak csak egy pontján történik a koordináció. Léteznek többfogú ligandumok, ezek esetében kettő vagy több koordinációs pont lehetséges. Például az 1,2-diaminoetán H2NC2H4NH2 egy kétfogú ligandum, amelynek két koordinációs pontja van. Bizonyos többfogú ligandumok kelátokat hoznak létre.

ligandum-tér elmélet

A kristálytér elmélet kiterjesztése az átmeneti fémionok vagy ritkaföldfém ionok vegyületeinek leírására, amely figyelembe veszi az átmeneti ion és a körülvevő molekulák közti kovalens kötést (lásd ligandum). Ez lehetséges a vegyérték-elmélettel vagy a molekulapálya-elmélettel. A ligandumtér elméletet nagymértékben fejlesztették a 30-as években. A kristálytérelmélethez hasonlóan a ligandumtér elmélet is jelzi, hogy az átmeneti fémionok energiaszintjei felhasadnak a körülvevő ligandumok miatt a csoport-elmélet szerint. Az elmélet rendkívül sikeres az átmeneti fémionok és a ritkaföldfém ionok optikai, spektroszkópiai, és mágneses tulajdonságainak értelmezésében.

ligáz

Az enzimek olyan csoportja, amely kovalens kötés képződését katalizálja úgy, hogy energia szabadul fel ATP kiválásával. A ligázok számos biológiai molekula szintézisében és „javításában” fontosak, így a DNS-nél is. Használják a génsebészetben idegen DNS beillesztéséhez a klónozó vektorba.

lignin

Egy komplex szerves polimer, amely a növényi sejt falának cellulózán belül rakódik le a másodrendű vastagodásnál. A ligninképződés a falat fássá, ezzel merevvé teszi.

lignit

Lásd szén.

likváció

Szilárd keverékek elválasztása úgy, hogy arra a hőmérsékletre melegítik, amelyen az alacsonyabb olvadáspontú komponens cseppfolyósodik.

limonit

Egy általános kifejezés egy csoport többnyire amorf, hidroxidos vas-oxidra. Fontos alkotói a goethit és hematit, együtt a kolloid szilikával, agyaggal és mangán-oxidokkal. A limonit keletkezik a tengeri, vagy édesvizekből közvetlen kicsapódással sekély tengerekben, lagúnákban és mocsarakban (gyakran nevezik mocsárércnek), vagy a vasban gazdag ásványok oxidációjával. Felhasználják vasércként és pigmentként.

Lindemann-Hinschelwood mechanizmus

Egymolekulás kémiai reakciók mechanizmusa, amelyet Frederick Lindermann (1886-1957) brit fizikus terjesztett elő 1921-ben és Sir Cyrill Hinschelwood (1897-1967) brit kémikus dolgozott ki részleteiben, 1927-ben. A mechanizmus feltételezi, hogy egy A molekula egy másik A molekulával való ütközése során gerjesztődik, és így lejátszódhat egy egymolekulás bomlás. Amennyiben az egymolekulás bomlás sebessége elegendően lassú, a reakció elsőrendű sebességű, ez megegyezik a kísérlettel. A Lindemann–Hinschelwood-mechanizmus szerint, ha A koncentrációja csökken, a reakciókinetika másodrendűvé válik. Az elsőrendűből a másodrendűbe történő változás kvalitatívan megegyezik a kísérlettel, de kvantitatívan nem. A mechanizmus nem ad jó kvantitatív eredményt, mivel a molekulának speciális módon kell gerjesztődnie ahhoz, hogy a reakció lejátszódjon. Az RRK és RRKM elméletek javítanak a Lindemann–Hinschelwood-elmélet e hibáján.

lineáris molekula

Olyan molekula, amelyben az atomok egy egyenes vonalban helyezkednek el, mint a szén-dioxid esetében: O=C=O. A lineáris molekulák csak két rotációs szabadságfokkal rendelkeznek.

lineáris rotor

Lásd impulzusmomentum.

linolénsav

Folyékony, többszörösen telítetlen zsírsav, három kettős kötéssel a szerkezetében: CH3CH2CH:CHCH2CH:CHCH2CH:CH(CH2)7COOH. Bizonyos növényi olajokban fordul elő, így a lenolajban és a szójababolajban, és algákban. Az esszenciális zsírsavak egyike.

linolsav

Folyékony, többszörösen telítetlen zsírsav, amely két kettős kötéssel rendelkezik: CH3(CH2)4CH:CHCH2CH:CH(CH2)7COOH. Nagy mennyiségben található növényi zsírokban és olajokban, így lenolajban, földimogyoró olajban, szójababolajban. Esszenciális zsírsav.

