Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

G

G

galvánelem

Egy eszköz, mely e.m.e-t hoz létre a benne lejátszódó kémiai reakciók eredményeképpen. A reakciók két elektrolitba merülő elektród felületén játszódnak le. Az első galvánelemben, amelyet Alessandro Volta tervezett, két különböző fém volt a két elektród, sós oldatba merítve. Lásd primer elem, szekunder elem

galvanizálás

Módszer egy fémnek egy másik fémmel történő bevonására elektrolitikus bevonatkészítéssel. A bevonandó tárgy lesz a cella katódja és a bevonó fém egy fémrúdja az anód. A galvanizálást arra használják, hogy egy fémet egy másik fém szebb, drágább, korrózióálló rétegével bevonják.

galvanizált vas

Vas vagy acél, amelyet korrózióvédelem céljából cink réteggel vonnak be, egy olyan eljárással, amit Luigi Galvani vezetett be. Hullámos lágyacél lemezeket tetőfedés céljára, lágyacél lemezeket szemetesekhez, stb. rendszerint cink−olvadékba merítve galvanizálnak. A rideg cink-vas ötvözet kialakulását kis mennyiségű alumínium vagy magnézium hozzáadásával gátolják meg. Huzalokat gyakran galvanizálnak hideg elektrolitikus eljárással, minthogy ilyenkor nem képződik ötvözet. A galvanizálás hatékony védelmet nyújt az acél számára, mert a cink megvédi az alatta lévő fémet még a felszín megsérülése esetén is.

galvanoplasztika

Módszer bonyolult fémcikkek, vagy alkatrészek készítésére, a fémből elektrolitikus bevonatot készítve egy eltávolítható, vezető öntőmintára.

gamma sugárzás

Elektromágneses sugárzás, amelyet a gerjesztett atommag bocsát ki, amikor alacsonyabb energiájú állapotba kerül. A gamma sugárzás energiája 10-15 és 10-10 joule között változik, (10 keV től 10 MeV), ami megfelel a 10-10-től 10-14 méter hullámhossz-tartománynak. Egy közönséges gamma-sugárzás-forrás a kobalt-60; amelynek a bomlási folyamata: 6027Co → 6028Ni → 6028Ni. A nikkel-60 alapállapotba való visszatérését gamma sugár fotonok emissziója kíséri, amelyek energiája 1,17 MeV és 1,33 meV.

gaultériaolaj

Metil-szalicilát: (metil-2-hidroxibenzoát, C8H8O3), színtelen, aromás, folyékony észter, op.: 223 oC. Előfordul bizonyos növények esszenciális olajában. Szalicilsavból állítják elő. Könnyen abszorbeálódik a bőrön keresztül, a gyógyászatban izom- és csípőfájdalmakra; kellemes illata miatt parfümökben és élelmiszer ízesítőkben is használják.

Gay-Lussac, Joseph

(1778-1850) Francia kémikus és fizikus, akinek felfedezése a gázokban történő kémiai egyesülés törvényeiről elősegítette az atomelmélet megalapozását. Ez vezetett az Avogadro-törvényéhez is.

Gay-Lussac-törvény

Gázok kémiai egyesülésekor egyszerű összefüggés van a kiindulási anyag és a termék térfogata közt (ha a termék is gáz halmazállapotú), azonos nyomáson és hőmérsékleten mérve. A törvényt először 1808-ban J. L. Gay-Lussac fogalmazta meg, és ez vezetett Avogadro-törvényéhez.

gáz

Az anyagnak az az állapota, amikor a mennyiségére való tekintet nélkül kitölti a rendelkezésére álló teret. A gáztörvényeknek pontosan engedelmeskedő ideális gázban a molekulák térfogata és a köztük lévő kölcsönhatás elhanyagolható, és a molekulák közötti ütközések tökéletesen rugalmasak. A gyakorlatban a reális gázok viselkedése eltér a gáztörvényektől, mivel a molekuláik meghatározott térfogattal rendelkeznek, gyenge erők működnek köztük és a többatomos gázokban az ütközések bizonyos mértékig rugalmatlanok.

gázok cseppfolyósítása

Egy gáz halmazállapotú anyag átalakítása folyadékká. Általában a következő négy módszer egyikével, vagy kettő kombinációjával történik:

(1) gőz kompressziójával, feltéve, hogy az anyag a kritikus hőmérséklet alatt van;

(2) állandó nyomáson történő hűtéssel, általában egy hidegebb folyadékkal hűtve egy ellenáramú hőcserélőben;

(3) adiabatikus munkát végeztetve vele az atmoszféra ellenében egy reverzibilis ciklusban;

(4) a Joule–Thomson hatással.