Linz –Donavitz eljárás

Lásd oxigénes konverteres eljárás.

liofil

Affinitást mutat az oldószerhez (oldószer-kedvelő; ha az oldószer víz, a hidrofil kifejezést használják). Lásd kolloidok.

liofilizáció

Egy folyamat, amelyet élelmiszerek, vérplazma és más hőérzékeny anyag dehidratálására használnak. A terméket fagyasztják, és a benne bezárt jeget nyomás csökkentésével, szublimálással távolítják el. Ezután a vízgőzt eltávolítva károsodásmentes, száraz termék marad hátra.

liofób

Nem mutat affinitást az oldószerhez (oldószer-taszító, ha az oldószer víz, akkor a hidrofób kifejezést használják). Lásd kolloidok.

liónium ion

Az ion, amely akkor képződik, amikor egy hidrogénion (H+) kapcsolódik az oldószer molekulájához. Például etanolban a C2H5OH2+ a lióniumion.

liotróp mezomorf

Felületaktív molekulákból képződött micellák elrendeződése koncentrált oldatban. Hosszú hengerek, relatív szoros illeszkedésű hexagonális elrendeződéséből áll. A liotróp mezomorfokat néha a micellák folyadék-kristályának nevezik.

lipáz

Egy enzim, amelyet a hasnyálmirigy és a gerincesek vékonybél mirigyei választanak ki. Katalizálja a zsírok lebontását zsírsavakra és glicerinre.

lipid

Az élő szervezetekben található különböző szerves vegyületek azon csoportja, amelyik nem oldódik vízben, de oldódik szerves oldószerekben, pl. kloroformban, benzolban, stb. A lipidek két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik az összetett lipidek csoportja, amelyek hosszúláncú zsírsavak észterei. Ide tartoznak a gliceridek (állati és növényi olajokból és zsírokból), a glikolipidek, foszfolipidek és a viaszok. A másik csoport az egyszerű lipidek csoportja, ezek nem tartalmaznak zsírsavat. Ide tartoznak a szteroidok és a terpének.

A lipidek különböző szerepet játszanak az élő szervezetekben. A zsírok és az olajok hatékony energiatárolók a növényekben és állatokban. A foszfolipidek és szterinek, például a koleszterin, a sejtmembránok fő alkotórészei (lásd lipid kettősréteg). A viaszok létfontosságú vízállóságot nyújtanak a testfelületeknek. A terpének közé tartozik például az A-, E- és K-vitamin, és a fitol (a klorofill alkotója), és előfordulnak esszenciális olajokban, például a mentolban vagy a kámforban. A szteroidok közé tartoznak a mellékvese hormonok, a szex hormonok, és az epesavak.

A lipidek kapcsolódhatnak fehérjékhez lipoproteineket, és sejtmembránokat kialakítva. A baktériumok sejtfalában a lipidek kapcsolódhatnak poliszacharidokkal lipopoliszacharidokat képezve.

lipid kettősréteg

A lipidmolekulák elrendeződése a biológiai membránokban, kettősréteg formában. Minden lipidmolekulának van egy hidrofil ’feje’ (amely nagy affinitással rendelkezik a vízhez) és egy hidrofób ’vége’ (amelynek kicsi az affinitása a vízhez). A lipid kettősrétegben a lipidmolekulák úgy rendeződnek el, hogy a fejek kifelé, a vizes környezet felé mutatnak a membrán külső és belső felszínét képezve, míg a hidrofób végei befelé (egymás felé) mutatnak.

lipolízis

A tartalék lipid elbontása élő szervezetben. A legtöbb hosszútávú energiatartalék trigliceridjeként tárolódik a zsírokban és az olajokban. Szükség esetén, azaz éhezéskor, a lipáz enzim átalakítja a triglicerideket glicerinné és a megfelelő zsírsavvá. Ezek azután a szövetekbe szállítódnak és oxidálódnak energiaszolgáltatás közben.

liponsav

A B-vitamin komplexek egy vitaminja. Egyike a koenzimeknek, ami részt vesz a piruvátnak a piruvát-dehidrogenáz enzimmel történő dekarboxilezésében. A liponsav jó forrása a máj és az élesztő.

lipoprotein

Lásd lipid.

lipowitz ötvözet

Alacsony olvadáspontú (70-74 oC) ötvözete a bizmutnak (50 %), ólomnak (27 %), ónnak (13 %) és kadmiumnak (10 %).

liter

Jele l. Térfogategység a metrikus rendszerben; speciális neve a köbdeciméternek. Korábban úgy definiálták, mint 1 kilogramm tiszta víz térfogata 4 oC-on és standard nyomáson, ami 1,000 028 dm3-el egyenlő.

lítium

Jele Li. Lágy, ezüstös fém, a periódusos rendszer 1. csoportjának (régebben IA) (lásd alkáli fémek) az első eleme. Rendszáma 3; relatív atomtömege 6,939; relatív sűrűsége 0,534; op. 180,54 oC; fp. 1347 oC. Ritka elem, a spodumenben (LiAlSi2O6), a petalitban (LiAlSi4O10), a lepidolit csillámban, és bizonyos sókban fordul elő. Kinyerése során általában kénsavval reagáltatják, amikor szulfát keletkezik, ezt kloriddá alakítják, majd kis mennyiségű kálium-kloriddal keverik, és elektrolizálják. Stabil izotópjai a lítium-6 és lítium-7. A lítium-5 és lítium-8 rövid felezési idejű radioizotópok. A fémet felhasználják a metallurgiában oxigén kivonására, és bizonyos Al- és Mg-ötvözetekben. Használják továbbá a lítium elemekben is, és egy potenciális trícium forrás a fúziós kutatásokhoz. A lítiumsókat használják pszichológiai betegségek gyógyításában. Az elem reagál oxigénnel és vízzel; melegítéskor reagál nitrogénnel és hidrogénnel is. Kémiai tulajdonságai, a Li+-ion kis mérete miatt némileg különböznek az 1. csoport többi elemétől.

lítium-alumínium-hidrid

Lásd lítium-tetraaluminát (III).

lítium-deuterid

Lásd lítium-hidrid.

lítium-hidrid

Fehér, szilárd anyag, LiH; szabályos; relatív sűrűsége 0,82; op. 680 oC; 850 oC körül bomlik. Előállítják elemeiből közvetlen egyesüléssel, 500 oC feletti hőmérsékleten. A lítium-hidridben a kötés nagyrészt ionos; azaz Li+H-, melyet alátámaszt a tény, hogy olvadékának elektrolízisekor a hidrogén az anódon szabadul fel. A vegyület hevesen reagál vízzel egy exoterm reakcióban, amelyben hidrogéngáz és lítium-hidroxid keletkezik. Redukálószerként alkalmazzák más hidridek előállítására, és a 2H izotópos vegyülete, a lítium-deuterid különlegesen értékes szerves vegyületek deuterizálásánál. A litium-hidridet használják termikus neutronok sugárvédelmi anyagaként is.

lítium-hidrogén-karbonát

Vegyület, LiHCO3, amely vizes lítium-karbonát és szén-dioxid reakciója során keletkezik, és csak oldat formában ismert. Gyógyászati felhasználása a lítium-karbonátéhoz hasonló; néha megtalálható ásványvizekben.