Ma nagy mennyiségű cseppfolyósított gázt használnak iparilag, különösen cseppfolyósított propán-bután gázt, és cseppfolyósított földgázt.

gázolaj

Nagy sűrűségű kőolajfrakció, (a kerozin és a kenőolaj között); molekulái 25 szénatomot is tartalmazhatnak. Háztartási és ipari fűtőanyagként használatos.

gázosítás

A szilárd vagy folyékony szénhidrogének gáz halmazállapotú tüzelőanyaggá való alakítása. A szilárd tüzelőanyagokat, például a szenet vagy a kokszot levegővel (vagy oxigénnel) és gőzzel generátor-gázzá (szén-monoxid) vagy víz-gázzá (szén-monoxid és hidrogén) alakítják. A szilárd anyagok hidrogénezhetők is, metánná. A folyadék tüzelőanyagokat a kőolajból szintézis-gázzá (szén-monoxid és hidrogén) vagy városi gázzá (többnyire hidrogén és metán) gázosítják krakkolással vagy hidrogénezéssel.

gáztalanítás

Oldott, abszorbeált vagy adszorbeált gáz eltávolítása egy folyadékból vagy szilárd anyagból. A gáztalanítás fontos a vákuumrendszerekben, ahol a vákuumedény falán adszorbeált gázok deszorbeálódni kezdenek, amint a nyomás csökken.

gáztörvények

Törvények, amelyek egy ideális gáz térfogatára, nyomására és hőmérsékletére vonatkoznak. Boyle törvénye megállapítja, hogy egy minta nyomása (p) állandó hőmérsékleten fordítottan arányos a térfogatával (V) (pV=konstans). A Charles-törvény modern megfelelője megállapítja, hogy állandó nyomáson a térfogat egyenesen arányos a termodinamikai hőmérséklettel (T), (V/T=konstans); eredetileg ez a törvény úgy fogalmazott, hogy egy állandó hőmérsékleten tartott gáznak konstans a táguló képessége. A nyomástörvények kimondják, hogy a nyomás, egy állandó térfogaton tartott mintánál egyenesen arányos a termodinamikai hőmérséklettel. A három törvény egy egyetemes gáztörvénybe vonható össze: pV=nRT, ahol n a gáz mennyisége a mintában és R a gázállandó. A gáztörvényeket először kísérletileg állapították meg reális gázokra, bár a reális gázok csak korlátozottan engedelmeskednek e törvényeknek, legjobban magas hőmérsékleten és alacsony nyomáson.

Geiger-számláló (Geiger-Müller-számláló)

Ionizáló sugárzás kimutatására és mérésére használt eszköz. Egy csőből áll, ami alacsony nyomású gázt tartalmaz, (rendszerint argon vagy neon metánnal) és egy hengeres vájtkatódból, aminek a közepén egy vékony anód huzal fut. Körülbelül 1000 V potenciálkülönbséget tartanak fenn az elektródok közt. Egy ionizáló részecske vagy foton egy ablakon a csőbe jutva egy iont hoz létre, amit a nagy potenciálkülönbség a megfelelő elektród felé gyorsít, miközben ütközésekkel további ionizációk lavináját indítja el. Az ennek következtében fellépő áram impulzus elektromos áramkörökben számolható, vagy egyszerűen a műszerben egy kis hangerősítőn felerősíthető. Először 1908-ban Hans Geiger (1882-1945) német fizikus tervezte meg. H. Geiger és W. Müller 1928-ban létrehozta egy javított változatát.

gél

Egy liofil kolloid, amely merev vagy zselatin-szerű szilárd anyaggá koagulált. Egy gélben a diszperz rész a kapcsolódó molekulákból egy lazán összetartott hálót képez a diszpergálószeren keresztül. Például a szilikagél és a zselatin.