lítium-hidroxid

Fehér, kristályos anyag, LiOH, oldható vízben, gyengén oldódik etanolban és oldhatatlan éterben. Ismert a monohidrátja (monoklin; relatív sűrűsége 1,51) és a vízmentes formája (tetragonális, relatív sűrűsége 1,46; op. 450 oC; 924 oC-on bomlik). A vegyületet előállítják mésznek lítiumsókkal, vagy lítiumércekkel, történő reakciójával. A litium-hidroxid egy bázis, de jobban hasonlít a 2. csoport hidroxidjaihoz, mint az 1. csoport többi elemének hidroxidjához (egy példa arra, hogy a periodikus csoport első tagja a tipikustól eltérő tulajdonságot mutat).

lítium-karbonát

Fehér, szilárd anyag, Li2CO3; relatív sűrűsége 2,11; op. 723 oC, 1310 oC felett bomlik. Iparilag előállítják az ércet kénsavval kezelve 250 oC-on, és mosva, hogy lítium-szulfát oldatot kapjanak. Ebből a karbonátot nátrium-karbonát oldattal kicsapatják. A lítium-karbonátot a mániákus depressziós betegségek megelőzésére és kezelésére alkalmazzák. Az iparban kerámiamázokban használják.

lítium-oxid

Fehér, kristályos vegyület, Li2O; szabályos szerkezetű; relatív sűrűsége 2,01; op. 1700 oC. Számos lítiumércből kinyerhető; használják kenőanyagokban, kerámiákban, üvegekben, hőálló anyagokban, és forrasztószerként keményforrasztásnál és hegesztésnél.

lítium-szulfát

Fehér, vagy színtelen kristályos anyag, Li2SO4; vízben oldható, alkoholban oldhatatlan. Létezik monohidrátja (monoklin; relatív sűrűsége 1,88) és vízmentes formája, mely lehet α-(monoklin), β-(hexagonális) és γ-(szabályos) forma; relatív sűrűsége 2,23. A vegyület előállításakor a hidroxidot, vagy a karbonátot reagáltatják kénsavval. Nem izomorf az 1. csoport többi szulfátjával, és nem képez timsót.

lítium-tetrahidro-aluminát(III) (lítium-aluminium-hidrid;LAH)

Fehér, vagy világosszürke por, LiAlH4; relatív sűrűsége 0,917; 125 oC-on bomlik. Feleslegben lévő lítium-hidridet alumínium-kloriddal reagáltatva állítják elő. A vegyület oldódik etil-éterben, hevesen reagál vízzel, hidrogén felszabadulása közben; széles körben használják redukálószerként a szerves kémiában. Tárolásakor erősen tűzveszélyes anyagként kell kezelni.

lizergsav-dietilamin (LSD )

A lizergsav származéka, amely erős hallucinogén hatású (lásd hallucinogén). Előfordul a gabonamag gombában; 1943-ban szintetizálták először.

lizin

Lásd aminosav.

l-izomer

Lásd optikai aktivitás.

L-izomer

Lásd abszolút konfiguráció.

LNG

Lásd cseppfolyósított propán-bután gáz.

lobbanáspont

Az a hőmérséklet, amelynél egy illékony folyadék feletti gőz a levegővel gyúlékony keveréket képez. Láng alkalmazása a lobbanásponton csak pillanatnyi fellángolást eredményez, nem alakul ki kitartó égés, arra a hőmérséklet túl alacsony.

logaritmikus skála

1. Érték-skála, amelyben egy egységnyi növekedés vagy csökkenés a mért mennyiség tízszeres növekedését vagy csökkenését jelenti. Közönséges példák erre a decibelek és pH értékek.

2. Egy grafikon tengelyén egy skála, amelyben egy egységnyi növekedés a változó mennyiségének tízszeres növekedését jelenti. Ha az y=xn görbét mindkét tengelyen logaritmikus skálával rendelkező papíron ábrázolunk, az eredmény egy egyenes vonal, amelynek a meredeksége n, azaz logy=nlogx, ami lehetővé teszi n meghatározását.

lokalizáció

Az elektronok behatárolódása egy bizonyos atomra vagy egy bizonyos kémiai kötésre a molekulában.

lokalizált kötés

Olyan kémiai kötés, amelyben a kötést létrehozó elektronok a kapcsolódó atomok közt (vagy azokhoz közel) maradnak. Hasonlítsd össze a delokalizációval.

lombik

Laboratóriumi eszköz, egy hosszú nyakú üveggömb, üveglombik.