geokémia

A föld kémiai összetételének tudományos tanulmányozása. Tanulmányozza az elemek, és izotópjaik gyakoriságát a földön, az elemek eloszlását a föld környezetében (litoszféra, atmoszféra, bioszféra és hidroszféra).

geometriai izoméria

Lásd izoméria.

gerjesztés

Folyamat, amelyben egy mag, elektron, atom, ion, vagy molekula energiát vesz fel, amellyel egy, az alapállapotnál magasabb kvantumállapotba kerül (gerjesztett állapot). Az alapállapot és a gerjesztett állapot közötti energiakülönbséget gerjesztési energiának nevezik. Lásd energiaszint.

gibberellinsav (GA3)

Növekedést serkentő anyag, gyakori a növény friss, aktívan növekedő részében, a szár megnyúlásánál. Egy terpén; 1954-ben fedezeték fel. A giberrellinsavat és a hozzá hasonló, növekedést serkentő anyagokat giberrellineknek nevezik.

Gibbs, Josiah Willard

(1839-1903) Amerikai matematikus és fizikus; egész akadémiai karrierjét a Yale egyetemen töltötte. Az 1870-es évek alatt kifejlesztette a kémiai termodinamikát, bevezetett függvényeket, például a *Gibbs-szabadenergiát; levezette a fázis-szabályt. Matematikában bevezette a vektor jelölést.

gibbsit

A hidratált alumínium-hidroxid (Al(OH3)) ásványi formája. Az amerikai ásványkutató, George Gibbs (elhunyt 1833-ban) után nevezték el.

giga-

Jele G. Egy előtag, a metrikus rendszerben egyezer millió-szoros leírására alkalmazzák. Például 109 joule = 1 gigajoule (GJ).

gilbert

Jele Gb. A c.g.c egysége a magnetomotoros erőnek, egyenlő 10/4π (=0,79577) ampermenettel. A mágnesességet tanulmányozó angol orvos és fizikus William Gilbert (1544-1603) után nevezték el.

gipsz

A kristályvizet tartalmazó kalcium-szulfát, CaSO4.2H2O monoklin ásványa. Öt változatban fordul elő: gipsz kőzet, ami gyakran vörösesre színezett és szemcsés, ’gypsite’ szennyezett, földszerű megjelenési forma felszíni lerakódásokban, alabástrom tiszta finom szemcsés, áttetsző forma; ’satin spar ’ mely rostos és selyemszerű; és ’selenite’ ami átlátszó kristályként fordul elő finom-iszapban és agyagban. Használják az építőiparban, továbbá cement, gumi, papír és párizsi gipsz előállításánál.

giromágneses arány

Jele γ. Egy atomos rendszer impulzusmomentumának aránya a mágneses momentumához. A giromágneses arány inverzét magnetomechanikai aránynak nevezik.

glicerid

A glicerin zsírsav észtere. Az észteresítés történhet a glicerin molekula egy, két vagy mind a három hidroxilcsoportján, ennek megfelelően mono-, di- vagy trigliceridet képezve. A trigilceridek az élőszervezetekben található zsírok és olajok legfőbb alkotórészei. Más esetekben a hidroxil-csoportok egyike egy foszfátcsoporttal észteresíhető, foszfogliceridet vagy glikolipid cukrot képezve.

glicerin (1,2,3-propántriol)

Egy háromértékű alkohol, HOCH2CH(OH)CH2OH. Színtelen, édes ízű, viszkózus folyadék, elegyedik vízzel, de éterben nem oldódik. Széles körben megtalálható minden élő szervezetben, a gliceridek alkotórészeként, melyek hidrolízise

glicerin-3-foszfát

Egy triózfoszfát, CHOH(OH)CH2OPO3H2, ami a fotoszintézis Calvin-ciklusának és a glikolizisnek egy köztes terméke.

glikobiológia

Szénhidrátok és szénhidrát komplexek, különösen glikofehérjék tanulmányozása.

glikogén (állati keményítő)

Állati szövetekben, különösen májban és izomsejtekben előforduló, nagymértékben elágazó láncú glükóz polimerből álló poliszacharid. Az állati sejtek legfőbb szénhidrát energiatárolója, kicsiny részecskék szemcsés klasztereiből áll.

glikogenezis

A glükóznak glikogénné történő átalakulása, amelyet a hasnyálmirigy által termelt inzulin stimulál. A glikogenezis a vázizomzatban és kisebb mértékben, a májban játszódik le. A sejtek által felvett glükóz glükóz-6-foszfáttá foszforileződik; ez alakul át egymás utáni lépésekben glükóz-1-foszfáttá, uridin-difoszfo-glükózzá és végül glikogénné.

glikogenolízis

A glikogénnek glükózzá történő átalakulása, ami a májban történik és a hasnyálmirigy által termelt glukagon és a mellékvese által termelt adrenalin, stimulálja. Ezek a hormonok aktiválnak egy enzimet, ami foszforilálja a glükóz molekulákat a glikogén láncban, glükóz-1-foszfáttá, amely glükóz-6-foszfáttá alakul. Majd ezt a foszfatáz enzim glükózzá alakítja. A vázizomzatban a glikogén lebomlik glükóz-6-foszfáttá, ami piruváttá alakul és az ATP termelésben használódik fel a glikolizis és a Krebs-ciklus során. De a piruvát glükózzá alakulhat a májban is; így az izom glikogén közvetetten forrása a vér glükóznak.

glikolipid

A cukrot tartalmazó lipidek olyan csoportja, amelyben a molekula lipid része rendszerint gilcerin vagy szfingozin alapú, a cukor rész rendszerint galaktóz, glükóz vagy inozitol. A glikolipidek a biológiai membránok alkotói. Az állati plazma-membránok esetében a lipid kettősréteg külső rétegében találhatók; a legegyszerűbb állati glikolipidek a cerebrozidok. A növényi glikolipidek gliecridek, amelyekben a cukor csoport általában galaktóz. Ezek a kloroplasztok fő lipid alkotói.

glikolízis (Embden-Meyerhof-reakció)

Biokémiai reakciók olyan sorozata, amelyben a glükóz piruváttá bomlik le ATP hasznosítható energia képződése közben. Egy molekula glükóz két foszforilezési folyamaton megy keresztül, és kettéhasad két triózfoszfát molekulát képezve. Mind a kettő piruváttá alakul. A netto energiatermelés két ATP molekula egy glükózmolekulára. Az aerob légzés esetén a piruvát dekarboxileződés után belép a Krebs-ciklusba. Oxigén hiányában, vagy amikor csak kevés oxigén van jelen, a piruvát anaerob légzéssel más, különböző termékekké alakul. Más egyszerű cukrok, pl. fruktóz és galaktóz, és glicerin (zsírokból) is részt vesznek a glikolízis köztes lépéseinél.

glikolsav (hidroxietánsav)

Egy színtelen, kristályos vegyület, CH2(OH)COOH; op. 80 oC. Előfordul a cukornádban és a cukorrépában. Az oxálsav elektromos redukciójával, vagy nátrium-monoklóretanoát oldat forralásával állítják elő. Textíliák és bőr készítésénél, és fémek tisztításánál alkalmazzák.

glikoprotein

Egy szénhidrát kovalens kötéssel kapcsolódva egy fehérjéhez. A Golgi–apparátusban képződnek a glikozilezés folyamata során, a glikoproteinek a sejtmembrán fontos részei. Alkotói a testfolyadékoknak is, pl. nyálkaként, így részt vesznek a lubrikációban. Számos, a sejtek felszínén található hormonreceptor szintén glikoprotein. A vírusok által termelt glikoproteinek a gazdasejt felszínéhez kapcsolják magukat, ahol markerekként szerepelnek a leukociták receptorai számára. A virus-glikoproteinek ’target’ (cél) molekulaként is működhetnek, segítenek a vírusnak megtalálni bizonyos típusú gazdasejteket; például a HIV (az AIDS vírus) felszínén lévő glikoproteinek képessé teszik a vírust arra, hogy megtalálja és megfertőzze a fehérvérsejteket.