London-formula

Egy kifejezés, amely a molekulák közt lévő dipólus-indukált dipólus hatást (melyet diszperziós hatásnak vagy London-kölcsönhatásnak neveznek) írja le. A London-formula a kölcsönhatás energiájára, V-re a következő: V=-C/r6 ahol C=2/3α1α2I1I2/(I1+I2). Itt α1 és α2 az 1 és 2 molekula polarizálható térfogatai, I1és I2 az 1 és 2 molekulák ionizációs energiái, r a molekulák közti távolság. A formulát Fritz London (1900-1954) vezette le, róla nevezték el. Rendszerint a London-formulával leírt kölcsönhatás a domináns tényező a molekulák közti kölcsönhatásokban (ha hidrogénkötés nincs jelen).

Lorentz-Lorenz egyenlet

Összefüggés egy molekula polarizálhatósága (α) és az ilyen polarizálhatóságú molekulákból felépült anyag törésmutatója (n) között. A Lorentz–Lorenz-egyenlet a következő formában írható: α=(3/4πN)[(n2-1)/(n2+2)], ahol N az egységnyi térfogatban lévő molekulák száma. Az egyenlet kapcsolatot teremt egy mikroszkopikus mennyiség (polarizálhatóság) és egy makroszkopikus mennyiség (törésmutató) között. A makroszkopikus elektrosztatikát használva vezette le 1880-ban Hendrick Lorentz (1853-1928) és tőle függetlenül, ugyanebben az évben a dán fizikus Ludwig Valentin Lorenz. Hasonlítsd össze a Clausius–Mossotti-egyenlettel.

Loschmidt-állandó (Loschmindt-szám)

A részecskék száma egy ideális gázban térfogategységre vonatkoztatva standard nyomáson és hőmérsékleten. Értéke 2,686763(23)x1025 m-3; először Joseph Loschmidt dolgozta ki (1821-95).

Lotka–Volterra mechanizmus

Egy egyszerű kémiai reakciómechanizmus, amelyet az oszcilláló reakciók lehetséges mechanizmusaként javasoltak. A folyamat során a reagáló anyag, R átalakul P termékké. A reagáló anyagot állandó sebességgel vezetik be a reakciótérbe, és a terméket állandó sebességgel vonják ki a térből, azaz a rendszer egy állandósult állapotban (nem kémiai egyensúlyban) van. A mechanizmus három lépése:

R+X→2X

X+Y→2Y

Y→P.

Az első két lépésnél autokatalízis játszódik le: az első lépést katalizálja az X reagáló anyag, a másodikat az Y. Ilyen reakció kinetikája kiszámítható számszerűen, és az kimutatja, hogy mind X mind pedig Y koncentrációja periódikusan nő és csökken az idővel. Ez az autokatalízis hatásból következik. Kezdetben az X koncentrációja kicsi, de ahogy nő, az első reakció sebessége gyorsan megnő X autokatalitikus hatása miatt. Ahogy X koncentrációja nő, a második reakció sebessége is nő. Kezdetben Y koncentrációja kicsi, de hirtelen egy nagy sebesség növekedés alakul ki a 2. lépésnél Y autokatalitikus hatása miatt. Ez lecsökkenti X koncentrációját, ami miatt az első lépés lelassul, ezért X koncentrációja leesik. Egyre kevesebb X lesz jelen a második lépéshez, így Y mennyisége elkezd csökkenni. Ezzel a csökkenéssel Y mennyisége kisebb, kevesebb X-et von el, és az első reakció sebessége megint elkezd nőni. Ezek a folyamatok megismétlődnek, ismételt növekedést és csökkenést okozva mind X, mind pedig Y koncentrációjában. A ciklusok nincsenek egy fázisban, az Y csúcskoncentációja később következik be, mint X-é.