glikozid

Az a vegyületcsoport, amely piranóz cukor maradványból (pl. glükóz) áll, amihez egy nem szénhidrát maradvány (R) kapcsolódik glikozidos kötéssel: a cukor első szénatomján lévő hidroxil(-OH)csoportot -OR csoport helyettesíti. A gilkozidok elterjedtek a növényvilágban; például antocianin pigmentek, és a szív glikozidek mint a digoxin, ouabain, melyeket a gyógyászatban használnak a szívre való stimuláló hatásuk miatt.

glikozidos kötés (glikozidos kapcsolat)

Diszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok monoszacharidja között kialakuló kémiai kötéstípus, amely vízmolekula kilépésével (azaz kondenzációs reakcióval) jön létre. Normális esetben a kötés az egyik cukor első szénatomja és a másik molekula 4. szénatomja között jön létre. α-glikozidos a kötés akkor, ha az 1. szénatom glikozidos kötése a glükóz gyűrű sikja alatt található és β-glükozidos a kötés, ha a sík felett. A cellulóz 1-4 β-glikozidos kötésekkel épül fel, a keményítő 1-4 α-kötésekkel.

globális felmelegedés

Lásd üvegházhatás.

globin

Lásd hemoglobin.

globuláris fehérje

Lásd fehérje.

glükóz (dextróz, szőlőcukor)

Fehér, kristályos cukor C6H12O6; széles körben fordul elő a természetben. Más monoszacharidokhoz hasonlóan a glükóz is optikai aktivitást mutat; a legtöbb természetben előforduló glükóz jobbraforgató. A glükóz és származékai alapvetően fontosak az élő szervezetek energia anyagcseréjében. Több poliszacharidnak is az alkotórésze, nevezetesen a keményítőnek és a cellulóznak. Ezek lebontása glükózt eredményez, mint például emésztés során enzimes lebontáskor.

Golay-cella

Egy gázt tartalmazó, átlátszó cella, amelyet infravörös sugárzás detektálására használnak. A beeső sugárzás a cella belsejében abszorbeálódik, ami hőmérséklet és nyomásnövekedést hoz létre. A beeső sugárzás mennyisége mérhető a csőben lévő gáz nyomásával.

Gooch-izzítótégely

Egy porcelánedény, amelynek perforált alja fölé egy azbeszt réteget tesznek; szűrésre használják a gravimetrikus elemzéseknél. Frank Gooch (1852-1929) amerikai kémikus után nevezték el.

Gouy-Chapman-modell

Olyan modell az elektromos kettősrétegre, amely figyelembe veszi a rendezetlenséget okozó hőmozgást. Nagyon hasonló az egy iont körülvevő ionatmoszférára vonatkozó Debye–Hückel elmélethez, csak a központi, egyetlen iont itt egy végtelen síkelektród helyettesíti. A Gouy–Chapman modell alulértékeli a kettős réteg szerkezetességét. Jobb eredményeket ad a Stern-modell, amelyben az elektródhoz közel álló ionok rendezettek, és a Gouy–Chapman modell az első külső réteget írja le.

gőznyomás

Egy gőz nyomása. Minden szilárd és cseppfolyós anyag bocsát ki gőzt, amely a kondenzált formából párolgó molekulákból vagy atomokból áll. Ezek az atomok vagy molekulák gőznyomást fejtenek ki. Ha az anyag egy zárt térben van, a gőznyomás elér egy egyensúlyt, amelynek értéke csak az anyag minőségétől és a hőmérséklettől függ. Az egyensúlyi értéket akkor éri el, amikor dinamikus egyensúly alakul ki a folyadékból vagy szilárd anyagból kilépő és a visszatérni akaró, a folyadék vagy szilárd anyag felszínét érő molekulák vagy atomok között. A gőzt ilyenkor telített gőznek nevezik és a nyomása ilyenkor a telített gőznyomás.

gőznyomáscsökkenés

Egy tiszta folyadék felett a telített gőz nyomásának csökkenése, oldott anyag hozzáadásának hatására. Ha az oldott anyag egy alacsony gőznyomású szilárd anyag, a folyadék gőznyomás-csökkenése arányos az oldott anyag részecskéinek a koncentrációjával, azaz az oldott molekulák vagy ionok számával egységnyi térfogatban. Első közelítésre nem függ a részecskék tulajdonságától.

gőzsűrűség

Egy gáz, vagy gőz sűrűsége a hidrogénre, oxigénre vagy levegőre vonatkoztatva. A hidrogénre vonatkoztatva a gőzsűrűség az adott gáz adott térfogatú tömegének aránya az azonos nyomású és hőmérsékletű hidrogén azonos térfogatú mennyiségének tömegéhez viszonyítva. Mivel a hidrogén molekulatömege kettő, az arány a gáz relatív molekulatömegének a fele.

grafit

Lásd szén

grafit vegyületek

Olyan anyagok, amelyekben az atomok vagy molekulák grafitrétegek között vannak „csapdában” ejtve.

Graham, Tomas

(1805-1869) Skót kémikus; 1830-ban professzorrá nevezték ki a Glasgow-i egyetemen, 1837-ben Londonba, az University College-be költözött. 1829-ben, a gázok diffúzójáról szóló cikkében megfogalmazta a Graham-törvényt. Kutatásait a folyadékok diffúziójának tanulmányozásával folytatta, ez vezetett a kolloidok definiciójához 1861-ben.

Graham-törvény

Törvény, amely kimondja, hogy a gázok diffúziójának sebessége fordítottan arányos a sűrűségük négyzetgyökével. Ezt a törvényt hasznosítják izotópok diffúziós módszerrel történő szétválasztásánál. 1829-ben fogalmazta meg Thomas Graham.

gramm

Jele g. Egy kilogramm ezredrésze. A gramm alapmértékegység a c.g.s. rendszerben; korábban használták olyan egységekben, mint gramm-atom, gramm-molekula és gramm-ekvivalens, amelyet mára a móllal helyettesítettek.

gravimetrikus analízis

A kvantitatív analízis egy formája, amely a tömegmérésen alapul. Például egy ezüst-só oldatában lévő ezüst mennyisége meghatározható sósav feleslegét adva az anyaghoz. A sósav hatására az ezüst ezüst-klorid formában kicsapódik. Szűrve, mosva, szárítva és lemérve a csapadékot, az ezüst mennyisége megkapható.

gray

Jele Gy. Származtatott SI egység az adszorbeált ioniozáló sugárzás mérésére. L.H. Gray (1905-1965) brit radiobiológusról nevezték el.

guanidin

Egy kristályos, bázikus vegyület HN:C(NH2)2: a karbamiddal rokon.

guanin

Egy purinszármazék. A nukleotidek és nukleinsavak a DNS és RNS fő bázis alkotója.

gumi

Polimer anyag, amelyet a Hevea brasiliensis fa nedvéből nyernek. A természetes nyersgumit a nedv (latex) koagulálásával és szárításával nyerik, majd ezt vulkanizálással és töltőanyagokkal való vegyítéssel módosítják. Az izoprén polimere, a –CH2C(CH3):CHCH2- egységet tartalmazza. Különböző szintetikus gumik is előállíthatók. Lásd: neoprén; nitril gumi; szilikonok.

gyanta

Szintetikus, vagy a természetben előforduló polimer. A szintetikus gyantákat műanyagok gyártására használják. A természetben előforduló gyanták savas anyagok, számos fa (különösen konifer) választja ki azokat. Törékeny, üvegszerű anyagként, vagy esszenciális olajokban oldva találhatók. Funkciójuk valószínű hasonló a mézgához és nyálkához.

gyémánt

A legkeményebb ismert ásvány (a Mohs-skálán a keménysége 10). A tiszta szén allotróp formája; szabályos rendszerben kristályosodik, rendszerint oktaéderként, vagy kockaként, nagy nyomás alatt. A gyémánt kristályok lehetnek színtelenek, átlátszóak, sárgák, barnák vagy feketék. Nagyértékű drágakövek, de az ipar is széles körben használja, főképp vágó- és csiszolóeszközökben. A gyémánt előfordul ősi kimberlit vulkáni kürtőkben. A legfontosabb lerakódásai Dél-Afrikában vannak, de találhatók Tanzániában, USA-ban, Oroszországban és Ausztráliában is. Gyémántok előfordulnak folyók üledékeiben is, amelyek mállott kimberlitből származhatnak, Brazíliában, Kongóban, Sierra Leonéban, és Indiában. Ipari gyémántokat egyre növekvő mértékben állítanak elő szintetikusan.