Valójában az ismert oszcilláló kémiai reakciók mechanizmusa eltér a fent leírtaktól, de felvázolja, hogyan történhet oszcilláció. Az ilyen típusú mechanizmusok előfordulnak a kémián kívüli más területen is, az olasz matematikus Vito Volterra (1860-1940) ezt biológiai rendszerek modelljében (ragadozó-zsákmány viszonylatban) tanulmányozta.

Lowry-Brønsted elmélet

Lásd sav.

lőgyapot

Lásd cellulóz-nitrát.

lökéshullám

Egy cseppfolyós közegben keletkező, nagyon keskeny, nagy nyomású és magas hőmérsékletű tartomány, amely akkor alakul ki, ha a cseppfolyós anyag szuperszónikusan folyik egy stacionárius tárgy felett, vagy egy röpülő lövedék szuperszónikusan halad keresztül a stacionárius cseppfolyós közegen. A lökéshullámot létrehozhatja a cseppfolyós anyagban lévő heves zavaró hatás, például villámcsapás, vagy bombarobbanás. Kísérletileg előállítanak lökéshullámokat molekulák gerjesztésére, spektroszkópiai vizsgálatokhoz.

LSD

Lásd lizergsav-dietilamin.

L-sorozat

Lásd abszolút konfiguráció.

luciferáz

Lásd biolumineszcencia.

luciferin

Lásd biolumineszcencia.

lúg

Olyan bázis, amely vízben oldódik és oldódása során hidroxidionokat hoz létre.

lúgos

1. Egy lúg leírása.

2. Egy olyan oldat, ami feleslegben tartalmaz hidroxidionokat (azaz a pH-ja 7-nél magasabb).

lumen

Jele lm. A fényfluxus SI egysége; egyenlő egy állandó, 1 kandelás pontforrásból 1 szteradián térszöggel kibocsátott fluxussal.

lumineszcencia

Egy anyag olyan fénykibocsátása, amelyet bármi más, de nem hőmérséklet-emelkedés okoz. Az anyagok atomjai általában akkor bocsátanak ki fotonokat vagy elektromágneses energiát, amikor gerjesztett állapotból az alapállapotba térnek vissza (lásd gerjesztés). A gerjesztés oka változó lehet. Ha a gerjesztést foton hozza létre, a jelenséget fotolumineszcenciának nevezik, ha elektron, akkor elektrolumineszcenciának. Kemilumineszcencia esetén a lumineszcencia egy kémiai reakció eredménye (pl. a foszfor lassú oxidációja); a biolumineszcenciát pedig az élő szervezetek hozzák létre (pl. a szentjánosbogárnál). Ha a lumineszcencia a gerjesztés okának megszűnte után is hosszasan fennmarad, foszforeszcenciának nevezik, ha nem, akkor fluoreszcencia. Ez a különbségtétel önkényes; bizonyos definíciókban, ha a fennmaradás 10 nanoszekundumnál (10-8s) hosszabb, a jelenséget foszforeszcenciának tekintik.

LUMO

Lásd legkisebben energiájú betöltetlen molekulapálya.

lutécium

Jele Lu. Ezüstös, fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma 71; relatív atomtömege 174,97; relatív sűrűsége 9,8404 (20 oC); op. 1663 oC; fp. 3402 oC. A legkisebb gyakoriságú elem; a rendelkezésre álló kis mennyiséget más fémek feldolgozása során nyerik ki. Két természetes izotópja létezik: lutécium-175 (stabil) és lutécium-176 (felezési idő 2,2x1010 év). Az elemet katalizátorként használják. Először Gerges Urbain (1872-1938) azonosította 1907-ben.

lux

Jele lx. A megvilágítás SI mértékegysége; egyenlő egy 1 lumenes fény fluxus által 1 négyzetméteren egyenletes eloszlásban létrehozott megvilágítással.

lythargyrum

Lásd ólom(II)-oxid.

lyuk

1. Egy szilárd anyag rácsszerkezetében egy üres elektronhely, ami pozitív töltéshordozóként viselkedik.

2. Üres elektronhely egy atom belső pályáján.