gyémánt üllő

Rendkívül nagy nyomások előállítására szolgáló eszköz. Az anyag mintáját, amelyet az igen magas nyomásnak akarnak kitenni, két, jó minőségű gyémánt közt lévő üregbe helyezik. A gyémánt üllő úgy működik, mint egy diótörő, akár 1 megabar (1011Pa) nyomás is elérhető vele egy csavar elfordításával. Az alkalmazott nyomás meghatározható spektroszkópiásan kis mennyiségű rubídiumot az összenyomandó anyagba helyezve, a mintát optikailag mérve. A gyémánt üllő egyik felhasználása a szigetelőfém átmenet tanulmányozása a nyomás növekedésével olyan anyagokban, mint például a jód. Az ilyen típusú kísérletek jelentik a legjobb laboratóriumi közelítést az anyagszerkezetre a föld belsejében lévő feltételek között.

gyenge sav

Olyan sav, amely vizes oldatában csak részlegesen disszociál.

gyorsító

Olyan anyag, amely megnöveli egy kémiai reakció sebességét, azaz katalizátor.

gyök

Atomok csoportja akár egy vegyületben, akár önmagában. Lásd: szabadgyök; funkciós csoport

gyulladási hőmérséklet

Az a hőmérséklet, amelyre az anyagot fel kell melegíteni, mielőtt a levegőn elég.

gyümölcscukor

Lásd fruktóz.

gyűrű

Atomok zárt lánca egy molekulában. Olyan vegyületekben, mint a naftalin, amelyben két gyűrűnek közös oldala van, a gyűrűk összeolvadt gyűrűk. A gyűrűzárás kémiai reakció, amelyben a lánc egyik része gyűrűt kialakítva reagál egy másikkal, pl. a laktámoknál vagy laktonoknál.

gyűrű konformációk

Nem síkbeli gyűrűk által felvehető alakzatok, amelyek átalakulhatnak egymásba egy egyszeres kötés körüli, szabályszerű forgással. Pl.: a ciklohexánban a legstabilabb konformáció a szék konformáció, amikor a 2, 3, 5 és 6 szénatom egy síkban van és az 1 és 4 szénatom a sík ellenkező oldalain. Ebben a formában nincs gyűrűfeszültség. A másik forma a kádforma, amikor az 1 és 4 szénatomok a sík azonos oldalán helyezkednek el. További konformerek a csavart kád és a félszék konformerek (lásd: ábra). Az energiakülönbség a szék konformáció és a legkevésbé stabil félszék konformáció között 10,8 kcal/mol és a formák normál hőmérsékleten könnyen átalakulnak egymásba (körülbelül 99 %-a a molekuláknak székformában van).

Más gyűrűknek is léteznek különböző konformációi. Egy öt-tagú gyűrűben, például a ciklopentánban, csavart formában három szomszédos szénatom van egy síkban, és egy van a sík alatt, egy pedig fölötte. A kevésbé stabil boríték formában négy atom van egy síkban, és egy atom van a síkon kívül. Egy nyolc-tagú gyűrűben, így a ciklooktánban, a kádformánál négy atom van egy síkban, a másik négy atom a sík azonos oldalán van. Analóg a ciklohexán kád formájával. A korona formában az atomok váltakozva helyezkednek el az átlagos molekula sík felett és alatt.

A különböző gyűrűkonformációkban az atomokhoz kapcsolt csoportok pozíciójának különböző elnevezéseket adtak. A ciklohexán szék konformációjában az axiális kötés az, amelyik a nagy szöget zárja be a gyűrű átlag síkjával; az ekvatoriális, amelyik a kis szöget zárja be. A ciklopentán gyűrűben a pszeudo-axiális és a pszeudo-ekvatoriális kifejezéseket használják. A ciklohexán kád konformációjában a síkkal nagyjából párhuzamos kötés a ’bowsprit,’ a másik a ’flagpole’.